C ornides őrnagyunk, m int az egész had főparancsnoka azon
nal következő rendben indította a csapatokat. A jól felfegyver
kezett, harczedzett göm örieket előhadként előre küldte, azután következett két századunk m int középhad, a h átv éd e t p edig a .—
kaszákkal, fejszékkel és n éhány puskával felfegyverkezett — n ép felkelők töm ege képezte, m ely különben m inden városban és fa
luban, m elyeken átvonultunk, m indég jo b b a n felszaporodott.
N agy lelkesedéssel és az összes lakosság ovációi m ellett in
dultak a csapatok M atheócz felé. O tt pedig az ellenség előha- dáról nyom a sem m aradt, m ert ez közeledtünk hírére visszafutott K ésm árkra. M atheóczon b etértü n k a korcsm a állásába, hova a környékbeliek k enyeret, szallonát, bort, pálinkát hoztak nekünk.
Itt bevártuk a kiküldött kém einket és őreinket, hogy hirt hozzanak az ellenségről.
Már sötétedni kezdett, m időn hátam m ögött lövés durrant el, a golyó fülem m ellett fütyülve az állás födelét átlyukasztotta és ebben a pillanatban jó b arátom S tam m inger »jaj istenem !«
fájós kiáltással kezét fogta. Ez a szegény baj társ egy g erendára akart felülni, e közben véletlenül lábával felhúzta p uskájának k a
kasát és a lövés a puskacsöven nyugvó kezén átm ent. A zonnal ott is hagyta az állást és a m atheóczi orvoshoz sietett. K ezét oly ügyesen gyógyították, hogy egészen jól használhatta. A z ötvenes években a selmeczi bányászakadém iát látogatta és belőle d erék bányász lett.
Tíz óra után éjjel jö tte k őreink és kém eink azzal a hírrel, hogy az ellenség K ésm árkon van, az éjjelt o tt töltendő. M időn tiszteink ezt egész csendességben velünk tudatták, egyúttal m ihez
-
60
—tartás v ég e tt m indenféle utasításo k at adtak és bátorító szavakkal előkészítettek az éjjeli harczra, m elyet K ésm árkon vivandók le
szünk, m időn az ott éjjelező ellenséget m egtám adjuk.
L eg nagyobb csendben indultak csapataink az eddigi rend
b e n H unfalván át K ésm árk felé. M ennél közelebb jö ttü n k ezen
ajánlották szolgálatukat őrnagyunknak, ki azt szívesen elfogadva, m indjárt el is indult velük a M agúra felé az ellenség kikém
kelők rendetlen sokasága a bélai nem zetőr huszárokkal.
Május 7-én hajnalban nég y óra előtt a P o p rád folyón átve lánczban "iparkodtunk a legnagyobb gyorsasággal a falut
bekeri-61
tení; a göm öriek és a m ásodik század töm eges arczvonalokban a rendes országúton gyorsan előre nyom ultak.
A többi osztrák őr ez alatt tellárm ázta az alvó ellenséget és ezt m ár teljes készültségben állva láttuk a faluban. D e a m int az osz
trákok m ozdulatainkat észrevették és teljes bekerítéstől tarthattak, csakham ar siettek ki a faluból és a Galiczia felé vezető ország
úton m enekülni akartak. D e akkor m ár a D em szky főhadnagy által vezetett jobboldali esatárlánczunk, a szántóföldeken futva, az ellenség elébe került, és a m int ennek töm ege a nyílt úton megjelent, azt m ár sortüzünk fogadta. Az ellenség m egállt és arczezal felénk fordulva, szintén sortüzzel felelt. D e em bereink D em szky intésére földre d o b ták m agukat és az osztrák golyók fejeink fölött repültek el, sem m iféle kárt nem okozva, mi pedig a barázdákból erélyesen folytattuk a tüzelést.
E gy ily kevésbé m ély barázdában K övesdi hadnagygyal té r
62
—rendben, m ajd futva h átrált a M agúra felé. Mi persze »előre!*
kiáltással utánna.
A legközelebbi dom bon az ellenség m egfordult és v édett állásból m egint szórta golyóit, főleg az oszágúton előre nyom uló középhadunkra. A golyók sziszegve repültek körülöttünk. Jaj
gatva ro sk ad t össze egyik szom szédom lábsebében, szörnyű v é r ellenségnek, m ely ott biztonságba elhelyezkedvén, golyó-záporral fogadott m inket. Mivel mi ezt a positiót nyílt tám adással bevenni
sabb kiem elkedésen egyszerre csak felpattant V eszter S ándor szá
zados és kardjával az ellenség felé m utatva, azt kiáltotta »előre fiuk, éljen a m agyar!« és a fiuk m egint m eg tették kötelességüket, rohantak az ellenségre m eg sem gondolva, m ily veszélynek teszik ki m agukat, m időn m adárpuskáikkal nekik m ennek a szuronyok
nak, úgyszólva, a biztos halálnak.
—
63
—lenségnek huszonöt hallottja és vagy negyven sebesültje volt, m elyeket eleintén m agával vitt, de utoljára m ár ott hag y ta őket ügyességének, hanem csak vadászai vakm erőségének köszönhetni.
K ésőbb az a hír is keringett köztünk, m ely et tiszteink is m egerősitették és a további tén y ek is igazoltak, hogy Cornides őrnagyunk az eddigi győzelm es fegyvertények jutalm ául a h ar
m adik osztályú vitézrendjelt kapta, a korm ány öt egyúttal arra felhatalmazta, m iszerint csapatját egész zászlóaljra — szükség esetén kényszer sorozás utján is — kiegészíthesse, egy század lovas v a
dászt is szervezhessen és zászlóaljunk m int a 9-ik honvédvadász- zászlóalj a rendes h adseregbe beosztatott.
A diadalm as ütközet után Tótfalun a jól m egérdem elt pihenőt
-
64
K ésm árkon kitűnő ellátásban részesültünk, gazdáink v etél
k ed tek az előzékenységben, de különösen jól esett nekem , vala- hára jó ágyban aludhatni. K ét napi nyugalom után m ájus 10-én reggel összedoboltak m egint bennünket. A m int századunk fel volt állítva, m egjelent az őrnagy és a század színe előtt kineve
zett engem et valóságos tizedesnek huszonöt pengő krajczárnyi napi bérrel. A ztán ott hagytuk a kedves K ésm árkot és m egint T ótfalura m entünk.
Ezen a m arson a D em binszky-féle utászokat találtunk a P oprád folyón átvezető hídnál, m elynek szétrom bolásával el voltak foglalva és m ár mi is csak nagy bajjal tudtunk azon átjutni. Ezek az utászok és a szabolcsi csikósok T ótfalun voltak elszállásolva és mi is oda bevonultunk, azért csak nagynehezen kaptunk szál
lást, úgy hogy öten is egy-egy parasztházban kénytelnek voltunk elférni.
XV.