ez által a német középkori irodalomban Etzel hún királynak egészen sajátságos, és minden egyéb személyekétől nevezetesen különböző felfogása *); igy viszont más részről IX. szá
*) Nem lehet itt egészen elhallgatnunk a fölötti csodál kozásunkat, hogy a mély tudományu német buvárok mindeddig még nem magyarázták igy az Etzelről és húnokról szóló leirásokat középkori költeményeik ben. Csak nagyszerű tévedésnek kell tekintenünk azon hypothesist, melly közvetlenül a történetből ki sérti azoknak megmagyarázását, s mellyet a német ujabb literaturának legelőkelőbb férfiai p. o. Grimm testvérek, Mone, Gervinus stb pártolnak. Hogy irott tudósitásaik nem voltak a német népeknek a hún történetszakból , arra nem kell bizonyitvány;
szóbeli hagyományaik pedig, mellyeken alapulnak a németek X. század elötti költeményeik is, ismerték
A MAGYAR NEMZETI HŐSMONDÁRÓL. 51 zadbeli régi nemzeti hősmondánknak megismer tetésére is uj út nyílik előttünk; alaposan le hetvén következtetéseket vonni a német közép kori költeményeknek Ethelét és a húnokat illető adataiból azon tudósításokra, mellyeket e te kintetben őseink mondái foglaltak magokban.
Azonban nem csak német középkori köl teményekben; hanem skandináv mondákban is észrevehető azon befolyás, mellyet a magyarok nak ős ázsiai lakhelyeikből ide hozott és a régi húnvilágot tárgyazó hősmondái gyakoroltak nyu gati Europa költészetére. Ennek megmutatására, hogy itt kellőnél hosszasb ne legyek, szabadjon még a Vilkina–Sagát röviden vizsgálat alá
VGI1I162II1.
A Vilkina-Saga Europa középkori irodalom emlékeinek egyik legnevezetesbike és legérde ugyan Ethelét és a húnokat; de mint fentebb már láttuk, ismereteik olly hiányosak voltak, hogy mi legalább igen nagy tévedésnek tartjuk, azokból szár maztatni akarni azon bő és hü leirásokat, mellyek már a Waltharius költeményben, de főkép a Nibelungdal ban találtatnak, s mellyek a magyaroknak Europába
érkeztök előtt sehol észrenem vehetők. – Nem is lehet a bizanci irókra hivatkozni, mintha ezektől tanulták volna a hún történetet a gothok, kiktől átszivárogtak volna azután a kérdéses tudósítások a
többi német nemzetekhez. A bizanci irók munkáit bir
juk jelenleg is; de azt is világosan látjuk, hogy ada taik egészen elütnek a német költeményekéitöl. Nem kevesebb figyelmet érdemel végre Müller P. E. véle ménye, miszerint Atli személye az éjszaki , és Etzelé a német középkori költészetben egészen általános jelentőségü, minek semmi történeti
"pja
sincs.52 VENCZEL GUSZTÁV
kesbike. Mert gyülpontul lehet azt tekinteni, mellybe a XIV. században az europai nemzeteknél nagyobb figyelemre méltatott minden mondák egybe hordattak; minél fogva azután természetes is vala, hogy alkatrészeiben igen tarka egyveleg tűnik előnkbe, s hogy a legkülönbözőbb eredetű és honu elemek találtatnak itt közvetlenül egymás mellett. Alapul egy nagy német mondagyüjte mény szolgált annak, melly azonban a skandiná voktól ujabb számos mondákkal szaporíttatott.
Előszavában ezeket olvassuk: „Ezen monda (Saga)a legnagyszerűbbek egyike, mellyek német nyelven írásba foglaltattak, és szól Ditrich király ról, és Sigfrid–, a Tafner-ölőröl, a Nibelungokról, a vilkinaiakról, az oroszokról, a húnokról, és számos más királyokról és leventékről. Kezdetét Pulban(Apuliában) veszi, és éjszakfelé megy által, Lombardiába, Fenidibe (Velencébe), Svávába (Svábföldre), Magyarhonba, Pulinahonba (Len gyelországba), Russziába (Oroszhonba), Vind landba (a vindok földére), Svithiodba (Svédhon ba), Saxoniába(Szászhonba), Fracklandba(Frank honba); azután pedig nyugat felé Vallandba CWälschlandba, Válhonba) és Hispániába (Spa nyolhonba). Mind ezen országokról értekezik
ezen monda, és elbeszéli mindenütt azon férfiak nagy tetteit, kik a mondott vidékekben neveztet nek. Dánok és svédek mind erről sok mondát beszélhetnek el, és sokat énekbe is tettek, amivel most előkelő férfiakat mulatnak. Sok dalok éne
keltetnek jelenleg, mellyek rég ezelött készít
tettek ezen elbeszélések után. – – Normannok
A MAGYAR NEMZETI HŐSMONDÁRÓL. 53
(norvéghoniak) dolgozták ki a mondának egy részét, és belőle sokat vettek felkölteményeikbe."
Es valóban, ha tartalmát tekintjük a Wilkina-Sa gának, fő személynek berni Ditrichet találjuk, a goth hősmondának középpontját; de mellette a hún, skandináv, burgundi, frank mondákat, mellyekről már értekeztünk, és ezeken kivül még számos más orosz, lengyel, franczia, olasz, spanyol stb mondákat is. Itt csak azon befolyás érdekelvén bennünket, mellyel a magyar elö deinktől származó adatok voltak e nagy monda gyüjteményre, már az idézett előszónak világos hivatkozásais Magyarországra,figyelmünket vonja magára. A Wilkina-Sagának egyébiránt tartalma is annyi sajátságost foglal magában a húnokról és Ethele királyukról, annyi megegyezőt honi kró nikáink tudósitásaival, ellenben eltérőt a régi Edda-mondáktól, és a németeknek a hún királyróli fogalmáról, hogy múlhatlanúl azon következ tetést kell hoznunk, miszerint nagy része a Vilkinga-Sagának, az t. i. melly Ethelét és a húno kat tárgyazza, vagy közvetlenül a magyaroktól vétetett, vagy a németek azon mondái után ké szült, mellyekre már befolyással voltak azelött a magyaroktól kölcsönzött tudósítások. A mon dának egész lefolyása nem tartozván célunkhoz, csak néhány észrevételt akarunk ide iktatni, tá maszúl szolgálókat az igazi szempontnak meg
határozására.
1. Az éjszaki régi mondák már nem birnak eldöntő és minden egyes részletet átható befo lyással a Wilkina-Sagára. Kitetszik ez főkép azon
54 VENCZEL GUSZTÁV
csekély figyelemből, melly itt már a nemzetsé gek összefüggésére fordíttatik. Azonban az éjszaki hősmondának főhőse, Sigurd, a Vilki ma–Sagában is ezen név alattjön elő. Eszrevehető az éjszaki mondának befolyása Attila halálában is, ki Adriántól a Niflung Hogne fiától, boszúból öletik meg.
. 2. A burgundi és frank hősmondákból igen sok adatot kölcsönöz a Wilkina-Saga. A Nibelun gok Niflungoknak neveztetnek ugyan, de hazájok, Niflunghon, nem fekszik már a Skandináv-földön, hanem Németországban; és Verniza (Worms) vára nekik ott lakhelyök; honnan Húnországba utazván, átmennek ugyan szintén, mint az Edda tudositásai szerint, egy nagy vizen, melly azon ban geographiailag úgy határoztatik meg, hogy benne a Rajna és a Duna folynak egybe. Vaska steine Walther, vagy is Waltharius hasonlag a Vilkina-Sagában jön elő.
3. Csekélyebb érdekűek reánk nézve a szláv, spanyol, franczia és egyéb német mondák, mely lyeket tehát ezúttal el is mellőzünk.
4. Mi a hún mondát illeti, látható, hogy ez csak külsőleg vétetett, s hogy külföldi hozta azt összeköttetésbe a Vilkina-Sagával; mert Attila eredetére nézve nem is jelenik meg mint hún;
hanem mint fia, Osid, frieshoni királynak. A húnok királya Meliasnak neveztetik, kinek mag zat nélküli kimúlta után Attila királyúl válasz tatik a húnoktól. Nincs is neki olly nagy hatalma mint a magyar mondákban, és az ezek után kelt német Nibelung-dalban. Feleségül azonban itt is
A MAGYAR NEMZETI HÖSMONDÁRÓL. 55 Chriemhild adatik neki; kitől Adrian gyermeke van, csak hogy ez a Wilkina-Sagában Hognetól megöletik. A húnokról szóló részletesb leirások, a résztvevő hún személyek nevei, p. o. Blödlin, Ezka stb is megegyeznek azokkal, mellyek a' magyar hősmondában jönek elő. Fővárosa mind azáltal Susa-nak, vagy Sus aknak hivatik. Ha a mi Sic a m b ri á n k nem jelöltetik ezen névvel, azt inkább Sz i s z e k r e, mint S o e s t r e ma gyaráznám, melly utóbbikat a német magyarázók
vélik értendőnek.
5. Leglényegesb s mintegy fő része a Vil kina-Sagának, berni vagy veronai Ditrich tettei, nincsenek már általánosb összefüggésben a ma gyar mondákkal. Segitséget hoz ugyan ő itt is Attilának Osantrix király ellen; de sem ez iránti felszólíttatása, sem tetemes részvéte a harcban.
sem végre maga Osantrix király a magyar mon dákban nem említtetnek; miért is ezen egész kört mint a magyar hősmondától eltérőt, kizár juk itt vizsgálódásainkból.