2007-ben Magyarország 4824 legnagyobb (legalább 50 főt foglalkoztató) vállalatának 43 százaléka15, mintegy 2000 nagyvállalkozás játszott aktív szerepet a kultúra támoga-tásában. További 3 százalékuk tervezte, hogy a későbbiekben végez majd mecénási tevékenységet (3. ábra és Melléklet M2. tábla). Igaz, a 43 százaléknyi támogató közül 8 százaléknak viszont nem voltak ilyen jövőbeli tervei .
3. ábra
A nagyvállalatok megoszlása kultúratámogatási hajlandóságuk szerint, 2007
Forrás: Nagyvállalati mecenatúra felmérés
A mecénási szerepet a kutatás során igen tágan értelmeztük . Minden olyan válla-latot a támogatók közé soroltunk, amely – a kérdezőbiztosainknak adott válaszai szerint – akár pénzben, akár természetben hozzájárult valamilyen kulturális ren-dezvény, projekt, műalkotás létrejöttéhez, illetve segítette a kultúra valamely szereplőjét (művelődési, művészeti, művészetoktatási intézményt, művészt stb .) . Bár a kérdéseink és a kérdőíven felsorolt válasz-variánsok természetesen az általunk elfogadhatónak tartott kultúrafogalom alapján születtek, az interjúalanyoknak megmaradt a szabadságuk, hogy a miénktől eltérő definíciót érvényesítsenek . Lé-nyegében rajtuk múlt, hogy a könnyű műfajok milyen hányadát tekintették a túrához tartozónak, kit minősítettek művésznek, mely szervezeteket éreztek a kul-turális szféra részének, milyen rendezvényeket, fesztiválokat soroltak a kulkul-turális
15 A mintából becsült arány 42,9 százalék, a becslés hibahatára 0,05-ös szignifikancia szinten ±4,0 szá-zalék . 95 szászá-zalékos megbízhatósággal állíthatjuk tehát, hogy a kultúrát támogató nagyvállalkozások aránya 38,9 és 46,9 százalék, a száma pedig 1877 és 2262 között van .
események közé . Ez a „megengedő”, lazán körvonalazott definíció a válaszadókat feltehetőleg arra csábította, hogy a vállalatuk által támogatott „nem tisztán kulturális”
szervezeteket, rendezvényeket16 is megemlítsék . Elképzelhető, hogy egy részük en-gedett is ennek a csábításnak . Nem valószínű azonban, hogy az ebből adódó hiba komolyan veszélyeztetné a becsléseink pontosságát .17
A támogatás többnyire pénzadományok formáját öltötte . A nagyvállalatok által 2007-ben nyújtott pénzbeni támogatások összege jócskán meghaladta a 4 milliárd Ft-ot. Egy pénzt adományozó vállalat éves átlagban18 mintegy 2 millió Ft-ot fordított mecenatúrára. Az átlag mögött azonban igen nagyok voltak a vállalatonkénti elté-rések (3. tábla) .
3. tábla
A kultúrát pénzadománnyal (is) támogató nagyvállalatok száma, a támogatás összege és átlagos nagysága az adományozott összeg nagyságkategóriái szerint, 2007
A támogatás
nagyságkategóriája Vállalatok száma,
db Támogatás összege,
Millió Ft Átlagos támogatás, ezer Ft
100 ezer Ft alatt 511 36,2 70,8
101 – 500 ezer Ft 918 283,4 308,7
Rendkívül magasnak bizonyult az adományösszeg koncentrációja (4. ábra) is . A kul-turális területre áramló teljes pénztámogatásnak több mint háromnegyede az adományozó nagyvállalatok kevesebb mint egytizedétől származott . Ugyanakkor a támogató cégek közel háromnegyede annyira alacsony összegeket adott, hogy a tőlük befolyó adományok aránya mindössze 7 százalék volt .
16 A nagyobb szabású rendezvények, fesztiválok gyakran igen vegyes profilúak, de többnyire van vala-milyen kulturális elemük . Ugyanez a vegyes profil jellemzi a civil szervezetek jelentékeny részét is, különösen azokat, amelyek a kisebb településeken folytatnak közösségszervező, hagyományőrző, idegenforgalmat élénkítő tevékenységet .
17 A nagyvállalati mecenatúra felmérés és a nonprofit szervezetek vállalati támogatására irányuló ko-rábbi vizsgálatunk eredményeinek összevetése (II. melléklet, M93. tábla) mindenesetre nagyon megnyugtató hasonlóságot mutat . A kulturális célú nonprofit szervezeteket támogató nagyvállalatok aránya a korábbi adatgyűjtés szerint 18,67 százalék, a 2007-es szerint 18,74 százalék volt . Egy 2004-ben lezajlott, több mint 200 fesztiválra kiterjedő vizsgálat (Hunyadi – Inkei – Szabó, 2006) szintén azt mutatta, hogy a művészeti fesztiválok finanszírozásában a vállalati támogatók kiemelkedően fon-tos szerepet játszanak .
18 Ha a mutatót a nagyvállalati kör egészére számítjuk ki (vagyis a teljes összeget nem csak a pénzt ado-mányozó cégek, hanem az összes nagyvállalat számával osztjuk), akkor az átlagos támogatási összeg 900 ezer Ft .
4. ábra
A pénzt adományozó nagyvállalatok és az általuk nyújtott kulturális támogatás megoszlása az adományozott összeg nagyságkategóriái szerint, 2007
N=232
Forrás: Nagyvállalati mecenatúra felmérés
A mecénási szerepre nem vállalkozó cégek döntő többsége a „miért nem” kérdésre inkább mentegetőző, a támogatástól való elzárkózást külső tényezőkre visszavezető, mint tényleges elutasítást tükröző válaszokat adott (5. ábra és Melléklet M31. tábla), magatartását rendszerint külső okokkal vagy más irányú elkötelezettségekkel ma-gyarázta .
A kultúrát nem támogató nagyvállalatok mintegy fele rossz anyagi helyzetével indokolta a döntését, közel egyharmada pedig azzal, hogy inkább más, a vállalati prioritásoknak jobban megfelelő (szociális, egészségügyi, sport, oktatási stb .) célokat támogat . A célterület megválasztását a megkérdezettek egy része a cég tevékenységi sajátosságaival hozta összefüggésbe, a többiek szűkebb környezetük szükségleteire és igényeire hivatkoztak . Három százalékuktól egyetlen kulturális szereplő (művész vagy művelődési intézmény) sem kért segítséget .
A ténylegesen elzárkózók aránya mindössze egyötöd volt, de elvi megfontolásokra, bizalmatlanságra vagy korábbi rossz tapasztalatokra e csoportnak is csak a kisebbik fele utalt . Gyakrabban említették azt, hogy a menedzsment által kívánatosnak tar-tott mecénási tevékenységet a tulajdonosok nem engedélyezik . A visszautasítás indokát a tulajdonosi ellenállással magyarázó válaszadók fele fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy külföldi19 szereplőkről van szó, a másik fele a nemzetiség meg-jelölése nélkül, egyszerűen a tulajdonos(oka)t említette .
19 Már a 2005-ös vállalati adományozási felvétel során is úgy találtuk, hogy a hazai ügyvezetők körében erős ellenérzéseket kelt, ha számukra a külföldi tulajdonosok semmilyen támogatási döntést nem en-gedélyeznek .
5. ábra
A kultúrát nem támogató nagyvállalatok megoszlása az elutasítás indoka szerint, 2007
N=284
Forrás: Nagyvállalati mecenatúra felmérés
A saját vizsgálatunk során tapasztaltaktól lényegesen eltérnek, s kifejezetten aggasztóak viszont azok az eredmények, amelyek egy fiatal (40 év alatti) vál-lalatvezetőkkel készült kutatás során születtek . A fókuszcsoportos beszélge-tésekben20 a fontosnak tartott társadalmi problémák között „a kulturális/mű-vészeti terület gondjait senki nem említette” (Bokor – Radácsi, 2006, 166 . old .) . Még a társadalmi felelősségvállalás konkrét megnyilvánulási formáira vonatkozó kérdésekre válaszolva is csak egyetlen fiatal vezető utalt kulturális célú támo-gatásokra, mégpedig a következő formában:
„Úgy gondolom, hogy lehet az eladást úgy is ösztönözni, hogy az ember megválaszthatja saját eszközeit, és meg lehet próbálni olyan eszközöket választani, amelyekben van egyfajta társadalmi szerepvállalás . Bár ezek-nek sokkal lassabban jön meg a haszna, de azért elkezdtünk pl . kulturális alapítványokat, koncerteket támogatni .” (Bokor – Radácsi, 2006 . 170 . old .) Ennél is riasztóbb azonban, amit a kutatás résztvevői a saját korosztályuk be-állítottságáról és a társadalmi felelősségvállaláshoz való viszonyukról általánosságban mondtak:
20 A fiatal, budapesti vállalatvezetőkkel készített 50 interjú során a kutatók nem tettek fel a társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos kérdéseket, s – reményeikkel ellentétben – ez a kérdéskör spontán módon nem került szóba . Ezért a kutatás második szakaszában (immár csak 26 résztvevővel) le-bonyolított négy kiscsoportos beszélgetésen a CSR-t már önálló témaként szerepeltették . Ennek során a vállalatok társadalmi felelősségének kulturális összefüggéseire a résztvevők közül senki nem utalt .
„Ez a korosztály nem akar, nem tud, de ha jól érzem, leginkább nem is akar tenni valamit a köz érdekében . Magam sem . Nagymértékben kizárom magamból ezt az ügyet, és elhatárolódom azoktól az emberektől, akiket látok, hogy csinálnak valamit, valamiben részt vesznek .”
„Nem is volt minta, amit követni lehetne . Ez a nemzedék egy kváziminta saját magának . És addig, amíg nem látunk olyanokat, nálunk idősebbeket, tapasztaltabbakat, nálunk jelentősen több anyagi forrással rendelkezőket, akik elkezdik ezt a munkát, addig miért pont tőlem várják el, hogy mintát mutassak ebben, mikor mi sem látunk?” (Bokor – Radácsi, 2006 . 174–175 . old .)
Nagy kérdés, hogy ezek a fiatal vállalatvezetők miért nem látják az a példát, amelyet – mondjuk – Kovács Gábor, a KOGART Ház létrehozója, Vincze Miklós, a VAM Design Center alapítója, vagy akár az igazán nagy médianyilvánosságot kapó Prima Primissima díj21 kezdeményezője, Demján Sándor mutat . Erre a kérdésre eddigi kutatásaink alapján sajnos nem adhatunk választ, de annak egy elemét a Top200-ba tartozó vállalatok honlapjainak elemzése során alighanem megtaláltuk .