1457 SZŐRÖS FÜGE—SZÖRPÖGET
2) L. SZÖVETSÉG
SZÖVETKEZIK, (szöv-ed-kéz-ik) k. m. szövet-kéz-tem, •—tél, —étt, par. —zél. Egygyel vagy töb
bekkel némi vállalat vagy czél végett bizonyos föltételek alatt egyezkedik. Különösen viszonyos védelem, vagy közös ellenség megtámadása végett másokkal öszveáll.
Ezen és hasonló alkatú igékben a középképző t eredetileg d lehetett, mint feledkezik, imádkozik igék
ből gyaníthatni. Egyébiránt v. ö. —KŐZIK, —KŐ
ZIK igeképző.
SZÖVÉTNEK, fn. tt. szüvétnek-et, harm. szr. — e.
Viaszszal vagy szurokkal bevont kenderkötél, vagy szövőt, melyet bizonyos innepélyek alkalmával sza
bad ég alatt gyertya gyanánt lobogtatnak ; máské
pen latinos névvel : fáklya. A régieknél jelentett általában világot, gyertyát is. „Senki ke(dég) a szö
vétnek meggyójtván (lucernám aceendens) nem fedi azt be edénynyel, avagy nem veti azt ágy alá, de veti azt a gyertyatartóra, hogy a házba bemenők
lássák a világot." (Münch. cod. Lukács. VIII.). Átvitt értelemben is.
„Most a lángész teremtő ihletése Ösvényt lobbant sötét homályokon ; S buvárnyilai a lét titkába vágnak, Vezér szövétnekül az ész s világnak."
Kisfaludy K. (Az Élet korai).
Némely régi Íróknál szSvindek (Erdősynél), vagy szS-véndek, v. szóvendek; Mátyás Pl. szerént : (Magyar Nyelvtudomány. II. Püz. 77. 1.) szövendök, szSvindek, szövidnek, szevédnek, szevétnök, szövétnek, mely alakok
ból némelyek azt gyanítják, hogy nevét szövedékes tulajdonságától kapta (mint a latin funale), és ere
detileg szövedék, szövendék volt volna ezen hasonlatok szerént : veszedék veszendék, növedék növendék, halaték halánték. Mások a szláv szvetnik v. szvjetnyik szóból kölcsönzöttnek vélik, mely Jancsovics szerént gyer
tyatartót jelent. Molnár A. a szövétneket latinul lu
cerna, fax, funale szókkal értelmezi.
SZÖVÉTNEKÉS, (szövétnek-és) mn. tt. szövét
nek's-t v. —et, tb. —ek. Szövétneket hordozó, lobog
ható, vagy szövétnekekkcl világított, kisért. Szövétne-kes halotti kísérők. SzővélneSzövétne-kes éjjeli menet, zene. Szokot-tabban : fáklyás.
SZÖVETNEMÜ v. —NEMŰ, (szövet-nemű) ösz.
mn. Szövés által készült, vagy szövethez hasonló.
Szöveinemű kelmék, árúk.
SZÖVETNYOMTATÓ, (szövet-nyomtató) ösz.
fn. Ki a szöveteket különféle színekkel, virágokkal, koczkákkal stb. sajtolva tarkázza.
SZÖVETSÉG, (szöv-et-ség) fn. tt. szövetség-ét, harm. szr. •—e. Általán, két vagy több fél között bi
zonyos czélra kötött egyesség. Különösen akár egyes személyek, akár egész testületek és államok egyesü
lése, viszonyos öszvetartás, és közös védelem, vagy támadás végett. Véd és daezszövetség. Szövetséget kötni, szövetségre lépni. Fejedelmek, népek szövetsége. Szent szö
vetség. Bibliai ért. 0 szövetség, mely Isten és a zsidó nép között köttetett, egyszersmind ezen kötésre vo
natkozó törvények, és szentkönyvek öszvege ; Uj szö
vetség, melyet Jézus kötött Isten és az egész emberi nem között, vagyis Jézusnak minden tanai.
SZÖVETSÉGES, (szöv-ct-ség-és) mn. tt. szövet-séges-t v. —et, tb. —ek. Bizonyos szövetségnek tagja.
Szövetséges fejedelmek, társak, városok, népek, országok, seregek. Használtatik önálló főnévül is, amidőn tárgy
esete : szövetséges-l, többese : — ék.
SZÖVETSÉGGYÜLÉS, (szövetség-gyűlés) ösz.
fn. Szövetséges társak, népek, tartományok, vagy országok tagjainak vagy képviselőinek tanácskozó és törvényalkotó gyülekezete.
SZÖVETSÉGI, (szöv-et-ség-i) mn. tt. szövetségi-t, tb. —ék. Szövetséghez tartozó, arra vonatkozó. Szö
vetségi vám. Szövetségi pénz. Szövetségi gyűlés. Szövet
ségi főnök.
92 »
14G3 S Z Ö V E T S É G K O N T Ó — S Z T A M B U L T
S Z Ö V E T S É G R O N T Ó , (szövetség-rontó) ösz.
fn. Ki a szövetkező felek közt m e g á l l a p í t o t t föltéte
leket megszegi, ki a szövetse'gtó'l elpártol.
S Z Ö V E T S É G T Á R S , (szövetség-társ) ösz. fn.
Egyik v a g y másik fél valamely k ö t ö t t szövetségben.
S Z Ö V E V É N Y , (szöv-e-vény) fn. tt. sz'ávevény-t, t b . —ék, h a r m . szr. — e . 1) Szövedék, vagyis a szö
vés á l t a l öszvekötött fonalak viszonya egymáshoz.
2) A t v . bonyolult, öszvevissza k e v e r t á l l a p o t a vala
mely ügynek.
S Z Ö V E V É N Y E S , (szöv-e-vény-és) mn. tt. szöve-vényés-t v. —et, t b . —ek. Atv. bonyolult, nehéz meg
oldású. Szövevényes kénlés, ügy. Szövevényes számtani föladat.
S Z Ö V E V É N Y E S S É G , (szöv-e-vény-és-ség) fn.
tt. szövevényésség-ét, h a r m . szr. — e . Szövevényes álla
pot v a g y tulajdonság.
S Z Ö V I N D E K , 1. S Z Ö V É T N E K .
SZÖVÓ, (szöv-ő) Ösz. mn. és fn. tt. szövö-t. A k i vagy ami sző. Mint fn. , t a k á c s ' helyett leginkább összetételekben u t ó t a g u l fordul elé, pl. lenszövő, gya-jjotszövö, posztószövö.
SZÖVŐASSZONY, (szövő-asszony) ösz. fn. Nő
személy aki szövéssel foglalkodik.
S Z Ö V Ő D É S , (szöv-ő-öd-és) fn. tt. szövödés-t, t b .
— ék, h a r m . szr. — e . A t v . bonyolódás, öszvckcvere-dés. V. ö. S Z Ö V Ő D I K .
S Z Ö V Ő D I K , (szöv-ö-öd-ik) k. m. szövőd-tem,
— tél, —ött. A t v . mintegy önmagától bonyolódik, k e veredik, visszásán öszvefonódik.
S Z Ö V Ő D M É N Y , (szöv-ő-öd-mény) fn. tt. szö-vödmény-t, t b . —ék, h a r m . szr. •—e. Mintegy önma
gától öszvekeveredett, bonyolódott szálakból álló va
lami.
S Z Ö V Ő F O N A L , (szövő-fonal) ösz. fn. Szövésre való fonal.
S Z Ö V Ő L E G É N Y , (szövő-legény) ösz. fn. Szö
véssel foglalkodó l e g é n y ; takácslcgény.
S Z Ö V Ó P Ó K , (szövő-pók) ösz. fn. Ú g y n e v e z e t t p ó k h á l ó k a t készitö pók.
SZÖVŐSZÉK, (szövő-szék) ösz. fn. A t a k á c s o k gépe , minden részeivel v é v e , melylyel és melyen szőni szoktak.
S Z Ö V Ő T E , (szöv-ő-te) fn. tt. szövőtét. L. SZÖ
V Ő S Z É K .
S Z Ö V Ö T T , (szöv-ött) mn. t t . szövött-et. Amit szoros értelemben szövés á l t a l fűztek együvé, nem k ö t ö t t e k , v;igy fontak. Szövött harisnya, kezlyű.
S Z Ö V U L , (szöv-ül) önh. m. szövűl-t. A széke
lyeknél am. szövődik ; 1. ezt.
S Z T A M B U L , a török birodalom fővárosa, más
k é p : Konstantinápoly, s hihetőleg amaz is ebből szár
mazott összehúzás á l t a l ; azonban a m a z t némelylyek a görög időből étg xr\v nól.w szókból eredetinek vélik.
T ö r ö k kiejtés szerént : Isztambul. A legrégibb időbon Jlizancz (Byzantium), Byzas királytól, mint első alko
tótól GP6. évben K r . sz. előtt.
S Z U — S Z Ú C S 14G4 SZU, elvont gyök, melyből hegyeset jelentő,
illetőleg bökésre vonatkozó szók eredtek, u. m. a fa
ragó féreg neve szú v. szül; továbbá szueza, szulák, szúr. H a n g v á l t o z a t t a l egyeznek vele a ezueza, ezuezáz, ezulák, szuttyongat, cziczerél, szigony v. czigony szók ezu, czi, szi gyökei. A l a p h a n g r a és fogalomra rokonai a latin subula, sugillo, sica.
SZÜ, fn. tt. szú-t v. —vat, t b . —k v. szuvak. A rovarok osztályába tartozó féregnem, mely a fákban tenyészik, s a z o k a t rágja, porrá őrli, famoly (SzabóD.).
F a j a i többfélék. 1) Hengcrded t e s t ű , tüskés, vagy ránezos paizsú, a r á n y l a g hosszú sörteforma csápu.
(Cerambyx. L.). 2) Az előbbihez hasonló de vala
mivel kisebb féreg. ( L e p t u r a ) . 3) Mely különösen a fenyüfákat szereti. (Dermestes piniperda. L.). Az Erdészeti Müszótárban ezen fajai s z á m l á l t a t n a k e l : Betűző szú (bostrichus typographus, Fichtenborchen-k a f e r ) ; egyenetlen szú (bostrichus dispar, ungleicher Borchcnholzküfer) ; görbefogu szú (bostrichus curvi-dons, Tannenborchenkafer, k r u m m z a h n i g e r Borchen-k a f e r ) ; gyorsíró szú (bostrichus stenographus, grosser Kiefernborchenkiifer); hatfogu szú (bostrichus chalko-g r a p h u s , sechszahnichalko-ger Fiehtenborchcnkiifcr); kélfochalko-gu szú (bostrichus bidens, kleiner Kicfernborch.); kétszínű szú (bostr. bicolor, kleiner Buchenborch.); sokfogu szú (bostr. laíicis, vielzahniger Borch.); vonalos szú (bostr.
lineatus, Nutzholzborch.). A szú eszi, űrit, rágja a fát.
Szú esett a fába. Csendes éjjel a. szú rágását hallani. Ki
csin a szú, de elég kárt teszen. (Km.). 4) Csontbetegség, midőn a szúette fához hasonlólag likacsosodik, és p o r h a d . Alapfogalmánál fogva egy eredetű a bökésre vonatkozó szúr, szueza, szulák szókkal. Tájkiejtéssel, különösen túl a D u n á n , és a székelyeknél (szulfű ösz-szetett szóban) : szúl v . szül. A l a k r a hasonlók hozzá a dú, bú, fú főnevek. Rokonságai a vogul sau, csere
misz sügő, l a p p suoks, suoksa (féreg, vermis.) stb.
S Z U A N T A G , (szu-ant-ag) mn. tt. szuantag-ot.
B a r a n y a i tájszó, s am. rézsútos, hárántékos. Valós i-n ü i-n e k látszik, hogy gyöke : szú, mii-nt a fák belét ré
zsútosan kirágó féreg neve, melyből lett szu-ad ige, s ebből szuadag, szvatag, s n közbevetéssel szuantag; mi szerént átv. értelemben olyas v o n a l t tenne, mely a szúrágta fának rézsútos likaihoz hasonló.
S Z Ú A S , 1. SZUVAS.
S Z Ú A S Z Á L Y , (szú-aszály) ösz. fn. Veszélyes fakor, mely onnan ered, hogy különféle rovarok a kéreg alá vagy a szijácsba fúrják m a g o k a t , ott sza
porodnak s ezek bábjai a háncsot elrágván a fanedv keringését gátolják.
SZUBA, 1. S U B A .
S Z U B U L Y É K , fn. tt. szubulyék-ol, h a r m . szr.
— a. A Tájszótár szerént a székelyeknél am. szög
lethely, k u n y h ó , kis ház, szurdék ; talán am. szvgo-lyék, mint uborka = ugorka. E g y é b i r á n t a mongolban szaba j e l e n t valamely tartót (receptaele), különösen edényt; a törökben pedig szoba kemenczet.
S Z Ú C S , A L S Ó — , F E L S Ő — , faluk Trencsin m.; helyi'. Szúcs-ra, — on, —ról.
1 4 6 5 S Z U C S Á G — S Z U G S Z U G L Y A — S Z U L Á G 1 4 6 6 SZUCSÁG, erdélyi falu Kolos m.; h e l y i .
Szu-cság-ra, — o n , —ról.
SZUCSÁN, falu Nyitra m.; helyr. Szucsán-ha,
•—ban, —ból.
S Z U C S Á N Y , mváros T u r ó c z m.; helyr. Sm-csány-ba, —ban, —bél.
S Z Ű C S Ö K , (szues-ok) fa. tt. szueskot. T ú l a D u n á n am. nedves, zsíros, ragadós szenny, mocsok, mintegy szocsog; h a n g v á l t o z a t t a l : szutyok.
SZUCSKOS, (szues-ok-os mintegy szocs-og-ó-os) mn. t t . szueskos-t v. —at, t b . —alc. Szucsokkal be
szennyezett, mocskos, szurtos.
S Z U C S U A L J A , (szucsu-alja) ősz. fa. G y a r m a t h i Sámuel szerént a székelyeknél am. kemeneze alja.
Első része szuesu kétségtelenül azonos a sut s z ó v a l ; 1. S U T , (2).
S Z U C Z A , (szu-cza) fa, tt. szuezát. Általán, he
gyes, szúró eszköz, pl. csáklya, d á r d a , láncsa. Leg
i n k á b b a régieknél j ö n elé. „Es ő nyílókba és szuezájokba dicsekednek" (ct in lanceis gloriantur.
Müncheni cod. J u d i t h . I X . ) . „És mcgszcgdclik ö tő
r ö k e t s z á n t ó v a s a k b a , és ö szuezájokat (bastas suas) k a p á k b a . " (Bécsi cod. Micheas. IV.). „Szuczád vil
láma tjának fényességében" (in splendoro fulgurantis h a s t a e t u a e . Ugyanott. Dániel X I I I . ) . M á s k é p e n : ezueza, a Carthausi Névtelennél : csúcsa : „Kik körül m e g l á t t a t n a k szent k i r á l n a k lába nyomai, csucsájá-n a k (lácsucsájá-ndsájácsucsájá-nak, T o l d y Ferecsucsájá-ncz) és sisakjácsucsájá-nak he
l y e . " ( 1 1 4 . I.). Néha még a régieknél : szvlcza, pl.
Kinizsiné imakönyvében : „Zsidó vitéz te szent szí
v e d e t szulczájával által ökleié." Ez a l a k világosan szúr-cza elemzésre v e z e t , az r {-hanggá változván, mint szulák (— szurák), fúlánk (== furánk) s némely más szóban is. Egyébiránt v. ö. SZU elvont gyök.
S Z U C Z Á Z , (szu-cza-az) áth. m. szuezáz-tam,
— tál, —ott, p a r . — z . Szuczával szurkál, b ö k d ö s ; máskép : ezuezáz. V. ö. SZUCZA.
S Z Ú D , falu H o n t m.; helyr. Szud-ra, — o n , —ról.
S Z U D R I Á S , falu Krassó m.; helyr. Szudriús-ra,
— on, —ról.
SZUDKICS, falu B i h a r m.; helyr. Szudrics-ra,
— on, — ról.
S Z Ú E T É K , (szú-éték) ősz. fa. Amit a szúnemü féreg étek g y a n á n t enni, ó'rleni, rágni, elporlasztani szokott, milyenek különösen a k o r h a d t fák.
S Z U E T T E , (szú-éttc) ösz. mn. Amit a szú meg-ó'rlött, öszverágott, elporhasztott. Szúette régi gerendák.
S Z Ú P Ű , (szú-fü) ösz. fa. A m u r v a p i k k e k ne
méből való fajnak népies n e v e ; barkáji t á g mur
vájuk, gömbölyüdedek, ágasbogas f ü r t b e n ; csészéje hengeres öt f o g ú ; bokrétája Gönczi Pál szerént sötét piros, néha fejér; himszálai a bokrétánál hol hosz-szabbak, hol rövidebbek. Máskép szintén köznyelven szurokfü, fekete gyopár, vargamajoránna; n ö v é n y t a n i néven : szurokszagu murvapikk. (Origanum vulgare).
SZUG, fa. tt. szug-ot, h a r m . szr. —a v. —ja.
Azon szoros, szűk hely, moly a szeget képező vona
lakon belül e s i k ; v á l t o z a t t a l : zug. Kiilönböztetés
végett y, ö. SZEG, (3) v. SZEG. Megvonni magát a szugban. Valakit szugha szorítani. I k e r í t v e : szégszug, Ugyanezen j e l e n t é s ű e k a megtoldott szugoly, szugolya, v. szuglya, szugolyéJc. Szélosb ért. j e l e n t akármily a l a k ú szorost, szűk tért, szurdokot, milyen pl. a kemeneze mögé a sut stb. Mongolul : szughum (coins d'une mai
son, d'une chambre, endroit rétire), s Budenz J. sze
rént l a p p u l : cük, finnlap etek.
S Z U G L Y A v. S Z U G O L Y A , (szug-oly-a) fn. tt.
szuglyát. L. S Z U G .
SZUG O L Y , (oly) fn. tt. szugoly-t v. szug-lyot, tb. szuglyok. L. SZUG.
S Z U G O L Y C S A P S Z É K , (szugoly-csap-szék) ösz.
fn. Elrejtett helyen , szűk u t c z á b a n fekvő k u r t a kocsma, melyet a nép söpredéke látogat.
S Z U G O L Y E K , (szug-oly-ék) fn. tt. szugolyék-ot, harm. szr. —a v. —ja. L. SZUG.
SZUGOS, (szug-os) fa.szvgos-ty. —at, t b . —ak.
Aminek szuga v a n .
S Z U H A , faluk Heves és Zemplén m. A L S Ó —, N A G Y — , Gömör m.; helyr. Szuhá-ra, — n , •—ról.
S Z U H A F Ó , falu Gömör m.; helyr. Szuhafö-re,
— n, —ról.
S Z U H Á N Y , falu H o n t m.; helyr. Szuhány-ha,
— ban, —bői.
S Z U H O G Y , falu, Borsod m.; helyr. Szuhogy-ra,
— on, —ról.
S Z U H A R , (szu-ar?) fn. tt. szuhar-t, tb. — ok, h a r m . szr. — a . Fü- és cserjenem a sokhímesek s egy-anyások s e r e g é b ő l ; csészéje öt levelii, a két külső k i s e b b ; bokrétája öt s z i r m ú ; tokja egy, vagy több rekeszti. Diószegi — F a z e k a s n á l több faja részint pál-hás, részint pálhátian levelű. (Cistus, a görög y.íazoq után).
S Z U K A , fn. tt. szukát. 1) Az ország több vidé
kein j e l e n t nőstény ebet. Egyezik vele a szláv szuka.
A persában szak am. k u t y a , Herodot szerént pedig régi mód vagy mád nyelven szpaka szintén nőstény ebet jelentett. 2) A gömöri b a r k ó k n á l j e l e n t szűket, honnan, szuka ingváll, am. szűk ujjú ingváll.
S Z U K Á K , (szú-kár) ösz. fn. Általán mindenféle romlás, melyet a szúféreg bizonyos testekben, pl. fá
b a n , csontban tesz.
S Z U K M Á N Y , 1. S Z O K M Á N Y , ( 2 ) .
S Z U K M Á N Y O S , 1. S Z Ű R Ő S , C Z O N D O R Á S . SZUKÓ , falu Zemplén m.; helyr. Szukó-ra,
— n, —ról.
S Z Ú L , fn. tt. szúl-t, tb. —ok, h a r m . szr. —ja, T á j d i v a t o s a n különösen Győr vidékén am. s z ú ; 1. ezt.
S Z U L Á K , (szul-ák azaz szur-ák) fn. t t . szulák-ot.
1) Á l t a l á n szúrós, bökős hegye valaminek, vagy ily hegygyei ellátott eszköz, pl. tövis, k a r ó , t ő r ; a szé
kelyeknél így nevezik a méh fulánkját is. A méh a kezembe eresztette a szulákját. (Kriza J . ) . E r e d e t r e nézve am. szurák s rokon a szueza, szúr, ezueza, ezulák szókhoz; ,falánk' szóban is az l r helyett áll. Egyéb iránt v. ö. SZU, elvont gyök. 2) Növénynem az öthí-mesek seregéből és egyanyások r e n d j é b ő l ; bokrétája
1 4 6 7 S Z U L Á K C Z I K S Z Á R — S Z U L T Á N
harangforma, vagy töltséres, kinyílása előtt öszvesod-rott, csúcsos kúpos hegyű; karimája öt vagy tíz fogú ; bibéje k e t t ő ; tokja k é t r e k e s z t i ; magzatja a va-czokba süppedt. Fajai re'szint felfutó, részint gyalog száriak. A felfutó szájuak közé tartozik a kis szulák (c. arvensis), nyilforma l e v e l e k k e l ; köz nyelven : kis falúk, szulák, folyófű, iszapfű; a nagy szulák (c. sepium).
Köz néven így nevezik a szidákczikszár (Convolvulus) növényfajt is. Valószínű, hogy nevét némely fajok leveleinek nyil v a g y láncsahegyü alakjától k a p t a .
S Z U L Á K C Z I K S Z Á K , (szulák-czik-szár) ösz. fn.
A czikszárak neme a l á t a r t o z ó növényfaj ; szára fel
futó, szögletes, levelei szives nyilasak ; csészelevelei lapos h á t ú k . (Polygonum convolvulus). Máskép köz néven : folyófű, szulák, haricska.
S Z U L Á K O S , (szul-ák-os) mn. tt. szulákos-t v.
— ÖÍ, t b . —ak. Aminek szulákja v a n ; hegyes, b ö k ő s , szúrós, fulánkos, tövises. Szulákos karó, bot.
S Z U L Á K O S A N , (szul-ák-os-an) ih. Szuróhegy-gyel, tőrrel, czuczával, tövissel stb. ellátva.
S Z Ü L Á N Y , K I S — , N A G Y — , faluk Nyitra m.; helyr. Szulány-ba, — b a n , —bál.
S Z U L C Z A , 1. SZUCZA.
S Z U L F Ű , (szúl-fü) ösz. fn. Kriza J. szerént fü, melylyel sötét vöröset festenek. A l k a l m a s i n t am. szú-fii; 1. e z t ; és v. ö. S Z Ü L .
S Z U L I C Z A , erdélyi falu H u n y a d m.; helyr.
Szuliczá-ra, •—n, —ról.
S Z U L I G E T , erdélyi falu H u n y a d m.; helyr.
Szuliget-re, — é n , —röl.
S Z Ú L I K A C S , (szú-likacs) ösz. fn. Szúrágás á l t a l a fában t á m a d t likacs.
S Z U L I M Á N , ( 1 ) , falu Somogy ni.; helyr. Szüli-mán-ba, -—ban, —bői.
S Z U L I M Á N , (2), v. S Z U L I M Á N , mn. tt. Szu-limán-t, t b . —ok. A székelyeknél am. élhetetlen, sunyi. E szó mind eredetre, mind a l a k r a idegensze
r ű n e k látszik ; a törökben ,Szuliman' személy név am. ,Salamon', mely a héberben (slómóh) am. b é k é s . E g y é b i r á n t némileg rokon levén hozzá h a n g o k b a n a szunyóita szó, ez amazzal t a l á n tréfásan cseréltetik fel.
S Z U L I N , falu Szepes m.; helyr. Szulin-ba,
— ban, —ból.
S Z Ú L I S Z T , (szú-liszt) ösz. fn. A szúféreg által megőrlött fának liszthez hasonló finomságú p o r a ; máskép : szúpor.
SZULÓCZ , falu N y i t r a m.; helyr. Szulócz-ra,
— on, —ról.
S Z U L O K , (1), fn. tt. szulok-ot, h a r m . szr. -—ja.
B. Szabónál am. erdei liliom.
S Z U L O K , (2), mváros Somogy m.; helyr. Szít-lok-ra, —on. —ról.
S Z Ú L O S , (szúl-os) 1. SZUVAS.
S Z U L T Á N , fn. tt. szultán-t, tb. — ok. A török birodalom fejének vagyis császárjának czímc, szo-k o t t a b b a n : nagy szultán; m e r t magában társalgási nyelven jelent csak u r a t , úrnőt is, pl. szűltanim am.
S Z Ü L Y Ó — S Z U N Y Á K 1 4 6 8 u r a m ; asszonyom; kisasszonykára (mein H e r r ; meine
D a r a c ; mein F r a u l e i n . Zenker).
S Z U L Y O , falu T r e n c s i n m.; h e l y r . Szulyó-ra,
— n, —ról.
S Z U N D I K Á L ; S Z U N D I K Á L Á S 1. SZUNY-D I K Á L ; S Z U N Y SZUNY-D I K Á L Á S .
S Z U N D Í T ; S Z U N D Í T Á S , 1. S Z U N Y D Í T . S Z U N N Y A D ; S Z U N N Y A S Z T stb. lásd : SZU
N Y Á D ; S Z Ú N Y A S Z T stb.
' SZUNY, önh. m. szunyt. Csendesen, félébren alszik. Hitében szunyni, elszunyni. H a s z n á l j á k ikesen k ö z é p igeként is : szúnyik. S z á r m a z é k a i : szunyád, szúnyaset, szunyáta, szunydikál, szunyáit. E z e n ige az a l v ó n a k orrán lassan kinyomuló szuszhangot u t á nozza , s mint olyanhoz hasonlók az a r a b szinet ( s z ú n y a d á s , Schlummer, erster Schlaf), általánosb értelemben a latin somnus, sopor, sopit, szanszkrit szvap, szvapnasz, görög vnvog, a szláv szén (álom), szpim (alszom), szpanyja (alvás), és a valamivel k e ményebb német schlafen, schlummern stb, t o v á b b á Bu-denz ,T. szerént a hegyi cseremisz sanalt- (elszun-nyad-ni, elalud-ni), V á m b é r y szerént az ozmanli-török szón-mek (elaludni), c s a g a t a j szüng-mek (elaludni, mint a tűz v. csillag"); t a l á n ide tehetjük a mongol sziini szót is, mely éjét jelent, melyben a természet mint
egy szunnyadni l á t s z i k ; szintén lehelésre vonatko
zik a mongol szünisziin v. sziiniszü (le soufle vitai de l'hommc, áme). A m a g y a r b a n rokon még hozzá mind értelemben mind h a n g o k b a n : hány.
S Z U N Y Á D v. S Z U N N Y A D , (szúny-ad v. szun
nyad) önh. m. szunyád- v. szunnyad-tam, —tál, —t v.
— ott. Csendes előálom lepi, félébren alszik. Ebéd után, ülve elszúnyadni. A beteg néhány perczig szunyád. Nem alszik, csak szunyád. Eredetérc nézve v. ö. S Z U N Y .
S Z Ú N Y A D A G , S Z Ú N Y A D A G O S , (Szabó D á vidnál : S Z U N Y H A D A G O S ) , 1. S Z U N Y A T A G . '
S Z Ú N Y A D Á S v. S Z U N N Y A D Á S , (szúny-ad-ás v. szunny-ad-ás) fn. tf. szúnyadás-t, t b . —ok, h a r m . szr. — a . Csendes, nem mely, mintegy féléber alvás.
Megfelel neki a latin sopor, s a német Schlummer.
S Z U N Y Á D A T v. S Z U N N Y A D A T , (szúny-ad-at v. szunny-ad-at) fn. tt. szúnyadat-ot v. szunnyadat-ot, h a r m . szr. —a v. —ja. Szúnyadás elvont értelemben.
S Z Ú N Y A D O Z v. S Z U N N Y A D O Z , (szúny-ad-oz v. szunny-ad-oz) gyak. önh. m. szunyadoz-tam, —tál,
— ott, p a r . — z . G y a k r a n vagy folytonosan szunyád, csendesen, mintegy félébren aluddogál. „ A b l a k előtt pislogó mécs h a m v a d o z , Mellette szép b a r n a leány
•szúnyadoz." (Népd.). A Müncheni codexben : szúnyo-doz. „Késvén ke(dég) a vőlegény ménd elszúnyodo-z á n a k " (dormitaverunt. Máté X X V . ) .
S Z Ú N Y A D O Z Á S , S Z U N N Y A D O Z Á S , (szúny-ad-oz-ás v. szunny-(szúny-ad-oz-ás) fn. tt. szúnyadozás-t, t b .
— ok, h a r m . szr. — a . Gyakori vagy folytonos szú
nyadás, csendes, féléber aluddogalás.
S Z U N Y Á K , (szuny-ák) mn. tt. szunyák-ot. Szú-nyadozóhoz hasonló t u n y a , rest, alamuszta. Gányszó, mint a hasonló képzésű iszák, ilecsák, álomszuszék.
1 4 6 9 S Z U N Y Á R Ó L - S Z U N Y D Í T SZUN Y D Í T Á S S Z Ú N Y O G T Ö V I á 1 1 7 0 S Z U N Y Á K O L v. S Z U N N Y Á K O L , ( s z u n y - á k - o l )
önh. m. szunyákolt. L á s d : S Z U N Y Ó K Á L v. SZUNY-D I K Á L .
S Z U N Y A L , (szuny-ál) önh. in. szuny ál-t. Szé
k e l y szó. L. S Z U N Y D I K Á L .
S Z Ú N Y A S Z T v. S Z U N N Y A S Z T , (szúny-asz-t v. szunny-asz-t) áth. m. szúnyaszt v. szunnyaszt-ott, par. szúnyaszsz v. szunnyaszsz, h t n . — ni v. — ani.
Eszközli, hogy v a l a k i szúnyadjon, csoudoson altat.
A nagy meleg, fáradság szuny oszt.
S Z Ú N Y A S Z T Á S , S Z U N N Y A S Z T Á S , (szúny-asz-t-ás v. szunny-(szúny-asz-t-ás) fn. tt. szúnyasztás-t, t b .
— ok, h a r m . szr. — a . Cselekvés, vagy hatás, mely á l t a l valakit s z ú n y a d t a t n a k , csendesen a l t a t n a k .
S Z Ú N Y A S Z T É K , (szúny-asz-t-ék) fn. tt. szu
nyaszték-ot, h a r m . szr. — a . Mindennemű szer, mely szúnyaszt, e l a l t a t ; pl. álomital, mákony stb.
S Z U N Y Á T A , (szuny-ad-a) mu. tt. sssunyátát.
Álmos, álomtól nyomott, b ó b i s k o l ó ; továbbá, álmos
hoz hasonló, tunya, lassú, szuszma ember. Mint gúny
név hasonló a poszáta, alamuszta, maszuta gúnyszók
hoz. Mi képeztetését illeti, törzse szunyád, melyből lett szúnyadó, szúnyada, s h a n g v á l t o z a t t a l szunyáta, s egy jelentésű vele a szúnyatag v. szúnyadag.
S Z U N Y A T A G , (szúny-ad-ag) mn. tt. szúnyatag-ot.
S z ú n y á s r a , alvásra h a j l a n d ó , álmos természetű. Tör
zse szunyád, mint a hasonló képzésű lankatag, herva
tag stb. n e v e k é lankad, hervad stb. Egyébiráni, mint ezen osztályba tartozó némely mások, főnévül is hasz
nálható, álmosság, szúnyadó tulajdonság értelmében.
S Z U N Y Á T Á N , (szúny-ad-a-an) ih. Álmosan, restül, lomhán. Szimyátán látni a dologhoz. (Szabó D.).
S Z U N Y Á T A S Á G , (szuny-ad-a-ság) fn. tt. szu-nyátaság-ot, h a r m . szr. — a . Álomra hajlandó tulaj
donság ; továbbá, tunyaság, lassúság, alainusztaság.
S Z U N Y Á T Ó L , (szúny-ad-ol) önh. m. szunyiítol-t.
Szunydikál, bóbiskol. Gömör és T o r n a '.megyei szó.
S Z U N Y Á T O L Á S , (szuny-ad-ol ás) fn. tt. szu-nyátolás-t, t b . —ok, h a r m . szr. — a . Szunydikálás, bóbiskolás.
S Z U N Y D É K , (szuny-ad-ék) fn. tt. szunydék-ot, h a r m . szr. — a v. —ja. L. S Z Ú N Y A S Z T É K .
S Z U N Y D I K Á L , v. S Z U N D I K Á L , (szúny-ad-og-al) g y a k . önh. m. szunydikál-t. Szemeit le lezárva csendesen bóbiskolva, bólogatva aluddogál, szende
reg. Olvasás közben szunydikálni.
Törzse szunyád, melyből gyakorlatos og képző
vel iett szuny adog, öszvehúzva szuny dog, s kicsinyzö-leg szunyáig, végre al képzővel szunydigal v. -yál, mint toszigál, hajigál, gurigái, s a g-t keményebb fc-ra változtatva szunydikál, mint vájogál, vdjigál, vájikál, vájkál; sántikál, irkál, firkál, turkál stb.
S Z U N Y D I K Á L Á S , (szúny-ad-og-al-ás) fn. tt.
tzunydikálás-t, tb. —ok, h a r m . szr. — a . Bóbiskoló, bólogató aluddogálás, szendergés.
S Z U N Y D Í T , (szúny-ad-ít) áth. in. szunydít-ott, par. — s , htn. — n i v. —ani. Alkatrészei s z e r é n t a m ,
szunyadóvá tesz, elszuunyaszt v a l a k i t ; hanem i n k á b b ö n h a t ó l a g h a s z n á l t a t i k , s am. elszunnyad. Néha néha szunyditotl, s megint tovább olvasott.
S Z U N Y D Í T Á S , (szuny-ad-ít-ás) fn. tt. szunydí-tás-t, tb. —ok, h a r m . szr. — a . E l s z u n n y a d á s . V. ö.
S Z U N Y D Í T .
S Z Ú N Y I , (szúny-i) mn. tt. szúnyi-t. A széke
lyeknél am. aluszékony, szunyáta.
S Z Ú N Y I K , (szúny-ik) k. m. szúny-t. L. S Z U N Y . S Z Ű N Y I T A , tájdivatosan am. szunyáta ; 1. ezt.
S Z Ú N Y O D O Z , 1. S Z Ú N Y A D O Z .
S Z Ú N Y O G , (1), (zúny-og) fn. tt. szúnyog-ot, h a r m . szr. —ja. Többféle fajú rovarnemzetség, vé
k o n y átlátszó h á r t y a s z á r n y a k k a l ; sudár k a r c s ú test
tel, a r á n y l a g hosszú l á b a k k a l , és szipolylyal ellátva, melylyel érzékenyen böknek, és vért színak. Külö
nösen azon faj , mely n e d v e s , vizenyős helyeken szeret tanyázni, s kivált cstve felé szállong, zizegő hangon szól s az embert s más á l l a t o k a t csipkedé
seivel gyötri. (Culex pipiens."). Csípik a szúnyogok.
Szúnyognak vérét csöbörrel nem vehetni. (Km.). Szúnyo
got megszűri, s a legyet elnyeli. (Km.). Az éh szúnyog jobban csíp. (Km.). H a s o n l a t i l a g j e l e n t soványát,
a r á n y l a g igen vékonyat. Olyan mint a szúnyog. Szú
nyog lábú. Nevét valószínűleg tompa zunyogó, zumogó hangjától v e t t e , s képeztetésre hasonló a balog, gya
log, horog, hályog, tályog, vályog szókhoz. A Szúnyog és Szúnyogdi helységek hihetőleg ezen rovarokról ne
v e z t e t t e k cl. Kokon hozzá Vámbéry szerént a csa-gataj szúnak (darázs), szingek (légy), az oszmanli-török szinek (légy), szivri szirtek (szúnyog, szószerént:
hegyes légy).
S Z Ú N Y O G , (2), puszta Pest m.; helyr. Szúnyog
ra, — on, —ról.
S Z Ú N Y O G C S I T É S , (szúnyog-csipés) ösz. fn.
T u l a j d o n k é p szúrás, melyet a szúnyog szipolya az állati bőrön tesz, hogy vért szíhasson. A szúnyogcsi-pés hólyagocskát csinál. Szúnyogcsiszúnyogcsi-pésben is meghalhat az
ember (km.), azaz, n é h a csekély seb is okozhat halált.
S Z Ú N Y O G D , falu Bihar m.; h e l y r . Szúnyogd-ra,
— on, — ról,
S Z Ú N Y O G D I , falu Pozsony ni.; helyr. Szúnyog-di-ba, — b o n , —bál.
S Z Ú N Y O G F Á T Y O L , (szúnyog-fátyol) ösz. fn.
Sürü reczéjü fátyol, a szúnyogok csipése ellen.
S Z Ú N Y O G H Á L Ó , (szúnyog-háló) ösz. fn. Szőr
ből való szitaféle szövet, mely a nyitott ajtó- vagy ablakközbe alkalmazva a szúnyogokat kizárja, vagy megfogja.
S Z Ú N Y O G S Z É K , erdélyi falu a Brassói kerü
l e t b e n ; helyr. Szúnyogszék-re, — é n , •—ról.
S Z Ú N Y O G T Ö V I S , (szúnyog-tövis) ösz. fn. Az iringók neinéhoz tartozó növényfaj népies n e v e ; melynek népiesen még több neve is v a n , ú. m. ördög
szekér v. -borda, v. -oldal v. -rokolya v. -keringő, és át
kozott szamár- v. macska- v. százfejii v. fejér v. mezei tövis; növénytani néven : mezei iringó. (Eryngiuin, cain pestre).
1 4 7 1 S Z U N Y Ó K Á L — S Z Ú R Á S
S Z U N Y Ó K Á L , (szunyóogál) lásd : S Z U N Y -D I K Á L .
S Z Ú P A T A K , falu Nógrád m.; helyr. —patak-ra,
— on, —ról.
S Z Ú P 1 L L E , (szú-pille) 1. F Ü Z P I L L E .
S Z U P O J K A (Krizánál), v a g y S Z U P O L Y K A (Szabó Dávidnál), v a g y S Z U P U L Y K A , (többeknél), (szup-oly-ka v. szup-oly-g-ó) mn. t t . szupolykát. Baróti Szabó D. szerint am. kisded, k e r e k d e d , meg nem eresztett, karcsú, pl. h a s , orr. K r i z a J á n o s n á l tojás
dadon hegyesüló', k a r c s u a n elvékonyuló. Csere J á n o s nál cléfordúl : szupolyka húsú. Alapértelménél fogva gyöke szvp rokon a ezuporít, csuporít, igék ezup, csvp gyökéhez.
S Z Ú P O R , (szú-por) 1. S Z Ú L I S Z T .
SZÚR, 1. elvont g y ö k e szurok, szurmos, szurtos s z ó k n a k s rokon sár, zsír s z ó k k a l ; 2. 1. S Z Ű R .
SZÚR, (szá-r v. szu-or) á t h . m. szúr-t. 1) Vala
mely hegyes eszközt beledöf, belebök bizonyos testbe.
Villát a húsba, karót a földbe szúrni. Igekötó'vel egye
sülve különféle cselekvésekre vonatkozik, melyek bökés, döfés által h a j t a t n a k végre. Tűvel fölszúrni a hályogot. Dárdával leszúrni az ellenséget. Kiszúrni a sze
met. Nyársra felszúrni a sütnivaló csirkét, szalonnaszele
teket. Kezét késsel megszúrni. Altalszúrni valamit. Tőrrel hozzászúrni valakihez. 2) Mondják bizonyos tövises, szeges, hegyes testekről, melyek más testeket érintve rést, nyilast és fájdalmat okoznak. Szúr a tövis, tüske.
Ötét is kiszúrta a sok tüske. (Km.). A szeges örv szúrja a testet. 3) A t v . a szúrás á l t a l okozott fájdalomhoz hasonló érzést okoz. Valami szúrja az oldaléit, torkát.
4) Néha am. m e g ü t k ö z é s t , b o t r á n y t szül, pl. midőn azt mondjuk valamiről, hogy, szemet szúr. 5) A v a dászoknál szúrnak a szalonkák midőn a levegőben egymást kergetik.
J e l e n ige azon szu, sze, szi g y ö k h a n g u szókkal áll fogalmi viszonyban, melyek bökő, döfő tulajdon
ságra v o n a t k o z n a k , milyenek, szú főnév, szueza, szu
szai, szeg, szigony. V. ö. SZUCZA. H a n g v á l t o z a t t a l rokon vele : túr, s képeztetésre h a s o n l ó k hozzá : csúr, szűr, kér, mér, sír stb. igék. Idegen nyelvekben legközelebb áll hozzá a mongol szoro-khu (percer);
rokon vele t o v á b b á Budenz J. szerént a cseremisz sur, h o n n a n s'ur'so am. bolha.
S Z U R A , (szur-a, a z a z szúr-ó) fn. tt. szurá-t.
Gyilok, mint szúró eszköz.
S Z U R A G Á S , (szú-rágás) ösz. fn. R á g á s , mcly-lycl a szú novü féreg a fát porrá őrli. Szúrágástól el
porhadt gerenda.
S Z Ú R A G T A , (rágta) ösz. m n . A m i t a szú-férég megrágott, likacsossá tett, porrá őrlött. Szúrágta fenyüszál.
S Z U R A N Y , puszta Gömör m.; helyr. Szurany-ba,
— ban, —ból.
S Z Ú R Á S , S Z Ú R Á S , (szur-ás) fn. t t . szúrás-t, t b . — o k , h a r m . szr. — a . 1 ) C s e l e k v é s , melynél fogva v a l a k i bizonyos eszközzel döfést, b ö k é s t te-szen. Egy szúrással megölni valakit. 2) Azon rés, lik,
S Z Ú R A T — S Z U R D O K 1 4 7 2 melyet a szúró eszköz nyit. Kardszurás, törszurás.
'Testén több szúrás látszik. S z a b a t o s a b b a n szólva : szú
rat. 3) Á t v . éles, nyilaid fájdalom a testnek vala
mely részében. Oldalszurás, hátszurás. Máskép : szege-zés, nyilalás.
S Z Ú R A T , (szur-at) fn. tt. szúrat-ot, h a r m . szr.
— a. Szúrás által a l a k u l t rés, lik, pont.
S Z U R Á T A , fn. tt. szurátát. A székelyeknél kü
lönösen U d v a r h e l y székben, de csak r i t k á n eléforduló szó s am. leánydrusza vagy leányját. Kétségenkivül össze van téve a sora román szóból (latinul : soror) és ját székely szóból. V. ö. J Á T , ( 2 ) .
S Z Ú R A T O S , (szur-at-os) mn. tt. szúratos-t v.
— at, t b . —ak. Szúrások által pontozott, pettyege
tett, k i l i k g a t o t t .
S Z Ú R C S A P , (szűr-csap) ösz. fn. Háromélü kés, melyet némely állatok felfúvódásánál azok bőribe szúrva vizet vagy szelet eresztenek ki. H a s z n á l j á k némely emberi vizkórságban is. ( T r o k á r v. j o b b a n francziásau : troiscart olv. t r o a k á r ) .
S Z U R D A L , (od-al) g y a k . á t h . m. szur-dal-t. G y a k r a n , folytonosan, v a g y több pontokon szúr, bök, döf, v a g y többeket megszúr, leszúr stb.
A dühös veszekedők késekkel szurdalják egymást. Kezeit, arczát őszveszurdalták a tüskék.
S Z U R D A L A S , (szur-od-a-ás) fn. tt. szurdalás-t, t b . —ok, h a r m . szr. — a . G y a k o r i folytonos, v a g y több ponton ejtett szúrás.
S Z Ú R D A N C S , (szur-od-ancs) fn. tt. szurdan-cs-ot, h a r m . szr. — a . Növénynem a tizhímesek sere
géből és egyanyások rendjéből; csészéje öt h a s á b u ; b o k r é t á j a öt szirmú , szétnyiló ; bibéje száratlan ; tokja öt, púpos, tövises, honnan a neve. (Tribulus).
F a j a i között legnevezetesb a súlyom szurdancs, más
k é p : koldustetű vagy királydinnye. K é p e z t e t é s r e ha
sonlók hozzá furdancs , ripancs , kullancs , bogáncs (bogács), varancs, gSrüncs.
S Z U R D É K , S Z U R D I K , (szur-od-ék) l á s d : S Z U R D O K , ( 1 ) .
S Z U R D É K O S , (szur-od-ék-os) 1. S Z U R D O K O S . S Z U R D O G Á L , (szuorodogál); S Z U R D O -G Á L Á S , 1. S Z U R K Á L ; S Z U R K Á L Á S .
S Z U R D O K , (szur-od-ok) fn. t t . szurdok-ot, h a r m . szr. —a v. —ja. 1) H e g y e k közé szorult szűk út, szoros átmenet. 2) Szélcsb ért. a k á r m i l y keskeny ha
tárok közé foglalt szug, v a g y szűk öblű bejárás, p l . a kemeneze mögötti k u c z k ó (különösen , szúrdik) vagy az úgy nevezett kutyaszorító. 3) Néha j e l e n t kis házikót, k u n y h ó t is, mennyiben szoros a b e n n e lakás.
Alapfogalomban és gyökre nézve a szór, szoros, szorul, szorít, szorong szókkal egy eredetű, mintha volna szordok v. szordék. Végképzőjét illetőleg azon szók osztályába tartozik, melyekben az ék ok k é p z ő k v á l t a k o z n a k , mint : hajlék hajlok, marék marok, szán
dék szándok, fazék fázok stb. Ennélfogva a szurdok is terjedelmes szokás szerint szurdék. V. ö. SZÓR, elavult gyök.
1 4 7 3 S Z U R D O K — S Z U R K O S S Z U R K O S Á N — S Z Ú R Ó 1 4 7 4 S Z U R D O K , ( 2 ) , faluk A b a ú j , Bihar, Mármaros
m. puszták Heves és H o u t m.; helyr. Sturdok-ra, — o n ,
— ról, L: S Z U R D U K .
S Z U R D O K O S , (szur-od-ok-os) mn. t t . szurdo:
kos-t v. —at, tb. —ak. Szoros, szűk, búvóhelyekkel, k u c z k ó k k a l e l l á t o t t ; keskeny átjárásu. Szurdokos hegylánca.
S Z U R D O K - P Ü S P Ö K I , falu Heves m.; helyr.
— Püspöki-be, —ben, —bői.
S Z U R D U K , K I S — , N A G Y — , faluk Krassó m. erdélyi faluk B. Szolnok és Torda in.; helyr.
Szurdok-ra, — o n , •—ról.
S Z U R D U K - K Á P O L N A K , falu K ő v á r vidéké
bon ; helyr. —Kápolnak-on, — r a , •—ról.
S Z U R K , némely régieknél, pl. a Debreczeni Legendáskönyvben am. szurok ; 1. ezt.
S Z U R K Á L , (szúc-og-ál) g y a k . áth. m. szurkált.
V a l a m i t g y a k r a n v a g y folytonosan, vagy különkülön t ö b b e k e t szúr. Osztökével szurkálni a bivalt. Meztelen talpát szurkálja az igliczetövis. Leszurkálni a fűzágakat tenyésztés végett. Átv. valakit csípős, élezés s z a v a k k a l , czélzásokkal b á n t o g a t , szuttyongat. Ez igének kö-zépképzó'je k nem egyéb, m i n t a gyakorlatos k é p z ő g , t e h á t elemezve, szur-og-ál, mint, turkál turogál, irkál irogál, nyirkai nyirogál, vájkál vájogál, csuszkái csuszo-gál, és több mások.
S Z U R K Á L Á S , (szúr-og-ál-ás) fn. tt. szurkálás-t, tb. —ok, h a r m . szr. •—a. Gyakori, v a g y folytonos, vagy t ö b b e k r e terjedő szúrás, bökés, döfés. Á t v . csí
pős, élezés szavak általi bökdösés, szuttyongatás.
S Z U R K Á L Ó , (szúr-og-ál-ó) mn. és fn. tt. szur-káh'i-t. Ami g y a k r a n , vagy folytonosan szúr. Főnévi-minemüségben jelent eszközt, melylyel valamit szur
k á l n i szoktak ,. pl. pipaszurkáló.
S Z U R K Á L Ó D Á S , (szúr-og:ál-ó-od-ás) fn. tt.
sxurkálódás-t, tb. —ok, 1) E g y m á s n a k viszonyos szur-k á l á s a . 2) Á t v . csipös, elmés, másoszur-kat ingerlő, bántó s z u t t y o n g a t á s .
S Z U R K Á L Ó D I K , ( s z u r - o g 4 1 - ó - o d - i k ) b o l s z . m. szurkálód-tam, —tál, —ott. E g y m á s t viszonyosán szurkálja. Á t v . v a l a k i r e czélozva csipősen elméncz-k e d i elméncz-k , élezeselméncz-kedielméncz-k.
S Z U R K O L , (szur-ok-ol) áth. m. szurkol-t. 1) Szu
r o k k a l beken, beönt, bevon, beragaszt valamit. Szúr-kolni a fonalat, a hajó varrásait. BeszurSzúr-kolni a kereket.
2) Önhatói minőségben tréfás népnyelven, elszurkolni, am. elsurranni, féltében olsompolyodni. Ez értelem
ben a sütésre vonatkozó sur, surran szókhoz r o k o n . S Z U R K O L Á S , (szur-ok-ol-ás) fn. tt. szurkolás-t, t b . —ok; h a r m . szr. — a . Szurokkal bekenés, beön
tés, behúzás, b e r a g a s z t á s .
S Z U R K O L A T , (szur-ok-ol-at) fn. tt. szurkolat-ot, h a r m . szr. — a. S z u r o k k a l bekent része valaminek.
Hajó szurkolata.
S Z U R K O S , (szur-ok:os) mn. tt. szurkos-t v. —at, t b . —ak. 1) Szurokkal b e k e n t , mázolt, beragasztott, vagy, amiben szurkot t a r t a n a k . Szurkos fonál. Szur
kos vászon, ponyva. Szurkos hajó. Szurkot1 vargalegény.
AKAD. NAOT SZÓTÁB V. KÖT.
Szurkos edény. 2) Szurokrészeket t a r t a l m a z ó . Szurkos fényű. Szurkos fold, gyanta, hant. 3) Á t v . szurkos kezű, ki lopni szeret, tolvaj. Nem tolvaj, hanem csak szur
kos a keze. (Km.). V. ö. S Z U R O K .
SZURKOSÁN, (szur-ok-os-an) ih. Szurokkal be
kenve, bemázolva ; átv. moc»kosan, szurtosan, kor
mosán.
S Z U R K O S F E N Y Ü v a g y — F É N Y Ű , (szurkos-fenyíí) ösz. fn. 1. LTJCZFENYÜ.
S Z U R K O S K E Z Ü , S Z U R K O S M A R K U , (szurkos-kezü v. m a r k u ) ösz. mn. Átv. ért. arról mondják, aki szereti elorozni amihez hozzáfér, kinek a keze ahhoz mintegy h o z z á r a g a d .
S Z U R K O S M É C S V I R Á G , (szurkos-mécs-virág) ösz. fn. A mécsvirág nemű növény egyik f a j a ; szir
mai épek, kevéssé c s o r b á k ; szára czikkelyes ; min
den czikkely a l a t t szurkos, r a g a d ó s ; virági gyűrű
sek, vörösek. (Lychnis viscaria).
S Z U R K O S O D Á S , (szur-ok-os-od-ás) fn. tt. azúr-' kosodás-t, t b . —ok, h a r m . szr. — a . Valamely testnek a hozzá t a p a d t szurok általi bemocskosodása, bofe-ketedése.
S Z U R K O S O D I K , (ok-os-od-ik) k. m. szur-kosod-tam, —tód, —ott. A hozzá t a p a d t szuroktól mocskossá, feketévé leszen. Aki szurkot forgat, meg-szurkosodik. (Km.).
S Z U R K O S S Á G , (szur-ok-os-ság) fn. tt. szurkos-ság-ot, h a r m . szr. — a . Szurkos állapota, vagy t u l a j donsága valamely testnek.
S Z U R K O Z , (szur-ok-oz) áth. m. szurkoz-tám,
— tál, —ott, p a r . — z . Szurokkal b e k e n , bemázolj megragaszt v a l a m i t ; máskép : szurkol.
S Z U R K O Z Á S , (szur-ok-oz-ás) fn. tt. szurkozás-t, tb. —ok, h a r m . szr. — a . S z u r o k k a l bekenés, be
eresztés, megragasztás.
S Z U R K O Z A T , (szur-ok-oz-at)fn. tt. szurkozat-ot, h a r m . szr. — a . Azon szuroktapasz, v a g y kenőcs, mely bizonyos testet borít.
S Z U R K O Z O T T , (ok-oz-ott) mn. t t . szur-kozott-at. Amit s z u r o k k a l b e k e n t e k , beöntöttek, meg
ragasztottak. Szurkozott fonál, vászon.
S Z U R M O S , (szur-om-os) mn. tt. szurmos-t V.
— at, t b . — a k . Holmi r a g a d ó s , t a p a d ó mocsokkal b e k e n t , m á z o l t ; m á s k é p : czirmos , szirtos , szurtos, szurkos, melyekkel alapfogalomban és g y ö k h a n g o k b a n egyezik. V. ö. S Z U R O K , S Z U R T O S .
S Z U R M O S A N , (szur'Om-os-an) ih. Szurmos ál
lapotban.
S Z U R M O S Í T , ( szur-om-os-ít) 1. CZIRMOS1T.
SZURMOSODÁS, (om-os-od-ás) fn. tt. szur-mosodás-t, t b . —ok. Állapot, midőn v a l a k i v a g y va
lami szurmossá lesz v. válik.
SZURMOSODIK, (szur-om-os-od-ik) k. m. szúr*
mosod-tam, —tál, —olt. Szurmossá lesz v. válik.
S Z Ú R Ó , S Z Ú R Ó , (szúr-ó) mn. tt. szuró-t.
Ami hegyes, tövises, szeges tulajdonságánál fogva szúr, bök, döf; t o v á b b á ilynemű eszköz. Szúró tövis, tüske. Szúró fegyverek. Átv. éles, nyilaló fájdalma.
0 3