Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 7: 89-98. Kaposvár, 1992.
Adatok a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet kérész (Ephemeroptera) és álkérész
(Plecoptera) faunájának ismeretéhez
ф Siphlonunîs armatus /Eaton, 1870/
^ ) Ameletus fnoplnatus Eaton, 1887 Щ Battis vermis Curtis, 1843
• Cloeon dlpterum /Linnaeus, 1761/
ф Heptagenla flava /Rostock, 1877/
Qfl Rhltrogena germanica Eaton, 1855 1. ábra: Ephemeroptera fajok a Boronka-melleki TK-ban.
Fig. 1.: Ephemeroptera species in Boronka-melleki N.R.
szükséges legfontosabb szakmunkákat soroltam fel, amelyek taxonómiai, faunisztikai szem
pontból nélkülözhetetlenek.
A kutatások eredményeként a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet területéről 2 Plecoptera fajt: egyiküket csak lárva, a másikat lárva és imágó alakban sikerült kimutatnom.
Külön említést érdemel az Ameletus Eaton, 1885 nem előfordulása. A történelmi Magyar
ország területéről, a magasabb hegyvidékről, így a Magas Tátrából LANDA (1969), SCHO-ENEMUND (1930) saját gyűjtései és hivatkozása KLAPALEK (1909) munkájára, valamint a magyar-horvát tengerpartról PONGRACZ (1914) adata alapján az Ameletus inopinatus (Eaton,1887) már régóta ismert. A jelenlegi országhatárainkon belül azonban a nem egyetlen reprezentánsa sem került elő ezideig. A Boronka-melléki előfordulás így rendkívül érdekes és jelentős faunánk ismerete szempontjából. Tekintve, hogy egyetlen lárva példány került elő, a kérdés további vizsgálatokat igényel, amit az is aláhúz, hogy ezideig ez az egyetlen síkvidéki előfordulás. Természetvédelmi szempontból mára vizsgálatok jelenlegi stádiumában is, a faj fokozott védelmet igényel. Tekintve, hogy igényessége, tűrőképessége ma még nem tisztázott, a Hosszúvizi, Boronka-patak és mellékágain a jelenlegi állapot őrzése, fenntartása kívánatos.
A fajok jegyzéke a lelőhelyadatokkal
E|3hemeroptera
S iphlonurus armatus (Eaton 1870)
(= Siphlurus armatus Eaton, 1870 = Siphlurus latus Bengtsson, 1917)
A faj elterjedése ma még nem tisztázott teljesen, Csehszlovákiából, Írországból, Lengyel
országból, Magyarországról, Nagy-Britanniából, Németorszából és Skandináviából már ki
mutatták. Állóvizekben, valamint kisebb folyóvizekben, azok kiszélesedő csendes öbleiben fejlődik a feltűnően nagy, úszó típusú lárvája, amely a finom növényi planktont gyűjti, szűri mint táplálékát. A faj életmódjáról csak kevés adatot közöltek, feltehetően univoltin és tojás alakban telel át, az imágó májustól augusztusig repül. Faunaterületünkről ÚJHELYI (1959) jelezte előfordulását, majd a későbbiekben a Bakonyból közölte, ahol lárváját magam is több természetes vizi élőhelyen gyűjtöttem. A budapesti Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében a fajt 1 már korábban gyűjtött, Somogyból származó, de ismeretlen gyűjtőjű példány képviseli: Kaposvár, 1950.V.20. det.V.Puthz. A Boronka-melléki TK területéről:
Hosszúvíz: Boronka-patak erdei mellékága, 1992.IV. 15. 8 lárva leg. Tóth L.-S.; - kertekaljai mellékér, 1992.IV.15. 5 lárva leg. Tóth L.-S.; Boronkai-árok hosszúvizi mellékága,
1992.IV.15. lárva 8 leg. Tóth L.-S.; Kelevíz, 1989.IV.27. Icf imágó leg. Ábrahám; Nagybajom, 2.patak, 1989.IV.22. 6cf-$ imágó leg. Ábrahám.
Ameletus inopinatus Eaton, 1887.
- A faj Európában, elsősorban a magasabb hegyvidéken terjedt el, az Alpokban, Kárpátok
ban gyakorinak tartják, síkvidéki előfordulásáról csak a Skót Felföld tavaiból ELLIOT-HUM-PESCH-MACAN (1988), SCHOENEMUND (1930) számoltak be. A magashegységben elsősorban az állóvizekből és csak ritkábban említették kisebb hegyi patakok csendesebb szakaszaiból a lárváját, amely a hideg, tiszta vizeket kedveli, úszó típusú, növényi planktonból
91
álló táplálékát gyűjti, szűri. Irodalmi adatok szerint lárva alakban telel, a jég alatt fejlődik és már a jég elolvadása után kirepül Svédországban. Évente csak 1 generációja van, univoltin faj, átalakulása naplementekor a nyílt víztükörről történik. Előkerülése a Boronka-melléki TK területéről igen meglepő, a mai Magyarország területére, faunájára nézve új, a mostani kutatás során felfedezett elem, nemcsak a faj, de a nem vonatkozásában is. A magyar fauna új elemeként további, alaposabb vizsgálatokat igényel mind a Boronka-melléki TK, mind So
mogy megye területén.
Az új előfordulás adata:
Hosszúvíz: Boronkai-árok hosszúvizi mellékága, 1992.IV. 15. 1 lárva leg. Tóth L.-S. A rendkívül lassú folyású, vizinövényzettel sűrűn benőtt patakból lárvamerítő viziháló segítsé
gével gyűjtöttük Siphlonurus armatus, Baetis vernus, Nemoura cinerea lárvák társaságában.
Baeits vernus Curtis, 1834
(=Baetisphaeops Eaton, 1870 = Baetis tenax Eaton, 1870 = Baetis finitivus Eaton, 1871 = Baetis scambus Eaton, 1883 = Cloe verna Pictet, 1843 = Cloeon verna Walker, 1853 = Baetis vernus Curtis, 1843 - Müller-Liebenau, 1966).
A faj Európa csaknem teljes területén előfordul és gyakori. Az eddigi vizsgálatok szerint 2 generációs, bivoltin faj. A középhegység, dombvidék és a síkság kisebb-nagyobb folyóvizei
ben, azok lassú folyású szakaszaiban fejlődik a lárvája, helyenként azonban köves aljzatú hegyi patakokban magasabb régiókba is felhúzódik. Az úszó típusú lárva kövek, fadarabok egyéb törmelék között tartózkodik, a növényi plankton táplálékát részben szűri, részben tárgyak felületéről kaparja le. A lárva a közelrokon fajoktól csak a szájszervek vizsgálata alapján különíthető el, a Skandináviában élő Baetis subalpinus Bengtsson fajtól pedig csak a homlok alakjában tér el, MÜLLER-LIEBENAU (1969) közlése szerint. A korábbi szakiro
dalomban B. tenax Eaton és B. vernus Curtis néven külön, 2 fajként szerepel, a történelmi Magyarország területéről először MOCSÁRY (1899) közölte B.tenax Eaton néven, majd PONGRÁCZ (1913,1914) mindkét néven több lelőhelyét sorolta fel. A mai Magyarország területéről B. vernus Curtis néven ÚJHELYI (1959, 1966): Aszófő, Bernece, Veresegyház lelőhelyeit közölte. Az egyébként gyakori faj így a Dunántúlról csaknem ismeretlen volt, a lárva pontos élőhelyét pedig sehonnan sem ismertük országhatárainkon belül.
A Boronka-melléki TK területéről:
Hosszúvíz: Boronka-patak, 1991.IV.13. leg. Németh; Kelevíz: Kelevizi-patak, 1991.X.4.
leg. Tóth L.-S.; Mesztegnyő: Boronka-patak, 1991.X.5. leg. Tóth L.-S.; Nagybajom: Aranyo
si-patak, 1991.X.4.21 lárva leg. Tóth L.-S.;-Lencseni mellékág, 1991.VI.21.4 lárva leg. Tóth S.; 1991. X.5. 8 lárva leg. Tóth L.-S., 1992.IV.14. 17 lárva leg. Tóth L.-S., - Nagyhomok, 1991.VI.6. 1 d'imago leg. Ábrahám.
Cloëon dipterum (Linnaeus, 1761)
(= Ephemera dipterum Linnaeus, 1761 = Cloeonpallida Leach, 1815 = Cloeon cognatusm Stephens, 1835 = Cloe diptera Burmeister, 1839 = Ephemera rufula Müller, 1776 = Cloeon inscriptum Bengtsson, 1914 = Cloeon szegedi Jacob, 1969 = Cloeon dipterum (Linnaeus, 1761) - Lubbock, 1865).
92
A nem leggyakoribb faja. Magyarország területéről egyike a legrégebben ismerteknek, faunaterületünkön talán a legnagyobb ökológiai tűrőképességgel ez a kérészfaj rendelkezik, a kommunálisan erősen szennyezett vizektől a kristálytiszta forrásvizekig megtalálható, sem pH, sem hőmérséklet ingadozások nem befolyásolják, az időszakosan kiszáradó vizekben rövidesen újra megjelenik. A lárva pocsolyákban, tavakban, de kisebb nagyobb erek, patakok lassú folyású csendes öbleiben lápos, mocsaras területek vizesgödreiben él, a makrofitákon kapaszkodva vagy azok törmeléke alatt, között tartózkodik. A lárva úszó-kapaszkodó típusú, táplálékát szűréssel szerzi,
A magyar faunából régóta ismert, MOCSÁRY (1899) 15 előfordulását közölte, amelyek közül 2 a Dunántúl területére esett (Fonyód, Mohács). A későbbi tanulmányokban a pontos lelőhelyadatok közlései lassanként kimaradtak, nagy általánosságban mozgó elterjedtségét, gyakoriságát emelték ki helyettük.
A Boronka-melléki TK területéről:
Böhönye, 1990.VIII.15.1 ç imágó leg. Ábrahám; Nagybajom: 1990.VII.13. 2$ imágó leg.
Ábrahám; - Soponyai-halastó 1990.IV. leg. Németh, - 1991.X.4. 10 lárva leg. Tóth L.-S., 1991.X.5. 25 lárva leg. Tóth L.-S., - fiasító medencék, 1991.X.4. 8 lárva leg. Tóth L.-S., 1992.IV.14.20 lárva leg. Tóth L.-S.; Mesztegnyő: Búsvári-halastó, 1991.X.4.3 lárva leg. Tóth L.-S., 1992.IV.14.5 lárva leg. Tóth L.-S.; Nagybajom: Aranyosi-patak lencsenpusztai mellék
ága, 1991.X.4. 24 lárva Tóth L.-S.; - Lencsenpusztai halastó, 1991.X.4. 30 lárva (alig meghatározható kicsinységűek) leg. Tóth L.-S., 1992.IV.5. 16 lárva Tóth L.-S.
Heptagenia flava (Rostock, 1877)
- A faj eddigi ismereteink szerint csaknem egész Európában elterjedt az északi tájak, így Nagy-Britannia és Skandinávia kivételével. Magyarországon elterjedt, azonban sehol sem gyakori, a Dunántúlról: Budapest, Komárom, Simontornya, Velence lelőhelyekről ismert.
Lárvája kisebb-nagyobb lassan folyó vizekben fejlődik, úszó-kapaszkodó, a sekélyebb, part
közeli szakaszokon köveken, fadarabokon kapaszkodik, növényi planktonból álló táplálékát szűri és kaparja. Az imágó irodalmi adatok szerint májustól augusztusig repül.
A Boronka-melléki TK területéről csak 1 lelőhelye ismert: Nagybajom, 1991.VI.10. IcFlç leg. Ábrahám.
Rhitrogena germanica Eaton, 1885
- A faj Nyugat-, Közép- és Kelet-Európában terjedt el, de előkerült helyenként Észak- és Dél-Európából is. Kisebb-nagyobb folyóvizekben fejlődik az úszó-kapaszkodó típusú lárva, kövek, fadarabok alól, illetve azokról gyűjthető, táplálékát, amely növényi planktonból áll a vízből gyűjti, illetve tárgyak felületéről kaparja, irodalmi adatok szerint. Univoltin faj. A magyarországi előfordulására vonatkozó adatok felülvizsgálatra szorulnak. A korszerűbb módszerekkel magam sem vizsgáltam a nem fajait, így a Boronka-melléki TK-ben gyűjtött példányt a későbbiekben revideálni kívánom. Nagybajom: Soponyai-halastó, 1991.VII.31.
TóthS.
93
Plecoptera
Isoperla grammaŭca (Poda, 1761)
(=Phryganea grammatica Poda,1761 = Perla virescens Pictet, 1833 = Chloroperla fusci-pennis Stephens, 1835 = Chloroperla laterlais Stephens, 1835 = Chloroperla media Stephens,
1835 = Chloroperla venosa Stephens, 1835 = Chloroperla rufescens Stephens, 1835 = Perla virens Zetterstedt, 1840 = Perla affinis Pictet, 1841 = Perla Chlorella Rambur, 1842 = Chloroperla strandi Kempny, 1900 = Chloroperla codinai Navás, 1922)
A faj egész európában elterjedt, ahol a síkság, dombvidék és a középhegység kisebb-na
gyobb folyóvizeiben él, sőt egyes adatok szerint lápos, mocsaras területek vizesgödreiből is gyűjtötték. Az imágót Magyarországról MOCSÁRY (1899), PONGRÁCZ (1914) kimutatták, lárváját a Dunántúlon a Bakony hegységből sikerült kimutatnom 1989-ben. Az imágó V-VI1I.
hónapokban repül. A lárva euryök, a környezeti hatásokkal szemben az erőteljes vizszeny -nyeződéstől eltekintve - tűrőképes. Lassabban folyó, köves aljzatú patakokból gyűjtöttem.
Boronka-melléki TK: Hosszúvíz: Kisgyótai erdő, Boronka-patak mellékere, 1992.IV.15. leg.
Tóth L . - S .
Nemoura cinerea (Retzius, 1783)
(= Perla cinerea Retzius, 1783 = Nemoura variegata Olivier, 1811 = Nemoura affinis Stephens, 1835 = Nemoura paliida Stephens, 1835 = Nemoura annulata Stephens, 1835 = Nemoura fuliginosa Stephens, 1836 = Nemoura microphthalma Pictet, 1836 = Semblis pallipes Burmeister, 1839 = Nemoura lunata Rambur, 1842 = Nemoura lobulata Navás, 1918)
A faj Európa egész területén valamint Közép-Ázsiában terjedt el, a nem, de talán az egész rend legközönségesebb faja. Euryök szervezet, csak a legpusztítóbb környezeti tényezőket képtelen elviselni. Változékonysága és gyakorisága lehetett az oka, hogy számos taxonómiai félreértés történt vele kapcsolatban. A Kárpát-medencéből, így a mai Magyarország területéről már MOCSÁRY (1899) közölte a Fauna Regni Hungariaeben. A Dunántúl területéről, a hegyvidékekről minden a csoporttal foglalkozó szerző közölte az előfordulását, de Somogy megye egész területéről csak AUBERT (1966) tesz említést Somogy lelőhelyű példányról. A Boronka-melléki TK területéről mind a lárvát, mind az imágót sikerült gyűjtenünk. A hazánk
ban csak töredékesen ismert fenológiájához értékes adatokat, felmérési lehetőségei biztosít Tóth Sándor Malaise csapdás vizsgálata.
Gyótapuszta: Gyótapusztai-ér, 1992.IV.15. 1 lárva, 1 $ imágó leg. Tóth L. - S.; Hosszúvíz:
Boronka-patak 1991.IV.14. - VIII.26. Malaise csapda leg. Tóth S. (táblázatban részletezve);
1992.ÍV.14. 6 lárva, l<f, 1 <j> imágó leg. Tóth L. - S.; 1992.tV.15. 5 lárva, lcf\ 2 $ imágó leg.
Tóth L. - S.; - kertekaljai ere: 1992.IV15. 2 lárva 1 &, 1 $ imágó leg. Tóth L. - S.; - erdei mellékér: 1992.IV.15. 17 lárva, 2 d", 3 9 imágó leg. Tóth L. - S.; Hosszúvíz: Gyótai-árok:
1992.IV.15. 16 lárva 1 cf, 1 <j> imágó leg. Tóth L. - S.; Nagybajom: 1989.IV.22. 1 9 imágó leg.
Ábrahám; 1990.IV.27 1 c» imágó leg. Ábrahám; 1991.IV.26. lcF, 1$ imágó leg. Ábrahám, -Soponyai halastó 1990.IV.11. leg. Németh, - Boronkai-patak (a gát fölött és alatt) 1992.IV.14-15.71 lárva 3cf, 4ç imágó leg.TóthL. - S.; Mesztegnyő: Búsvári halastó kifolyása 1992.IV.14.
3 lárva leg.Tóth L., Boronkai-patak, 8 lárva 5c?; 6$ imágó leg. Tóth L.-S.; Nagybajom:
Aranyosi-patak: 45 lárva 13 <f, 12 ç» imágó leg. Tóth L.-S. 1992.IV.14. - Lencsenpusztai mellék-ág: 1992.IV.15. 5 lárva 2cf, 2ç» imágó leg. Tóth L.-S.
94
• Nemoura cinerea /Retzlus, 1783/
ф Isoperla grammatica /Poda, 1761/
2. ábra: Plecoptera fajok a Boronka-meileki TK-ban.
Fig. 2.: Plecoptera species in Boronka-melléki N.R.
95
•с
сР % sp. СО
<л
if
?
sp. (3 3I—»
ел
•a
i-s
<f $ sp.
1—5
<? 9 sp.
14 19 22 41 1 3 6 9 1 0 7 7 26 0 1 1 15 21 20 41 2 5 1 6 6 1 3 4 0 1 1 16 22 24 46 3 4 4 8 10 0 2 2
17 5 4 9 5 9 7 16 19 1 0 1 19 17 11 28 67 3 3 6 27 1 2 3 20 8 12 20 7 4
4
8 3 14 17 21 3 4 7 8 5 10 1522 12 33 45 9 11 9 20 23 18 12 30 11 2 3 5 26 17 13 30 12 5 3 8 27 3 2 5 13 8 3 11 28 9 8 17 14 2 3 5 29 11 4 15 15 8 1 9 30 7 7 14 22 1 5 6 172 176 348 23 3 5 8 25 4 2 6 29 3 1 4 30 2 6 8 82 76 158
Április 14 - Július 26: példány cf $ April 1 4 t h - J u l y 26th: specimens 257 267 524
3. ábra: A Malaise csapdával gyűjtött Nemoura cinerea /Retzius, 1783/ faj példányszáma az 1991. év folyamán. Boronka-melléki TK: Hosszúvíz,
Boronkai-patak partján.
Fig. 3.: Number of specimens of Nemoura cinerea /Retzius, 1783/ collected by Malaise trap du
ring the year 1991.
Horonka-melléki NR: Hosszúvíz, on the bank of Boronkai stream.
%
Irodalom
ANDRIKOVICS, S. (1988): Faunistical investigations on Ephemeroptera and Plecoptera along the Apátkut Stream, Visegrád Mountain, Hungary. - Folia ent.hung. 49: 5-11.
AUBERT, J. (1966): Notes sur quelques Plécoptéres du Museum d'Histoire Naturelle de Budapest. -Annales hist.nat.Mus.natn.hung. 58: 285-288.
EATON, A.E. (1883-1888): A revisional monograph of récent Ephemeridae or Mayflies. - Trans Linn.Soc.London. 3: 1-352.
ELLIOT, J.M. Humpesch, U.U. and Macan, T. T. (1988): Larvae of the British Ephemeroptera: a key with ecological notes. - Freshwater Biol.Assoc.Sci.Publ. 49: 1-145.
HYNES, H.B.N. (1941): The taxonomy and ecology of the nymphs of British Plecoptera with notes on the adults and eggs. - Trans R.ent.Soc.London 91(10): 459-557.
ÏLLIES, J. (1963): Plecoptera (Steinfliegen, Uferfliegen) - In: Die Tierwelt Mitteleuropas (Neubearbei
tung). 4(5): 1-19.
LANDA, V. (1969): Jepice - Ephemeroptera - In: Fauna CSSR. 18. Praha, 347 pp.
LANDOLT, P. Studeman, D. and Tomka, I. (1988): Morphology and taxonomy of imagines and eggs of central and Northern European Siphlonu - iridae (Ephemeroptera) - Mitt.Schweiz.ent.Ges. 61:
303-328.
MOCSÁRY, S. (1899): Ordo Pseudoneuroptera. - In: Fauna Regni Hungáriáé III. Budapest, pp. 23-27.
MÜLLER-LIEBENAU, I. (1969): Revision der europaischen Arten der Gattung Baetis Leach 1815 (Insecta, Ephemeroptera). - Gewässer und Abwässer 48-49: 1-214.
PONGRÁCZ, S. (1915): Újabb adatok Magyarország faunájához - Rov.Lapok 20: 177-178.
PONGRÁCZ, S. (1914): Magyarország Neuropterái - Rov.Lapok 21: 109-155.
PUTHZ, V. (1978): Ephemeroptera - In: lilies, J. (ed.): limnofauna Europaea. - Stuttgart, pp. 256-263.
SÁTORI, J. (1939): Insecten-faunistische Notizen aus Transdanubium in Mai und Juni - Fragm.Fa-un.Hung. 2:31-32.
SCHOENEMUND,E. (1930a): Eintagsfliegen oder Ephemeroptera-Die TierweltDeutschlands 19:106.
pp.
SCHOENEMUND, E. (1930b): Über die Nymphe und Subimago der Ephemeride Ameletus inopinatus Eat. - Mitt.dt.ent.Ges. 1: 100-105.
SOWA, R. ( 1981): Taxonomy and ecology of Ecdyonurus ujhelyii sp.n. (Ephemeroptera, Heptageniidae) from the tributaries of Lake Balaton - Acta Hydrobiol. 23(4): 375-380.
TŐTH, L. (1989): Amphinernura Ris, 1902 új álkérész (Plecoptera) nem előfordulása a Bakony hegységben - Fol.Mus.nat.Bakonyiensis 9: 11-15.
TÓTH, L. (1990a): Périodes Banks, 1903 és Capnia Pictet, 1841 új álkérész (Plecoptera) nemek előfordulása a Bakony hegységben - Fol.Mus.nat.Bakonyiensis 9: 11-15.
TÓTH, L. (1990b): Provisional check-list of Hungarian stoneflies (Plecoptera) - Annls.hist.natn.hung.
82: 75-89.
TÓTH, L. (1992): Provisional check-list of the Hungarian mayflies (Ephemeroptera) - in print.
ÚJHELYI, S. (1959): Kérészek Ephemeroptera In: Magyarország Állatvilága Fauna Hungáriáé -Budapest 5(8): 1-96.
ÚJHELYI, S. (1966): The mayflies of Hungary, with the description of a new species, Baetis pentaph-lebodes sp.n. (Ephemeroptera) - Acta zool.hung. 12(1-2): 203-210.
ÚJHELYI, S. (1979): Adatok néhány rovarrend bakonyi elterjedéséhez - Veszprém megy.múz.közi. 14:
85-93.
97
Contribution to the mayfly (Ephemeroptera) and stonefly (Plecoptera) fauna of the Boronka-melléki Nature Reserves.
László Tóth
In the frame of scientific project: exploration of Boronka-melléki Nature Reserves I investigated two small orders of Insecta: mayfly (Ephemeroptera) and stonefly (Plecoptera).
In the course of investigation collected and identificated 6 species of 6 genera of mayflies and 2 species of 2 genera of stoneflies. The list of species contains the locality and phenological data of adults and also nymphs. The captured nymph specimen of Ameletus inopinatus Eaton is the first representative of the genus Ameletus Eaton, 1885 in the present-day Hungary.
A szerző címe (Author's address):
Dr. TÓTH László Zoological Department
Hungarian Natural History Museum, H-1088 Budapest
Baross u. 13.
Hungary
90
Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 7: 99-100. Kaposvár, 1992.