A szellemi t ő ke valós értékmér ő je

„A szellemi vagyon értékmérője nem a pénz, hanem az energia” ³

A szellemi vagyon fő ismérve az, hogy forrásai szinte kimeríthetetlenek, képesek önmagukat regenerálni, újratermelődnek. Ezt a végtelen, korlátlan forrást nehéz lenne egy véges, korlátos értékmérővel, pénzzel mérni. Sokkal alkalmasabb erre a célra az energia.

A világunkban, ahol élünk, minden lét energiafrekvenciákra vezethető vissza.

Születést követően már az első lélegzetvétel pillanata az a mozzanat, amikor közvetlen összeköttetésbe kerülünk az univerzális energiával. Létrejön a kozmikus energiaforrásokhoz fűződő, egész életünket meghatározó energia-mintázatunk, illetve a kozmikus ráhangolódásunk a négy létező elemi energiához: tűzhöz, vízhez, levegőhöz, földhöz.

Ha az energia felvétel nehézséget okoz számunkra és így azt nincs lehetőség megfelelően, elsődleges megjelenési formájában hasznosítani, akkor más embertől, más forrásból szükséges hozzájutni. Ez mind az induló tőkepotenciál, mind a napi energia forrásfelvétel tekintetében bekövetkezhet.

Az univerzális energiával való összhang megbomlása esetén csak a mások által már metabolizált energiával van lehetőség a megfelelő energia feltöltöttséget biztosítani.

A szellemi vagyon esetében a profit nemcsak az anyagi, hanem a lelki gazdagodást is magában kell, hogy foglalja. Ha a pénz helyett az energia az értékmérő az újratermelődő és regenerálódni képes szellemi vagyon mérésére, érdemes elgondolkodni azon, hogy mi a különbség az ember életében a siker és a boldogság/boldogulás között, hiszen mindkettő elérése komoly hajtóerőt képvisel mind a magánéletben, mind a munkahelyen való helytállásban.

A szellemi vagyon minőségét kifejezi a „boldogság mutató”, amely az akaratunkkal egyező és akaratunktól független energiafelhasználás különbözeteként értelmezhető.

Wilhelm Ostwald boldogság elmélete szerint az emberek boldogságérzetét meghatározó tényezők közül az első az energiatevékenység, a másik viszont attól függ, hogy ezt a tevékenységet saját maga vagy mások akaratából végzi az ember. (Ostwald, 1911)

3 Laáb Ágnes (2007): Ga(rá)zdálkodás a szellemi vagyonnal

Mind a munkavállaló, mind a munkáltató szempontjából fontos az, hogy boldog, elégedett és sikeres emberek legyenek az adott személy környezetében, hiszen a pozitív energia meghatározza a hétköznapok sikerességét, eredményességét.

Ki sikeres? Ki boldog? Ezekre a kérdésekre segít választ adni az 1. ábra⁴

1. ÁBRA:KI A SIKERES?KI A BOLDOG?

ESZKÖZÖK BOLDOG EMBER BOLDOGTALAN EMBER

SIKERES

Forrás: a szerző saját szerkesztése Laáb Á., 1996 alapján

A sikeres és boldog ember tökéletes összhangban van a környezetével, belső harmóniában él önmagával és az őt körülvevő világgal. Ez mérhetetlen energiát képes felszabadítani s olyan csoportszinergiát eredményezhet, amely képes áthatolni falakon, korlátokon, dogmákon.

Ilyenkor bekövetkezhet az, hogy a tudat, az útjában álló valamennyi társadalmi-gazdasági tartópillért elsodorhatja.

A sikeres, de boldogtalan ember békében él a külvilággal, de ezért nagy árat fizet: belső békéjét és belső harmóniáját feladva éli életét; a jólét és elismerés külső megnyilvánulásai mellé rettegés és/vagy az önbecsülés hiánya társul(hat).

A sikertelen, mégis boldog emberek kevésbé törődnek a külvilág értékrendjével, főként belső értékeik szerint élnek: ha kell, akár életüket áldozzák, de nem adják fel a számukra fontos elveket, értékeket.

Ha a szellemi vagyon mérlegére úgy tekintünk, mint egy energiamérlegre, annak tőkeoldalán a rendelkezésre álló saját-, és idegen erőforrások állnak, míg a szellemi erőforrások úgynevezett energia beruházások eredményeként felhalmozott szellemi kompetenciák.

4 Laáb Á(1996): Út a vállalkozások feln tté válásához. Budapest, BKE VI, „VIP” sorozat

2.1.2.1. A Kompetencia fogalma

A mai köznyelvben a kompetencia szónak kettős jelentése van:

1. illetékesség, hatáskör, jogosultság;

2. szakértelem, hozzáértés, alkalmasság.

A kompetencia fogalom egyes emberre vonatkoztatott minősége, minősítése a kompetens, inkompetens szavakban nyer értelmet.

A kompetens szó jelentése:

a. illetékes, jogosult, feljogosított;

b. szakmailag hozzáértő, alkalmas.

Az inkompetensszó jelentése:

a. illetéktelen, jogosulatlan;

b. szakmailag nem hozzáértő, járatlan.

A szakirodalomban számos definíció található a kompetencia szó értelmezésére

„munkamegosztással sok ezer speciális kompetencia: hivatás, szakma, foglalkozás, tevékenységi kör (sport, hobbi stb.) önállósult. Az általános kompetenciák (a személyes, a szociális és a kognitív) mindazoknak a pszichikus komponenseknek a készletei, amelyek az egyes emberek mindennapi egyéni és szociális létéhez szükségesek. Ezzel szemben az egyes emberek általában csak néhány speciális kompetenciát sajátítanak el. A speciális kompetenciák sajátos motívumok, tudás, speciális képességek, szokások, készségek és ismeretek rendszerei. A speciális kompetencia funkciója, hogy az ember saját és mások érdekében valamilyen állapotváltozást, produktumot hozzon létre. Valamennyi speciális kompetencia sajátos produktumainak első példányai tág értelemben vett alkotás eredményei, ennél fogva valamennyi speciális kompetenciának a tág értelmében vett alkotóképesség az általános alapja.” ⁵

A kompetencia nem szinonimája a képességnek (skill), hanem képesség (ability) komplex feladatok adott kontextusban történő sikeres megoldására. A fogalom magában foglalja az ismeretek mobilizálását, a kognitív és gyakorlati képességeket, a szociális és magatartási komponenseket és attitűdöket, az érzelmeket és az értékeket egyaránt. (Nagy, 1996)

5 Nagy József: Nevelési kézikönyv személyiségfejlesztő pedagógiai programok készítéséhez. Mozaik Oktatási stúdió. Szeged. 1996. 206. o.

Ezek a kompetenciák többségében tartósan szolgálják az embert, bár lehetnek rövidtávon mozgósítható erőtartalékok is csupán.

Az energiavagyonnal való gazdálkodás - hasonlóan egy kis-, közép-, vagy nagyvállalat vagyongazdálkodásához – lehet eredményes, veszteséges vagy nulla eredménnyel záruló.

Ha az energiagarázdálkodás eredményes, akkor annak jele az egészség, a nyereséges működés, mely a szellemi kompetenciák fejlesztésére biztosít forrást.

Ha az energiagarázdálkodásunk veszteséges, akkor vagy megbetegszik a szervezet, vagy másoktól próbálja a hiányzó energiaszükségleteket megszerezni: a meglévő energiatartalék elapad, a kompetenciák hanyatlásnak indulnak.

A szellemi vagyon alapos vizsgálata elvezethet ahhoz a felismeréshez, hogy gazdálkodni és nem garázdálkodni kell az energiákkal, saját és mások képességeivel.

A pozitív energiák hozzájárulnak a harmóniához, segítik a belső akkumulátorok feltöltődését, energiát termelnek a fejlődéshez, a továbblépéshez, erőtartalékot képeznek olyan időkre, helyzetekre, amelyek komoly kihívást, nehézséget jelentenek.

A negatív töltésű energiaáramok gyengítik a szervezetet, kimerítik a tartalékokat.

A mindennapos helytállást, az eredményességet az minősíti, hogy milyen a minősége és a mérlege az energiatermelésnek és az energiafelhasználásnak. Minél inkább energiatermelő forrássá válik az adott tevékenység gyakorlása, annál jobban sikerül az embernek a veleszületett képességeket az egyén szolgálatába állítani.

A létrehozott kompetenciák esetében sosem kell attól félni, hogy azok elkopnak, elhasználódnak, ha az megosztásra kerül másokkal. Az „adás” az energiaáramlás legmagasabb formája: amikor az ember a kompetenciái hasznosítása során ad másoknak, akkor önmagát adja; azt, ami eleven benne: érdeklődést, értelmet, tudást, jókedvet vagy éppen együtt érző bánatot is akár.

Ha ad valaki, azzal energiát szabadít fel, mely energia képes emberek és rendszerek között pozitív folyamatokat gerjeszteni.

Ha az ember megismeri és képessé válik kibontani a benne szunnyadó szellemi tőkét, elfogadja és folyamatosan tökéletesíti a veleszületett képességeket, az idő múlásával egyre nagyobb rutint szerezhet és ösztönössé válhatnak a reakciói, amihez ekkor már nem is kell plusz energia.

Egyre kiegyensúlyozottabban tudja képességeit tudatosan használni s mindez pótlólagos energiát is termel és így a képességfejlesztés nem energiafelhasználást, hanem többletenergiák létrehozását biztosíthatja, ami azt jelenti, hogy az eredetileg benne szunnyadó képességeket jól hasznosítja, vagyis gazdálkodik vele.

Ha a kompetenciákká érlelt szellemi tőke megosztásra kerül másokkal, az nemcsak profitot, hanem lelki gazdagságot is magával hoz a szellemi erőforrások hasznosításából.

Az emberekben szunnyadó tehetséget, törekvést, tudásszomjat és a jóra való hajlamot egy folyamatos tanulási folyamat során van lehetőség átalakítani kompetenciákká, erőforrásokká.

Gomba módra szaporodnak az olyan tudásvállalatok⁶ melyek vagyonának piaci/üzleti és könyv szerinti értéke nagyságrenddel eltér és az eltérés oka egy viszonylag új, a vállalati vagyonkimutatásban nem kimutatható vagyonelemmel, a láthatatlan vagyon elnevezéssel illetünk.

A stratégiai gondolkodás nemcsak arra világított rá, hogy mennyire fontos a vállalat számára a jövőformáló küldetéstudat (misszió) és a környezeti hatótényezők folyamatos vizsgálatára, de Michael Porter az értékteremtő folyamatot is a stratégiai látókörbe vonta. Szemléltetésként az alábbi 2. ábra szolgál:

2. ÁBRA:JÖVŐFORMÁLÓ KÜLDETÉSTUDAT ÉS A KÖRNYEZETI HATÓTÉNYEZŐK KAPCSOLATA

Forrás: a szerző saját szerkesztése

6 Boda Gy.(2005): A tudást ke kialakulása és hatása a vállalati menedzsmentre

Értékteremtés Misszió, vízió

Kompetenciák, vállalati kultúra,

szervezettség Pénzügyi

eredmények ^{Ami mérhet}

ő

Az utóbbi években ráirányult a figyelem a fa gyökerére - ahol a láthatatlan vagyon található -, ami az értékteremtés valós forrása.

A gyökérzetbe olyan vagyonelemek tartoznak, melyek hordozói a vállalat munkavállalói: az alapvető képességek, kompetenciák, a vállalati kultúra, a szervezettség.

A láthatatlan vagyon lakóhelye egy képzeletbeli fa gyökérzete, mely a törzs sűrű érhálózatán keresztül juttatja el tápláló és éltető erőit a lombkoronához, ahol a valódi, látható gyümölcs növekedhet.