Szolvencia II projekt

A Bizottsági szervek – a tagállamokkal együttműködve – elindították a

„Solvency II.” Projektet, amely a „Solvency I.” Projekt keretében megindult munka folytatása, de annál sokkal átfogóbb célokat tűzött ki. A projektet már 2001-ben elindították útjára, abból a célból, hogy a szavatoló tőke követelmények jóval kockázat érzékenyebbek legyenek.

A Szolvencia II célja a biztosítókat a fizetésképtelenségtől védő szabályok újragondolása. Az új szabályozás alapja, hogy a biztosítókat meghatározott összegű tőke tartalékolására kötelezzék annak érdekében, hogy átmeneti pénzpiaci és működési zavarok esetén is teljesíteni tudják az ügyfelekkel szemben vállalt kötelezettségeiket. A válság megmutatta, hogy biztosítók is könnyen bajba kerülhetnek. Ilyen volt például Amerikában az AIG esete. Az új szabályok lehetővé tennék a biztosítóknak, hogy tőkeszükségletüket számításánál egyedi kockázati profiljukat is figyelembe vegyék, továbbá tekintettel van a társaság méretére és összetettségére, valamint az összes üzleti kockázatra.

Alapvető feladat egy olyan szabályozási rendszer megalkotása, amely jobban megfelel a biztosítók valódi kockázataiból fakadó elvárásoknak, valamint egy közös EU kockázatkezelési és felügyeleti elvrendszer kidolgozása. A teljes pénzügyi szektor prudens és transzpalens működése érdekében a „Solvency II.” rendszert a szükséges mértékben össze kell hangolni a banki és befektetési területen alkalmazott szabályokkal. A hasonló kockázatokat tartalmazó termékeket azonos

46 módon kellene felügyelni – erre a válság is jó példa -, és azonos tőke- vagy szolvencia követelményeknek kellene vonatkozni rájuk.

A Szolvencia II a bázeli ajánláshoz hasonlóan 3 pillérből áll⁶:

I. pillér

„A tartalékolásra, eszközökre és szavatoló tőkére megfogalmazott szigorú minimum követelmények alkotják ezt a pillért.

Az élet- és nem-életbiztosítási ágat érintően eltérő megközelítést kell alkalmazni mind a tartalékolás, mind az eszközök, mind a szolvencia követelmény felülvizsgálatakor.

Az életbiztosítások esetében a biztosítástechnikai tartalékoknál várható, hogy a jövőbeni cash-flow-k diszkontálásával számított tartalékképzésre kell áttérni. A kockázati elemeket a tervek szerint a cash-flow-k foglalják magukba, így diszkontrátaként ún. kockázatmentes piaci rátát alkalmaznának.

A nem-életbiztosítások területén a diszkontált cash flow megközelítés mellé egy mennyiségi követelmény megalkotására is szükség lehet a biztosítástechnikai tartalékok szintjét illetően. A Bizottság álláspontja az, hogy a kialakítandó EU szolvencia rendszer kereteiben is fenn kell tartani azt a lehetőséget, hogy a biztosítók továbbra is képezhessenek adózatlan tartalékot, és ezt törvényes tartalékként a szavatolótőke követelmény teljesítéseként elszámolhassák.

Az új szolvencia rendszer egyik legfontosabb kérdése a függő károk tartalékainak összehangolása lesz. A Bizottság azt javasolja, hogy a biztosítástechnikai tartalékok prudenciális szintjére egy mennyiségi szint kerüljön megállapításra. Ez egy standard megalkotásának igényét vetíti előre. És ez az első pilléren kívül hatással lesz a második pillért alkotó elemekre is.

A befektetéseket illetően a Bizottság a fennálló EU szolvencia szabályokat úgy ítéli meg, hogy azok nem foglalkoznak kellően az eszközkockázattal, különösen igaz ez a nem életbiztosításokra. Meglátásuk szerint az eszközkockázatnak sokkal nagyobb szerepet kell kapnia a tőkeszint számításakor.

A Bizottság vitaanyaga ún. kétszintű tőkekövetelményekre tesz javaslatot. E szerint a szavatoló tőke kívánatos szintje az a tőke, mely lehetővé tenné a

47 folyamatos működést egy rögzítetten alacsony csődvalószínűség mellett. Ez a szint lenne a prudenciális felügyelet alapvető eszköze.

II. pillér

Ez tartalmazza a „felügyeleti szabályokat”, amelyek elsősorban a belső ellenőrzésre, a kockázati menedzsmentre, illetve a kockázatfigyelésre vonatkoznak.

A biztosítók belső kockázatkezelési, ellenőrzési rendszere tükrözheti a legjobban a társaság kockázati profilját. A pillér lényege, hogy erősítést kapjon a felügyeleti ellenőrzés, hiszen ez elengedhetetlen az új EU szolvencia rendszer bevezetéséhez.

Célszerű az ellenőrzés fő elemeit az EU szintjén összehangolni, szem előtt tartva, hogy az egyes ellenőrzések során mindenkor az adott biztosító tevékenysége, kötelezettségei, piaci helyzete dönti el, hogy mely ellenőrzési elemeket, eszközöket, módszereket alkalmazzák.

Az ellenőrzés területeit, illetőleg azokat a minimum követelményeket, amelyek létfontosságúak a felügyelés teljesítéséhez, pontosan be kell határolni. Ezek közül is a legfontosabb területek a belső ellenőrzés, a befektetési politika, a kockázatkezelés, az eszközforrás menedzsment és a viszontbiztosítás.

Ezen túlmenően meg kell határozni a felügyelet hatáskörét, így az intézkedési jogköröket, a felelősségi kört, valamint a standard szabályoktól való eltéréshez az engedélyezés általános elveit. Külön elvárások megfogalmazása is szükséges az ügyfelekkel szembeni tisztességes viselkedéssel kapcsolatban. Alapvető követelmény, hogy a piac valamennyi szereplője számára átláthatók, egyértelműek és következetesek legyenek a felügyeleti intézkedések, a megalkotott kritériumok és az eltéréskor alkalmazott módszerek. Ennek kapcsán felmerült a gondolat egy olyan rendszer megalkotásáról, ahol az EU felügyeleti hatóságai figyelemmel kísérik és értékelik egymás gyakorlatát.

III. pillér

Ennek célja a piaci erők működésének elősegítése azáltal, hogy a lehető legteljesebb információ nyilvánosságra hozatalával a biztosítók átláthatóságát növeljék.

6 http://www.pszaf.hu/data/cms807577/publ_szolv2_rovidszolv2.pdf

48 A nyilvánosság, mint az ellenőrzés egyik legfontosabb eszköze, alapvető elemként jelenik meg a jövőbeni felügyelet működésében. A projekt jelen állása szerint annyit lehet mondani, hogy a felügyeleti hatóságok adminisztratív terheinek csökkentése érdekében, a különböző jelentéstételi, beszámolási kötelezettségeket össze kell hangolni. Ezen pillérre vonatkozó ajánlások kidolgozása csak akkor lehetséges, ha az előző két pillér által kitűzött célok és az azok eléréséhez vezető utak már ismertek.

Az új szabályozás fő célja, hogy a fogyasztók és a szolgáltatást nyújtó vállalatok ugyanolyan szintű védelmet élvezhessenek, valamint a nagyobb rugalmasság biztosítása a biztosítóknak a tőkeszükséglet számításban.

A már évek óta tartó munkálatokat érdemben befolyásolhatja a pénzügyi krízis, de a tervezet eredeti célkitűzése továbbra is aktuális.

A munkálatok jelenlegi állása szerint 2009-ben kerülhet elfogadásra a keretdirektíva, 2010-re pedig a második szintű szabályozásnak is le kell zárulnia. A tagországoknak pedig 2012-re kellene implementálni szabályozásukba az új direktívát.