Sztárok kulturális funkciói

- 54 -

korszaktól kezdődő, elektronikus tömegmédiát értik a diszciplína képviselői) egyfelől a sztár létrehozójaként, másfelől az individuum sztár-aspirációinak támogatójaként lép fel. A hírnév folyamat – írja David Giles – annak a folyamata, ahogy a média kezeli az egyént. Véleménye szerint ez a folyamat változik, ma például gyakran már a tehetséges híres embereket is celebrityként kezeli a modern média, függetlenül attól, hogy egy ős-tehetség képzőművészről, egy nagyszerű politikusról, egy valóságshow utolsó előtti helyezettjéről vagy egy sorozatgyilkosról van szó. Problémaként említi, hogy a sztárok-kal foglalkozó tévéműsorok semmilyen jelentősebb különbséget nem tesznek a fenti híresember-típusok ábrázolásában (Giles, 2000: 3).

Definíció szerint tehát a „celebrity egy reprezentációs műfaj, egy diszkurzív ha-tás és a médiaipar, a reklámok és a nyilvánosság által forgalmazott árucikk, amely egy-ben társadalmi funkciókkal is rendelkező kulturális koncepció”, vagyis egy iparág által létrehozott olyan árucikk, amely médiaszövegként kerül a piacra, és a rajongók, vala-mint a közönség fogyasztja (Turner, 2004: 9).

- 55 -

meg. Ezeket az eseményeket pusztán azzal a céllal szervezik, hogy a média hírt adjon róluk. Valós eseménynek álcázott történések ezek, amelyek segítségével nem az látszik, ami van, hanem az van, ami látszik (Boorstin, 1961: 57, Bajomi-Lázár, 2008).

Boorstin szerint a celebrity ezeknek a műeseményeknek az emberi megfelelője, a humán pszeudoesemény, amelyet a média hozott létre, és a média is táplálja létezését.

Véleménye szerint a celebrity a posztmodern tünete, amelyben a kultúra tagjai, vagyis a közönség számára a valóságot felülmúló értékké válik a látvány, a szimuláció és min-den, ami színes és szagos. E nézőpont szerint a társadalom már nem csupán a valóság-ban, hanem a valóság reprezentációival és képeivel körülvéve él. Baudrillard-i értelem-ben véve ebértelem-ben a képekkel telített társadalomban nincs többé különbség a valóság és a valóságról alkotott kép között, így a celebrity a szimulált kultúra főszereplője, azé a hipervalóságé, amelyben a jelek, a képek és a szimulációk a fogyasztáson és a televízión keresztül valóság-hallucinációba torkollnak, és mediatizálttá teszik társas kapcsolatain-kat.

Erre hivatkozik John Fiske is, amikor a bulvárról azt írja: „A tabloid témája gyakran a magán- és a közélet metszéspontján helyezkedik el, stílusa szenzációs, néha szkeptikus, néha moralizálóan őszinte, hangneme populista, formája pedig elmos min-denféle stilisztikai különbséget a képzelet és a valóság, valamint a hírek és a szórakozta-tás között.” (Fiske, 1992: 47)

A sztár mint a kulturális jelenségek létrehozója

Nem Boortstin az egyetlen, aki szerint a celebrity a populáris kultúra főszereplő-je, alakítója. P. David Marshall szerint a celebrity a fokozott médiafigyelemmel a mo-dern populáris kultúra kulcsa, ráadásul nem csupán tünet, hanem a változó kulturális jelentések létrejöttének középpontjában áll. A változás lényege pedig a közösségiség hanyatlása, az emberi kapcsolatok felszívódása. Elmélete szerint a legközelebbi emberi kapcsolatok, a nukleáris család jelentőségének hanyatlásával az emberek új interakció-kat keresnek, és gyakran úgynevezett paraszociális interakciókban találják meg azointerakció-kat.

Paraszociális interakcióknak azokat a viszonyokat nevezi, amelyeket jelentős fizikai és társadalmi távolságon keresztül ápolunk. Olyan kapcsolatok ezek, amelyekkel fenntart-hatjuk magunkban a közösségiség látszatát, részt vállalhatunk a csoportban, közeliként élhetjük meg néhány ember életét, például a celebrityét. A valódi, közeli emberi kapcso-latainkat – jobb híján – paraszociális viszonyokra váltjuk fel (Marshall, 1997). Például

- 56 -

bensőségesen követjük kedvenc szappanopera-szereplőnk életének minden rezdülését, és boldogan mosolygunk, vagy esetleg fröcsögve gyűlölködünk Rubint Réka legújabb Facebook-posztján.

Chris Rojek (2001) és John Frow (1998) eltávolodik a szekularizált közösségi-ségtől, és a vallás terepére evez: értelmezésükben a celebrity-jelenség főbb komponen-sei közvetlen kapcsolatban állnak azokkal a funkciókkal, amelyeket rendszerint a val-láshoz szokás illeszteni. Elvis Presley példáján keresztül hasonlítják össze a celebrityket és a vallási figurákat, valamint rajongóikkal/híveikkel ápolt kapcsolataikat hasonlítják össze.

A sztár mint csoportképző

A mai tömegmédiában a híresség és celebrity a pletykák egyik legfontosabb tár-gya és forrása. A pletykákról pedig régóta ismert tény, hogy fontos társadalmi szerep-körrel rendelkeznek a társas kapcsolatok, társadalmi és kulturális normák meghatározá-sában, fenntartásában és alakításában (Szvetelszky, 2002). Császi Lajos értelmezésében a pletykák a közönségnek szánt morális tanmesék, melyeknek rituális szerepe van: bőví-tik a közösségi részvétel körét és egyben viszonyítási alapot teremtenek, egyfajta isme-ret- és értékrendszert, mely alapján saját magunkat felülvizsgálhatjuk. Mert nem való-színű, hogy megkönnyíti az ember saját társas kapcsolatait, ha például fogalma sincs, ki nyerte az X-Faktort, vagy hogy kicsoda Liptai Klaudia. Császi szerint a tömegmédia pletykafórumai azért népszerűek, mert megteremtik a hagyományos pletykálkodáshoz hasonló intimitást. Vagyis a celebritykről gyártott pletykák fenntartják a pletyka társa-dalmi funkcióit. Mindegy, hogy egy vacsoránál beszéljük-e meg, hogy a Rékasi Károly-Détár Enikő házaspár újra drámaian furcsán viselkedett a Blikk szerint, vagy hogy egy kötetlen beszélgetésben mutatkozunk-e bennfentesnek a médiapletykák tudójaként – a pletyka mint médiatartalom társadalmi jelentőségű, az intimitás és bizalom kifejezője.

Császi hivatkozik egy anekdotikus történetre is, amely jól példázza a sztárokhoz való viszonyt: 1942-ben egy kivégzés előtt álló nőnek az volt az utolsó kívánsága, hogy tudhassa, a következő szezonban mi fog történni kedvenc rádiós szappanoperájának szereplőivel. Ahogy a családtagjait akarja biztonságban tudni a legtöbb elítélt, ő úgy akarta tudni kedvenc sztárjainak sorsát. A történet szerint a rádiótársaság eleget tett a kérésnek (Császi, 2002: 109-138). A pletykálkodás tehát akkor is betölti a társas inter-akciókban kötődést biztosító, csoportképző közösségi funkcióját, ha nem ismerősről, a

- 57 -

szomszéd Jolánról pletykálunk, hanem sztárokról. A tartalom vagy a pletyka tárgyának változásával nem változik a jelenség kommunikatív jellege.

A sztár mint kulturális szöveg

Richard Dyer az 1970-es évek végén a mozicsillagok reprezentációjának vizsgá-latával alapozta meg a kultúrakutatás reprezentációvizsgálati irányzatát. A filmsztárokat kulturális szövegként értelmezve, azokat a mindenkori ideológia és diszkurzív kontex-tus szerint elhelyezve elemezte. Úgy írja le a filmsztárokat (az egyik példája Marilyn Monroe életműve), mint társadalmi konstrukciókat, akik létében a történelem nagy sze-repet játszik, és a mozicsillag csak adott kontextusban válhat azzá, aki. A filmsztárok szemiotikai elemzése szerint a társadalmi jelentések nem csupán az előadások, az elját-szott szerepek vagy fellépések alapján konstruálódnak, hanem a sztár személyiségjegyei alapján is, melyeket vagy értékel, vagy elítél a társadalom. Így a sztárral kapcsolatos kulturális jelentések és asszociációk sora áthatja életünk legkülönbözőbb területeit. A mindennapi élet kulturális folyamatainak szerves része a sztár. Richard Dyer szerint a sztár képe az alapján is formálódik, amit az emberek mondanak és írnak róla, ahogy a képet egyéb – filmen kívüli – kontextusba helyezik, például reklámok, könyvek, újság-cikkek, popszámok szereplőjeként, vagy egyszerűen a mindennapi beszédben. Ezzel kijelöli a sztárkutatás módszertanának főbb kutatási területeit.