B E SZ E JR Á N E G ID E R Ü K E N_____A' N Ó T Á J A IS AZ.
Minap múlatni mentemben Jőve két kegyes élőmben.
Egyik : »halljad legény !
Melyikünk szebb, ez-e vagy én?«
Felelém : »ez szót nem fejtem, Vétekben én nem leledzem, Nem akarok megfelelnem, Mind szépnek tetszetek nekem.
Nektek szemetek fekete, Két két narancs kebletekbe1 ;
Vagytok szépek személytekben, Édesek beszédetekben.«
Monda ism ég: ,kérlek téged, Melyinket vennéd inkább meg,
Melyinkért adnád több pénzed? i5 Mondd igazán feleleted/
»De ímhol néktek az igaz, Szépségtekrül rövid válasz : Szömölcsöt visel mellyén az,
Aki legszebb, — kissebik az. 20
- 4 9
-XXIX
AZ „ S Z A V Ú N U LASZE'NKAASSA FATAU OLÁH É N E K N Ó TÁ JA .
Mint sík mezön csak egy szálfa egyedül úgy élek, Szerelem tüzes lángjátul szivemben én égek.
Mikor hallom az fecskéknek reggel éneklését, Felindítom ottan azzal szivemnek szerelmét.
Szemílye mert jut eszembe édes szerelmemnek, Kivel újul csak gyötrelme keserves lölkemnek, Mert kévánom ötét látnom, víle beszílgetnem :
De nem lolem semmi módját mint köll szemben lennem Irigyektől mert oly nehéz én vigasztalómhoz
Nekem jutnom, mint tevistül az szíp violához.
De hogynemmint távol lévén az ö szemílítül, Szerelmemben ö utána vertengjek egyedül:
Jobb, hogy együtt víle lévén az ö szemílye elöl Reá nézvén úgy veszszek el, — mégis szívem erői.
No hozzá hát én elmémnek ti gyors gondolati, Löljetek módot, mint köll szerelmesemhez jutni!
Engem bár ne kímíljetek nagy veszedelemtül, Csakhogy ötét őrizzétek gonosz hírtül névtül;
Mert érdemli, ha érte lesz is fejem halála, Mert életét, hírét nevét csak én reám bízta. I.
I. Balassa B. költeményei. 4
XXX.
A ,/ r O L D Y MIKLÓS“ NÓTÁRA.
Mire most barátom azon kérdezkedel?
Hogy engem szerelem ennyire hajtott el, Vájjon csak te vagy-e, kit nem gyújthatott fel?
Csudálom ha néked nem volt még közöd evvel.
Mert indul szerelem mi termíszetünkbül, 5 Minden állatokban adatott istentül.
Ládd-e minden állat társának mint erői, Vehetsz egyébről is példát nemcsak emberről.
Vedd eszedbe csak, hogy az oktalan állat
Mint őrzi, szereti ő nyáját, i o
Kiki az Öviért nem szánja halálát,
Csakhogy azt szeresse, akinek adta magát.
De hagyjuk bár el ezt, nízd a vetemínyek, Tavasznak örülnek fák és minden füvek,
Vígadnak bejüvén mint szeretőjeknek, i 5 Gyászokat elvetvén mind fejenkint züldülnek.
Gondolj rígi időt eleitül fogva,
Megesmíred, hogy volt mindenütt hatalma, Bölcsnek, vitézeknek jovát ő megbírta,
Szerelem ereit senki meg nem olthatja. 20 Hol vagyon oly állat, ki szeretőiért
Halált nem szenvedne annak oltalmáért, — Hát mit csudálsz rajtam, ha szerelmesemért Okos állat lévén, gyötrődem nyerésiért.
Fulgosius egy sasról ír ilyen csudát, 2 5 Ki úgy szerette, együtt nevelte leányát,
Hogy csak annak vitt minden fogott madarat, Sőt leány haláláért mégis Ölte magát.
Ádámot, atyánkot vájjon nemde Éva Alma ételire — hiszem ö izgatta?
Az első vétek is lön szerelem miá, Mert Éva szerelme vitte Ádámot reá.
Mi veszté el Sámson ereit, két szemét, Herculesnek is mi vette volt el eszét, Hogy viselné szeretője öltezetét
Asszony-népe között sodorgatná ö szöszét.
Aristotelesnek mit használt bölcs esze, Hogy szép felesíge ötét megnyergelte, Salamonnak hol volt nagy tudós elméje,
Mikor szeretője pogánságra hitette.
Ariadne miért adta volt fonalát Theseusnak, ki megölte osztán bátyját?
Mert mutatta azzal labyrinthus útát,
Azért hogy inkább szerette Theseust, mint bátyját.
Párisnál ki volt szebb, akár Absolonnál, Ki volt vájjon jámborb szent Dávid királynál, De szerété asszont, ki volt Uriásnál,
Isten ellen véte, mert vígada ö azzal.
Medeát, Ilonát mi vitte volt erre,
Hogy egyik Párisi, másik Jásont szeresse, Kiki szeretőit nagy messze kövesse ?
Ládd-é, szerelemnek vagyon mily nagy ereje!
Acontius ifjat vájjon mitanittá?
Gydippe szavával hogy álmán azt írta, Mintha ma Gydippe volna ö mátkája, Erős esküvíssel víle'azt fogadtatná.
Trójának mi rontá el erős kőfalát, Priamusnak mi veszti el királyságát, Pyramus és Thisbét, az igen szép leánt Szerelem Ölé meg, látod-e nagy hatalmát ?
5 2
Achilles Trójában csak Polyxenáért, Ellensíg kezibe ment csak ö kedvéért;
Aeneas Thurmussal megvítt Laviniaért, Sigismunda megölte ö magát Gysquárdusért.
Szénás városbeli hol szép Lucretia, 65 Hol vitéz Deiphobus szeretője Lyda,
Hol vagyon Carthágóban lakó Eliza ?
Ezeknek mind csak az szerelem volt gyilkosa.
Hol Diomedessel az ferdős leánya?
Leánder szerelme, az is egy nagy példa? 70 Jusson Procrisnak is eszedbe halála,
Spániában nem ríg mint járt Donya Liciza.
Penelope Özvegysíginek mi oka, Ispitályban miért lakott Maggelaría,
Phillis Demofont is addig miért várta? 75 Azért mert szívekben gerjedt szerelem lángja.
Akarík csak rígi példát előhoznom,
Mert mostaniokról nem jó nekem szólnom;
Szerelem most sem szün meg — igazán mondom — Titkon nyilván lenni, nagy sokakon jól látom. 80 Igaz szerelmő Leucippet nyavalyára
Ifjú Theagenest annyi búdosásra, Nagyot kicsin renden való házasságra : Mindent csak szerelem vitt képtelen dolgokra.
Nincs senki oly eszes, kit az nem téveszthet, 85 Viszont tudatlant is ez megeszesíthet,
Vájjon s ki oly erős, kit ez meg nem győzhet?
Rútat szerelembe, mint szépet ő úgy ejthet.
Mint hatalmasnál nincs személy-válogatás,
így szerelemnek is nincs semmi választás, 90 Kinek-kinek az övé helyett nem köll m ás:
Béka lévén, fogolynak tetszik a kedves társ.
5 3
De ez mind hadd járjon, nézdsze csak személyét Annak aki engem szeret, mind két szemét.
Vajha te hallhatnád gyönyörű beszídét, 9 5 Inkább nem csodálnád, hogy gyötrődöm én azért.
Mert aki szerelme alá magam adtam, Annak szeműinél szebbet én nem láttam, Engem hogy igazán szeret azt megtudtam,
Kiért magam én is csak néki ajánlottam. 100 Kész azért már szívem szenvedni érette,
És mást nem szeretni soha ö helyette ; Kész szolgálni míg e földen tart élete, Mert megérdemlette tülem igaz szerelme.
Físzket vert szivemben már az 6 szerelme i o5 Előttem szüntelen képe, jó termete,
Ha szinte aluszom is, álmodom víle, Mert csak Övé vagyok senki sem egyébé.
Nincs azért e földen oly teremtett állat,
Ki nem fáradt volna a szerelem alatt : 11 0 Csudálom hogy eddig még nem jutott reád,
No azért dícsírjük most fel szóval az urat, Mert lám csak ö viseli mindenott gondunkat!
Uram ! a te nevedben áld meg szolgáidat,
Kiért viszontag mi is dícsírjük fiadat. 1 1 5
XXXI.
„IRGALMAS ÚRISTEN* N Ó TÁ JÁ RA .
Vájjon meddig akarsz engem kesergetni.
KÖNYÖRGÉS.
N Ó T Á J A; SZÁN JA A Z ÚRISTEN E T C
Láss hozzám úristen kegyelmes szemeiddel, Nyomorúságomban vigasztalj szent lelkeddel.
Sok bosszúságomat hogy elszenvedhessem Jó lelkiesmérettel.
A z te szent nevedet kiért örökké áldom, Nagy gyarlóságomat te látod nyilván tudom : Keserűségemben ha sokáig tartasz,
Felségedet megbántom;
De idején kérlek uram az te nevedért,
Lelkemben meg ne sérts téged megbántásimért, Az én szemeimnek gyarlóságból esett
Keserves sírásiért.
Oltalmam mindenkor mert bizonnyal te voltál Mind azolta fogva, hogy ez világra hozál.
Sok nyomorúságból megszabadítottál Es mellettem forgottál.
Nincs azért énnékem kívüled segítségem, Mert sem jó barátom és semmi nemzetségem,
Nincsen jó szomszédom, ki mellettem fogjon, Hanem csak te istenem.
Imha nem nagy kín volt ez világban vajodnom, Nékem nyavalyásnak gyámoltalan bujdosnom, Ilyen ártatlanul gonosz nyelvek miatt
Nagy szidalmat vallanom.
Siralomtul szemem immár meg nem száradhat, Orczám barátim közt víg kedvet nem mutathat, Mert mind hátra hagytak, hanem csak egyedül
Szánj engem nyomorultat.
XXXII.
A z kiktül ok nekül én az szidalmat vallom,
Nyelvek nehézségét most fejemen viselem: 3o De hiszem úristen, hogy mind még Örömmel
Ezeknek végét érem.
Rövid szóval uram nyavalyámat megértsed, Én árva fejemet igazságoddal mentsed,
Ellenségem ellen az prókátorságot 3 5 Szent nevedért felvegyed.
Akármint titkoljam előtted bűneimet, De el nem rö'jthetem előtted titkaimat, Mert látod szívemet, vezérled útamot,
Tudod gondolatimat. 4o
Szívem mely szomorú, életem oly nyomorú, Az én tekintetem mindenfelé sanyarú, Keservesen lelkem testemben gyötrődik,
Mert megemészt nagy bosszú.
Keserves bánattal ez verseket hogy írám, 45 Sanyarú könyvekkel levelemet áztatám,
Elfogyott fejemet ellenségem ellen Az úristenre bízám !