Az erdőtelepítési tapasztalatok és megállapítások
7) A jelenlegi tájékoztató számok egyértelműen mutatják a termőhely (FTO) romlást lényegesen meghaladó gazdálkodási jövedelem csökkenést (a gazdasági küszöböt), amely a
gyenge termőhelyek erdőtelepítésének ökonómiai terhét fokozza.
A meghatározó a mezőgazdaság, az erdészetnek a számára átadott, gyenge termő-képességű területeken kell gazdálkodnia.
A gyenge termőhelyek beerdősítésével az erdészet nehéz gazdasági-finanszírozási helyzetbe kerül. Az erdőtelepítési és a jövedelempótlási időszak támogatási ökonómiája ösztönzi az erdőtelepítést, de hosszú távú szakmai-gazdasági és pénzügyi kötelezettségek felvállalását is jelenti.
A Hegyvidék és a Síkvidék szántóinak kb. egyhatoda gyenge termőképességű.
A Hegyvidék és a Síkvidék erdeinek közel fele gyenge termőképességű.
9. Hosszú távú erdőtelepítési koncepciók (2005–2035, 2015–2055)
A gyenge szántó kb. 15%-os arányától a gyenge erdő arány kb. 39%-ról 56%-ra nőne (Síkvidék: 71% – 766 E ha).
A gyenge szántók-erdők a Dombvidéken harmada, a Hegyvidéken a terület kb. fele, a Síkvidéken kb. 2/3-a.
A gyenge szántók (mint az összes szántó) legnagyobb területe a Síkvidéken (511 E ha) van. A Síkvidéken a gyenge szántók a gyenge erdőknek kétszerese, így a fatermőképességi összetétel súlyosan romlana.
A gyenge erdők fafajszerkezeténél a fenyő jelenleg kiesik, a cser és a hazai nyár ökonómiailag is alacsony értékű, egyedül az akác jelenthet (különösen a Síkvidéken) gazdaságilag értékelhető változatot. Az őshonos HVFK fafajoknál a veszteségcsökkentést az esetleg támogatott-finanszírozott talajvédelmi funkció, a megemelt vágáskor (fatermesztést nem szolgáló besorolás) segítheti.
Az erdőtelepítési program megvalósításának becsült támogatás igénye a tervezéskori érvényes támogatási feltételek mellett több mint 3 Mrd euró (350 Ft árfolyamon több mint 1000 Mrd Ft, 683 E ha) olyan hatalmas összeg, amelynek betervezése kiemelt hatásvizsgá-latot, ökonómiai számítást igényel.
8) Az ökonómia erősen leszűkül az erdőtelepítési időszak támogatására, illetve a jövedelempótlásra, de az ökonómiai időszak ennél bővebb. A gazdasági számítás és megítélés kiterjed az erdőtelepítésnél is az egyes eljárások vizsgálatára, úgy, hogy figyelembe veszi azok komplexitását, sőt az erdőrész szemléletben az erdősítésen túli időszakokat egészen a véghasználatig.
Az erdészeti ökonómia kiemelt területe a finanszírozás, ebből kiemelésre kerül az erdőtelepítés és a jövedelempótlás, de figyelmen kívül marad az erdőrész szemlélethez tartozó teljes termelés-gazdálkodási ciklus pénzforgalma.
A jövedelempótló támogatásból származó jelentős determináció mellett alig van lehetőség a gyenge termőhelyeken (különösen a HVFK fafajoknál) a nagyon hosszú idejű terület alapú (átalány) finanszírozás forrására.
A gyenge állományok kitermelhető hozama minimális, árbevételük sincs, folyamatos területalapú támogatással kell finanszírozni fenntartásukat, amelyre garancia kell(ene) már az erdőtelepítéskor.
Az erdőtelepítések a korszerkezet fiatalodásán át többlet finanszírozási igényt jelentenek (különösen a HVFK-nál), amelyet tovább növel az erdőtelepítések alacsony fatermő-képessége, a magas gazdaságtalan (küszöb alatti) erdők aránya.
… A gyenge termőhelyváltozatokon az erdőállományok naturális növekedése termelési szempontból elégtelen, gazdaságilag mélyen az ökonómiai küszöb alatt vannak, kiemelt támogatás nélkül az erdőgazdálkodás átlagos jövedelmezőségét súlyosan megterhelik.
Az ERTI a Kaán Károly Országfásítási Program tervezési felkészüléskor részletes (megye bontású) erdőtelepítési fafaj-szerkezetet készített, amely az eljárás újszerű-ségével elüt a korábbi ökológiai alapú elképzelésektől.
Az erdőtelepítési megállapítások
Az erdőirtás és az erdőtelepítés különböző ágazati érdekek eredője, amelyet az erdészek végrehajtanak, de nem az erdészet önálló ügye.
A racionális (faellátás, jövedelem stb.) és az eszmei (környezet- természetvédelem, őshonosság, HVFK stb.) célok kezdettő fogva ellentmondásban vannak, érvényesítésük-érvényesülésük bizonytalan.
A fafajpolitika a termőhelyi és erdőgazdálkodási adottságokat mindig felülírta, a divat-fafajok hullámhegyei és völgyei követik egymást.
Az igazgatási-szakmai mennyiségi tervezés – különösen a magán földtulajdon megjele-nésével – fontos szempontot hagy figyelmen kívül, és az 1991–2000 után a 2001–2010 idő-szakra sem képes elfogadható becslést adni.
A tervszerűség, tartamosság és egyenletesség eszméjét valló erdőgazdálkodásban az erdőtelepítések gyorsan változtak, csak utólag lehet némi magyarázattal szolgálni.
A magántulajdonnál a korábban az igazgatás által kifejtett erdőtelepítési célok (környezet javítás, őshonosság, klímavédelem) nem-alig érvényesíthetők. A magántulajdonos (erdő-gazdálkodó) nem vállal fel a köztulajdonossal (részben erdőkezelő) elfogadtatott terheket, gazdasági hátrányokat.
A magántulajdonosok a nem kedvező igazgatási, jogi és gazdasági környezetre az erdőtelepítés visszafogásával reagálnak (azt körbe lehet szabályozni, hogy mit, hogyan, mivel – nem – stb., de azt nem, hogy ilyen körülmények között telepítsenek).
Az állami és a szövetkezeti erdőgazdálkodásban a támogatási ösztönzés erdőrészlet szemléletben az erdősítés befejezéséig (a befejezett ápolásig) terjed, az ezt követő időszakban a finanszírozás az erdőbirtok szemlélet alapján a teljes erdőállomány gazdálkodása alapján (annak folyamatos hatékonyság csökkenésével) történik.
A magán-tulajdonú erdőtelepítéseknél az erdőrészlet szemlélet teljes ciklusra (vágás-fordulóra) való kiterjesztését (gazdálkodás, finanszírozás) igényli, különösen a lényegesen különböző vágásfordulójú fafajok, a jelentősen eltérő fatermőképességű faállományok, illetve végső soron a fatermőképesség, erdészeti jövedelmezőség fafajonkénti eltérésének figyelembe vételével, a gazdasági számítások elvégzésével.
A magán tulajdon esetében a földtulajdonos, a földhasználó, az erdőtelepítő, az erdőgazdálkodó hatásköre, tevékenysége, felelőssége és gazdasági érdekeltsége figyelmen kívül nem hagyható, amelyhez hatástanulmányok szükségesek.
1. Melléklet
Erdőtelepítés I. kivitel 1976–2019 (ha)
Tenyészeti