Mikor a M a rt in ovi es- ö ss z ees kii vest követő zaklatások megszűntek, lassan felocsúdik a társadalom az elnyom atás m iatti rém ületből és ismét lépések történnek ú j intézmények létesítésére, az irodalmi és általában a szellemi élet felvirá
goztatására. Távol van ekkor még Pest attól, hogy irodalmi központ legyen, tulajdonképen szellemi élete sincs. A m a
gyar szellemi törekvések elszigetelten állnak egymástól s még az újonnan megjelenő könyvekről sem lehet egykönnyen tu domást szerezni. A németországi fejlett irodalmi életet és vi
rágzó könyvpiacot ismerő Schedius csakham ar újító lépésre határozza el magát. 1798 tavaszán kiad egy kis füzetet: A ll
gemeines Verzeichnis der inländischen Bücher, welche a u f dem Pester Josephi M arkt des 1798 entw eder ganz neu gedruckt, oder verbessert, oder sonst wieder aufgelegt erschienen sind und noch künftig herauskom m en sollen.
Vállalkozása n álunk annyira ú j és ismeretlen volt, hogy jón ak látta célját és szükségességét az előszóban részletesen kifejteni. Eszerint Ném etországban az ilyen könyvvásári k a talógusok m ár két és fél évszázada igen hasznos szolgálatot tel
jesítenek és tulajdonképen „teljesen érthetetlen a többi nem
zetek viselkedése, m elyek ezt a sajátos és kiváló intézményt még nem utáno zták “ Tipikusan felvilágosodott észjárása sze
rint még józan megfontolási képességét is kétségbevonja azok
nak. akik ennek az ú jításn ak szükségességét nem lá tjá k be.
H azánkban — úgymond — egy ebek között elsősorban a meg
felelő anyag hiánya volt az oka, hogy idáig nem jelentek meg ilyen katalógusok. Az íróknak részint sa já t kiadásukbau kellett a könyveket megjelentetni, vagy mecénást keresni, s a könyvek még lopva is nehezen kerülhettek a nyilvánosságra:
kinek és miről jelenhettek volna meg katalógusok? Azonban
néhány éve fellendült n álunk is a könyvkereskedelem s le
hetségessé tette ezt a vállalkozást. A kezdet nehézségeire azonban igen jellemző Schedius panasza, hogy kérésére Ma
gyarország és Erdély 50 nyom dája közül csak 4—5 küldte meg a könyvújdonságok címét. Szerepelnek a katalógusban W eber és Scliauff Pozsonyból. T rattner, W eigand és Kilián Pestről, az Egyetemi nyom da és Länderer K atalin Budáról és Gerold Bécsből. Jellemző, hogy ezek mind német nyom dák, de ez m ásként nem is lehetett, m ert a könyvnyom tatás M agyaror
szágon ekkor még teljesen a németek kezében volt.1 Eredetileg évente két füzetet ak a rt kiadni, mégpedig a József- és Lipót- napi vásár alkalmából. Azonban elegendő anyag híján csak egy-egy füzet j elenhetett meg tavasszal. Hogy az ú jítást nép
szerűsítse, ismételten k ife jti a Tüzefkék hasznos v oltát:1 2 1. a tudós könnyebben tájékozódhatik az ú j könyvekről, 2. a korm ányzat könnyebben és méltóbb módon szerezhet tudo
mást az irodalom szelleméről, m int a cenzorok jelentéseiből, 5. a hazai és külföldi könyvkereskedelm et fellendítik. Való
színű. hogy a katalógusok hasznát nem is vonta kétségbe senki, ellenben az ú jításn ak más ellensége akadt, mégpedig féltékenységből. Länderer, a legrégibb b u d ai nyomda tu la j
donosa,3 aki büszkén szerette m agát m int nemzeti könyvkiadót emlegetni, m egtagadta újdonságainak közlését és maga adott ki „Vásári K önyvtár" címen könyvjegyzéket, m elyben h an
goztatja, hogy az ilyen katalógusoknak m agyar nyelven kell m egjelenniök és egyben „nyilvános rágalm akkal“ illeti Sche- diust.4 Itt tehát m ár megkezdődik az a később m indinkább erősödő áram lat, amely a felébredt m agyar nemzeti önérzet
tel és büszkeséggel elutasítja a német írók újító törekvéseit, m int akiknek m u n k ája idegen szellemű, idegen eredetű, tehát a m agyar jövő megalapozásához legalább is felesleges. Sche
dius és a hazai német értelmiségnek hozzá közel álló tagjai eleinte még k ita rta n a k elveik m ellett és védelmezik azokat,
1 V. ö. Gárdonyi Albert: A magyarországi könyvnyom dászat és könyvkereskedelem a XVIII. században. Bp. 1917. 1—20. 1.
s Az 1799. évi füzet előszavában.
s Gárdonyi i. m. 5. 1.
4 Länderer Vásári Könyvtára a pesti könyvtárakban nem található, a fentiek Schedius Verzeichnis-ének előszavából valók.
azonban lassan észrevétlenül nyelvükben is m agyarrá vál
nak. Länderer tám adására Schedius elkeseredetten fak ad ki:
„Freilich, wer m it neidischem Herzen jede Sache verdam m t, deren Urheber nicht er selbst ist, w er keine geläuterten Be
griffe von V aterlands Liebe besitzt un d nu r nach eigennützi
gen G rundsätzen zu handeln gewohnt ist, deren Beyfall d ü r
fen w ir nicht erw arten.5 Ami a katalógusok nyelvét illeti, m ár itt kifejti nézetét, m elyet később a „Literarischer Anzeiger“- ben és a „Zeitschrift von und fü r U ngern“-ben részletez1 M agyarországon az összes tulajdonképeni könyvkereskedők németek, vagy legalább is értenek németül, a külföldiek p e dig. akiknek érdekeit elsősorban szolgálják ezek a jegyzékek, szintén nagyrészt németek. M agyarországon egyáltalán nincs, vagy alig van tudós, aki ne értene ném etül legalább annyit, amennyi ezeknek a megértéséhez szükséges. A külföldi tu d ó soktól pedig még nem lehet kívánni, hogy m agyarul értsenek.
Azonkívül meg kell gondolni, hogy a külföldiek közül a né
m etek törődnek legtöbbet a m agyar irodalommal, teh át illő, hogy kölcsönös előzékenységgel könnyítsük meg fáradozá
sukat.
Jellemző ebben a nyilatkozatban az az önkénytelenül m egnyilvánuló német önérzet, mellyel anyanyelvének elter
jedtségéről szól, m ásrészt azonban öntudatlanul m ár a m a
gyarsággal azonosítja magát, mikor hálásan elismeri az ép
pen akkor m eginduló nagy érdeklődést a m agyar k u ltú ra iránt. Itt tehát m ár m egjelenik az a tényező, mely eddig sem Schedius sem a többi fel világosítónak m űködésében nem szerepelt: a nemzeti hovatartozás kérdése. A kérdés jelentő
sége később egyre inkább fokozódik, míg végre elhatározó fontosságú lesz. hogy véglegesen a m agyarság vagy ném et
ség m ellett vallanak-e szint német szárm azású íróink.
Schedius k itartó fáradozása következtében évenként gyarapodott a füzetkék tartalm a, egyúttal jelezve a hazai könyvkereskedelem fellendülését is. Az 1800-i jegyzék m ár 42 oktáv oldal terjedelm ű és a könyvujdonságokon kívül közli a M agyarországon született, vagy itt élő Íróknak név
sorát is. Ezzel Schedius ú jab b tervének megvalósítása felé 6
6 Az 1 7 9 9 -i füzet előszavában.
tesz lépéseket. Ugyanis, m int a Verzeichnisben közölt n y ilat
kozatában m ondja, szándékában volt egy írói lexikon k i
adása a Meusel-féle Gelehrtes Teutsehland m in tájára,5 m ely
ben közli az író vezeték- és keresztnevét, születésének he
lyét és idejét, az iskolákat és a tudom ányos intézményeket, ahol képzését nyerte, a hivatalokat és méltóságokat, m elye
ket eddig betöltött és betölt s végül teljes és pontos jegyzékét összes eddig m egjelent műveinek. Ehhez a m unkához az írók tám ogatását kéri, még pedig adatok közlését, az eddi
giek kiegészítését és jav ítását. Az 1800-ban m egjelent füzet
ben 538 írót sorol fel. németeket, m agyarokat, szlávokat és latinokat; köztük 75 pestit.
Schedius valóban m ajdnem egész élete folyam án g y ű j
tötte az adatokat írói lexikonéhoz, mely 61 oldalnyi terjede
lemben kéziratban fönn is m aradt.6 7 Kb. 2560 írót sorol fel életükre és m űködésükre vonatkozó rövid jegyzetekkel és azok forrásaival. Az utolsó feljegyzés 1822-ből való. Term é
szetesen a hazai német írók is szerepelnek benne, sőt olya
nok is, akiket igazán csak születésük fűz M agyarországhoz, m int pl. a később említendő Zách Ferenc. Érdekes lett volna tehát a mű abból a szem pontból is, hogy kiket tarto tt Schedius m agyar íróknak.
A vásári könyvjegyzékek utolsó füzete egy éves meg
szakítás u tán 1802-ben jelent meg, mivel 1801-ben a hábo
rús viszonyok m iatt csak 40 újdonsága volt a m agyar könyv
piacnak. Schedius a békés időktől jav u lást vár, azonban az előszó m ár bizonyos rezignációval á lla p ítja meg a vállalko
zás eredm énytelenségét és k ilátástalanságát: „Stolz und hohe Meinung von sich selbst. Blödsinn und Trägheit; F urcht u n d Schüchternheit zerstreuen bey uns die K räfte . . . So zerstreut, vereinzelt, divergierend, wie die literärischen K räfte bey uns jetzt w irken, können sie nicht einmal ihre eigenen egoistischen Absichten erreichen, geschweige denn zu höheren Zwecken, zu beträchtlicherem Einfluss au f das
6 Meusel János György 1773-tól kezdve szerkesztette a Hamberger György Kristóftól 1767-ben megindított „Gelehrte Teutsehland“ oder
„Lexikon der jetzt lebenden teutseken Schriftsteller“ c. irói lexikont.
7 A M. N. Múzeum Kézirattára: Quart. Lat. 31. Egyes feljegyzések találhatók a M. T. Akadémia kézirattárában is: Történi. 2 r. 11. sz.
Wohl des ganzen gelangen.“ Ehhez az utolsó katalógushoz úgy kellett „összekoldulnia“ a címeket. (Az 1801 és 1802 év
ről összesen 165 m űvet sorol fel, 60 m agyart, 61 latint, 57 né
metet, 5 szlávot, és 2 görögöt.)
A könyvjegyzékkel egyidőben még további lépéseket is tett Schedius a m agyarországi bibliographia érdekében. Az 1798 és 1799 években hetenként 4 oldalas terjedelem ben je lent meg kiadásában a Liierärischer Anzeiger fü r Ungarn, m int a „Neuer C ourir aus U ngarn von Kriegs- Staats und G elehrten Sachen“ melléklete.8 Az Anzeiger tartalm a, külső alak ja és egész beosztása pontos m ásolata a jénai Allgemeine L iteratur Zeitungnak. Ez a lap a Nicolai által meghonosított felvilágosodott szellemű k ritik án ak tipikus képviselője volt.9
Nem a m agasabb irodalmi k ritik a ez, hanem népszerű és népszerűsítő. Célja nem a könyv esztétikai elemzése, az esz
mék m élyére hatolás és az értékek és hibák kim u tatása által a szellemi élet tudatos irányítása, hanem a kor utalitarisz- likus szellemében elsősorban gyakorlati. Meg a k a rja ism er
tetni a könyveket a m űvelt nagyközönséggel, vele eleven kapcsolatot a k a r létesíteni, hiszen a kiadók szem pontjából fontos, hogy az olvasók ízlését ism erjék és hozzá alkalm az
kodni is tu d jan ak . Legfőbb ideáljuk a nemzet, azaz a haza lakosságának irány ítása, melyet racionahsta elképzelés sze
rint tudatos szellemi ráhatással vélnek elérni.
Míg Németország roham osan fejlődő szellemi életében ez az irány m ár régen túlélte virágkorát, n á lu n k Sche
dius Anzeiger-e vakm erő újítás, úttörő jelenség volt,és csak lassan ak arta előkészíteni az igazi tudom ányos k ritik a ú t
ját, melyről eddig M agyarországon szó sem volt.
Schedius ezért igen óvatosan nyúl ehhez a ké
nyes kérdéshez: „Ob eine kritisch-literarische Zeitschrift in der gegenwärtigen Lage der Dinge fü r die wissenschaftliche C ultur unseres Vaterlandes Bedürfnis sey? — diese Frage dürfte wohl bey uns sehr verschieden beantw ortet werden. *
* Tartalmát ismerteti Zuber Marianne: A magyarországi német
nyelvű folyóiratok története 1810—ig. Bp. 1915. NPhD. XVIII. 69. 1.
* 1. Reallexikon der deutschen Literaturgeschichte. Hg. v. P. Merker ii. W. Stammler. II. 145. 1.
Man fürchtet den U nfug des Rezensentenwesens, der in D eutschland und England a u f einen hohen G rand gestiegen ist, in die bisher so friedlichen H ütten der ungarischen Lite
ra tu r einzuführen, w oraus nichts als gegenseitige E rb itte
rung, gelehrte K lopffechtereyen, unm oralische oder wenig
stens unm ännliche Sucht nach papierner C elebrität usw.
u n ter den G elehrten erfolgte und also gar kein Vortheil für die Aufnahm e der w ahren Gelehrsam keit und C ultur zu er
w arten stünde“.10
Mások ugyan megengedik, hogy az esetleges kárt, am it az ilyen kritikai tevékenység okozhatna, a jelentékeny előnyök ellensúlyozzák, azonban M agyarországon jelenleg olyan cse
kély az irodalmi működés, hogy nem volna elég anyag a folyóirat szám ára és főképpen nem vonná m agára elég szé
leskörű közönség érdeklődését. Ezekre az ellenvetésekre Schedius a felvilágosodás eszmekörének jellegzetes optim iz
m usával a d ja meg a feleletet. Nézete szerint igenis szükség van a folyóiratra, m ert a tudósok csak így ta rth a tjá k figye
lemmel a tudom ány állapotát, szám ukra fontos, hogy a tu dományos könyvek között el ne tévedjenek. A m űvelt nagy- közönségnek is szüksége van áttekintésre és az egész nem zetre hasznos, ha ismeri a tudom ányos alkotásokban való gazdagságát vagy szegénységét, hogy ennek ala p ján az írói m űködés irán y íth ató legyen.
Schedius k ritik á já n a k irányelveit is k ifejti: az írók szám ára irán y ítást a k a r adni: „redliche, richtige, öffentliche D arstellung dessen, was das W erk W ahres, Gutes und Schö
nes e n th ä lt,' hogy igaz érdem eiknek elismerése által isme
reteiknek és tehetségüknek további célszerű felhasználására buzdíttassanak. Az esetleges tévedésekre is rá akar m utatni b a rá ti hangon.
Azonban nemcsak a hazai irodalom, hanem a k ü l
föld szem pontjából is szükség van az „Anzeiger "-re: „Die Rezensionen der Jenaer Allgemeinen L iteratur Zeitung sind durch D ruckfehler der ungarischen W örter hässlich entstellt und sind nu r rarae natantes in gurgite vasto, ein blosser A nhang zur Allgemeinen L iteratur, der grösstenteils zu den
10 Lit. Anzeiger 1798. Vorbericht.
benachbarte deutsche Gelehrte au f uns und unsere litera ri
schen Bem ühungen herabsieht“. Mint patrió ták n ak meg kell gondolnunk, hogy, ha alapos megfigyelés ala p ján úgy látju k , hogy az utolsó 10—15 évben term ékenyebb volt nálunk az irodalom talaja, m int előtte egy egész században, akkor nem lehet kicsinység előttünk, hogy ezt figyelemmel kisérjük.
A folyóirat tartalm át három pontban á lla p ítja meg: A rövid és m éltányos recenziókon kívül hozni fog rövid cikke
ket, különböző tárgyakról, tévedések és helytelen adatok he
lyesbítését és különféle híreket.
Az „Anzeiger“ két évfolyam ában nagyrészt tudom ányos és ism eretterjesztő könyvek ism ertetését talá lju k a legkülön
bözőbb tudom ányszakokból, köztük igen sok az iskolakönyv.
Érdeklődési irán y át főleg az úgynevezett „Kisebb közlemé
nyek' című rovat m u tatja. Schedius alkalm azkodását a h a zai felvilágosodás akkori program m jához az is bizonyítja, hogy h um anista m űveltsége és ideáljai ellenére, csaknem kizárólag term észettudom ányi és gyakorlati tárgyú cikkeket közöl. Van itt cikk Kietaibel Páltól a p arád i ásványvízről, leschedik Sámuel szarvasi gazdasági iskolájáról, a M átra hegységről, stb. M indezek m ár a „Zeitschrift von und fü r U ngern“-hez vezetnek át.
A vegyes hírek között legérdekesebb a következő:
„Übersicht von zu hoffenden W erken und den gegenwärtigen Beschäftigungen m ehrerer ungarischen G elehrten.“ Értesü
lünk itt. Schw artner, Dugonics, Kovachich M árton jogtörté- netíró, Engel Keresztély történész,' Veszelszky Antal bota
nikus, Kis János és Kietaibel Pál előkészületben lévő m unkáiról. Ezek az írók Schedius szőkébb köréhez tartoz
tak, ezektől tehát könnyen m egtudhatott valam it m unkás
ságukról és terveikről, hogy azonban később az egész m a
gyar tudom ányos világról közölhessen hasonló híreket, azt csak túlzott optim izm usában hihette.
A sok term észettudom ányi és prak tik us találm ány t ism ertető h ír között érdekes egy művészeti híradás is, mely szerint Haydn Józsefnek „unseres allgemein bew underten
Doromby Karola: Schedius Lajos, mint német-magyar kultúrközvetitő. i
Landm annes“ Teremtés című oratórium a nyom tatásban is megjelent.
A „Literarischer Anzeiger“-! szívesen fogadta a való
színűleg nagyrészt tanárokból álló olvasóközönség. Ezt b i
zonyítja az a szerkesztőhöz intézett levél, melyet Schedius m int törekvéseinek megértő elismerését büszkén közöl folyó
iratában. Eszerint az „Anzeiger“ jelenleg „ az egyetlen és éppen azért annál nagyobb érdem ű tudom ányos folyóirata M agyarországnak.“11
Ez a szíves fogadtatás és a m indinkább gyarapodó tu dom ányos anyag a rra az elhatározásra b írta Schediust, hogy ily irá n y ú törekvéseinek betetőzéséül most m ár tudom ányos folyóiratot adjon ki.
Már 1799-ben közli ezt a tervét Miller Jakabbal, a Széchenyi k önyvtár őrzőjével, aki A nzeigerjét állandóan t á m ogatta közlem ényeivel és egyben további érdeklődését is kéri.11 12 1802-ben jelenik meg azután a Zeitschrift von und fü r Ungern zur Beförderung der vaterländischen Geschichte,
Erdkunde und Literatur.13
Már a cím ben m egadott hárm as célkitűzés jellemzi a lap n ak a felvilágosodás eszmeköréből való szárm azását.
Univerzális érdeklődés a tudom ány m inden ága liránt és ezzel a felvilágosító m unkássággal a közjó előm ozdítása.
Schedius tudatosan csatlakozik ahhoz az irányhoz, m elyet előtte m ár a „Privilegierte Anzeigen“, az „Ungarisches Ma
gazin“, a „M ercur von U ng arn“ és a „Siebenbürgerische Q u artalschrift“ követett, m ert ezeket, m int folyóiratának szellemi elődjeit előszavában említi. Ezekhez, és sa já t eddig kiadott időszaki irataihoz hasonlóan a Zeitschrift is kettős célt ak ar elérni: a hazai tudom ányosság fellendítését és szel
lemi életünknek' a külfölddel való megismertetését. Ilyen orgánum m ár régen hián y zik — m ondja bevezetésében — és ennek sok káros következm ényét tapasztaljuk. „Selbst der benachbarte emsige, jeden Beytrag zur E rw eiterung seiner
11 Lit. Anzeiger 1799. 18. sz. 79. 1.
11 1799. máj. 15.-én kelt levelében. M. N. Múzeum Kézirattára.
Quart. Lat. 781. 158. sz. levél.
13 A „Zeitschrift“ cikkeinek ismertetését 1. Zuber i. m. 71—91. L
Kenntnisse so gern aufnehm ende deutsche (ja, was noch a u f
fallender ist, selbst ein grosser Teil , unserer eigenen gelehr
ten M itbürger) lernte die A nstalten zur Aufnahm e intel
lektueller und m oralischer K ultur n u r unvollkom men k en nen. Daher das tiefe Stillschweigen, das in W erken der Ausländer, welche die Geschichte der neueren L iteratur be
handeln, über den gegenwärtigen Zustand unserer L itera
tur herrscht, daher die ziemlich allgemein verbreitete Mei
nung von diesem Reiche, als ob es noch in tiefer B arbarey und Unwissenheit läge usw .“
Lzeken a bajokon ak ar folyóirata segíteni még pedig három féle közlem ények segítségével: Hosszabb földrajzi, történelm i és irodalmi értekezésekkel,' tudom ányos és szép- irodalmi könyvek bírálatával, az úgynevezett „Intelligenz- b la tt“-ban az írókról közölt személyi hírek, valam int a tudományos és közhasznú intézm ények állapotára vonatkozó adatok közlésével.
Az első rovatba tartozó tanulm ányok kiválasztása igen szerencsésnek mondható. A kor szellemének megfelelően első
sorban a „közhasznú tudom ányok“ köréből vett értekezések szerepelnek. Adalékok a m agyar történelem kevésbbé ismert részletkérdéseihez a történelm i k u tatásn ak ekkor m ár szé
leskörű forrástanulm ányokat követelő művelői körében ál
talános érdeklődésre ta rth a tta k szám ot. Hasonlóképen hangsúlyozza Schedius a felvilágosodás szellemében az or
szág földjének és természeti kincseinek minél tökéletesebb megismerését és ennek a la p já n a gazdasági élet javítását.
P raktiku s orvosi ismeretek és egyéb, hasznos intézm ények m egvalósítására irányuló tervek közlése egészíti k i a folyó
iratot ebben az irányban. Ugyanezt a szellemet á ru ljá k el az irodalom és nyelvészet körébe vágó értekezések, me
lyeknek száma ia többiekhez viszonyítva elég csekély. A nyelvészet terén főleg a szepesi német n y e lv já rá so k 14 és a
14 Rumy György: Beytrag zu einem Idiotikon der sogenannten Grundnerischen deutschen Zipser Sprache (IY. k. 4. sz.) és Genersich J á nos: Versuch eines Idiotikons der Zipser Sprache (V. k. 1—3. sz.) v. ö.
Weber Arthur: A szepesi német nyelvjárástanulmányozás története.
NPhD. XIX. Budapest, 1916. 27—36. 1.
4*
m agyar nyelv újítás k é rd é se i15 érdeklik. Hogy a ném et n yelvjárásokat vizsgáló cikkeknek széles teret engedett a folyóiratban, az igen érthető. S aját anyanyelvéről, tudom á
nyos és irodalm i m unkásságának nyelvéről volt itt szó, azon
kívül m int ném et-m agyar k u lturközvetítő a német nyelv
nek m agyarországi sorsa is különösen érdekelhette. A m a
gyarországi németség nyelve és története irán t a felvilágoso
dás tudom ánya egyébként is egyre fokozódó érdeklődést m utatott.16 Azonban nem kevesebb figyelm et fordít a m a
gyar nyelv fejlődésére, a meginduló nyelv újítás vitáira, sőt éppen a Zeitschrift-ből ism erhetjük meg gondolkozásá
n ak alapelveit ebben a kérdésben. Hogy eddig összes k i
adványai m iért jelentek meg németül, azt több ízben k ife j
tette, s ebben, mint, ahogyan m aga is m ondta, semmiképen sem lehet a m agyar nyelv lebecsülését látni. A m agyar nyelvnek M agyarországon való használatát és minél töké
letesebb kifejlesztését ő is fontosnak tarto tta, ezt bizonyítja, hogy K ulcsár István m agyar nyelvi p ály ázatán ak helyet adott a Zeitschriftben: „A uf welchem G rade der C u ltu r steht gegenwärtig die ungarische Sprache; durch welche M ittel w äre ihre w eitere Ausbildung am besten zu beför
dern und wie können diese Mittel am zweckmässigsten a n gew andt und am sichersten ausgeführt w erden?“ A p á lyázat, m elynek d íjá t Kis János nyerte el, nem találkozott egyenlő helyesléssel, ami a m agyar irodalmi élet akkori álla
potából könnyen érthető. K azinczy gúnyos hangon ír róla Kis Jánosnak 1805 június 14.-én: „ha báró P rónay Sándor, Teleky, Schedius lesz a bíró, mi lesz ott?! Csudálod. hogy Schediust is ide zárom. Az ő lelke tud ja, hogy én őtet becsü
löm, még pedig igen nagyon és szeretem is. De, aki H im fyt úgy recenseálta, m int az ő Zeitschriftjében recenseáltatott, nem tám aszthatja-e azt a gyanút, hogy ezt is hibásan ítéli
15 Beregszászi Pál: Etwas über die Magyarische Orthographie (IV.
k. 2. sz., Y. k. 3—5. sz.), Über die Natur und Eigenheiten mancher m agya
rischen intransitiven Zeitwörter (VI. k. 6. sz.); Révai Miklós: Untersu
chungen über die ungarische Sprache (III. k. 6. sz.)
16 1. G. Petz: Zur Geschichte der Erforschung des ungarländischen
16 1. G. Petz: Zur Geschichte der Erforschung des ungarländischen