A témaválasztásról

Mivel az Európai Unió gazdasági teljesítménye adja a világ GDP-jének körülbelül ötödét (Barker – Collet – Workman 2013), a jól működő, a versenyt, a gazdasági növekedést és fejlődést, a társadalmi jólét növekedését aktívan támogató szabályozási keret kialakítása fontos az egész nemzetközi gazdaság számára. A disszertáció a piacgazdaságok alappilléreit képező két szakpolitikával, a versenyszabályozással és az adószabályozással foglalkozik. Értekezésünkben ezeket a politikákat csak az Európai Unió vonatkozásában vizsgáljuk; abból a feltételezésből indulunk ki, hogy a szakpolitikák irányvonala befolyásolja a közgazdasági értelemben vett egységes piac megfelelő működését. A témaválasztás jövőbe tekintő, hiszen értekezésünkben a gazdasági kapcsolatok olyan ágaival foglalkozunk, amelyek „féltve őrzött” eszközök a nemzeti piacok és érdekek védelmében. A nemzetközi szakirodalomban viszont egyre gyakrabban felmerülő kívánalom a méretgazdaságossági előnyök, az allokációs, a termelési és a dinamikus hatékonyság (Motta 2007), valamint a közbeszerzések és befektetések felszabadítása révén felmerülő hatások (Lipsey 2000; Kokko 2006) összehangolt piacszabályozási mechanizmusainak szükségessége. A közös szabályok meghozatala és alkalmazása a versenyszabályok területén megvalósult, az állam által juttatott jogosulatlan előnyök, a trösztösödés, a versenytorzító magatartások negatív hatásainak kivédése, általánosságban fogalmazva pedig a verseny tisztaságának fenntartása ugyanakkor csak a versenyszabályok betartatása révén valósulhat meg. A szabályozás speciális területét képezik az állami támogatások, mivel a szabályozás alanya ebben az esetben maga a nemzetállam, amely egyúttal az adóztatási szabályok alakításának hatáskörével is rendelkezik.

Az állami támogatásokat napjaink társasági adóztatási trendjeinek fényében

8

vizsgáljuk. A nemzetközi adóztatás ágát képező társasági adóztatás jelenlegi tendenciái az államok és a társadalom számára sokszor közvetlenül és közvetetten is hátrányosak. A nem- vagy aluladózás (no or low-taxation) közvetlen hátránya abban rejlik, hogy a multinacionális vállalatok beruházási döntéseikben felértékelődnek az adórendszerekből kiaknázható előnyök, nyereségük utáni adókötelezettségüknek sokszor a tényleges gazdasági tevékenység helyétől eltérő államban „tesznek eleget”. A nemzetközi nem- vagy aluladóztatás akut probléma, amelynek hátterében olyan tényezők állnak, mint az államok (jóllehet részükről el nem ismert) adóversenye, a minden eddiginél fejlettebb pénzügyi infrastruktúra, a termelési láncokba szerveződő multinacionális vállalatok, az immateriális javak felértékelődése vagy a termelési eszközök és erőforrások mobilitása. Az ilyen szerkezettel jellemzett XX-XXI. századi nemzetközi gazdaság hozzájárul a reálgazdasági adóoptimalizáláshoz. Ebben a folyamatban központi szerepet játszanak a (multinacionális vállalatok számára) kedvező adózási feltételeket kínáló országok. A nemzetközi adóoptimalizálás közvetetten is kihívás elé állítja a szabályozót; a versenyszabályozás vonatkozásában a multinacionális vállalatok adóoptimalizáló ténykedése – főleg ha azt a szabályozás önmaga is elősegíti, de legalábbis nem gátolja –, potenciális versenykorlátozó piaci koncentrációt eredményez(het), az államok adóversenyét és/vagy ösztönzőit pedig esetenként nehéz elválasztani a tiltott állami támogatásoktól.

Mindkét tényállásra találunk példát a közelmúlt vállalati magatartásai között.

Az adóelkerülés elleni határozottabb fellépéssel párhuzamosan a nemzetközi síkon tevékenykedő vállalatok számára esetenként igen „jövedelmező” lépésnek tűnik a székhelyáthelyezés vagy leányvállalat-keletkeztetés révén történő adóoptimalizáció. Az ilyen jellegű vállalati magatartás mögötti motivációk egyértelműek: a globalizált nemzetközi gazdaságban az adóoptimalizálás (rosszabb esetben az adóelkerülés) ugyanolyan tényezője a vállalati stratégiai menedzsmentnek, mint a munkaerőköltség, az értékesítési piacok jellemzői vagy az inputellátottság. A multinacionális vállalatok felismerték, hogy az adótervezés – főleg a magas társasági adókulcsú országokban – a versenyképességet alapjaiban meghatározni képes komponens, és az ezeket a lehetőségeket kihasználni tudó vállalatok jelentős versenyelőnyre tehetnek szert. Az állam, mint szabályozó, részéről ez kétféle következménnyel jár. A magas társasági adókulcsot alkalmazó és/vagy rossz adóbehajtási képességgel rendelkező országok – fiskális

9

értelemben – vesztesei a folyamatnak, míg ennek ellenkezője mondható el az „optimális”

közterhet kivető és konzekvens adószedéssel (a két tulajdonság általában együtt jár) vagy az adókönnyítéssel azonos hatású ösztönzőkkel jellemezhető országokról. Mivel az adószedés állami monopóliuma egyúttal a nemzeti szuverenitás legfőbb megtestesítője is, a közvetlen adók terén az Európai Unióban nincs és a közeljövőben nem is várható teljes adóharmonizáció. A burkolt adóverseny, ami a belső piacot a tőkeáramlás szempontjából töredezetté, makroprudenciális szempontból pedig sérülékennyé teszi, egyik legeklatánsabb példája az európai integráció további mélyülése és a „klasszikus” adóbevételekre épülő közös költségvetés megteremtése előtt álló akadályoknak. Szabályozási oldalról ugyanakkor a belső piac integritásának fenntartása és erősítése fontos tényező az európai integrációban. Az adórendszeren keresztül nyújtott állami támogatás önmagában természetesen nem feltétlenül vezet a belső piac egységének megbontásához, a szabályozás kikényszerítésekor ugyanakkor a piacra gyakorolt hatás vizsgálata fontos szempont.

Értekezésünk arra keresi a választ, hogy a tagállami adószabályozás milyen formában jelenthet tiltott állami támogatást. Fő kutatási kérdésünk kiválasztásakor figyelembe vettük, hogy több olyan uniós tagállam is van, amellyel szemben az Európai Bizottság vizsgálatot folytat vagy folytatott tiltott állami támogatások tárgyában; a vizsgált előnyök az adóterhek mérséklésével vagy egyedi megállapításával állnak összefüggésben. Mivel értekezésünket végigkíséri az az elv, mely szerint a vizsgált szakpolitikákat az európai integrációnak alávetve vizsgáljuk, célunk annak feltárása, hogy a tagállamok adóztatási gyakorlata hatással lehet-e a belső piac megfelelő működésére, egyszersmind a gazdasági unió kialakítására. Értekezésünkben nem külön-külön, az egyes tagállamok szabályozásával foglalkozunk, hanem a tagállamok közösségének átfogó vizsgálatával. A disszertáció fővonala az állami támogatások felől közelíti meg napjaink nemzetközi adóztatási trendjeit.

Értekezésünkben csak a társasági adóval foglalkozunk, a közvetett adóztatás ugyanis kívül esik a nemzetközi adóztatás fogalomkörén. Munkánkban azt is megvizsgáljuk, hogy a társasági adókulcsok mértéke, valamint a GDP-arányos állami támogatások mértéke között milyen összefüggés van.

Az „optimális” adókulcs meghatározása a gazdasági világválság idején ismét aktuális kérdéssé vált, mert az államok fiskális érdekei rövid és hosszú távon ellentétes (kontraciklikus) tartományban mozgó adókulcsot kívánnak meg (vagyis a csökkenő

10

gazdasági aktivitás csökkenti az állami bevételeket, a bővülőt ugyanakkor visszavetheti egy túlzottan magas szinten meghatározott társasági adókulcs). Az adórendszeren keresztül kínált különböző gazdaságélénkítő konstrukciók versenyellenes jellegét meghatározni így rendkívül nehéz. A kérdéskör vizsgálatakor ismételten az alacsony társasági adókulcsot vagy más adókedvezményeket kínáló államok kerülnek az érdeklődés középpontjába, holott az ezen gyakorlatok által indukált reálgazdasági folyamatok felett a fejlett gazdaságokban szervezetileg önálló intézmények (feladatukat tekintve versenyhivatalhoz hasonlítható szervek) őrködnek. Mivel egy nemzetgazdaság piacának integráltsága önmagában nem értelmezhető (komparatív módon azonban igen), az Európai Unió vonatkozásában az európai felügyeletet ellátó szervek (elsősorban az Európai Bizottság és az Európai Bíróság) szerepe felértékelődik, és ezt az értekezés folyamán figyelembe is vesszük.

1.2. Célkitűzések

A tágan értelmezett állami szabályozás spektrumának kiterjesztésével kapcsolatban azon az állásponton vagyunk, hogy a szabályozás kiterjesztése az állam gazdaságban betöltött tulajdonosi szerepe csökkenésének következménye, és ennek szükségességét – a piac tökéletlensége miatt és a piaci kudarcok elkerülése érdekében –, korlátozott mértékben, a mainstream közgazdaságtan is elfogadja (Posner 1974; Ricketts 2006).

Peltzman (1989) ezzel ellentétes álláspontra helyezkedik, és rámutat, hogy a múlt század

‟60-as éveiig a szabályozással kapcsolatban mainstream felfogásnak tekinthető normatív elemzések szerint a szabályozást a piaci kudarcok indukálják, jóllehet ennek empirikus vizsgálatára akkor még nem került sor. A nyugati típusú gazdaságok piacszabályozásának alapját a verseny jelenti, hiszen a modern piacgazdaság kialakulásában a nyugat-európai államok, annak liberális továbbfejlődésében az Egyesült Államok, míg a szociális, sokszor jelentős állami részvétellel jellemzett modell fejlődésében az Európai Unió kulcsszerepet játszik. A kontinentális és az angolszász modell vagy annak ötvözete a fejlett európai államok mindegyikének piacszabályozásában éreztette hatását; míg az európai szabályozás fejlődésére közvetlenül főleg a korabeli német szabályozás volt hatással, az angolszász jogrendszerű országok tekintetében a szabadpiaci elvek kiteljesülését elsősorban a piaci