KEVEY BALÁZS - BORHIDI ATTILA
ÍV 70.0 III 60.0
i 10.0
\ 20.0 Ií 30.0 II 40.0
III 60.0 II 40.0
1 10.0 II 30.0 I 10.0
I 10.0 II 30.0 III 50.0 II] 60.0 Erico-Pinetea fajok (incl. Erico-Pinetalia et Erico-Pinion)
Pinus silvestris (CF,Qrp,PP) Indifferens fajok
Galium aparine (Sea,Epi,QF) Lysimachia nummularia (Pte,MoJ,FPe,Bia,QF) Sambucus nigra (Epi,US,QF) Urtica dioica (ChS,QF,Spu,Atc,AP)
AJ - +
+ + + + + + + С +
B2 + С - + - +
10.0
IV 80.0
4 I 10.0
+ I 10.0
+ ï 20.0
70
Marcali „Nagy-Gyóta"
(1991)
Mesztegnyő
„Szili-Bükk"
(1986)
Nagybajom
„Felső-Csikotai erdő" (1991)
1 2 3 4 5 6 7 8 9
10 1
Ai borítása (%) 90 90 85 90 95 90 95 95 95 90
A2 borítása (%) 20 25 30 20 20 20 15 10 10 15
1 В1 borítása (%) 10 1 5 0 5 10 1 5 5 2
1 B2 borítása (%) 1 1 5 2 1 1 5 2 3 3
С borítása (%) 20 25 10 20 100 90 100 40 90 100 Ai magassága (m) 30 26 26 25 26 28 28 28 28 ~30~1 A2 magassága (m) 22 18 20 18 18 15 15 12 15 ~22~1 Bi magassága (m) 2,5 2,0 3,0 0,0 2,0 2,5 1,0 2,0 2,0
~~Щ
Átlagos törzsátmérő (cm) 60 50 50 45 45 50 50 55 55 60 Állomány kora (év) 100 90 90 90 90 90 90 100 100 100 Tengerszint feletti magasság (m) 120 !20 120 120 135 Í35 135 145 145 145
Kitettség . - - - К Ny . . - К.
Lejtőszög 0° 0° 0* 0° 5" 3° 0° 0° 0' 5°
Mintaterület nagysága (m ) 600 400 600 600 -400 600 1000 1000 400 600 1. AJapkőzet: 1-10: savanyú homok; 2. Talaj: 1-10: barna erőtalaj; 3. Felvételt készítette:
1-10 Kevey (ined.)
2. táblázat A társulás felvételi adatai
Karakterfaj %
Epilobietea angustifolii 2,3
Querco-Fagea 21,2
Salicotea purpureae (incl. Salicetalia purpureae et Salicion albae) 0,7 AJnetea glutinosae (incl. Alnetalia glutinosae et Alnion glutinosae) 2,1
Carpino-Fagetea (incl. Fagetalia) 36,6
AJno-Padion (incl. Alnion glutinosae-incanae et Ulmion) 6,8
Asperulo-Fagion 2,8
Carpinion 9,0
Tilio-Acerion 0,9
Fagion illyricum 1,2
Quercetea robori-petraeae (incl. Pino-Quercetalia) 3,8
Quercetea pubescenti-petraeae 6,1
Quercion fernetto 0,8
Egyéb 5,7
Összesen: 100,0
3. táblázat: Л karakterfajok csoportrészesedésének százalékos aránya
71
A tájvédelmi körzet bükköseinek természetvédelmi jelentősége
A TK bükköseiből készített 10 cönológiai felvételben 15 védett növényfaj szerepel: Carex strigosa, Cephalanthera longifolia, Cyclamen purpur ascens, Daphne mezereum, Dryopteris carthusiana, Hepatica nobilis, Leucojum vernum, Lilium martagon, Listera ovata, Neottia nidus-avis, Ornithogalum sphaerocarpum, Platanthera bifolia, Primula vulgaris, Ruscus aculeatus, Tamus communis. E növények közül különös jelentőségű a nálunk dél-dunántúli elterjedésű Carex strigosa, Ruscus aculeatus és Tamus communis, valamint az elsősorban Nyugat-Dunántúlon honos Cyclamen purpurascens és Leucojum vernum. Ritkaságánál és főleg szépségénél fogva legveszélyeztetettebb a Cyclamen purpurascens.
Még a védett fajoknál is nagyobb természetvédelmi értéket képez az előbb leírt bükkös társulás, mely egy régebbi flóra- és vegetációtörténeti kor emlékének tekinthető. Mint isme
retes, hazánk egyéb homokvidékein bükkösök nincsenek, s Belső-Somogyban is már csak az egykori terjedelmesebb állományok töredékei láthatók. Már FÖLDVÁRY (1928, 1932) felhívja a figyelmet e ritka társulás védelmére, sajnos ez csak néhány éve valósult meg, amikor a Boronka-melléki TK védettségére vonatkozó határozat érvénybe lépett.
Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a védetté nyilvánítással e homoki bükkössel kapcso
latos természetvédelmi problémák korántsem oldódtak meg. A cönológiai táblázatban szerep
lő 10 felvételi állományból ma már csak 6 áll, míg a további 4-et 1991. őszén letermelték. Az erdőgazdálkodás terén a védetté nyilvánítás óta alig észlelhető változás. A tarvágásokat nem sikerült megakadályozni, s mindenütt mesterséges felújításokat végeznek,ezeket is általában radikális beavatkozásokkal. Mivel az erdőgazdálkodásban a kézi munkaerő ma már szinte megfizethetetlen, gépekkel végeznek un. sávos felújítást. Utóbbi a vágásterület kituskózását, mintegy 20 cm távolságú sorokkal történő felszántását, s a facsemeték géppel történő sorokba ültetését jelenti. A sorok között évente tárcsázást végeznek, hogy ezzel csökkentsék a lágy
szárú növényzetnek a facsemetékkel szembeni konkurenciáját. Az ily módon felnevelt fiatal erdő több szempontból sem természetes: egyrészt gyakran monokultúra, másrészt a fák szabályos sorokban állnak, végül hiányzik az ősi aljnövényzet, melyet a radikális beavatko
zásokkal (szántás, tárcsázás, esetleg vegyszerezés) szinte teljesen tönkretettek. Az így felújított erdők sohasem lesznek olyan szépek, természetszerűek, mint letermelt elődeik, A még meglevő idős állományokban azért tudunk gyönyörködni, mert 80-100 évvel ezelőtt még sokkal kíméletesebben végezték az erdők felújítását.
Természetesen tiszteletben tartjuk az erdészeti szakemberek munkáját, s tisztában vagyunk mindazon problémákkal, nehézségekkel, melyek az erdőgazdálkodás terén jelentkeznek.
Véleményünk szerint nem őket kell hibáztatnunk azért, mert védett területek nagy részén olyan erdőművelés folyik, mely a természetvédelmi célokkal nem egyeztethető össze. Az ösztönzési rendszernél, a rendeleteknél van a hiba. Amíg ezeket nem változtatják meg, az erdészek kénytelenek így gazdálkodni. A természetvédelmi szervek ebbe nem tudnak kellő módon beavatkozni, mert nem áll mögöttük megfelelő gazdasági és jogi háttér. Védett területeken tehát szükséges volna minél előbb bevezetni a természetvédelmi célok alá rendelt erdőgazdái kodást, ezt azonban csak új, valóban természetvédelmi érdekeket képviselő jogszabályok alkotásával és megfelelő pénzügyi fedezet létesítésével lehetne biztosítani.
72
Irodalom
BORHIDI A. 1958: Belső-Somogy növényföldrajzi tagolódása és homokpusztai vegetációja - MTA Biol.Csop.Közlem. 1: 343-378.
BORHIDI A. 1960: Fagion-Gesellschaften und Waldtypen im Hügelland von Zselic. - Ann.Univ.Bpest., S. Biol. 3:75-87.
BORHIDI A. 1961: Klimadiagramme und klimazonale Karte Ungarns. - Ann.Univ.Bpest., S. Biol. 4:
21-50.
BORHIDI A. 1963: Die Zönologiedes Verbandes Fagion illyricum I.Allgemeiner Teil..-Acta Bot.Hung.
9: 259-297.
BORHIDI A. 1965: Die Zönologie des Verbandes Fagion illyricum II. Systematischer Teil - Acta Bot.Hung. 11:53-102.
BORHIDI A. 1966: Die Zönologie des Verbandes Fagion illyricum III. Die Zytogeographischen Verhältnisse. - Ann.Univ.Bpest., S. Biol. 8: 33-45.
BORHIDI A. 1968: Die geobota ni sehen Verhältnisse der EichenHainbuchenwälder Südosteuropas. -Feddés Repert. 78: 109-130.
BORHIDI A. 1984: A Zselic erdei. - Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi Sorozat 4: 1-145.
BOROS Á. 1925: A drávabalparti síkság flórájának alapvonásai, különös tekintettel a lápokra. -Magy.Bot. Lapok 23 (1924): 1-56.
BOROS Á. 1936: Adatok Somogy vármegye Flórájának ismeretéhez. - Vasi Szemle 3: 79-86.
FÖLDVÁRY M. 1928: A Balaton környékének természeti emlékei. - Erd.Kis. 30: 319-352.
FÖLD VARY M. 1932: Természeti emlékek a Mecseken és környékén. - Erd. Lapok 71: 1-54.
HORVÁT A. O. 1972: Die Vegetation des Mecsekgebirges und seiner Umgebung. - Budapest.
KEVEY B. 1984: Dég parkerdejének tölgy-kőris-szil ligete.i - Bot. Közlem. 71: 51-61.
MAROSI S. 1970: Belső-Somogy kialakulása és felszínalaktana. - Budapest.
PÓCS T. 1960: Die zonalen Waldgesellschaften Südwestungarns. - Acta Bot.Hung. 6: 75-105.
TÖRÖK К . PODANI J. BORHIDI A. 1989: Numerical revision of the Fagion illyricum alliance. -Vegetatio81: 169-180.
ZÓLYOMI В. 1936: Tízezer év története virágporszemekben. - Természettud. Közi. 68: 504-516.
73
Zusammenfassung
Die Buchenwälder des Boronka-Naturschutzgebietes B. KEVEY - A. BORHIDI
Im Sandgebiet des inneren Somogy treffen wir nur vereinzelt auf Buchenwälder. In dem Boronka-Naturschutzgebiet sind dagegen noch einige fragmentarische Bestände vorhanden.
Diese Phytozönose steigt bis zu einer Höhe von 120 m herab, was durch den spezifischen Boden und seinen Wasserhaushalt begründet ist. Unter einer dünnen Sanschicht, die das Wasser durchsickern lasst, befindet sich eine wasserundurchlässige Erdschicht aus Lehm mit löss vermischt. Das vorkommen von Buchenwälder in diesem Gebiet kann als edafisch, azonal betrachtet werden. Aus den 10 phytozönologischen Untersuchungen kann festgestellt werden, dass die Zönose über einen spezifischen kollin-Charakter verfügt. Das wird durch die Häufig
keit von Arten bewiesen die in Gebirgsbuchenwäldern eine gewöhnlich untergeordnete Rolle spielen.
Der sehr hohe Anteil der Carpi no -Fagetea (Fagetalia) Elemente weist darauf hin, dass es sich um echte Buchenwälder handelt. Diese Zönose steht de Buchenwäldern des nachbarlichen Zalaer Hügelgebietes und der Zselicer Lösshügel nächster. Von den Letztgenannten zu unterscheiden sind allerdings die seltenen Arten der Fagion illyricum mit ihrer Verbreitung auf dem submediterranen Balkan, sowie die Wälder mit Auenwaldcharakter, der sich durch den grösseren Anteil von AI no-Pad ion-Arten ergibt. Als Namensgebende Art diese Zönose wählten wir die relativ feuchte Bodenverhältnisse liebende Leucojum vernum (Leucojo verno-Fagetum).
Weil die "Sandbuchenwälder" eine Erinnerung an eine früher vorhandene Flora und Vegetationsepoche sind, ist ihre Rettung und Rekonstruktion wichtige Aufgaben der Natur
schutzes.
Szerzők címe: (Author's Address):
Dr. KEVEY Balázs
Janus Pannonius Tudományegyetem Növénytani Tanszék
H-7624 Pécs Ifjúság u. 6.
Hungary
Prof. Dr. BORHIDI Attila
Janus Pannonius Tudományegyetem Növénytani Tanszék
H-7624 Pécs Ifjúság u. 6.
Hungary
74
Dunántúli Dolgozatok Természettudományi Sorozat 7: 75-88. Kaposvár, 1992.