A szabályozás fejlődési fázisai .1 A rendszerváltás időszaka .1 A rendszerváltás időszaka

3.2 A pénz- és tőkepiacok szabályozási és felügyeleti rendszerének

változásai Magyarországon az Európai Uniós csatlakozáskor

3.2.1 A szabályozás fejlődési fázisai 3.2.1.1 A rendszerváltás időszaka

Az 1980-as években a magyar bankszektorban bekövetkező változások hatására az ágazat a piacgazdasági átalakulást tekintve jelentős előnybe került a gazdaság többi ágával szemben. A reformok és a kétszintű bankrendszer létrejötte ellenére a szabályozás és a felügyelet azonban még jelentős elmaradásokat mutatott. A prudens működést és az egészséges piaci versenyt leginkább akadályozó tényező volt, hogy a vállalati és lakossági banktevékenység még nem került szétválasztásra, valamint hogy az ügyfelekre vonatkozó bankválasztási korlátozások még érvényben voltak (Zsámboki Balázs Árpád [2006]). Vállalati oldalról jelentős könnyítés volt, hogy 1987-től megszűnt a bankok ágazati specializációja, ettől fogva szabaddá vált a bankválasztás. Egy évvel később a külföldi befektetők előtt nyitották meg az utat azzal, hogy törvénnyel szabályozták befektetéseiket, valamint hogy a társasági törvény megalkotásával lehetővé tették a részvénytársaságként történő bankalapítást. Hazánk vonzerejét ezeken felül különféle adókedvezményekkel is növelték.

1989 stratégiailag igen jelentős év volt, miután ekkor teremtették meg a privatizáció alapjait az átalakulási törvénnyel, és az Állami Vagyonügynökségről szóló törvény megalkotásával. Az előbbivel az állami vállalatok részvénytársasággá történő átalakulását tették lehetővé. Még ebben az évben minisztertanácsi rendelet született a banktevékenység folytatásának felügyeleti feltételeiről. Az MNB pedig, ha kezdetleges formában is, de létrehozta a devizapiacot, valamint bevezette az alapkamatot.

1990-ben folytatódott a pénzügyi rendszerek robbanásszerű fejlődése. A kereskedelmi bankok devizaműveleti tevékenysége jelentősen kibővült, valamint megalkották az értékpapírtörvényt és megnyitották a Budapesti Értéktőzsdét.

1991-ben a lakossági betéti kamatplafon eltörlése jelentett további deregulációs lépést.

33 A hazai bankok működése egyre jobban kezdett harmonizálni a fejlett országokéval, de a számviteli és portfolióminősítési szabályok továbbra is elavultak voltak, akadályozták a prudens működést. A bankok működését, illetve eredményességét jelentősen korlátozta, hogy a fizetésképtelen adósok ellen nem indult felszámolási, illetve csődeljárás, miután nem született még meg a csődtörvény.

1991 jelentős áttörést hozott, megalkották a pénzintézetekről és azok tevékenységéről, a befektetési alapokról és a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényt. Ezek jelentették a modern pénzügyi szabályozás alapjait. A törvényalkotáskor ekkor már törekedtek a fejlett világból érkező iránymutatások – úgy, mint a Washingtoni Konszenzus – implementálására, amik a hatékonyabb szabályozás és felügyelet mellett természetesen deregulációs és liberalizációs intézkedéseket is jelentettek. A prudens működés alapjait a kor kívánalmainak megfelelő számviteli törvény és a csődtörvény megalkotásával fektették le.

A bankszektor sokáig kedvezőtlen keretek között alultőkésített állapotban működött, ezért a rendszerváltást jellemző gazdasági válságot nem tudta önmagában túlélni. Az állam – a mostani válsághoz hasonlóan – akkor is a pénzügyi szektor segítségére sietett.

3.2.1.2 Reformok, megszorítások, konszolidációk időszaka

A bankok többsége inszolvenssé vált, a rossz portfolióval rendelkezők elvesztették tőkéjüket, ami már a betétesek pénzét veszélyeztette (Lentner-Polyák-Tóth [2005]).

Az állam azonnali beavatkozásra kényszerült a reálgazdasági problémák további mélyülésének elkerülése végett. A 90-es évek közepét szokás a konszolidációk időszakának nevezni. A magyar állam három lépésben tisztította meg a bankok portfolióját.

Az első lépésben került sor a hitelkonszolidációra, melynek során a bank eszköz-szerkezete módosult, a rossz hitelek helyett az állam konszolidációs kötvényeket bocsátott ki.

Második lépésben történt az adóskonszolidáció, amikor 12 állami vállalat terheit az állam megvásárolta a pénzintézetektől, ezzel is tisztítva azok portfolióját.

34 A harmadik lépésben – a bankkonszolidáció keretében – az állam pótlólagos tőkével segítette a pénzintézeteket, ezzel a forrásszerkezetüket javította.

A strukturális átalakulás következményeként a gyengébb pénzügyi erőt képviselő szereplők eltűntek a piacról, míg a nagy, de komoly gondokkal küzdő bankok konszolidálásával sikerült elkerülni a drámai következményekkel járó gazdasági folyamatokat.

3.2.1.3 Privatizáció és az EU csatlakozásra való felkészülés

A konszolidáció következtében feltőkésített állami bankok alkalmassá váltak a privatizációra. A fejlett országok gyakorlata alapján kialakított prudensebb szabályozás és régióban rejlő hatalmas növekedési potenciál következtében egyre több külföldi tulajdonú pénzintézet lépett be a hazai piacra. A privatizáció útján megjelenő új tulajdonosok további fejlődést hoztak magukkal. Az új vállalatirányítási módszerek, az informatikai beruházások, vagy a kockázatkezelési eljárások bevezetése mind hozzájárultak a hazai pénzügyi rendszer fejlődéséhez.

Az Európai Unióhoz történő csatlakozás lehetősége további szabályozási és felügyeleti újításokat hozott, melyek elsősorban már az apróbb részletek teljesebb kidolgozásáról szóltak, aminek alapjául nyugat-európai modellek szolgáltak. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének 1999-es megalapítása pedig már sok esetben a fejlett országokban működő Felügyeletek korszerűségét is túlszárnyalta.

Összességében megállapítható, hogy a hazai pénzügyi rendszer a 80-as évek végétől hatalmas fejlődésen ment keresztül, melyek jelentős reálgazdasági következményekkel is jártak. A rendszerváltás okozta gazdasági összeomlás viszont túl korán érkezett, a pénzügyi rendszer természetszerűleg még nem tudott egy ekkor problémát kezelni, nem tudta stabilitását fenntartani. A kötelező és drasztikus állami beavatkozások jelentős többletterhet róttak a lakosságra és a vállalati szektorra egyaránt.

35 3.3 Az EU-hoz való csatlakozáskor életbe lépett változások

3.3.1 EU jogharmonizáció szakaszai