Az 1980-as évek elejétől 2004-ig

A ’80-as évekre a fokozatosan csökkenő erdőtelepítési tényszámok jellemzőek, a korábbi évtized trendjei tovább folytatódtak, az erdők hármas funkciójának erősítése és az erdőszerkezet-átalakítások kerülnek előtérbe a már említett racionális erdőművelés mellett. A fafajpolitikai irányokat ettől az időszaktól kezdve érdemes az erdőművelés finanszírozási rendszerén keresztül vizsgálni, mivel a gazdasági érdekeltségen át az erdősítők döntéshozatalának befolyásolása ekkortól válik jellemzővé.

A 9/1971. MÉM-PM-ÁH együttes rendelet rögzítette, miszerint az erdőtelepítések és fásítások finanszírozása célcsoportos állami beruházási keretből történik, mai elnevezése szerint a fejezeti kezelésű előirányzatok címszám alatt a költségvetésből működő támogatások jogcímcsoporton belül erdőtelepítés, erdőszerkezet-átalakítás, fásítás jogcímen részesül a költségvetésből. „Az erdősítési egységárak 1970–1975-ig számvitelileg részben alátámasztott tapasztalati adatokra, globális önköltségi tényszámokra, feltételezett pótlási és befejezési időszükségletre támaszkodtak, az erdőfelújítás és a telepítés egységárai azonosak voltak.

Minőségi fejlődés az 1976. évi szabályozással következett be, amikor az egységárakat már az ERTI számítógépes, erdőgazdaságonkénti részletes önköltség-elemzésére épültek, s ettől kezdve a felújítási és telepítési egységárak elváltak egymástól.” – írja Halász Aladár.

Az egységárak szétválása önmagában még nem hordozott fafajpolitikai célkitűzéseket. A

’80-as évek folyamán az erdőfenntartási alapból finanszírozott erdőfelújítások normatív összegei meghaladták az erdőtelepítések normatív összegeit, melyek költségvetési forrásokból álltak rendelkezésre. Az eltérések elsősorban az eltérő önköltségű kiviteli feladatokra vezethetőek vissza.

A nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején lezajlott rendszerváltás során a magántulajdon újra jelentős szerephez jutott az erdőgazdálkodásban és a mezőgazdaságban is a privatizáció és vagyonnevesítés következtében. Az állami erdőgazdaságokból részvény-társaságok lettek, a magán-erdőgazdálkodói szektor pedig az erdőtelepítések elsőszámú kivitelezőjévé lépett előre a kilencvenes évek folyamán. A piacgazdasági átmenettel párhuzamosan az erdőgazdálkodással szemben egyre hangsúlyosabban jelentek meg természet- és környezetvédelmi elvárások, a tartamos, természetközeli erdőgazdálkodás igénye. Felerősödött az őshonos, hosszú vágásfordulójú fafajok alkotta erdőtársulásokat féltő, területüket jelentősen lecsökkentnek minősítő természetvédelmi irányvonal, amely ezzel egy időben hevesen ostorozni kezdte a nem őshonos fafajokkal, fajtákkal való erdősítési tevékenységet, a fenyvesítést, a nemesnyárasok terjedését elsősorban az ártéri területeken, az akác jelentős térfoglalását.

A fafajpolitikai célkitűzések a kilencvenes évektől egyértelműen az erdőtelepítések és kisebb mértékben az erdőfelújítások normatív támogatási rendszeréhez, európai uniós csatlakozásunkat követően pedig az EU által társfinanszírozott erdőtelepítések dotációs rendszeréhez köthetőek. A támogatások célcsoportja elsősorban a magán-erdőgazdálkodók és mezőgazdasági földtulajdonosok.

Érdekes megfigyelni, hogy 1987 és 2004 között egymáshoz viszonyítva hogyan változott az egyes főbb állományalkotó fafajok célállomány-csoportjainak támogatottsága erdőfelújítás és erdőtelepítés esetén. Ezt szemlélteti az 1. táblázat

1. táblázat: Telepítés, felújítás normatív támogatásának alakulása 1987–2004 (E Ft/ha)

Év

Telepítés, felújítás normatív támogatása 10˚ alatt, géppel jól járható terepen Tölgy és

Bükk Akác EKL NNY ELL Fenyő

T F T F T F T F T F T F

1987 48 90 28 48 38 60 40 66 36 54 36 72

1988 48 90 28 48 38 60 40 66 36 54 36 72

1989 48 90 28 48 38 60 40 66 36 54 36 72

1990 58 90 32 48 45 60 50 66 43 54 44 72

1991 85 120 40 55 60 70 70 75 58 65 60 85

1992 85 120 40 55 60 70 70 75 58 65 60 85

1993 85 130 40 70 60 70 70 80 58 80 60 80

1994 85 130 40 70 60 70 70 80 58 80 60 80

1995 150 160 75 80 125 120 95 100 95 100 105 100 1996 200 160 90 80 160 120 110 100 110 100 120 100 1997 240 210 110 90 190 140 110 100 140 100 150 110 1998 330 210 140 90 250 140 150 100 180 100 210 110 1999 330 210 140 90 250 140 150 100 180 130 210 110 2000 360 210 150 90 280 140 170 100 200 130 230 110 2001 450 231 190 100 350 154 210 110 250 143 290 121 2002 450 254 190 110 350 169 210 121 250 157 290 133 2003 540 280 230 120 420 185 250 133 300 172 350 146 2004 540 280 230 120 420 185 250 133 300 172 350 146 A rendszerváltást követően a ’94–’95-ös évekre esik az erdőtelepítések dotációjának erőteljes elszakadása az erdőfelújításokétól. Ez az időszak az erdőtelepítések újbóli, a rendszerváltás körüli zavaros időszakot követő megindulásának is. Ez mutatja, hogy a fafajpolitikai célokat elsődlegesen az erdőt telepítő magán-erdőgazdálkodók és földtulaj-donosok döntésein keresztül igyekeztek, igyekeznek befolyásolni. Ezzel az első kivitelű erdősítéseket kívánják a termőhely adta lehetőségek között az őshonos, hosszú vágásfordulójú fafajok, illetve a hazai nyárak irányába terelni, ezzel szemben a fenyőt és az akácot, valamint a nemesnyárakat lehetőleg visszaszorítani. Az erdőfelújítások és erdőtelepítések területén a védett természeti területek esetében, néhány kivételtől eltekintve, a fent leírtak kötelező érvényűek.

Az 1. ábra szemlélteti, hogy Akác bázis mellett miként alakult a többi fafaj viszonylagos támogatottsága az erdőtelepítések esetében. Az adatok a 10˚-nál alacsonyabb lejtésű, géppel jól járható területre vonatkoznak, mivel esősorban ezeken a területeken alakulnak ki az egyes célállományokkal kapcsolatos választási lehetőségek, viták. A vizsgált tizenhét év során az erdőtelepítés támogatottsága jelentősen nőtt. Az ábra tanulsága szerint a fafajpolitikai irányelvek változását követve a nemes nyár támogatottsága az akácéhoz közeli értékre esett vissza, míg a tölgy és az egyéb kemény lombos célállományok támogatottsága fokozatosan nőtt az akáchoz viszonyítva.

2. Melléklet Szabó Gábor

1. ábra: Erdőtelepítési normatív támogatások alakulása az akácéhoz viszonyítva 1987–2004

Az utóbbi másfél-két évtized fafajpolitikája az erdészeti politikával együtt a már említett tartamos, természetközeli erdőgazdálkodás irányába fordult az erdők közcélú, védelmi, egészségügyi, turisztikai funkcióit hangsúlyozva, az őshonos fafajok alkotta célállományok fokozott preferálásával, és az idegenhonos fajok, nemesített fajták háttérbe szorításával az erdősítésekben.

Az új szemléletet tükrözi az 1996-ban egymással szoros kapcsolatban megalkotott LIII.

törvény a természet védelméről és LIV. törvény az erdőről és az erdő védelméről, kiegészülve az LV. törvénnyel a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról. Az erdőtörvény 2. §-a szerint: „(1) Az erdőt olyan módon és ütemben lehet használni, igénybe venni, hogy a gazdálkodási lehetőségek a jövő nemzedékei számára is fennmaradjanak úgy, hogy az erdő megőrizze biológiai sokféleségét, természetközeliségét, termőképességét, felújuló képességét, életképességét, továbbá megfeleljen a társadalmi igényekkel összhangban levő védelmi és gazdasági követelményeknek, betöltse természet- és környezetvédelmi, egészségügyi-szociális, turisztikai, valamint oktatási és kutatási célokat szolgáló szerepét.

(2) E törvény rendelkezéseit a természet védelmére, a termőföld védelmére, a talajvédelemre, a növényvédelemre, valamint a vadászati jog gyakorlására, hasznosítására vonatkozó külön jogszabályok rendelkezéseivel összhangban kell alkalmazni.

(3) Védett természeti területen lévő erdő esetén e törvény rendelkezéseit a természet védelméről szóló törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.”

A törvény 35. §-ának 2. bekezdése szerint: „Ahol a termőhelyi viszonyok lehetővé teszik, a telepítési-kivitelezési terv készítésénél őshonos fafajok alkalmazásával előnyben kell részesíteni a természetközeli erdőtársulások létrehozását.”

A természetvédelemről szóló jogszabály a védett természeti terület esetében úgy rendelkezik, hogy ott az erdőfelújítás „termőhelynek megfelelő őshonos fafajjal” történhet természetes felújítási módszerekkel, míg erdőtelepítés esetén „kizárólag őshonos fafajokkal, természetkímélő módon és a termőhely típusra jellemző elegyaránnyal végezhető”.

Látható, hogy az egykor liberális gazdaságpolitika mára milyen erős állami beavatkozássá fejlődött, ahol az erdőtulajdonnal kapcsolatos, a közérdek biztosítása érdekében hozott, korlátozásoknak és kötelezettségeknek se vége se hossza.

0,0 50,0 100,0 150,0 200,0 250,0 300,0

%

év

Az erdőtelepítés normatív támogatásának alakulása az Akáchoz viszonyítva 1987-2004

Tölgy és Bükk Akác EKL NNY ELL Fenyő