I. RÉSZ
1. A személyes, társas és érzelmi fejlődés
A FEJLŐDÉS ÉS TANULÁS TERÜLETEI
Adottságok és beállítódások h ón ap Fe jlő dé si e se m én ye k n éz d, h al lg as d, je gy ez d fe l h at ék on y gy ak or la ti m ód sz er ek Te rv ez és é s es zk öz ök 0-11
Kezdenektudomást szerezni önmagukról Megtanulják, hogy hatást gya- korolnak másokra, és mások is hatást gyakorolnak rájuk. Megtanulják, hogy élményeiket megoszthatják másokkal.Milyen egyéni módokon kezdik felfedezni a csecsemők saját mozdulataikat és kör- nyezetüket. Hogyan reagálnak a felnőttekre és a gye- rekekre.
A csecsemő kezét, lábát vagy arcát si- mogatva, esetleg azokra mutatva, mon- dogassunk-énekeljünk kitalált versikéket vagy dalokat. Reagáljunk a baba arckifejezéseire, gesz- tusaira, tevékenységére és ezeknek meg- felelően folytassuk vele az interakciót. A szülőkkel folytatottbeszélgetések- ből tudjuk meg, mit szeretnek és mit nem kedvelnek a gyerekeik.
Szánjunk időt a gyerekkel való zavartalan játékra. Ilyenkor összpontosítsuk teljesen erre a figyelmünket. Tervezzük meg, mikor tudjuk a szülőkkel megosztani és megbeszélni a gyerekek fej- lődésével kapcsolatos tapasztalatokat.
8-20
Tudatosul bennükmásoktól független létezésük. Egyre többet tudnak arról, mit szeretnek és mit nem. Felfedezés iránti vágyuk erős. Érdeklődéssel fedezik fel kör- nyezetüket.Milyen módokon jelzik a csecsemők, hogy mit szeretnek, és mit nem. Milyen magabiztosan fedezik fel, hogy mire képesek. Hogyan játszanak saját lábukkal, ujjaikkal és a közelükben lévő játékokkal.
Játékosan segítsünk a gyerekeknek fel- ismerni, hogy önállóak és különböznek másoktól, például úgy, hogy saját orrunk- ra, szemünkre, ujjainkra, majd az övékre mutatunk. Amikor lehet, engedjük, hogy választhasson. Kövessük tekintetét, amikor felfedezi kör- nyezetét, az embereket és a tárgyakat.
Helyezzünk el tükröket, hogy a csecsemők láthassák saját tükörképüket. Beszéljünk hozzájuk arról, hogy mit látnak. Étkezéskor adjunk többféle zöldséget és gyümölcsöt, hogy választhassanak. Biztosítsunk elegendő helyet, ahol mozog- hatnak, hempereghetnek, kinyújtózhatnak és felfedezhetik a világot.
16-26
Ahogyan a felnőttek az egyé- ni különbségekre és hasonlósá- gokra reagálnak, megtanulják, hogy egyediek és különlegesek. Kialakul a dolgok és folyamatok iránti kíváncsiságuk. Élvezettelsajátítanakelúj készségeket.Ragadjuk meg azokat a pillanatokat, ami- kor a kisgyerekek a különleges képessé- geiknek vagy tulajdonságaiknak örülnek.
Biztosítsuk, hogy a Gyerekházban minden gyereket elfogadjanak. Készítsünk a Gyerekházba járó gyerekek számára albumot a saját életükről. Ügyeljünk arra, hogy eszközeink, tárgyaink tükrözzék a környezetünkben és az azon kívül élők sokféleségét.
22-36
Kimutatják egyéniségüket, pre- ferenciáikat és érdeklődésüket. Fejlődik az önbizalmuk, kezde- nek bízni önmagukban.Bármilyen ismétlődést, jellegzetességet a gyerekek által végzett vagy elutasított tevékenységekkel kapcsolatban. A gyerekek első döntéseit.
Vegyük észre, hogy a gyerekek érdek- lődése tarthat rövidebb vagy hosszabb ideig, és hogy érdeklődésük és preferen- ciáik különbözőek. Értékeljük éstámogassuk döntéseiket. Bátorítsuk őket, ha új dolgokkal próbál- koznak. Tartsuk szem előtt a családok beállító- dásában és elvárásaiban megnyilvánu- ló kulturális különbségeket. Továbbra is folyamatosan beszéljük meg a szülőkkel azt, hogy mit miért csinálunk, és legyünk nyitottak az ő gondolataikra.
Beszéljük meg munkatársainkkal és a szü- lőkkel, hogyan reagál egy-egy gyerek a közös tevékenységekre, a felnőttekre és a társaira. Erre alapozva tervezzük meg min- den gyerek számára a további tevékenysé- geket és élményeket. Mivel a gyerekek nem egyformán maga- biztosak, nekünk kell azt biztosítani, hogy mindegyikük átélhesse, mennyire értékel- jük őt és az erőfeszítéseit. Beszéljük meg a szülőkkel, hogyan vál- tozik a gyerekekönbizalma különböző helyzetekben.
Fe jlő dé si e se m én ye k n éz d, h al lg as d, je gy ez d fe l h at ék on y gy ak or la ti m ód sz er ek Te rv ez és é s es zk öz ök
Keresik az új tapasztalatokat, és örömüket lelik bennük. Pozitívan állnak hozzá a tevé- kenységekhez és eseményekhez. Magabiztosan fordulnak oda másokhoz, amikor segítséget kérnek . Egyre önállóbbanválasztják megtevékenységeiket, ésa végrehajtásban is mind önál- lóbbak.A gyerekek kíváncsiságát és késztetésü- ket, hogy felfedezzék környezetüket. Azokat a helyzeteket, amelyekben a gye- rekek magabiztosnak és önállónak mu- tatkoznak. A gyerekek reakcióját és viszonyát a ve- lük egykorúakhoz, valamint a felnőttek- hez, elsősorban azokhoz, akiknek élvezik a társaságát.
A gyerekekérdeklődésétfigyelembe véve, kapcsolódjunk be tevékenységük- be, ésengedjük, hogysokféleképpen, akár a hibáikból is tanuljanak. Segítsük őket abban, hogy a felnőttektől tanulni tudjanak. Támogassuk a gyerekeket a pozitív kap- csolatok kialakításában azzal, hogy hely- telenítjük a társaikkal vagy a felnőttekkel szembeni negatív vagy sértő megjegyzé- seiket és cselekedeteiket. Tanítsuk meg őket arra, hogyan használ- ják a tárgyakat, hogyan vigyázzanak rá- juk, és bízzunk meg bennük, hogy önálló- an is így fognak tenni.
Váltogassuk úgy a tevékenységeket, hogy a gyerekek sokféle dolgot ismerhessenek meg. Tervezzünk együttműködést igénylő tevé- kenységeket. Tegyüka tárgyakat a gyerekekszámára könnyen hozzáférhetővé, hogy mindenkinek legyen lehetősége az önálló választásra. Rendkívül elmélyülten,nagy beleéléssel tevékenykednek. Hosszú ideig kitartanak a vá- lasztott tevékenység mellett. legyenek továbbra is érdek- lődők, lelkesek és motiváltak a tanulásra. legyen önbizalmuk saját, is- merős csoportjukban új te- vékenységek kipróbálásá- hoz, ötletek felvetéséhez. Figyeljenek kitartóan, össz- pontosítsanakésüljenek csendben, ha szükséges.
Milyen tevékenységek érdekelnek és köt- nek le egy-egy gyereket. Hogyan reagálnak az új tevékenységekre és élményekre; annak figyelembe vételé- vel, hogy egyes gyerekek számára ezek az élmények egyszerre lehetnek izgalma- sak és nyugtalanítóak is. Hogyan figyelnek a gyerekek egymásra, például a csoportfoglalkozás alatt, ami- kor elmesélik, mit csináltak otthon, pél- dául segítettek megfürdetni a kisbabát.
Adjunk lehetőséget arra, hogy a gyere- kek saját megelégedésükre befejezhes- sék, amit épp csinálnak. Biztassuk őket, hogy beszéljenek arról, amivel épp foglalkoznak, értékeljük el- képzeléseiket és módszereiket. Magyarázzukel, miértfontosfigyelni, amikor mások beszélnek. Adjunk a gyere- keknek lehetőséget arra is, hogy beszél- jenek, és arra is, hogy meghallgassanak másokat.
Hagyjunk a gyerekeknek időt arra, hogy megszakítás nélkül tevékenykedhessenek, és hogy visszatérhessenek ahhoz, amit csináltak. Biztosítsunk olyan élményeket és tevé- kenységeket, amelyek kihívást jelentenek számukra, ugyanakkor megvalósíthatók. Szánjunk rendszeresen időt arra, hogy a gyerekek meghallgassák egymást, példá- ul énekeljenek el egy kis dalt, osszanak meg egymással valamilyen élményt, vagy mesél- jenek el valamit, amit láttak vagy csináltak.
Önbizalom és önérték elés h ón ap Fe jlő dé si e se m én ye k n éz d, h al lg as d, je gy ez d fe l h at ék on y gy ak or la ti m ód sz er ek Te rv ez és é s es zk öz ök 0-11
Igyekeznek elérni, hogy rájuk néz- zünk, és keresik a megerősítést. Megnyugtatja őket az érintés és az emberi arc látványa. Érzelmi szükségleteik kielégítése megalapozza fejlődésüket. Testi, lelki és érzelmi jóérzést vált ki belőlük az „odabújás”.Hogyan reagálnak a csecsemők arra, ha odafigyelünk rájuk, például a szemkontaktusra és a hangadásra. A csecsemők testbeszédét, ha min- den szükséglete ki van elégítve. Milyen körülmények között játsza- nak magukban a csecsemők, mi- közben a felnőttek a közelükben vannak és felügyelnek rájuk. Kivel vannak szívesen együtt.
Vegyük észre, hogy a csecsemőket meg- nyugtatja, ha bizonyos tárgyakhoz vagy emberekhez odabújhatnak. Ha épp nem tudunk csak rájuk figyelni, jó, ha folyamatosan beszélünk hozzájuk. Így a csecsemők érzékelhetik jelenlétünket és ér- deklődésünknek.
Helyezzünk el egy kanapét vagy kényelmes széket úgy, hogy a szülők és a munkatársak a csecsemőkkel együtt leülhessenek. Legyenek olyan játékok, amelyeket a cse- csemő fogni tud, amíg az ételét elkészítjük vagy a pelenkázás kellékeit összeszedjük. Tervezzünk olyan időszakokat, amikor a csecsemők együtt lehetnek idősebb test- véreikkel illetve más gyerekekkel. Gondoskodjunkarról, hogya csecse- mők akkor is biztonságban és szeretetben érezzék magukat, amikor a felnőttek épp nem velük foglalkoznak.
8-20
A számukra fontos személyekkel ki- alakított egészséges kapcsolatok- ban érzik magukat biztonságban. Bensőséges, jól ismert, bizalommal teli és biztonságos kapcsolataik ré- vén egészséges érzelmi kötődést alakítanak ki és tartanak fenn. A bensőséges, kölcsönös, megerő- sítő kapcsolataikban kifejezhetik ér- zelmeiket.Milyen hangokkal, szavakkal és cse- lekvésekkel fejezik ki a csecsemők érzéseiket: az örömöt, izgatottsá- got, frusztrációt vagy haragot.
A család és a Gyerekház munkatársai be- szélgessenek arról, ki hogyan szokott rea- gálni a csecsemő érzelmeire. Törekedjenek egymás reakcióinak megértésére, elfoga- dására és közös álláspontok kialakítására.
Szerezzünk be olyan forrásokat, például képeskönyveket és történeteket, amelyek többféle érzelmet is felvonultatnak.
16-26
Amennyiben a felnőttek gondos- kodnak biztonságukról, a számuk- ra kihívást jelentő tevékenységet választják. A gondoskodó és odafigyelő fel- nőttel való szoros kapcsolat biz- tonságából fedezik fel a világot. Saját képességeikbe vetett bizal- muk fejlődik.Milyen kihívások elé állítják magu- kat a gyerekek, például felmásznak egy magas székre, és megfordul- nak, hogy leüljenek. Hogyan nő az önbizalmuk, amint már alkalmazkodtak a Gyerekházhoz.
Legyünk tudatában a veszélyforrásoknak, és folyamatosan figyeljünk a gyerekekre! E mellett ismerjük fel, mennyire fontos lehe- tővé tennünk a gyerekek felfedezőkedvé- nek és ügyességének fejlődését. Tegyük nyilvánvalóvá (szóval, cselekvéssel, mintanyújtással) minden gyerek számára, hogy örülünk a másik társaságának és tö- rődünk egymással.
Gondoljuk végig, hogyan adhatjuk meg a fogyatékkal élő gyerekeknek a választás lehetőségét. Vegyük számba, hogyan fe- jezhetik ki a körülöttük lévő személyek- kel és a velük folytatott tevékenységekkel kapcsolatos preferenciáikat. Tegyünk ki képeket a Gyerekház munka- társairól, hogy amikor a gyerekek megér- keznek a Gyerekházba, a szülők meg tud- ják mutatni, kivel fognak játszani.
22-36
Magabiztosságukésöntudatuk erősödik, ha mások képességeik- nek megfelelőelvárásokat tá- masztanak velük szemben. Kezdik felismerni a veszélyt, és tud- ják, kihez fordulhatnak segítségért. Büszkék saját teljesítményükre.Hogyan képesek a saját és a többi- ek tevékenységét értékelni. Hogyan mutatják ki a lelkesedésü- ket a számukra érdekes dolgok iránt, és hogyan jelenik meg a szorongá- suk az arra okot adó helyzetekben.
Meséljünk a gyerekeknek a többiek próbál- kozásairól és sikereiről. Közben hangsú- lyozzuk, hogy erőfeszítést tenni, próbálkoz- ni valamivel a sikertől függetlenül is értékes. Segítsük a gyerekeket a szimbolikus játék- ban, vegyük észre, hogy a „mintha-játék” segíthet nekik érzelmeik kifejezésében.
Jegyezzük fel azokat az egyéni teljesítmé- nyeket, amelyek komoly előrelépést jelen- tenek egy-egy gyereknek: ha egyikük fel- mászott a csúszdára, vagy valaki egyre szívesebben játszik együtt másokkal. Beszéljük meg a szülőkkel, ha valami nyug- talanítja a gyereket. Fontos, hogy mind- annyian pontosan tudjuk, mikor van szük- sége bátorításra.
Fe jlő dé si e se m én ye k n éz d, h al lg as d, je gy ez d fe l h at ék on y gy ak or la ti m ód sz er ek Te rv ez és é s es zk öz ök
Egyre magabiztosabbakazúj helyzetekben. Szabadon és könnyen beszélnek az otthonukról és a közösségükről. Örömmel sajátítanak el összetet- tebb készségeket is. Személyes identitástudatuk van: tudják kik ők.Példákat a gyerek magabiztossá- gának megjelenésére. Hogyan fe- jezik ki igényeiket, kívánságaikat? Azokata helyzeteket, amikora gyerekek képesek büszkén mesélni az otthonukról és a közösségükről.
Gondoskodjunk arról, hogy új helyzetekben a Gyerekház munkatársai fokozott támo- gatást nyújtsanak a gyerekeknek. Alakítsunk ki pozitív kapcsolatot a szülőkkel. Figyeljünk oda rájuk, és osszuk meg velük tudásunkat, szükség esetén pedig ajánljuk fel segítségünket. Biztassuk a gyerekeket, hogy beszéljenek az otthonukról és a közösségi életükről, és kérdezzék ki a többieket is az élményeikről. Várjuk el minden gyerektől a legjobbat, és legyünk résen, amikor erősségeik tanúje- lét adják.
Szánjunk külön időt arra, hogy segítsünk a gyerekeknek az átmeneti helyzetek feldol- gozásában, például ha a Gyerekházból át- kerülnek az óvodába. A szerepjátékok eszköztára tükrözze az emberi sokféleséget. Igényeiket és érzéseiket megfele- lő módon fejezik ki. Büszkék saját magukra és a ké- pességeikre. Reagáljanak a fontosélmé- nyekre, és mutassák ki a hely- zethez illő érzéseiket. Ismerjék egyre jobbansaját szükségleteiket, nézeteiket és érzéseiket, és legyenek érzéke- nyek mások szükségleteire, né- zeteire és érzéseire. erősödjönbennüka tisztelet saját kultúrájuk és hitük iránt. Mások kultúrája és hite felé is tisztelettel forduljanak.
Milyen sokféle módot találnak a gye- rekek érzéseik kifejezésére, például „Bemegyünk a házikóba, mert követ- nek minket a félelmetes szörnyek”. Hogyan örülnek saját maguknak és képességeiknek. Hogyan mutatják ki érzéseiket, és hogy érzékenyek-e mások igényei- re, véleményére és érzéseire. Hogyan fejezik ki a saját és a más kultúrákról és vallásokról való tu- dásukat és a kultúrák, vallások irán- ti tiszteletüket.
Hívjunk meg különböző kulturális hátte- rű embereket, hogy beszéljenek az életük különféle aspektusairól vagy a munkájuk- ról, például valakit, aki szívesen bemutatja a környéket. Támogassuk a gyerekeket abban, hogy mi- nél többféle érzésüket fejezhessék ki egyre inkább szavakkal is, és mesélhessenek saját élményeikről. Bátorítsuk őket arra, hogy beszéljenek ér- zéseikről, és arról, hogy miért reagálnak az egyes élményekre ilyen vagy olyan módon. Magyarázzuk el alaposan, miért lehet vala- melyik gyereknek több segítségre vagy tá- mogatásra szüksége bizonyos helyzetek- ben, vagy miért zaklathat fel valami egy másik gyereket. Ebből megértik azt is, hogy az ő egyéni igényeiket is meghallgatásra találnak majd, ha szükségük lesz rá. Támogassuk a gyerekeket és a szülőket ab- ban, hogy felismerjék, miben hasonlít egy- máshoz kultúrájuk és hitük. Biztassuk őket arra, hogymindenki tudását gyarapítva mutassák be egymásnak szokásaikat, esz- közeiket, ünnepeiket és élményeiket, és be- szélgessenek egymással ezekről.
Készítsünk a gyerekekkel együtt faliújsá- got, amely bemutatja a Gyerekház teljes közösségét. Szervezzünk olyan csoportos alkalmakat, amikor a gyerekek beszélhetnek saját ér- zéseikről. A beszélgetést segítendő lássuk el őket olyan játékokkal, például különfé- le érzelmi állapotot tükrőző arcú babákkal, bábokkal, amik segítségével érzékeltethe- tik, hogyan érzik magukat. Vezessünk naplót a gyerekekkel, és időről időre vegyük elő, hogy segítsünk felidézni nekik, amikor örültek, izgatottak vagy ma- gányosak voltak. Gyűjtsünk olyan információkat, amelyek se- gítenek a gyerekeknek megérteni az embe- rek különbözőségét és sokféleségét és be- szélgessünk ezekről a különbségekről. Meséljünkolyan történeteket, amelyek tükrözik élményeik sokféleségét.
k apcsolatter emtés h ón ap Fe jlő dé si e se m én ye k n éz d, h al lg as d, je gy ez d fe l h at ék on y gy ak or la ti m ód sz er ek Te rv ez és é s es zk öz ök 0-11
Élvezik mások társaságát, szüle- tésüktől fogva társas lények. Egy megkülönböztetett személy- lyel való szoros kapcsolatuk a tá- maszuk. A másokkal folytatott interakció- kon keresztül tanulnak.Azt, hogy milyen hangokkal és arckife- jezésekkel reagálnak a csecsemők szü- leik vagy a Gyerekház munkatársának szeretetteljes figyelmére. Hogyan utánozzák a számukra fontos személyek arckifejezéseit vagy moz- dulatait.
A Gyerekházmunkatársa érkezésükkor üdvözölje szeretteljesen a szülőt és a cse- csemőt! A szülővel tartsunk folyamatos kapcsolatot. Távolmaradáseseténlá- togassuk meg a családot, érdeklődjünk hogylétük felől. Játékos interakciók során biztassuk a cse- csemőket arra, hogy reagáljanak a felnőt- tekre, vagy utánozzák őket.
Minden foglalkozás elejénésvégén mondjuk el az üdvözlő szavakat, hogy a csecsemők felismerjék és megszokják ezeket a napi rítusokat. Iktassunk be „beszélgetéseket” a cse- csemőkkel.
8-20
Sokféleképpen próbálják magukra vonni a figyelmet, igyekeznek má- sokat társas interakcióba bevonni. Fejlődőmozgáskészségeiket is használják a társas kapcsolatfel- vételre. Kapcsolatot építenek a számukra fontos személyekkel.Milyen eszközeik vannak a csecsemők- nek a kapcsolatteremtésre, például: ke- resik a szemkontaktust, a fejüket billen- tik, a lábujjaikat mozgatják, mosolyog- nak, hangokat adnak ki, vagy ütöget- nek valamit.
Menjünk bele a játékba, ismételjük meg a hangjait, tükrözzük mozdulatait, mutassuk, hogy figyelünk rá. Meséljünk neki a családtagjairól, mondjuk a nagyszüleiről.
Ha a Gyerekházba valaki új személy ér- kezik, pl. látogatóba, köszöntse a gyere- keket és a szülőket, és mutatkozzon be. Lehessen tudni, mi járatban van ott. Ez segíti a szülők és a gyerekek biztonság- érzetének fennmaradását.
16-26
Figyelik mások reakcióit, amelyek megerősítik,gazdagítjákvagy megkérdőjeleziksaját magukról alkotott képüket. Törődni tudnak egymással.Hogyan figyelik a gyerekek a többieket, hogy megtudják, elfogadható-e, amit csinálnak. Hányféle módon mutatják ki a gyerekek, hogy törődnek egymással.
Teljes odafigyeléssel forduljunk a gyere- kekhez, amikor tőlünk várják valamire a választ. Segítsünk nekik az érzések (pl. szomorú- ság, öröm) megnevezésében úgy, hogy a saját érzéseikről és mások érzéseiről be- szélgetünk velük.
Értékeljük rendszeresen, ahogyan a kü- lönböző gyerekekre reagálunk. Válasszunk olyan könyveket és törté- neteket, amelyekben a szereplők együtt éreznek másokkal. Legyenek olyan könyveink, amelyek be- mutatják a gyerekek kulturális hátterét, és kerülik a negatív sztereotípiákat. Ké- szítsünk albumot a gyerekek fényképei- ből. Kérjük meg a szülőket, hogy hozza- nak be képeket ehhez, vagy készítsünk helyben, a Gyerekházban fényképeket.
22-36
Társas készségeket tanulnak, élve- zik, ha felnőttekkel és más gyere- kekkel lehetnek és beszélgethetnek. Keresik másoktársaságátés megosztják élményeiket. Reagálnak mások érzéseire és kíván- ságaira.Milyen módokon kapcsolódnak be a gyerekek egy másik gyerek vagy egy csoport játékába.
Gondoskodjunk róla, hogy a gyerekek be- kapcsolódhassanak a közös tevékenység- be. Segítsünk nekik megtanulni és megérte- ni, hogy mik az együttes lét szabályai, pél- dául azt, hogy várni kell a sorukra.
Alakítsunk ki olyan tereket – például egy barátságos kuckót –, ahol a gyerekek leülhetnek beszélgetni barátaikkal.
Fe jlő dé si e se m én ye k n éz d, h al lg as d, je gy ez d fe l h at ék on y gy ak or la ti m ód sz er ek Te rv ez és é s es zk öz ök
Biztonságban érzik magukat, és bíznak másokban. Barátságokat alakítanak ki a töb- bi gyerekkel. Viselkedésüketrugalmasaniga- zítják a különböző eseményekhez, társas helyzetekhez és a minden- napi rutin megváltozásához.Hogyan mutatják ki a gyerekek, hogy biztonságban érzik magukat, és tudják, hogy gondoskodnak róluk. Kik azok, akik szeretnek másokkal len- ni, és kik azok, akiknek támogatásra van szükségük, hogy bekapcsolódjanak va- lamely tevékenységbe. Milyen módon küzdenek meg a válto- zással.
Alakítsunk ki olyan napi rutint, hogy kiszámít- ható legyen az események sorrendje. Biztassuk a gyerekeket arra, hogy játssza- nak minél több barátjukkal, így a Gyerek- házban minden gyerek átélheti, hogy be- fogadják a többiek közé. Készítsük fel a gyerekeket a napi szokások esetleges változásaira.
Biztosítsuk a Gyerekház munkatársai- nak állandóságát. Biztosítsunk időt, teret és eszközöket ahhoz, hogy a gyerekek sokfél módon együttműködhessenek egymással, pél- dául építhessenek közösen. A szerepjátékhoz szükséges holmik kö- zött legyenek olyan kellékek, amelyek a gyerekek családi életét és közösségét képviselhetik. Saját egészségük, jóllétük és ön- uralmukfontosságának tuda- tában vannak és tenni is tudnak ezek megőrzése érdekében. Alakítsanak ki jó kapcsolatokat a felnőttekkel és kortársaikkal. Tevékenykedjenek egy csoport tagjaként, tudjanak várni a so- rukra és osztozkodjanak igazsá- gosan. Értsék meg, hogy az em- beri csoportokban, a kiegyensú- lyozott, közös munka érdekében meg kell állapodni az értékek- ben és a viselkedési szabályok- ban, akár felnőttekről, akár gye- rekekről van szó.
Elfogadják-e, ha valamire várniuk kell, vagy osztozniuk kell dolgokon. Milyen a kapcsolatuk más gyerekekkel és felnőttekkel.
Támogassuk a gyerekeket abban, hogy nyitottan és magabiztosan közeledjenek másokhoz, mikor segítségre vagy informá- cióra van szükségük. Teremtsünk lehetőséget arra, hogy a gye- rekek és a felnőttek egymásra figyelhes- senek és megmagyarázhassák egymás- nak, amit csináltak.
Iktassunk beolyan tevékenységeket, amelyekben várniuk kell sorukra, vagy osztozniuk kell valamin. A gyerekek vegyenek részt a viselkedési szabályok kialakításában, és vállaljanak felelősséget azok betartásában.
v iselk edés és önuralom h ón ap Fe jlő dé si e se m én ye k n éz d, h al lg as d, je gy ez d fe l h at ék on y gy ak or la ti m ód sz er ek Te rv ez és é s es zk öz ök 0-11
A felnőttek szeretetteljes és kö- vetkezetesreakcióiáltalában megnyugtatják őket. Kezdenek alkalmazkodni a gon- dozás ritmusához.Mi nyugtat meg egy-egy csecse- mőt, és mi segít neki ellazulni. Tudjunk meg minél többet a szülőktől a cse- csemőkről, mielőtt bekerülnek a Gyerekház- ba, hogy a dolgok rendje ismerős és meg- nyugtató lehessen a számukra.
Tanuljunk meg olyan altatókat, gyerekdalo- kat, amelyeket a gyerekek otthonról ismer- nek, és osszuk meg őket a többiekkel is. Tegyünk fel megnyugtató zenét, ha a cse- csemők fáradtak.
8-20
Bátorítás és támogatás mellett elfogadnak néhány korlátozást. Hogyan reagálnak a gyerekek, ha megdicsérjük őket valamiért. Pél- dául azt kérjük, hogy fogják gyengé- debben a hajunkat vagy az arcunkat és ők teljesítik ezt.Állítsunk fel világos és következetes korláto- kat, és megfelelő, de erőfeszítést igénylő el- várásokat.
Beszéljünk a szülőkkel, legyenek egysége- sek a szabályok otthon és a Gyerekházban. Így a gyerekek jobban megértik a korlátokat és a szabályokat.
16-26
Kezdik megérteni, hogy van, ami az övék, van, ami közös, és van, ami másé.Beszéljünk a szülőkkel, legyenek egysége- sek a szabályok otthon és a Gyerekházban. Így a gyerekek jobban megértik a korlátokat és a szabályokat.