S Z Ö N Y E G M O L Y , (szőnyeg-moly) ösz. fn. Moly-faj, mely különösen a szőnyegekben szeret tanyázni.
( P h a l a e n a tinea tapezella).
S Z Ő N Y E G P A P Í R v . — P A P I R O S , (szőnyeg-p a (szőnyeg-p í r v. (szőnyeg-pa(szőnyeg-piros) ösz. fn. Vastagabbféle disz(szőnyeg-pa(szőnyeg-piros, melylycl a falakat szőnyeg g y a n á n t bevonják.
SZŐNYEGSZÖVŐ, (szőnyeg-szövő) ösz. mn. és fn. I p a r o s , gyáros, ki különféle a n y a g b ó l szőnyege
ket készít.
S Z Ő N Y E G Z E T , (szöv-cny-eg-ez-et) fn. tt. szö-ngegzet-ét, h a r m . szr. —e. Szőnyegekből összeállított diszítmény.
SZÓR, természeti hang, mely az a j k a k és fogak között beszívott nedv beszürödése á l t a l ered, honnan a, szörp, szörpül, szörpent, szörpöget származékok. Ro
konai : szűr, szürcs, szürcsöl, és kör, hőrpöl, hörpöget.
— SZÓR , sokasító képző, p. többször, ötször.
Eredetileg 1. - SZER.
S Z Ó R , (1), fn. tt. szőr-t, tb. —ök, h a r m . szr.
— e. 1) Az emlős állatok testét j o b b á r a , majd egé
szen majd részenként t a k a r ó , vékony, fonaldad, csö
ves szálú kinövések. A keményebb s v a s t a g a b b szálú szőr neve különösen sörte, pl. mely a disznók orján n ő ; a szintén tömörebb és hosszabb szálú szőr neve sörény, (lovaknál , orozlánnál stb.) a finoinabbé : iWaPÍw> (a különösen juhfajtáknál) s a legfinomabbé : pöhöly. Különösebben a növénytanban előfordulókat lásd alább 2) a l a t t . Ami az ember fejét t a k a r j a , haj- j n a k , a szeméremtájakon sarjadzó pedig/Vm-nak nevez- I tetik. Szokottabb öszvetételek : fülszőr, orrszőr, szem- ! szűr; lóször, tehénszőr, teveszőr, kutyaszőr, egérszűr stb. j Nő, sürüdik a szőre. Hull, megy, kopik a szűre. Fekete, ' fakó, piros, deres, sárga szűr. Szűre mentében v. szőr mentében simogatni a barmot, innen átv. ért. szőr
men-S Z Ő R — men-SZŐRCmen-SUHA 1 1 5 2 iében bánni valákicel, azaz csinján, kíméletesen. Ki
szedték a szeme szűrét. Szűrén visszaadni valamit, azaz hasonló neművel megtéríteni. Szőrén szálán elveszett v. szőrén lábán elveszett, hirtelen eltűnt. Szőröstül, bő
röstül a z a z mindenestül. Magam szőrű v. olyan magam szörü ember, tréfásan am. hozzám hasonló rangú. Szőrt szőrért, hasonlót hasonlóért. Szőrből posztót szőni.
Szőrrel kitömni valamit. Szőrét hányja a szőrmés v a d s minden ilyen állat. Midőn az öszvetett szókban elül áll, j e l e n t szőrből valót, vagy szőrhöz hasonlót, szőrrel b á n ó t , pl. szörszövet, szörtarisznya, szörköntÖs, szőrkötél. Szörfű. Szőrszedő, szőrtépő. 2) Némely növé
nyeken vagy más t e s t e k e n a hám- vagy felbőrből kifejlődő, s átlátszó rendszerént csöves nyujtványok, mint az állati szőrhöz hasonló szálacskák. Sokféle faja közöl nevezetesebbek : a molyhok (tomentum), apró p u h a szőrök, melyek a növény valamely szer
vének felületét úgy lepik b e , hogy a miatt fehérlik, mint az ökörfarkkóró levelei; pelyhek (plumae) hosszú gyönge szőrök, melyeknek szálain p u h a szőröcskék nőttek, mint az arszlánfog bóbitája, s z ő r e i ; gyapjak (vilii) hosszú vagy k u r t á s , kisebb nagyobb mérték
b e n szétálló p u h a szörboritéka a s z á r n a k vagy a le
vélnek, mint a földieperszamóczán; szösz (lana) össze
visszahajló puhaszőrök ; sörte (séta) stb.
Á l t a l á n azon r g y ö k h a n g u szók osztályába tar
tozik, melyek növést, sarjadzást j e l e n t e n e k , mint, serdűl, sereng, sarj, szaru stb. Különösen egyneműek vele a sörte és sörény. A l a p h a n g r a és jelentésre leg
közelebb áll hozzá a mongol szór és szorma; rokonai B u d e n z J. szerént a mordvin sajar (szőr, szőrszál), cseremisz sar (lószörszál), vogul sajr, sajr v. soar, sár; t o v á b b á rokonokul t e k i n t h e t ő k a latin cirrvs, crinis, görög xó^ó'fí. xoQCn, orosz szerst, szanszkrit szirajasz, német Éaar, héber szó'ár (iy\E7, szá'ar igé
től , mely am. é r d e s , borzas volt) stb. V. ö. R, g y ö k h a n g .
S Z Ő R , (2), puszta P e s t m.; helyr. Ször-rc,
— ön, rőt.
S Z Ő R A L J , S Z Ő R A L Y , (szőr-alj v. — aly) ösz.
fn. D e r e k a l j , mely szőrrel (lószörrel) van tömve, szőrderekalj.
S Z Ö R B É N Y E , puszta Abaúj m.; helyr. Szőr-bényé-re, — n , —röl.
SZŐRCSE, ( l ) ( s z ö r - c s e ) kicsiny, fn. tt. szőreiét.
Kicsi, rövid, igen vékony szálú szőr.
SZŐRCSE , (2) , erdélyi falu Orbai székben ; helyr. Szörcsé-re, — n , —röl.
SZŐRCSOMÓ , (szőr-csomó) ösz. fn. Csomóba öszvegömbölyödött szőrszálak, a k á r az állati testen, a k á r azon kivül, p. a szőrrel töltött pamlagban.
S Z Ö R C S Ö K , B O R — , K A R A K Ó — , faluk Vesz
prém m.; helyr. Szörcsök-rc, — ö n , röl.
S Z Ö R C S Ö L , 1. S Z Ü R C S Ö L .
SZŐRCSUHA , (szőr-csuha) ösz. fn. Szőrből készült d u r v á b b nemű csuha. „Mákszinü köntöse vagyon, feliül ismeg szőrcsuhája." Levél 1557-ből (Szalay Ág. 4 0 0 in. 1.).
14'53 S Z Ő R D E R E K A L J — S Z Ő R K Á K A S Z Ő R D E R E K A L J v. — A L Y , (szőr-derek-alj v. — a l y ) ösz. fn. Szőrrel töltött derekaly.
S Z Ő R D I S Z N Ó , (szőr-disznó) 1. S Ü L D I S Z N Ó . S Z Ő R E G H , falu Torontál m.; helyr. Szüregh-re,
— én, —röl.
SZÖRÉNY, (1), férfi kn. tt. Szórényt, tb. — ék.
Severinus. L a t i n eredetű s z ó ; jelentése : komoly, szigorú.
SZÖRÉNY, (2), falu Somogy m.; helyr. Szörény
ié, — ben, —667.
S Z Ü R E T L E N , (ször-et-len) mn. t t . — t, t b . — ék.
Aminek testét szőr nem födi, kopasz, csupasz, hajat-lan. Szüretien egérfiák. Szőr étlen mell, karok, lábszárak.
H a t á r o z ó k é n t am. szór n é l k ü l .
S Z Ő R E T L E N É D É S , (ször-et-len-ed-és) fn. t t . szöretlenedés-t, t b . —ék, h a r m . szr. — e . Az állati test
nek vedlő, csupaszodó állapota, midőn szőre elhull.
S Z Ő R E T L E N É D I K , (szőr-et-len-éd-ik) k. m.
szőretlenéd-tem, —tél, — é t i . Szőre kihullván csupasz-szá, kopaszcsupasz-szá, meztelenné loszen.
S Z Ő R E T L E N Í T , (szőr-et-len-ít) á t h . m. szöret-lenít-étt, par. — s , h t n . — n i v. —eni. Szó'retlenné tesz, kopaszít, csupaszít. V. ö. S Z Ő R E T L E N .
S Z Ő R E T L E N Í T É S , S Z Ő R E T L E N Í T É S , (ször-etlen-ít-és) fn. tt. szöretlenítés-t, tb. —ek, harm. szr.
— e. Cselekvés, mely által az állati test szó'retlenné, kopaszszá, csupaszszá tétetik.
S Z Ő R E T L E N S É G , (szőr-etlen-ség) fn. t t . sz'o-retlenség-ét, harm. szr. — e . Szőr nélküli állapot vagy tulajdonság.
S Z Ő R E T L E N Ü L , (szó'r-et-len-ül) ih. Szőr nél
kül, kopaszon.
S Z Ő R P A R K Ú v. — F A R K Ú , (ször-farkú) ösz.
fn. Déli Amerika édes vizeiben élő, igen torkos hal
faj, hegyesen végződő árforma farokkal. (Trichiurus lepturus).
S Z Ö R F É R É G , (ször-férég) ösz. fn. A j u h o k tü
dejét b á n t a l m a z ó féreg.
S Z Ő R F Ü , (ször-fü) 1. S Z Ö R T I P P A N .
S Z Ő R H A B A R C Z , (szőrhabarcz) ösz. fn. l l a -barczfaj, melynek teste szőrszálakból álló csomaghoz hasonló. V. ö. H A B A R C Z .
S Z Ő R H Á N T Ó F A , (szőr-hántó-fa) ösz. fn. Az irhagyártók eszköze fából, mely által a m u n k á b a v e t t bőrökről a szőrt lefosztják.
S Z Ő R H I N T Ó , (ször-hintó) ösz. fn. Tréfás neve a hátaslónak. Székely tájszó.
SZÖRIGÓ , (talán : szőlő-rigó) a Táj szótárban Kállay gyűjteménye szerént am, sárgarigó.
S Z Ö R I N G , (szőr-ing) ösz. fn. Szőrkelméből v.
szövetből varrott ing.
S Z Ö R I R T Ó , (szőr-irtó) ösz. fn. Mindenféle csá
va, vagy kenőcs, mely a testekből, illetőleg a bőrök
ből a szőrt kiveszi.
S Z Ő R K A K A , (szőr-káka) ösz. fn. Növényfaj az egy füzérkéjü k á k á k n e m é b ő l ; gazzá négy szög
letes, igen apró vékony sörteforma; füzérkéje piczi, tojásdad ; magva kopasz. (Scirpus acicularis).
S Z Ő R K A L A P — S Z Ö R N Y E D É S 1 4 5 4 S Z Ő R K A L A P , (szőr-kalap) ösz. fn. Valamely á l l a t n a k szőréből, illetőleg gyapjából gyártott k a l a p , különböztetésül más anyagú, pl. selyem-, szalmaka
laptól.
S Z Ü R K E , (szőrke) 1. SZŐRCSE, (1).
S Z Ü R K E R E S K É D É S , (szőr-kereskédés) ösz. fn.
K e r e s k e d é s , melyet v a l a k i bizonyos állatok, pl. l ó , tehén, teve szőrével üz.
S Z Ő R K E R E S K E D Ő , (szőr-kereskedő) ös-z. fn.
Ki bizonyos állatok szőrével kereskedik.
S Z Ő R K Ö R , (szőr-kör) ösz. fn. A növénytanban némely csésze és bokréta csövében egyenlő magas
ságban nőtt szörsinór, mint a villabím bokrétája csö
vében. (Annulus pilorum).
S Z Ő R K Ö T É L , (szőr-kötél) ösz. fn. Szőrből, gyapjúból, különösen sörényből vert, gyártott kötél.
S Z Ő R M E , (szőr-me v. szőr-mi) fn. tt. szőrmé-t.
Ujabb korban alkotott szó, am. prém, vagyis szőrös bőrkéimé. Vadászok nyelvén általán am. összes szőr.
Egyezik vele a mongol szórnia (am. szőr).
SZŐRMÉS, (szőr-me-es) mn. t t . szörmés-t v. —et, t b . —ék. Szőrmével ellátott. Szőrmés vad. (Haarwild).
S Z Ő R M O L Y , (szőr-moly) ösz. fn. Igen apró moly, vagy kosz, mely a szőrt, h a j a t rágja s elkop
tatja ; máskép : szőrpille, szörveszlö.
SZÖRNY, (ször-öny v. ször-ny) fn. tt. szörny-et.
Oly lény, vagy látvány, mely rendkívüli nagysága, ereje, v a g y a l a k j a által meglepve b á m u l á s r a , borza-dásra, vagy u t á l a t r a indít bennünket. Különösen, k e gyetlen, vérengző, vészszel fenyegető, elrémítő ember v a g y á l l a t ; továbbá rendkivüli csudaszülött, undok állatfaj , mely szintén borzalommal, vagy utálattal tölt el. (Monstrum). Ily szörnyet soha sem láttam. E szörny láttára föláll a hajam. Ünállólag Íróink csak újabb korban kezdették származékaitól elvontan használni. Származékai : szörnyű, szörnyed, szörnyeteg, szörnyűködik, szörnyűség. Mindezekkel egyeznek a mon
golban : szűrje, szörny, szörnyűség, szürjetü v. szűrűgei, v. szűregei, v. szűreglei szörnyű, szürte-kü szörnyedni stb.; a finn és észt nyelvben Budenz J. szerént hirmu am. rettenet, félelem, szörnyűködés.
Azon erősebb indulatra vonatkozó szók osztá
lyába tartozik, melyek egész v a l ó n k a t rázkódó, re
megő, reszkető mozgásba hozzák, s bennök az r alap
h a n g uralkodik, ennélfogva rokonjelcntésüek a ma
g y a r b a n : borzasztó, rettentő, rémítő, a latinban horror, horridns, a németben Schrecken, schrecklich stb. A l a k r a és képeztetésre egyeznek vele : körny, görny, gorny, horny, szárny, árny s némely mások.
SZÖRNYED , (ször-ny-ed) önh. m. szörnyed-t.
Valami rendkivüli, s vészszel fenyegető nagyságnak, erőnek, lénynek l á t t á r a egész valójában r á z k ó d á s t , borzalmat, rémületet érez. Szörnyedve láttam a tornyo
sodó hullámokat hajónk felé közeledni. A feneketlen mély
ségbe nézvén elszörnyedtem. V. ö. SZÖRNY.
S Z Ö R N Y E D É S , (ször-ny-ed-és) fn. tt. szörnye-dés-t, tb. —ék, h a r m . szr. — e . Nagy félelem miatti borzadás, rémülés, megrázkódás.
14 5 5 S Z Ö R N Y E N — S Z Ö R N Y Ű K Ö D I K S Z Ö R N Y E N , (ször-ny-ü-en) ih. R e t t e n t ő , bor
zasztó , félelmetes m ó d o n ; kegyetlenül, i r t ó z t a t ó a n . Szörnyen félni, reszketni. Szörnyen fenyegetőzni. Ször
nyen kínozni valakit. Nagymondó beszédben am. igen nagyon, fölötte. Szörnyen nevettem rajta. Szörnyen rá
szedett bennünket. Szörnyen szereti a bort.
E szóban a melléknév képzője elmaradt s e helyett áll : szörnyűén, mi a hasonló képzőjüeknél néha megtörténik, mint : könnyűén könnyen, hosszvan hosszan, lassuan lassan, szomjuan, szomjan.
S Z Ö R N Y E T E G , (ször-ny-et-eg) fn. t t . szÖrnye-tey-ét, h a r m . szr. — e . Minek l á t t á r a elszörnyedünk.
Különösen, renákivüli csodaállat, a természettől el
fajzott, rémítő, vagy kegyetlen, vérengző lény.
E szó öszvehasonlítva a többi atag eteg képzó'jü származékokkal, s azok jelentésével, tulajdonkép oly emberre illenék, ki igen k ö n n y e n , nagyon h a m a r szörnyed, ki a borzalomra, rémülésre h a j l a n d ó , mi
lyenek : ingatag, reszketeg, rengeteg, förgeteg, hervatag, lankatag stb. Azonban a nyelvszokásnak ú g y tetszett, hogy k i h a t ó erőt fejezzen ki, innen talán inkább am. ször-ny-it-eg. A többi elszámlált atag eteg képzőjü nevek törzsökéit az ad ed végzetü önható igék te
szik : miről 1. — A T A G — E T E G névképzö.
S Z Ö R N Y Í T , (ször-ny-ü-ít) áth. m. szörnyít-étt, p a r . — s , h t n . — n i v. —eni. 1) Rémít, borzaszt, igen megijeszt. Kegyetlensége mindnyájunkat elszörnyített. 2) Szörnyűnek állít, képzel. Balesetét, veszteségét nagyon szörnyűi.
S Z Ö R N Y Í T É S , S Z Ö R N Y I T É S , (ször-ny-ü-ít-és) fn. tt. szörnyités-t, tb. —ék, h a r m . szr. — e . Cselekvés, vagy h a t á s , mely által valakit, v. valamit szörnyíte-nek. V. ö. S Z Ö R N Y Í T .
S Z Ö R N Y Ű , S Z Ö R N Y Ű , (ny-ü) mn. tt. ször-nyű-t v. —et, t b . —k v. —ek, fokozva : sz&rnyüebb, v. szörnyebb. Rendkivüli nagysága, ereje, veszélye, v a g y fenyegető alakja által borzasztó, rémítő, irtóz
t a t ó ; továbbá, kegyetlen, vad, ádáz, vérengző. Ször
nyű tengeri vész, égi háború. Szörnyű mélység, vesze
delem. Szörnyű kin, halál. Szörnyű halállal meghalni.
„Szörnyű h a l á l l a l ölt meg az Isten ötvenezerét."
( P á z m á n Préd. 4 5 1 . 1.). „ Ú r szörnyű (horribilis) örajtok és megtöri földnek menden istenit." (Bécsi cod. Sophonias. II.). Nagyotmondó beszédben am. a maga nemében igen nagy, fölötte meglepő. Szörnyű jó kedve volt. Szörnyű módon sirt. Szörnyű szép, ször
nyű csúnya. Szönyü sok, nagy.
S Z Ö R N Y Ü D I K , (ször-ny-iid-ik) k. m. szörnyűd-iem, — tél, —ott. L. S Z Ö R N Y E D .
S Z Ö R N Y Ü K Ö D É S , (ször-öny-ü-ög-öd-és) fn. tt.
szörnyűködés-t, t b . —ék, harm. szr. — e . Rémülő, bor
zasztó á l l a p o t ; kegyetlenkedés.
S Z Ö R N Y Ű K Ö D I K , (ny-ü-ög-öd-ik , ször-ny-ü-köd-ik) k. m. szörnyüköd-ten, —tél, —ött. 1) Ré
mülő állapotban csodálkozik valamin. Szörnyűködni, elszörnyűködni valamin. Képeztetésre hasonlók hozzá : szomorkodik, búskodik, haragoskodik, méryeskedik. 2)
Ke-S Z Ö R N Y Ü K Ö Z I K — Ke-S Z Ö R Ö Ke-S P Ű 1 4 5 6 gyetlenkedik, ádázkodik, szörnyű, borzasztó dolgo
k a t gyakorol.
S Z Ö R N Y Ű K Ö Z I K , (ny-ü-köz-ik) k. m. ször-nyűköz-tem, —tél, —ött, par. szörnyűközzél. L. SZÖR
N Y Ű K Ö D I K , 1).
S Z Ö R N Y Ü L , (ször-ny-ül v. ször-öny-ü-1) önh. m.
szörnyűl-t. 1) Rémül, irtózni, borzadni kezd. 2) Ke
gyetlenné, ádázzá, rémítővé lesz.
S Z Ö R N Y Ü L K Ö D É S , (ször-ny-ü-1-köd-és);
S Z Ö R N Y Ü L K Ö D I K , (ször-öny-ű-1-köd-ik) 1. SZÖR
N Y Ü K Ö D É S ; S Z Ö R N Y Ű K Ö D I K .
S Z Ö R N Y Ű S É G , S Z Ö R N Y Ű S É G , (szö-ny-ü-ség) fn. tt. szörnyűség-ét, h a r m . szr. — e. Valamely rendki
vüli lénynek, l á t v á n y n a k , eselekvénynek borzasztó állapota vagy tulajdonsága, különösen, kegyetlenség, ádázság. Szörnyűség! a mit elkövetnek rajtunk. Ez mégis szörnyűség'. „ M e r t oth (a pokolban) vagyon igön ret-tenetös szörnyűség." Góry cod. 1. lap.
S Z Ö R N Y Ű S É G E S , (ször-öny-ü-ség-es) mn. tt.
szörnyűségés-t v. —et, t b . —ek. Igen borzasztó, na
gyon rettenetes, irtózatos ; továbbá, fölötte kegyet
len, ádáz, vérengző. Szörnyűséges vérontások, kinok, fájdalmak. „Mert ott leszön ördögöknek szörnyűséges l á t á s o k . " Góry cod. 1. l a p . Mint nagymondó kifeje
zés kisebb hatású t á r g y a k r a is alkalmazta tik.
S Z Ö R N Y Ű S É G E S E N , (ször-öny-ü-ség-és-en) ih.
Szörnyűséges módon, rettentően, borzasztóan, irtó
zatosan ; kegyetlenül, ádáz módon.
S Z Ó R Ö D Z É S , (szőr-öd-öz-és) fn. tt. szörödzés-t, t b . — ék, h a r m . szr. — e. L. SZŐRÖSÖDÉS. A hajó
sok különösen így hívják, midőn a hajón kiverte ma
g á t a fű, vagy midőn kivülröl a hajó alját tartós ál
lás közben, v a g y hosszú út folytán valamely finom növény ellepi. ( B á r t am Schiff).
S Z Ö R Ó D Z I K , (szőr-öd-öz-ik) k. m. szörödz-tem,
— tél, —ött, h t n . •—ni v. —eni, par. szőrödzél. L.
S Z Ő R Ö S Ö D I K ; és v. ö. S Z Ö R Ö D Z É S .
S Z Ő R Ö N G Y Á R T O T T , (szőrön-gyártott) ösz.
mn. Oly bőrről mondják, melyet szőröstül készítenek ki, milyenek általán a prémes bőrök, vagyis szőrmék.
S Z Ó R Ö S , (1), (szőr-ös) mn. tt. szőrös-t v. —et, tb. —ek. 1) Tulajdon ért. állati szőrrel benőtt. Sző
rös mint Ezsau. Szőrös mell, karok. Szőrös bőrből készí
tett ködtnen, bunda. A l á r e n d e l t fajai : sörtés, sörényes, hajas, gyapjas, bajszos, szakálas, fanos, pelyhes. 2) Az állati szőrhöz némileg hasonló kinövésü, pelyhü. Sző
rös fű, szőrös zab, szőrös baraczk.
SZŐRÖS, ( 2 ) . puszta Nógrád m.; helyr. Szőrös
re, — ön, —röl.
SZŐRÖSBARACZK , (szőrös-baraczk) ösz. fn.
Őszi baraczk faja.
S Z O R O S É N , (szőr-ös-en) ih. Szőrével együtt, a szőrt rajta h a g y v a ; szakálasan, meg nem beretvál
kozva.
S Z Ö R Ö S P Ű , (szőrös-fű) ösz. fn. A holgyomál (hieracium) nemű növényekhez tartozó egyik faj népies n e v e ; t a l á n a hajas holgyomál.