A beszélgetés, a barátságos kommunikáció a kulturális sztereotípiák értelmében nőies tevékenység. A nőket arra szocializálják, hogy legyenek segítőkészebbek, és általában érdekeltebbek az emberi interakciókban, mint a férfiak.
Miközben a magányos munkavégzést kevéssé femininnek értékeli a társadalom, ha ehhez megfelelő társadalmi konstrukciók kapcsolódnak, akkor azok már nem kizáróak a nők számára: ilyen például az írás, amely – bár sok órányi egyedül végzett munkát jelent – a kommunikációhoz kapcsolódik, így elfogadhatóként definiálódik (Margolis és Fisher 2002).
Az érdeklődési területek és a tantárgyi attitűdök kapcsán a lányok és a fiúk közötti különbségeket mind a nemzetközi, mind a hazai szakirodalom jelzi. Az eltérések kialakulásában szerepet játszik, hogy a lányok biológiai és szociális érése egyaránt megelőzi a fiúkét, de ennél is jelentősebbek azok a kulturális különbségek, amelyek miatt mind a szülők, mind a tanárok eltérő teljesítményt és viszonyulást várnak el a különböző nemű diákoktól.
Az eltérések 14 éves kor körül jelentkeznek, egyes elképzelések szerint az iskolán kívüli tapasztalatoknak legalább akkora a szerepe ebben, mint a sztereotip elvárásoknak (Nguyen 2002; Osborne és Dillon 2008). Egy, az Egyesült Államokban 437 diák bevonásával, hatodik osztályosok körében készült attitűdvizsgálat, amely a tanórán kívül szerzett természettudományos
118
tapasztalatokra és a jövőtervekre is kitért, minden vizsgált területen szignifikáns eltérést talált. A fiúk például a tanórákon kívül is számos esetben dogoznak különféle szerszámokkal, elektromos eszközökkel, a lányok ugyanakkor a varrás és a növények gondozása terén szereznek tapasztalatot. A fiúk jobban érdeklődnek a technológia iránt, a röntgen, az atombomba, a számítógépek és az autók működése egyaránt foglalkoztatja őket. A lányok érdeklődése ezzel szemben az egészséges étkezésre, az időjárásra, és az állatokkal való kommunikációra fókuszál. Sokkal több lány tartja nehezen érthetőnek a természettudományos tárgyakat, mint fiú, utóbbiak úgy vélik, a tudomány „fiúknak való” dolog (Jones, Howe és Rua 2000).
A továbbtanulási választásokat kutatta egy amerikai longitudinális vizsgálat: a kutatók kérdése az volt, hogy a tehetség és a képességek befolyásolják-e ezeket, vagy erősebben hatnak a társadalmi elvárások. A vizsgálat 320 olyan fiatal pályáját követte nyomon, akik különösen eredményesnek bizonyultak az úgynevezett SAT-vizsgán, mely a kimagasló nyelvi, továbbá matematikai tehetséget méri. A matematika és a nyelvi készség terén egyaránt tehetséges fiúk nagy része a matematika és természettudományok felé törekedett, míg a hasonló képességű lányok egyenletesen oszlottak meg a humán, illetve a reál területek között. A verbálisan jó képességű fiúk nagyjából fele-fel arányban választottak humán, illetve reál területeket a továbbtanuláskor, míg az ugyanebbe a csoportba tartozó lányok túlnyomó része humán területen tanult. Azaz a választásokra inkább a nemi sztereotípiák és autosztereotípiák hatottak, mintsem a valós képességek (Gordon Győri 2007).
119
A sztereotip vélekedéseket többé vagy kevésbé megerősítették a hazai attitűdmérések is. A nyílt végű kikérdezéssel zajló kutatás esetében a fiúk a következő tantárgyakat választották a lányoknál többször legkedveltebbként: matematika, testnevelés, történelem. A lányok ugyanakkor szignifikáns többségben választották kedvenc tárgynak az irodalom, nyelvtan, angol, biológia és rajz tantárgyakat. A kutatók azonban felhívják a figyelmet arra, hogy az eredmények értelmezésekor figyelembe kell venni, hogy a szignifikáns különbség például abból is adódhat, hogy a több mint 500 tanuló között 9 lány nagyon szereti a nyelvtant, és a 0 fiúval szemben ez jelentős eltérést mutat (Csíkos 2012).
Ezzel szemben Csapó 1999-es vizsgálata alig talált attitűdbeli különbségeket a két nem között. A megfigyelt eltérések nem túl nagyok, és az azonos neműek csoportján belüli differencia sokkal nagyobb, mint ami a nemek között megfigyelhető. Egyedül a fizika az a tárgy, amelyet a fiúk szignifikánsan jobban szeretnek, mint a lányok, a többi tantárgyat viszont a lányok inkább kedvelik, mint a fiúk. A nemek közötti különbségeket összességében leginkább az jellemzi e vizsgálat szerint, hogy a tantárgyak többségét a lányok – minden életkorban – áltatában jobban szeretik, mint a fiúk, ugyanakkor a kedveltség mindkét nem esetében folyamatosan romlik (Csapó 2000).
A tanulók egyes tantárgyakhoz kapcsolódó attitűdjét Magyarországon a hetvenes évek óta vizsgálják. Az első IEA felmérés, amely 10, 14 és 18 éves tanulók körében készült, vizsgálta az iskolai légkört, a motivációt és az egyes tantárgyakhoz való kötődést. A természettudományos érdeklődés ekkor átlagosan a „közömbös” és az
„érdektelen” határán helyezkedett el a diákok körében,
120
ugyanakkor a természettudományhoz való attitűdjük összességében pozitív; igennel válaszolnak például „A természettudomány segíti a világot olyanná tenni, amelyben jó élni” kérdésre. Az egyes tárgyak kedveltségét tekintve az első helyet a magyar irodalom szerzi meg (48 százalékban kedvelik), utána élővilág, történelem, földrajz a sorrend (40 százalékkal), aztán a fizika, kémia számtan (25 százalékkal), végül az orosz és a magyar nyelvtan a két sereghajtó tárgy (13-14 százalékkal). Az egyes részterületek kapcsolatát elemezve Ballér azt állapítja meg, hogy a motiváltság az összes tantárgy, így a természettudományok iránti érdeklődést is befolyásolja, emellett erős az összefüggés a tárgyak kedveltsége és a sűrű laboratóriumi gyakorlat, valamint a tankönyvek önálló használata között (Ballér 1973).
A későbbiekben, az 1995 és 1999 között végzett szegedi, illetve pécsi vizsgálatok hasonló sorrendet állapítottak meg: eredményeik szerint a nyelvtan, a kémia és a fizika a többi tantárgytól leszakadva a népszerűségi lista végén áll.
Azaz az eredményes kommunikáció inkább nőies tevékenység, és a fiúktól elfogadott, ha nem is törekszenek jó teljesítményre e téren. Ugyanakkor ennek tantárgyi leképeződése, a nyelvtan sajátos helyzetben van:
ugyanolyan népszerűtlen, mint az egyébként fiúsnak tételezett, absztraktabb fizika és kémia.
121