SZÉRZETESTAG, 1. SZÉRZETTÁRS
L. SZÉTBOMLIK.:
SZÉTFEJT, (szét-fejt) ösz. áth. Az összevar
rott, tűzött, fűzött testnek, egésznek részeit egymás
tól elválasztja. Szétfejteni a roszúl varrt ruhát. V. ö.
F E J T ,
SZÉTFEJTÉS, (szét-fejtés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valamit szétfejtünk. V. ö. SZÉTFEJT.
SZÉTFESZEGET, SZÉTFESZÍT, (szét-fesze-get v. —feszít) ösz. áth. Részeiben meró'en, szilárdul álló testet feszítve vagy feszegetve szétválaszt.
SZÉTFOLY, (szét-foly) ösz. önh. Mondjuk min
denféle folyadékról, hig testről, midőn részei a ren
des mederből, öbölből, érből, különböző irányban kiömlenek. Szétfoly a partokat fölülhaladó árvíz. A fel
döntött korsóból, elpattant hordóból szétfoly a bor. Mond
ják a földön kúszó, elterülő növényekről is. A görög
dinnyék indái szétfolynak.
SZÉTFOLYÁS, (szét-folyás) ösz. fn. Állapot, midőn valami szétfoly.
SZÉTFOLYAT, (szét-folyat) ösz. áth. Eszközli vagy okozza, hogy valami szétfolyjon.
SZÉTFORGÁCSOL, (szét-forgácsol) ösz. áth.
Forgácsféle darabokra metél, vagdal valamit, külö
nösen ügyetlenségből, midőn valamely fa anyagból akarván készíteni valamit, azt addig faragja, metéli, míg végre forgácsokon kivül semmi sem lesz belőle.
V. ö. FORGÁCSOL.
SZÉTFORGÁCSOLÁS , (szét-forgácsolás) ösz.
fn. Cselekvés, midőn valamit szétforgácsolnak.
SZÉTFOSZLAT, (szét-foszlat) ösz. áth. Esz
közli, okozza, hogy bizonyos foszlékony testnek le
velei, lapjai, szálai stb. egymástól elváljanak. A szél szétfoszlatja a virágbimbó szirmait. V. ö. FOSZLIK.
SZÉTFOSZLIk, (szét-foszlik) ösz. k. Bizonyos testnek levelei, szirmai, rétegei, szálai egymástól el
szakadnak. A túlérett kukoricza levelei maguktól szét-foszlanak.
SZÉTFOSZT, (szét-foszt), 1. SZÉTFOSZLAT.
SZÉTFŐ, (szét-fő) ösz. önh. A fövésben vagy fövés alatt szétmegyen, szétmállik.
SZÉTFŐZ, (szét-főz) ösz. áth. Addig főz vala
mit, míg végre részei clmállanak, s egymástól elsza
kadoznak.
SZÉTFŐZÉS, (szét-főzés) ösz. fn. Cselekvés midőn valamit szétfőznek.
SZÉTFÚ, (szét-fú) ösz. áth. Holmi könnyű, lengeteg testeket, vagy testrészeket fúvás által kü
lönböző irányban elszéleszt, egymástól elválaszt.
Szétfúni a tollat, pölyhöt. Szétfúni az Öszveragadt papir-leveleket. A szél szétfúja a havat, szemetet.
SZÉTFUT, (szét-fut) ösz. önh. Valamely gyü
lekezetnek , társulatnak, seregnek , csoportnak, csordának, nyájnak stb. egyes tagjai különböző irányban futásnak eredve elválnak, eltávoznak egy
mástól. A lázongó nép a katonaság láttára szétfutott.
Mondják a földön elterülő növényekről is. V. ö. FUT.
SZÉTFUTÓ, (szét-futó) ösz. mn. Mondják cso
portról, mely különböző irányban szétfut vagy szét
terül. Szétfutó nyáj. Szétfutó növény.
SZÉTHABAR, (szét-habar) ösz. áth. Holmi cso
mós, sűrű, de lágyabbnemü testtömeg részeit habarás, keverés által higabbá teszi, megritkítja. Széthabarni a rántást, a vakolatnak való homokot.
SZÉTHAJLIK, (szét-hajlik) ösz. k. Általán, valamely sudaras testek, pl. ágak, szárak egymástól különböző irányban elválnak.
SZÉTHAJT, (szét-hajt) ösz. áth. Hajtva egy
mástól eltávolít.
SZÉTHANGZAT, (szét-hangzat) ösz. fn. A ze
nészeiben a latin ,dissonantia' után, de nem helye
sen fordított szó, mert a harmóniának (öszhangzat-nak) egyik lényeges részét alkotja; helyesebben:
borult hangzat; 1. HANGZAT alatt. A ,disharmonia' ismét más ; 1. ZÜRHANGZAT.
SZÉTHÁNY, (szét-hány) ösz. áth. Valamely gyütömegnek öszverakott részeit fölszedi, és ide-oda hányja, szórja, veti. Széthányni az osztagba rakott ké
véket. V. ö. HÁNY ige.
SZÉTHARAP, (szót-harap) ösz. áth. Harapva, vagy is fogai által két vagy több részre választ, sza
kaszt valamit.
SZÉTHASAD , (szét-hasad) ösz. önh. Szoros ért. vett hasadás által ketté válik, két hasábbá leszen.
Mondjuk különösen rostos szerkezetű tömör testekről.
Széthasad a fa.
SZÉTHASADOZ, (szét-hasadoz) ösz. gyak. önh.
Egymás után széthasad.
1313 SZÉTHASGAT— SZÉTKÜLDÖZ SZÉTHASGAT, (szét-hasgat) 1. SZÉTHASO
GAT.
SZÉTHASÍT, (szét-hasít) ösz. áth. Metszés, szeles, vágás, ékelés által hasábokra választ valamit.
Fejszével széthasítani a fát. V. ö. HASIT.
SZÉTHASÍTÁS v. —HASÍTÁS, (szét-hasítás) ösz. fn. Hasábokra metsze's, vágás, szeles, ékelés.
SZÉTHASOGAT, (szét-hasogat) ösz. gyak. áth.
1) Ugyanazon tömör testet egymás után több hasábra vagdal, metél, szeldel. 2) Több szilárd szövetű tes
tet hasábokká alakít. Széthasogatni a kosárnak való vesszőket, az ölfának való faderekakat.
SZÉTHELYEZ, (szét-helyez) ösz. áth. 1) Bi
zonyos sereghez, csapathoz, testülethez tartozó sze
mélyeket, külön-külön helyekre elrendel. Téli szállásra széthelyezni a katonaságot. 2) Bárminemű gyütömegnek, holminek egyes részeit ide-oda elrakja. Széthelyezni a bútorokat, könyveket.
SZÉTHELYEZÉS, (szét-helyezés) ösz. fn. Kü
lön-külön helyekre el- vagy berendelés.
SZÉTHINT, (szét-hint) ösz. áth. Holmi szemek
ből, magokból, vagy ezekhez hasonló gyürészekböl álló tömeget különböző irányban elszór. Széthinteni a baromfiak számára a gabonát, ocsút. Széthinteni a por
zót. V. ö. HINT.
SZÉTHULL, (szét-hull) ösz. önh. Többfeélhull;
hullva több részre oszlik.
SZÉTHÚZ, (szét-húz) ösz. önh. és áth. 1) Kü
lönböző, vagy egészen ellenkező irányban húz, pl.
midőn egyik ló tüledre, másik hozzádra húz. Atv.
ért. működő társával ellenkező irányt követ, nem egyezik vele. 2) Ellenkező irányban húzva valamely testnek végeit, vagy széleit a középponttól távolabbra viszi, messzebbre nyújtja. Széthúzni a ruganyos szala
got, a bőrt; széthúzni a száját. Továbbá, húzás által egymástól elválaszt. A verekedőket széthúzni. V. ö.
HÚZ.
SZÉTKALAPÁCSOL,(szét-kalapácsol) ösz. áth.
Kalapácscsal ütve, verve kinyújt, kitágít, vagy ré
szekre, darabokra választ. Szétkalapácsolni a megtüze
sített vashengert, vaslemezt.
SZÉTKERGET, (szét-kerget) ösz. áth. Többe
ket úgy kerget, hogy különböző irányban eloszolja
nak, elfussanak. Szétkergetni a lázadókat. V. ö. KER
GET.
SZÉTKERGETÉS, (szét-kergetés) ösz. fn. Cse
lekvés, midőn valamely csoportot szétkergetnek.
SZÉTKUSZÁL, (szét-kuszál) ösz. áth. Holmi szőrös, hajas, szálas részekből álló gyütömeget ösz-szevissza zavar, elzilál. Szétkuszálni a baglyába rakott szénát, a marokba kötött kendert, a fésűit hajat.
SZÉTKUSZÁLÁS, (szét-kuszálás) ösz. fn. Ku
szálva széthányás, vagy zilálás.
SZÉTKÜLD, (szét-küld) ösz. áth. Különböző helyekre küld. V. ö. KÜLD.
SZÉTKÜLDÖZ, (szét-küldöz) ösz. gyak. áth.
Többek által v. többeket egymás után szétküld. A leveleket szétküldözni. A csendőröket szétküldözni.
AKAD. NAGY SZÓTAB V. KÖT.
SZÉTLAPÁTÖL—SZÉTOSZTOGAT 1 3 Í 4 SZÉTLAPÁTOL, (szét-lapátol) ösz. áth. La
páttal széthány, szétszór.
SZÉTLOCSCSAN, (szét-locscsan) ösz. önh. Loca-csanva ide-oda, szerteömlik. Az elpattant csöbörből szétlocscsant a viz. Szétlocscsan a lötye, ha bele taposnak.
SZÉTLOCSCSANÁS, (szét-locscsanás) ösz. fn.
Locscsanva szétömlés.
SZÉTLOCSCSANT, (szét-locscsant) ösz. áth.
Eszközli, hogy bizonyos mederbe, öbölbe, edénybe szorított híg test részei különböző irányban kilocs-csanjanak. A tálat elejtvén a benne levő káposztát, levest szétlocscsantotta.
SZÉTMÁLLIK, (szót-mállik) ösz. k. Elmállva vagy málladozva több részre bomlik, v. esik, v. hul-ladoz.
SZÉTMEGY, (szét-megy) ösz. önh. Tulajd. ért.
bizonyos ember- vagy állatsereg tagjai különféle irányban eltávoznak egymástól. Átv. akármily tö
megnek részei, megtágulván öszvetartó kötelékeik, eloszolnak, elválnak, vagy kinyúlnak, eltertyednek.
Mondják az igen hizó ember testéről is.
SZÉTNÉZ, (szét-néz) ösz. önh. Ide-oda néz, hogy a közötte levő tárgyakat lássa, hogy valamit észrevegyen. A góréról szétnéz a csősz, ha nem jár-e valaki a tilosban. Nézzünk szét e gyönyörű vidéken. Szét
nézni a vásárban.
SZÉTNYÁRJAD, (szét-nyárjad) ösz. önh. Mond
ják fájós lábú szarvasmarha körméről, midőn szét-terped.
SZÉTNYÍLIK, (szét-nyílik) ösz. k. Amik ösz-szefüzve, egybefoglalva voltak, nyílva szétválnak.
SZÉTNYOM, (szét-nyom) ösz. áth. Nyomás által az egy tömegben levő testrészeket egymástól elválasztja; vagy ugyanazon testet tertyedtté teszi, szétlapítja. Könyökeivel szétnyomni az öszveszorult em
bereket. Ujjaival szétnyomni a viaszcsomót.
SZÉTNYOMKOD, (szét-nyomkod) ösz. gyak.
áth. Egymásután többszörös nyomás által elválaszt vagy összelapít.
SZÉTNYOMKODÁS, (szét-nyomkodás) ösz. fn.
Nyomkodva elválasztás vagy összelapítás.
SZÉTOLD, (szét-old) ösz. áth. Az öszvekötött részeket egymástól elválasztja. Szétoldani a pórázra kötött ebeket. V. ö. OLD.
SZÉTOLDÁS, (szét-oldás) ösz. fn. Feloldva egymástól elválasztás.
SZÉTOMLIK, (szét-omlik) ösz. k. Mondjuk por
hanyó, lazul öszvefüggő testrészekről, midőn kap
csaik megtágulnak, elmállanak, s ennek következté
ben elválnak egymástól. V. ö. OMLIK.
SZÉTOSZT, (szét-oszt) ösz. áth. Többek szá
mára részenként odaad. L. SZÉTOSZTOGAT.
SZÉTOSZTOGAT, (szét-osztogat) ösz. gyak.
áth. Bizonyos gyűmennyiséget részenként ide-oda adogatva elkölt, elfogyaszt. A nála levő tíz forintot
83
1315 SZÉTPATTAN—SZÉTROMBOL SZÉTROMBOLÁS—SZÉTSZÓRÁS 1316 szétosztogatta a koldusoknak. Könyveit barátainak szétosz
togatta.
SZÉTPATTAN, (szét-pattan) ősz. önh. Pattanva két vagy töbl) részre válik, szakad. A hordó szétpat
tant. Puskája szétpattant. V. ö. PATTAN.
SZÉTPATTANT, (szét-pattant) ösz. áth. Na-gyobbféle erőszak, nyomás által eszközli, hogy va
lami szétpattanjon. Az erős töltés szétpattantotta a pus
kát. A gőz ereje szétpattantja a kazánt.
SZÉTPORLIK, (szét-porlik) ösz. k. Részei porrá válva, töredezve különböző irányban elomla-nak, szétszállanak. Az érett pöj'eteg,\ha ^rátaposelomla-nak, szétporlik.
SZÉTPŐRÖLYÖZ, (széfc-pőrölyöz) ösz. fn. Pő-rölylyel ütve széttördel, szótlapít, tertyedtté tesz va
lamit, különösen vastömeget.
SZÉTPUKKAN, (szét-pukkan) ösz. önh. Mond
ják öblös állati vagy növényi testről, midőn burka a benne levő légtől kifelé nyomatik, s a nyomásnak többé nem engedhetvén, pukk-íé\a hangot adva elsza
kad, elreped, fölfakad. Mérgében, ^nevettében csaknem szétpukkant.
SZÉTPUKKANT, (szét-pukkant) ösz. áth. Esz
közli, hogy valami szétpukkanjon.
SZÉTRAK, (szét-rak) ösz. áth. Valamely gyü-tömegnek egy halomba rakott, vagy bizonyos sorba rendezett részeit elválasztja, s más-más helyre teszi, fekteti, állítja. A faiskolából a csemetéket fölszedni, és szétrakni.
SZÉTRAKOSGAT, ösz. áth. Egymás után szétrak.
SZÉTREKESZT, (szét-rekeszt) ösz áth. Ket
tőt vagy többeket külön-külön rekeszekbe, ketre-czekbe zár. A szilaj csikókat, csödöröket szétrekeszteni.
SZÉTREPED, (szét-reped) ösz. önh. Repedés által két vagy több részre szakad/ A tövisek között szétrepedt a ruhája. V. ö. REPED.
SZÉTREPEDÉS, (szét-repedés) ösz. fn. Két Vagy több részre szakadás.
SZÉTREPESZT, (szét-repeszt) ösz. áth. Esz
közli, véghez viszi, hogy valamely test [szétrepedjen.
Szétrepeszteni a levelet. V. e. REPESZT.
SZÉTREPESZTÉS,(szét-repesztés)ösz. fn. Szét-repedés eszközlése. Cselekvés, mely által valami szétreped.
SZÉTRÉPPEN, (szét-réppen) ösz. önh. Vala
mely csoport szárnyas állat többfelé reppen. V. ö.
REPPEN.
SZÉTREPÜL, (szét-répül) ösz. önh. Mondjuk szárnyas állatok seregéről, midőn egyes tagjai föl
kerekedvén, különböző irányban elszállanak. Puska
lövésre szétrepülnek a verebek.
SZÉTRIASZT, (szét-riaszt) ösz. áth. Riasztva szétkerget. V. ö. RIASZT.
SZÉTROMBOL, (szét-rombol) ösz. áth. Vala
mely tömör alkotású egésznek részeit romokká teszi,
s egymástól elválasztja. Algyugolyókkal szétrombolni a vár falait.
SZÉTROMBOLÁS, (szét-rombolás) ösz. fn. Cse
lekvés, midőn valamit szétrombolnak.
SZÉTRONCSOL, (szét-roncsol) ösz. áth. Ron
csolva szétbontás, szétszakgatás.
SZÉTSZAKAD, (szét-szakad) ösz. önh. Ellen
kező irányban működő erőszak által többfelé válik.
A túlfeszített húr, kötél szétszakad.
SZÉTSZAKADÁS , (szét-szakadás) ösz. fn.
Többfelé válás ; részekre szakadás.
SZÉTSZAKASZT, (szét-szakaszt) ösz. áth. Esz
közli, véghez viszi, hogy bizonyos test szétszakadjon.
Szétszakasztani a vásznat, posztót. V. ö. SZÉTSZAKAD.
SZÉTSZAKASZTÁS, (szét-szakasztás) ösz. fn.
Annak eszközlése, hogy valamely test szétszakadjon.
SZÉTSZAKGAT, (szét-szakgat) ösz. gyak. áth.
Valamely szilárd szövetű egészet egymásután több részre szakaszt.
SZÉTSZAKGATÁS, (szét-szakgatás) ösz. fn.
Cselekvés, midőn valamit szétszakgatnak.
SZÉTSZAKÍT, (szét-szakít), lásd : SZÉTSZA
KASZT.
SZÉTSZAKÚL , (szét-szakül) , lásd : SZÉT
SZAKAD.
SZÉTSZALAD, (szét-szalad) ösz. önh. Bizonyos sereg, csapat, gyülekezet tagjai különböző irányban elfutnak, elszaladnak. Az akolból szétszaladtak a csi
kók, borjuk. A lázadó nép közeledni látván a fegyveres csendűröket, legott szétszaladt.
SZÉTSZALADÁS, (szét-szaladás) ösz. fn. El
futás, elszaladás különböző irányban.
SZÉTSZALASZT, (szét-szalaszt) ösz. áth. Esz
közli, okozza, hogy bizonyos sereg, csapat, nyáj stb.
szétszaladjon. V. ö. SZÉTSZALAD.
SZÉTSZED, (szét-szed) ösz. áth. Valamely ösz-verakott, öszveszerkezett egésznek, műnek, csinál-mánynak stb. részeit egymástól elválasztja, külön-külön rakja. Szétszedni a háztető gerendázatát; a szek
rényt. Szétszedni a puskát, gépet. Szétszedni az öszvera-kott bötüket.
SZÉTSZEDÉS, (szét-szedés) ösz. fn. Cselekvés, mely által valamely egésznek részeit szétszedjük.
V. ö. SZÉTSZED.
SZÉTSZEL, (szét-szel) ösz. áth. Szelve két vagy több részre oszt. Szétszelni a kenyeret, sajtot, al
mát. V. ö. SZEL.
SZÉTSZÓR, (szét-szór) ösz. áth. Bizonyos egész
nek részeit ide-oda hányja, veti, hullatja, pergeti.
Különösen mondják holmi kisebb tömegű testekről, pl. magokról, szemekről, homokról stb. Szétszórni a búzát, a köport, a hamut. Szétszórni a pénzt. V. ö.
SZÓR.
SZÉTSZÓRÁS, (szét-szórás) ösz. fn. Valamely egész részeinek ide-oda hányása, pergetése.
1317 SZÉTSZÓRÓDIK—SZETTYINLEPKE SZÉTSZÓRÓDIK, (szét-szóródik) ösz. belsz.
Valamely egésznek lenge, könnyű, porlékony részei ide-oda elszállanak, elhányódnak. V. ö. SZÓRÓDIK.
SZETT, 1. SZÉT.
SZÉTTAGOL, (szét-tagol) ösz. áth. Tagolással szétválaszt, szétvagdal.
SZÉTTÁGÚL v. —TÁGUL, (szét-tágúl) ösz.
önh. Nagyobb mérvben kitágul.
SZÉTTAPOD, (szét-tapod) ösz. áth. Lábával tapodva szétnyom, tertyedtté tesz valamit. Széttapodni a sarat, ganéjt.
SZÉTTAPOS, (szét-tapos) ösz. gyak. áth. Lá
baival szétnyomkod.
SZÉTTEKINT, (szét-tekint) ösz. önh. Tekin
tetét gyorsan körülhordozza. Széttekinteni a színházban, az iskolában. Valamit rövid szemügyre vészen. Szétte
kinteni a gazdaságban.
SZÉTTÉP, (szét-tép) ösz. áth. Valamely szálas, rostos szövetű testnek részeit tépve, elválasztja egy
mástól. Széttépni a levelet, a ruhát. V. ö. TÉP.
SZÉTTÉPDEL, (szét-tépdel) ösz. gyak. áth.
Egymás után széttép.
SZÉTTERÍT, (szét-terít) ösz. áth. Akként terít valamit, hogy az egyes részeiben nagyobb területen szemlélhető.
SZÉTTERJED, (szét-terjed) ösz. önh. Valamely test alkatrészei egymástól bizonyos távolságban, vagy egészen elválva nagyobb tért foglalnak el. Használ
ják átv. értelemben is , pl. szétterjed a hir. V. ö.
TERJED.^
SZÉTTERJESZT, (szét-terjeszt) ösz. áth. Esz
közli, okozza, véghez viszi, hogy szétterjedjen vala
mi. V. ö. T E R J E D ; TERJESZT.
SZÉTTERPED, (szét-terped) ösz. önh. Terpedve szétnyilik v. szétválik.
SZÉTTERPESZKÉDIK , (szét-terpeszkédik) ösz. k. Lábszárait jobra-balra egymástól eltávolítva áll vagy fekszik , vagy nyújtózkodik. V. ö. TER
PESZKEDIK.
SZÉTTERPESZT, (szét-terpeszt) ösz. áth. Láb
szárait egymástól távolodó irányban kinyújtja, ki
feszíti. Lábait szétterpeszti. Szélesb ért. az állati láb
hoz hasonló állvány alapjait szétveti. Szétterpeszteni a sátorfákat.
SZÉTTERÜL v. —TERÜL, (szét-terül) ösz.
önh. Valamely test részei egymástól bizonyos távol
ságban nagyobb tért foglalnak el.
SZETTYIN, fn. tt. szettyin-t, tb. — ék. Táj-divatosan a fűtejek neme alá tartozó növényfaj ; nö
vénytani néven : farkas fűtej. (Euphorbia cyparissias).
Talán a szalagot jelentő szatying-g&X áll rokonságban, minthogy áglevelei serteszáluak, tehát mintegy sza-tyingosak, szalagosak.
SZETTYINLEPKE, (szettyin-lepke) ösz. fn.
Éji lepkefaj, mely tojásait a szettyinlevelekre szokta lerakni- (Sphinx euphorbiac).
SZÉTUGRASZT—SZÉTVETTET 1 3 1 8 SZÉTUGRASZT, (szót-ugraszt) ösz. áth. Több együtt levőket rajok ijesztés által fölugrásra, és szét-futásra kényszerít. Gúnyos szinezetü kifejezés. A gaz czimborákat szélugrasztottuk.
SZÉTUGRAT, (szét-ugrat) 1. SZÉTUGRASZT SZÉTUGRIK, (szét-ugrik) ösz. k. Ugorva elvá
lik, eltávolodik egymástól. Átv. mondják rugalmas testről, midőn ketté szakad, elpattan, elválik.
SZÉTŰZ, (szét-üz) ösz. áth. Bizonyos seregnek, csapatnak, nyájnak stb. egyes tagjait űzőbe veszi, s egymástól eltávolítja, széthajtja, szétkergeti.
SZÉTÜZÉS v. — ÜZÉS, (szét-üzés) ösz. fn.
Cselekvés, midőn valamely sereget, csapatot, nyájat szétüznek.
SZÉTVAGDAL, (szét-vagdal) ösz. gyak. áth.
Vagdalva többfelé, több részre, darabra választ. Szét
vagdalni a leütött ökröt. Fejszével szétvagdalni a szek
rényt.
SZÉTVÁJ, (szét-váj) ösz. áth. Vájás által ketté választ; vagy nyilast csinál valamely testben. Ujjai
val szétvájja a földet. Körmével szétvájta a varat. V. ö.
VÁJ.
SZÉTVÁL, (szét-vál) ösz. önh. Mondják sze
mélyekről, midőn szétmennek egymástól. Nem rég házasodtak , már is szétváltak.
SZÉTVÁLASZT, (szét-választ) ösz. áth. Amik össze voltak téve, foglalva, keveredve , azokat ki
bontja, szétszedi, egymástól elkülöníti, eltávolítja.
Az összeenyvezett deszkákat szétválasztani. A veszekedőket szétválasztani.
SZÉTVÁLIK, (szét-válik) ösz. k. Dolgok, tár
gyak, maguktól szétesnek, szétmennek. A roszul for
rasztott vaslemezek szétváltak.
SZÉTVER, (szét-ver) ösz. áth. Ember-, vagy állatsereg egyes tagjait veréssel elválasztja, eltávo
lítja, egymástól. Szétverni a marakodó disznókat, kutyá
kat. Továbbá valamely müszerkezetet, pl. hajót ve
réssel, ütögetéssel szétbont.
SZÉTVET, (szét-vet) ösz. áth. 1) Lábait, vagy a lábakhoz hasonló állványokat kiterpeszti. Birkózás alatt szétvetni a lábakat. 2) Bizonyos erőszak által elrepesztve, különböző irányban elvet, elhajít. Az erős töltény szétvetette a puskát. Lőporral szétvetni a kő
sziklát.
SZÉTVETŐDÉS, (szét-vetődés) ösz. fn. Azon állapot, midőn valami mintegy belső erőszak által elre
pesztve, különböző irányban elvettetik; különösen a szénégetőknél, midőn az elfojtott szénmilében (bog-sában), néha rohamosan fejlődő gőzök a bogsát és a fát szétvetik.
SZÉTVETŐDIK, (szét-vetődik) ösz. belsz. Va
lami belső erőszak által elrepesztve, különböző irány
ban elvettetik. V. ö. SZÉTVETŐDÉS.
SZÉTVETTET, (szét-vettet) ösz. mivelt. Némi eszköz által véghez viszi, hogy valamely szilárd test elrepedjen, s részei különböző irányban szétrepülje
nek. Szétvettetni a várfalakat.
8 3 *
1319 SZÉTZAVAR—SZÍ SZI— SZID ALMÁZ 1320 SZÉTZAVAR, (szét-zavar) ösz. áth. Zavarva
szétkerget, rendetlenségbe hoz.
SZÉTZILÁL, (szét-zilál), 1. SZÉTKUSZÁL.
SZÉTZÚZ, (szét-zúz) ösz. áth. Erősen sutolva, nyomdosva, taposva, dörzsölve stb. apró részekre választ, vagy lapossá, tertyedtté teszen valamely testet. V. ö. ZÚZ.
SZÉTZÚZÁS, (szét-zúzás) ösz. fn. Cselekvés, mely által valamit szétzúzunk. V. ö. SZÉTZÚZ.
SZÉTZÜLLIK, — ZÜRLIK, (szét-züllik) ösz.
k. Züllés v. zürlés, azaz szürló'dés által elapad. V. ö.
ZÜLLIK.
SZEVESZTBÉNY, erdélyi falu Fogaras vid.;
helyr.; Szevesztrény-be, — ben, — bői.
SZI, (1), természeti szóhang, melyet a fogak közé szorított nyelv képez, midó'n a levegó't vagy beszíja, vagy kinyomja, továbbá az orr likain be
húzott , vagy kiesusztatott levegőnek éles metsző hangja. A nyelvhegyi szi hangnak származékai:
szisz, sziszeg, sziszegés, sziszszen, szirics, sziricsel; továbbá szid, honnan : szidás, szidalom, szitok. Rokonok hoz
zá : szü, melyből szűr, SZÜJ-CS, szürcsöl; szö, melyből szörp, szörpol; szo, melyből szop, szomj, szovárvány szár
maztak. Egyeznek vele a latin: sibilo, sibilus, sugo, sorbeo szók gyökhangjai. Az orr szerve által képzett szi gyökhangból származtak : szimat, szimatol, szhnmog, s'zip, szipák, szipákol, szippant, mindnyájan közvetlenül szaglásra vonatkozó szók. Ide tartoznak azon szi gyöküek, melyek a fenn említett emberi szóhanghoz hasonlóan hangzanak , és természetutánzók, milye
nek : szivar, szivárog, szivornya, szít, szita, szity, szityeg.
Ily hangutánzók a latin sypho, a német Siebe stb.
SZI, (2), a sza sze indulat- vagy nógató szócs
kának palóczos módosulata, pl. no-szi, adja-szi, gyere szi, szi hé! L. SZE, (1).
SZÍ (1), áth. ragozva: sziok v. szokottabban : szivok, szisz v. szívsz, szíunk v. szivünk, szíttok v. szívtok, színak v. szívnak; első m. szivek, szívál, szíva stb.; má
sod m. szív-tam v. szít-tam, —tál v. szíttál, szivott v. szítt stb. (a v í-vé hasonul); par. szivj v. szíj v. szíjj; htn. színi v. szívni, részes, szivó. 1) Orrán vagy száján, különösen fogai között behúzván a levegőt, azzal egyszersmind valami híg vagy parányi részecskékből álló testet magába vesz. Levegőt színi. Orrán néhány csepp vizet beszíni, fölszíni. Dohányt, burnótot színi. Fogait színi, öszveszorított fogak között beszíni a levegőt, kivált fájdalom miatt. Hordóból lopótökkel, vagy akármily csővel bort színi. 2) Mondjuk más testekről is, midőn a levegőt, vfigy nedvet vékonyabb vagy vastagabb sugarakban innguk felé, vagy magukba húzzák. A nap melege fökzivja a föld nedvét. A növények magukba szívják a nedvet. Költőileg a csókot színi.
„És szívom csókjait, Szívom lehelletét."
Kovács Antal.
3) Átv. vonzó erejénél fogva valamit mástól lassan-lassan mintegy eltulajdonít. Magába szívja, mint tapló
a tüzet. (Km.). Kiszívták minden pénzét. Elszítták az erejét.
E szónak gyökét azon szi, illetőleg sz termé
szeti hang képezi, melyet az orron, vagy ajkak és fogak között vékonyan behúzott levegő ad, miért rokon vele érteményben is szop; csagataj nyelven szip-mak szintén am. szív-ni. V ö. SZI, (1).
SZÍ, (2), a régieknél gyakran eléjön szív v. szú helyett. „A kősziklának repedözésén értsed a kemény színek töredelmességét." (Nádor-cod.). „Az szíben es lélökben való alázatosság." (Debreczeni Legen
dáskönyv). „Bizonynyal tudjuk, hogy Krisztus töre
delmes sziü embernek jelennen leszön isteni vigasz
talással." Régi magyar Passió (Toldy F. kiadása 8 3 . 1.). '
„ímé Toldy szíből úristent említé, Erős cseh vitézzel ottan szembe méné."
Ilosvai Péter a XVI. században.
SZÍ, (3), tájdivatos szí) helyett; I. SZÍJ.
SZIÁCS, fn. 1. SZIJÁCS.
SZIAT, 1. SZÍJAT.
SZÍCSO, (szí-cső azaz szívó cső) ösz. fn. Cső üvegből, szivótökből stb. valamely folyadéknak fel
es kiszívására.
SZID, áth. m. szid-tam, —tál, —ott. Valakit ke
ményebb szavakkal fedd, dorgál, gyaláz, káromol.
Megszidni, leszidni, kiszidni, öszveszidni valakit. Jól meg
szidták. Cselédjeit minduntalan szidja. A ki mást szid, maga vétkezik. (Km.) ,Szitok' származékban s ennek további származékaiban a d í-vé változik.
Ez igének gyöke azon szi indulathang, melyet a haragos, mérges ember, és némely állatok, péld.
ludak, kigyók hallatnak. Hasonlók a persa szitíh (contentio, rixa), szitih-íden (certare, rixari), az észt szaata-, a finn szadatta- (mala imprecari); csagataj szök-mekv.szükmek, oszmanli szöjmek, szövmek; némileg keményebb nyelvhegyi hanggal képződött a mongol sotfo-Wfw(detester), sibsi-kü (maudire) sigut-khu (detester,) mordvin sudi, erzamordvin sudo- (átkozni), hegyi cse
remisz süd-, sud-, sudal-, (mindenütt magyar s); né
met Schimpfen ,Schelten, Schmáhen stb. A ki mást szid, azt mintegy lesziszegi, valamint a dorgáló ledörgi, a káromló lekárogja.
SZIDALMAS, (szid-al-om-as) mn. tt. szidalmas-t v. —at, tb. —ak. Szidalommal járó, szidalmat tar
talmazó. Szidalmas perlekedés, szemrehányás, levél.
SZID ALMÁSSÁ G, (szid-al-om-as-ság) fn. tt.
szidalmasság-ot, harm. szr. — a. Szidalmak által oko
zott szégyenítő állapot vagy tulajdonság. (Telegdi-nél: ignominia). „Megmutatom nemzetöknek te szi-dalmasságodat." (Góry-cod. 50.1.). V. ö. SZIDALOM.
SZIDALMASSÁGrOS, (szid-al-m-as-ság-os) mn.
tt szidalmasságos-t, v. —at, tb. —ak. Régies szó, am. szégyennel, gyalázattal járó, gyalázatos. „Szi-dalmasságos szégyen. (A Góry-codex kiegészítésében).
SZIDALMAZ, (szid-al-om-az) áth. m. szidalmaz
tam, —tál, —ott, par. —z. Szidalmakkal illet, gya
láz, fedd rágalmaz, káromol. V. ö. SZIDALOM.
1321 SZIDALMAZÁS—SZIGET SZIDALMAZÁS, (szid-al -om-az-ás) fn tt. szi-dalmazás-t,tb. —ok, harm. szr. •—a. Cselekvés, vagyis haragos indulatú kifakadás, mely által valakit szi
dalmaznak.
SZIDALMSÁG,(szid-al-om-ság) fn. tt. szidalmság-ot, harm. szr. —a. A régieknél am. szidalmasság, szidalmas állapot. „Te mezejtelenségedet megmuta
tom nemzeteknek és te szidalmságodat (ignominiam tuam) országoknak. (Bécsi cod. Naum. III. A Góry-codexben : szidalmasság.)
SZIDALOM, (szid-al-om) fn. tt. szidalmat, harm.
szr. •—a. Keményen feddő, dorgáló, gyalázó, káro-moló kifejezések, melyekkel valakit szidnak. Szidal
makkal illetni valakit. A csidalmat békével tűrni. Régie
sen am. szégyen, gyalázat (ignominia). „Hamar szi
dalom líszen az kevélynek dicsősége." (Publius Sy-rus után Magyar Prózairók. I. k. Kiadja Toldy F.
2 7 3 . L). V. ö. SZID.
SZIDÁS, (szid-ás) fn. tt. szidás-t, tb. —ok, harm.
szr. —a. 1) Haragos kifakadás, mely valakit kemé
nyen hurogat, fedd, dorgál, gyaláz, rágalmaz, ká
romol. 2) V. ö. SZIDALOM.
SZID AT , (szid-at) miv. m. szidat-tam, —tál,
— ott, par. szidass. Eszközli, hogy szidjanak valakit.
Mit szidatod magadat f
SZIDOGAT, (szid-og-at) gyak. áth. m. szido-gat-tam, —tál, —ott, par. szidogass. Gyakran, ismé
telve szid valakit vagy többeket. V. ö. SZID.
SZIDOGATÁS, (szid-og-at-ás) fn. tt. szidogatás-t.
tb. —ok, harm. szr. •—a. Gyakori v. ismételt szidás, SZ1DORFALVA, falu Bereg m.; helyr. —fal
vára, — n , —ról.
SZIG, (1), fn., mely csak ikerítve fordul elé a vele egy értelmű szeg és szug (angulus) szóval: szig-szeg, szigszug. L SZEG, (3), SZUG.
SZIG, (2), elvont gyök, melyből részint magas vagy felhangu, részint mély vagy alhangu szók szár
maznak, és amely egyébiránt a szeg, szug főnevekkel jelentésben egyezik. V. ö. SZIGET, (1)[; SZIGOR.
SZIGÁR, 1. SZIKÁR.
SZIGECSKE, puszta Somogy m.; helyr. szigecs-ké-re, — n , —ról.
SZIGET, (szig-et) fn. tt. sziget-ét, harm. szr. —e v. —je. 1) Minden oldalról vizzel kerített, s majd élesebb majd tompább szöget képező szárazföld. Ten
geri sziget, melyet a tenger vize övedz. Folyamsziget.
Folyó ágai közé szorított sziget, pl. Margit, Csepel szi
gete a Dunán. Midőn a vizek közé szorult földnek egy része úgynevezett nyelv által a többi szárazföld
del kapcsolatban áll, félsziget a neve, milyen Tihany szigete a Balatonban. 2) Áth. bizonyos korlátok által elkülönített hely, mely a tulaj d. ért. vett szigethez némileg hasonló, pl. bozóttal, cserjével kerített tér
ség, honnan elszigetelni valamely helyet, am. a többi térségtől bizonyos korlátok, kerítések által elvá
lasztani.
SZIGET—SZIGETI 1322 Gyöke szig egy eredetű a szorult, vagy bizo
nyos vonalak által kerített helyet jelentő szig, szeg, szög, szug, zug szókhoz; tájszokásos kiejtéssel: szeget, mintegy oly hely, melyet a víz körülszeg, vagy mely körül a víz megszegik, megszegellik. V. ö. SZEG, fn.
SZIGET,(2), mvárosMáramaros m., BARÁT—, falu Szála, EÖTTEVÉNY—, Győr, K I S — , Toron
tál, SZECSI—, Szála m.; helyr. Sziget-re, —én,
—ről. L. SZIGETH.
SZIGETBELI, (szig-et-beli) mn. tt. sziketbeli-t, tb. — ek. Szigetből való ; szigethez tartozó.
SZIGETCSOPORT v. —CSOPORTOZAT, (szi
get-csoport v. —csoportozat) ösz. fn. Egymáshoz kö
zelebb vagy távolabb álló szigetek sokasága, több
sége, különösen valamely tengeren.
SZIGETDOMB, (sziget-domb) ösz. fn. Szigetet alkotó domb. Valamely szigeten levő domb.
SZIGETEL, (szig-et-él) áth. m. szigetél-t. Vala
mely tért, helyet vagy testet bizonyos korlátok által elkülönít. Szűkebb értelemben villany- vagy berzve-zető testet más kürüllévő tárgyaktól oly test által választ el, mely a villany- vagy berzerőt tovább nem közli, milyen pl a selyemzsinór vagy üveg. (Isolare).
Átv. ért. elszigetelni magát, am. mások társaságától elvonni, s magába zárhozni.
SZIGETÉLÉS, (szig-et-él-és) fn. tt. szigetélés-t, tb. —ék, harm. szr. —e. Cselekvés, mely által vala
mit szigetként más testektől vagy térségtől, vagy társaságtól elkülönítünk. (Isolatio, Isolirung), V. ö.
SZIGETEL.
SZIGETÉLT, (szig-et-él-t) mn. tt. szigetéltet.
Szigetként más testektől vagy térségtől, vagy társa
ságtól elkülönített. Elszigetelt. A dögvész miatt elszige
telt helység.
SZIGETÉLTEN, (szig-et-él-t-en) ih. Elszigetelt állapotban.
SZIGETÉLTSÉG, (szig-et-él-t-ség) fn. tt. szi-geteltség-ét, harm. szr. —e. Elszigetelt állapot.
SZIGETFAROK, (sziget-farok) ösz. fn. Vala
mely sziget hátulja; ellentéte: szigetfej v. szigetorr.
SZIGETES, (szig-et-es) mn. tt. szigetés-t v. —et, tb. —ek. Mondjuk tengerről, nagyobb tóról vagy folyóról, melyből több sziget emelkedik ki.
SZIGETÉZ, (szig-et-éz) áth. m. szigetéz-tem,
•—tél, — étt, par. —z. Szokottabban : szigetel; 1. ezt.
SZIGETFEJ, SZIGETFŐ, (sziget-fej v. —fő), 1. SZIGETORR.
SZIGETH, falu Közép Szolnok m., BÖLZSE—, Abaúj,GELZSE—, K I S — , Szála m.; helyr. Szigeth-re,
—én, —ről; 1. SZIGET, (2).
SZIGETHON, (sziget-hon) ösz. fn. Ország, tartomány, melyet egy vagy több sziget képez, pél
dául Nagybrittannia.
SZIGETI, (1), (szig-et-i) mn. tt. szigeti-t, tb.
— ek. Szigetet illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó 5 szigeten termő, lakó, stb. Szigeti novényeky népeké