*) „Iste fuit Thideric de Berne, de quocantabant rustici
olim." Igy a Quedlinburgi kronikon Grimm Vilmosnál:
Die deutsch e Helden sage. Göttingen 1829.32. l.
A MAGYAR NEMZETI HÖSMONDÁRÓL. 41
tebb felhoztunk a húnmagyar mondákból: még magokban véve sem sarkalnak történeti alapon, sőt homlokegyenest és olly ügyetlenül összeüt köznek avval, hogy mondáknak épen nem , ha nem csak ízetlen költői koholmányoknak nevez
hetők.
-Ezen költemények szerint berni Ditrich, ki egyébiránt ugyanazoníttatik Theodorich ke letgoth királylyal, Ermanarichtől, ki szintén ugyanaz az ezen nevű ismeretes keletgoth király lyal, hazájából kiüzetvén, menedéket talál Ethele hún királynál. Ennek udvarában tartózkodása
alatt számos kalandokat és vitéz harctetteket visz
véghez, mellyek azonban egészen a költő kép zéséből merítvék; s végre pályájának rejtvényes végét találja.
Már a középkori irók is észrevették ezen elbeszélésnek számos bal fogásait "); mit pedig
*) Igy például már Eckehard, XII. századbeli törté netiró, miután Jordanes elbeszéléseit a gothok törté netéről elmondta volna, ekép folytatja értekezését:
„His perlectis diligenterque perspectis perpendat, qui discernere noverit, quomodo illud ratum tene atur, quod non solum vulgari fabulatione, et canti lenarum modulatione usitatur , verum etiam in qui busdam chronicis annotatur; scilicet quod Her menricus tempore Martiani principis super omnes Gothos regnaverit, et Theodoricum Dietmari filium patruelem suum, ut dicunt instimulante Odoacre , item, ut ajunt, patruele suo de Verona pulsum apud Attilam Hunnorum regem exulare coegerit, cum hi storiographus narret, Ermenricum regem Gothorum multis regibus dominantem tempore Valentiniani et Valentis fratrum regnasse, et aduobus fratribus Saro
4
42 VENCZEL GUSZTÁV
e helyt annál könnyebben mellőzhetőnek tar tunk, minthogy abban legkisebb nyom sem ta láltatik arra, hogy a húnmagyar hősmondával
valami összeköttetésben volna.
De annálfontosabb célunkra nézve a bur
gundi német hős mondakör; mert ezfő tárgya a hires Nibelungdalnak, melly legtisztábban visz szatükrözi a régi húnmagyar hősmondák befo lyását a középkori német költészetre.
A Nibelungdal ujabb időben annyira elter jedt a német olvasó közönségnél, hogy annak legalább nagyjábóli ismeretét honfitársaimnál is, kik szintén kedvelik a német literaturát, bátran föltételezem. Főhőse Sigfrid, az alföldi király családnak egyik ivadéka, kinek kalandjai hason
et Ammio, quos conjicimus eos fuisse, qui vulga riter Sarelo et Hamidiecus dicuntur, vulneratum in primordio egressionis Hunnorum per Maeotidem pa ludem, quibus rex fuit Valamber, tam vulneris quam Hunnorum irruptionis dolore defunctum fuisse, Attilam vero postea ultra LXX annos sub Martiano et Valen tiniano cum Romanis et Visigothis Aetioque duce Romanorum pugnasse et sub eisdem principibus regno vitaque decessisse. ... Hinc rerum diligens inspector perpendat, quomodo Ermenricus Theodoricum Di etmari filium apud Attilam exulare coegerit, cum juxta hunc historiographum contemporalis ejus non fuit. Igitur authic falsa conscripsit, aut vulgaris opi mio fallitur et fallit, aut alius Ermenricus, et alius Theodoricus dandi sunt Attilae contemporanei, in qui bus hujusmodi rerum convenientia rata possit haberi.
Hic enim Ermenricus longe ante Attilam legitur defun ctus." (Chronicon U r s pergen se 1126-ig. Argent.
1609–85 a l.). Vessd össze ezekkel Frisingi Otto, és Viterboi Gotfrid észrevételeit ugyan ezen tárgyról
A MAGYAR NEMZETI HŐSMONDÁRÓL. 43
lók, sőt sok tekintetben ugyanazok az éjszaki Sigurdéival. O szintugy, mint emez, cselszövény utján öletik meg, még pedig Chrimhild neje testvéreinek, a Nibelungok közbenjártával; mire Chrimhild Etzelhez a hún királyhoz megy má sodszor férjhez; de nem mint Gudrun az Edda mondában, rábeszélések és unszolások követ kezésében, hanem önindulatából tökéli el magát e lépésre, hogy igy Etzel segitségével boszút állhasson testvérein férje meggyilkolása miatt.
Következik azután a költeménynek második ré sze, mellyben Etzel király személye- és ud vartársával, azután pedig Chrimhild boszújának véghezvitelével ismertetünk meg, és mellybe belé vonatik a frank és goth mondakör is.
E költeménynek célunkhoz képesti mélta tására némi útmutatásul szolgálhat már Grimm Vilmos e következő észrevétele: „Das Gedicht, mond ő *), zerfaellt in zwei ziemlich gleiche Theile. Der Erste schliesst mit Strophe 1229, und begreift Sigfrids Schicksal; der Zweite mit der Fahrt der Neuverlobten zu Etzel beginnend,
enthaelt die Rache der Krimhild von ihrem er
sten Anfange. In diesem z weiten Theile ist die Ü e b e r lieferu g v o l l sta e n di g e r, die Darstellung re i c h er un d e b en ma es s ige r, die Sprache w a er mer." Epen ezen második rész az, melly vizs gálódásunk tárgyát teszi, mellyet tehát méltán
*) Deutsche Heldensage. Göttingen 1829. 66. l.
4*k
44 VENCZEL GUSZTÁV
önálló s az elsővel semmi benső összefüggésben nem lévő költeménynek lehet tekintenünk.
Hogy a Nibelungdalból is, minél tisztábban megismertessem a tisztelt olvasóval Ethele király hatalmát és udvartartását, legyen szabad az erre vonatkozó legnevezetesb helyeket ide iktatnom.
1134. versszak – – künic Etzel – –
1175.
1278.
1279.
1280.
von Roten zuo dem Rine von der Elbe unz an daz mer, ső ist künec deheiner
sö gewaltic niht.
zwelf vil richer kröne
sult ir (Krimhilt, kihez a vers szól) gewal
ticsin
dar zuo git in min herre
woldrizec fürsten lant
diu elliu hät betwungen
sin vilellenthaftiu hant.
Von vil maneger spräche sach man üf den wegen
vor Etzelen riten
manegen küenen degen;
von kristen und von heiden
manege wite schare.
Von Riuzen und von Kriechen reit dämanic man
den Poelan und den Vlächen
sach man swinde gän;
ros diu vil guoten si mit krefte riten.
swaz si site häten,
der wart vil wënic vermiten.
Von dem lande ze Kiewen
reit da manic degen
A MAGYAR NEMZETI HÖSMONDÁRÓL 45 und die wilden Petschenäre
dā wart vil gepflegen mit bogen schiezen zuo voglen dá si flugen.
die phile sie sere
zuo den wenden vaste zugen.
1282. Vor Ezelen dem künege ein ingesinde reit, vrő unde vil riche, hübsch und gemeit,
wol vier und zweinzek fursten rich unde hër.
1283. Der herzoge Râmune
üzer Vlächenlant, mint siben hundert mannen
kom er – – gerant:
som vligende vogele
sach mansialle varn:
dő kom der fürste Gibeke mit vil hérlichen scharn.
1284. Hornboge der snelle wol mit tüsent man.
von der Hiunen mägen wart ouch dä sère geriten.
1285. Dö kom von Tenemarke
der , küene Harwart
und Irinc der vil snelle
vor valsche wol bewart;
Irnorit von Dürengen
ein wätlicher man.
1286. Mit zwelf hundert mannen die fuortens in ir schar.
dö kom der herre Bloedel mit drin tüsent dar
46 VENCZEL GUSZTÁV der Etzelen bruoder üzer Hiunenlant.
1287. Dö komder künic Etzel undouch her Dietrich
mit allen sinen gesellen
dā was vil loblich manicriteredele
biderbe unde guot.
Lehetett-e minden egyéb előzmények nél kül XIII. századbeli német költőtől (mert akkor iratott a Nibelungdal) várni a nagy hún királynak illy gondos és aránylag hű leirását, ha csak tudósi tásai nem voltak olly nemzettől, melly közvetlen összefüggésben állt a húnokkal? IIlyenek voltak pedig magyar őseink. A dolog más számos, a költemény szövegébe foglalt ez iránti utmutatá sok mellett olly világos, hogy már első pilla natra és minden vizsgálódás nélkül is sejteti az el nem fogult olvasóval ezen magyarázatot *). De minden kétség kivülivé válik ezen, és a többi
Ethelét és a húnokat illető adatoknak általülte
tése a magyar-hún hősmondákból a Nibelung dalba, ha ennek tartalma mélyebb vizsgálat alá vétetik, és más történeti tudósításokkal állít tatik egybe.
*) Igy már gróf Ma ijláth János kérdez: „Diese Stelle veranlasst mich zur Frage, ob die Rolle, die Attila in den altdeutschen Gedichten spielt, nicht aus unga rischen Sagen entlehnt ist?“ Magyarische Gedichte, Stuttgard und Tübingen 1825. LIV. l.
A MAGYAR NEMZETI HŐSMONDÁRÖL. 47 Azon férfi, ki ez iránt itt főkép érdemli fi gyelmünket, Piligrin passaui püspök, ki, mint nemzetünk történetéből tudjuk, a magyaroknak X. században hirdette az evangelium igéjét. Ezt egy tetemes anachronismus által nagybátyjáváteszi Chrimhildnek a Nibelungdal; de a nélkül, hogy csak legkisebb befolyása is volna az események re. Egyedül a végén, miután a hún földön már elölettek a Nibelung család minden tagjai, és Swemmel a hún dalnok (Fiedler, fidico, hege dűs) a megölettek fegyvereit Wormsba vivén, hozzá beszáll, találjuk fel az okot, mellynél fogva ő is belé szövődött a költeménybe. Mert itt ekép szólítja meg a püspök a hún dalnokot:
Swemmel, lobt an mine hant;
söir wider ritet durch diu lant des bite ich , friunt daz ír danne kèrt her ze mir.
ez ensol niht sö belieben ; ich wilheizen schriben
die stürme und die grözen not oder wi si sin gelegen tot,
wie ez sich huob und wie ez kam und wie ez allez ende nam.
swaz ir des wären habt gesehen, das sult ir danne mir verjehen.
dar zuo wil ich vragen von isliches mägen, ez si wib oder man, swer iht dā von gesagen kan.
dar umbe sende ich nu zehant mine boten in Hiunenlant:
dā vinde ich wol diu maere:
wan ez vil übelwäre
48 VENCZEL GUSZTÁV ob ez behalden würde niht, ez ist diu groziste geschiht diu zer werlde je geschach.
(Diu Klage 1728. s köv. v.)