N agy zaj és lárm a költö tt fel m ély álm unkból. A k k o r a kozákok m ár fel voltak állítva és a gyalogság sorakozni kezdett.
A főparancsnok (Paskievicz) térk ép p el kezében p arancsot adott, J io g y az előhad L ipnikre induljon. A k k o r a kozákok csordaszerű rendetlenségben neki indultak k elet felé. U tánuk indult a g y a
logság zászlóaljakra felosztva és végre nyolcz üteg különféle szépen felszerelt ágyú.
A m int az előhad elvonult, h at kozák átkisért benn ü n k et a D unajecz túlpartjára, hol az orosz főtábor volt. V ag y tiz üteg szebbnél-szebb ágyú a folyó partján volt felállítva. A gyalogság száz m eg száz tábortűz körül tanyázott, a p u skák piram isokba voltak felállítva. A tüzek m ellett katlanokban főztek m indenféle zagyvalékot. A forró vízbe b ed o b tak k ertek b en és m ezőkön össze
lop o tt éretlen egrest, ribizkét, gyüm ölcsöt, krum plit, saláta-, k á poszta-leveleket stb., aztán b ea p rito ttak száraz, kőkem ény kétszer- sültet, m egsózták — só hiányában itt-o tt ham úval is — és ezt ették m eg aztán jóízűen.
E g y parasztház előtt m egálltak velünk a kozákok. A házból kijött egy orosz tiszt és a legidősebb altiszt után kérdőzősködve, N edeczkyt v itte be a szobába, m elyben orosz és osztrák tisztek m egint hosszú jeg y ző k ö n y v et v e tte k fel N edeczky vallom ásaiból.
E g y másik orosz tiszt pedig jó ném etséggel (liniandi volt) azt p a rancsolta nekünk, hogy kövessük.
M ost az egész orosz táboron végig hurczoltak bennünket.
Minden gyalogos zászlóalj, m inden lovas század előtt m egálltunk és a m int a buta legénység összecsődült, a tiszt b eszéd et tartott,
86
n agy csudálkozásunkra, m ulatságot okozni látszott.E rre m ég inkább biztatta egy vörös hajú osztrák tiszt, ki
~
87
darát. E ste vagy húsz p araszt kaszákkal, fejszékkel felfegyverkezve körülvette az istállót és kem ény őrizet alá vett, hogy valam elyikünk m eg ne szökjön.
K övetkező napon m ár öt órát m entünk a nagy hőségben és az útunkba eső falúk egyikében sem akadtunk a napnak előtte előre küldött szálláscsinálóra, azért káplárunk elhatározta, hogy az éppen elért Miszlenicze kis v ároskában m aradjunk éjjelre. Itt a
-
88
Junius 20-án bevonultunk hosszabb tartózkodásra K rakó vá
rosába. E lőször is egy nagy császári épületbe vezettek egy ge
nerális elé, ki összeszidott, K ossuth-rebelleknek elnevezett és aztán m egparancsolta, hogy vezessenek fel bennünket a várba. E rősen
gyeinek láttára bús sziveink ném ileg felvidultak és gondolatban üdvcsókokat küldtünk feléjük.
89
ülve, m indegyikünket kikérdezett, hogy honnan valók vagyunk?hogy ju to ttu n k a rebellekhez? s. t. b., v égre lelkünkre kötötte, intelligens úri em bereket, rózsahegyi polgárokat, D etrich, Szlimák, T óit s. t. b. K ettő-kettő szám ára volt egy-egy szalm azsák a földre
össze kellett spórolnunk a krajczárokat. Mig a fehérnem ű m o oroszok a turócz-szent-m ártoni rajtaütés alkalm ával elfogtak. Ezek közt volt egy A lex an d er de Chan T ugnau n e v ű franczia a Du-
gyon hiányzott nekünk, főleg a franczia kifogyhatatlan hum orja, m elylyel oly annyira tudta kellem essé tenni az egyhangúságot.
hej sok szegény fogolynak vígasztalára« travestált szövegű, szo m elybe zárattunk, a m ennyiben egyik rácsozatlan ablaka kiveze
tett a m agas rozsm ezőre és onnan közeli erdőbe. Nem aludtunk,
-92
szive volt bizonyos M akoviczky nevezetű fogolytársunkra, m ert csak ez hallotta m egbeszélésünket és csak ez árulhatta el tervün kalapjainkkal m élyen m eghajtva m agunkat viszont tisztelegtünk neki és m agunkban áldottuk nem es lelkét.
— 93
Döczögő parasztkocsikon n em sokára elhagytuk a sziléziai határt és M ährisch-O strau vasúti állom ásra érkeztünk hat órakor este. N égy órai várakozás után beto ltak m inket egy m
arhaszál-litó kocsiba, m ely velünk annyira m egtelt, hogy Összeszoritva egy
m ás m ellett állni és a bűzös levegőt színi kénytelenek voltunk egész Prerauig. A prerau i állom áson átszálltunk az olmüczi vo
nalra és a harm adik osztályú w aggonokban, tisztességes üléseken egész éjjen át utazva, három ó rakor reggel Olm üczön kiszálltunk.
Szép fasoros úton bem entünk a városba, három hídon át, m ert a M orva folyó három m ély csatornában körülveszi az erődet, m inden csatornát erős m agas fal veszi körül. Jobbra-balra hatal
m as sánczakon ágyúk álltak. V alóban bevehetetlennek látszó erőd.
M aga a város nag y épületekkel bir, m elyek közöl különösen a császári p alo ta tű n t fel, m ely előtt gránátosok őrt álltak. T öb ut- czán át a déli bástyához értünk, hol a kazam atok egyik lyukába zárattunk. E g y etlen kis, erősen rácsozott ablakocska az alattunk folyó k örcsatornára nézett.
A lig hogy elhelyezkedtünk, b ejö tt az őrvezető káplár és sep rő t a kezem be adva azt parancsolta, hogy seperjem ki a b ö r
tönszobát. É n erre indulatosan lába elé d obtam a sep rő t és kije
lentettem , hogy »én a H erkó p átern ek sem fogok seperni, m ert ez nem altisztnek való foglalkozás, m ég ha hadi fogoly is*. A káplár m érgesen rám nézett, valam i nag y o t ak art m ondani, de csak m orgott valam it m agában és ott hagyott.
D élben sokkal jo b b eb é d e t k ap tu n k m int K rakóban. E b éd után a sorozó bizottság elé vittek m inket, de itt m ár csak egy n eh án y at soroztak be. M inket be nem sorozottakat innen a város
házára vittek. O tt ad tak nekünk egy-egy tányérral borsólevest és egy n egyed k e n y e re t oly m egjegyzéssel, hogy az a k en y é r m ár a holnapi ú tra is elég legyen. Ú gy tu d tu k meg, hogy m ár követ
kező napon innen elm együnk, de hová, azt nem akarták m egm on
dani, de annyit m égis sikerült m egtudnunk, hogy a déli irány felé lesz az elm enetel. E rre az a kis rem énysugár villanyozta át agyunkat, hogy talán m égis vissza visznek édes hazánkba.
XIX.