Szél- hegy, kőfejtő

A Tardos községtől északra, a Süttő felé tartó műúttól keletre emelkedő Szél-hegy felső-jurája nagyon változatos és régóta ismert. Egy alig egy kilométer sugarú körön

5. táblázat. Az asszony-hegyi szelvény felső-jura ammonoidea faunájának réteg szerinti elterjedése és a rétegsor biosztratigráfia tagolása. A számok példányszámot jelölnek

42

belül a malmot legalább négy különböző rétegsor (fácies) képviseli. Ezek a következők:

– Barnás, sárgás, gyakran lilás színű, tömött, mikrites mészkő. A dogger és malm rétegsor kondenzált, a radiolarit hiányzik (Vigh Gy. 1935, Vigh G. 1953). A rétegek a Szél-hegy ÉK-i letörésénél, a hegyoldalban törmelékben, és egy kis kőbányában bukkannak ki. A kőbányában a felső-jura felett az alsó-kréta is megtalálható.

– Sajátságos megjelenésű és faunájú világos színű, apró, gyakran pátitos kalcittal kitöltött ammoniteszeket és ammonitesz töredékeket bőven tartalmazó, hierlatzi-jellegű malm. Ezek a rétegek a hegytető ÉNy-i letörésénél, egy mesterséges feltárásban (Szél-hegy, akna) találhatók (Vigh Gy. 1935, Főzy et al. 1994).

– Triász és dogger mészkődarabokat tartalmazó felső-jura breccsa a hegy ÉNy-i letörésénél húzódó árokban (Bárány 2004).

– Hét méter vastagságban radiolaritot is tartalmazó – az első helyen említettnél lényegesen teljesebb –, felső-jura rétegsor, amelyet a Szél-hegy délebbi részén mélyített TB-2-es fúrás tárt fel a mintegy 40 méter vastag liász felett (Lantos 1997, Bárány 2004).

A felső-jura és az alsó-kréta kifejlődése szempontjából is fontos Szél-hegyről Jakucsné Neubrandt (1953) részletes földtani térképet közölt és a két fontosabb kibukkanás szerepel Fülöp 1958-ban megjelent monográfiája mellékleteként szereplő térképen is.

A szél-hegyi cephalopodák részben a hegy ÉK-i oldalából, részben a kis kőbányából, részben pedig az „Szél-hegy akna” néven elkülönített feltárásból valók. A hegyoldalból és az aknából származó példányokat Vigh Gyula és Gusztáv gyűjtötték, nem réteg szerint. A kőbányából származó faunát a MÁFI munkatársai réteg szerint gyűjtötték be. A hegyoldalból és a kőbányából származó anyag mind megtartási állapotát, mind összetételét tekintve nagyon hasonló, ezért ezeket ebben az alfejezetben, együtt tárgyalom. Az akna faunája minden tekintetben eltérő, azért ezt a következő alfejezetben ismertetem.

A már említett kis kőbánya a hegy ÉK-i oldalán bozóttal sűrűn körbenőve helyezkedik el. A lelőhely földrajzi koordinátái: 47° 40' 31" É, 18° 27' 00" K. A szelvény extrém módon hiányos: az idősebb jura felett a radiolarit kimaradásával néhány középső-jura réteg és néhány méter vastagságú felső-jura–alsó-kréta rétegsor települ (13. ábra). Fülöp (1958) közli a kőbánya vázlatos szelvényrajzát és rétegsor felső részén található rétegeket a felsővadácsi (breccsa) rétegekkel heteropikus fáciesűnek tekinti. Császár et al. (1998) ugyan ezeket a rétegeket valangini korúnak jelzi.

A kőfejtő szerény faunája (6. táblázat), közepes megtartású, töredékes, gyakran erősen eloldódott ammonitesz kőbelekből áll. A bajocit jelző félbeoldott Stephanoceratidaek egy keményfelszín alól kerültek ki. A felette települő néhány réteg kimmeridgei ammoniteszeket tartalmazott. Az emeleten belül csak a két felső zóna (Cavouri és Beckeri) voltak azonosíthatók. Az alsó-tithon szintén rosszul reprezentált, a felső-tithon pedig egyáltalán nem. A tithon zónák közül egyedül a Fallauxi zóna volt dokumentálható, az is csak feltételesen. A tithon felett települő nagyon finom szemcsés, olykor gradációt is mutató breccsarétegek nagyon kevés ammoniteszt tartalmaztak, de a 6. rétegből már kréta (berriasi) cephalopodák kerültek elő.

A felhagyott kőbányából réteg szerint gyűjtött szegényes ammoniteszfauna jól kiegészíthető volt azzal a gazdag és szép cephalopoda-anyaggal, amelyet Vigh Gyula gyűjtött 1943-ban a közelben. A gyűjteményben fellelt példányok alátétcédulái szerint

a maradványok „a Szél-hegy É-i végén, az ÉK-i nagyárok nyugati oldalából”

származnak. Az ammonitesz anyagban több régen leírt, „klasszikus”, ám kevéssé ismert faj volt azonosítható. Ezek a következők:

kimmeridgei ammoniteszek: példányszám

Phylloceras consanguineum Gemmellaro, 1876 [VIII/1] ... (3) Calliphylloceras empedoclis (Gemmellaro, 1872) [X/3] ... (3) Calliphylloceras sp. [VIII/4] ... (1) Holcophylloceras polyolcum (Benecke, 1866) [VIII/3] ... (2) Sowerbyceras sp. [VIII/5] ... (1) Phylloceras spp. [VIII/2] ... (30) Lytoceras polycyclum camertinum Canavari, 1897 ... (22) Lytoceras spp. ... (20) Lissoceratoides sp. aff erato (d’Orbigny, 1850) [XI/1] ... (1) Taramelliceras compsum (Oppel, 1863) [XI/2] ... (3) Taramelliceras sp. [XI/4] ... (2) Metahaploceras strombecki (Oppel, 1857) [XI/7] ... (2)

“Lingulaticeras” fialar (Oppel, 1863) [XI/5] ... (1) Presimoceras cf. herbichi (Neumayr, 1873) [X/2, 5–6] ... (3) Nebrodites sp. [X/1] ... (15) Herbichiceras tantalus (Herbich, 1878) [X/7] ... (5) Crussoliceras acer (Neumayr, 1853) ... (1) Crussoliceras cf. acer (Neumayr, 1853) [X/4] ... (1) Lithacoceras fasciferus (Neumayr, 1873) [XI/1] ... (4) Aspidoceras apenninicum Zittel, 1870 [XI/2] ... (1) Physodoceras acanthicum (Oppel, 1863) ... (2) Hybonoticeras pressulum (Neumayr, 1871)[XI/3] ... (2) Toulisphinctes garibaldii (Gemmellaro, 1871) ... (1) Aspidoceras spp. ... (33) Aptychus spp. ... (13)

tithon ammoniteszek: példányszám

Lytoceras liebigi (Oppel, 1865) ... (1) Haploceras sp. ... (3) Physodoceras neoburgense (Oppel, 1863) ... (2)

berriasi ammoniteszek: példányszám

Phylloceras sp. ... (2) Spiticeras celsum (Oppel, 1865) [XL/2] ... (1) Himalayites kasbensis (Pomel, 1889) ... (1) Himalayites tardosi Szives és Főzy, 2014 [XL/3] ... (1) Micracanthoceras (Corongoceras) koellikeri (Oppel in Zittel, 1868) ... (2) Malbosiceras chaperi (Pictet, 1868) ... (1) Tirnovella allobrogensis (Mazenot, 1939) ... (1) Fauriella gauthieri Le Hégarat, 1973 [XL/5] ... (1) Pseudosubplanites grandis Le Hégarat, 1973 [XL/1] ... (1)

valangini ammoniteszek: példányszám

Spiticeras sp. ... (2)

44

A törmelékéből gyűjtött fauna jobb megtartású és gazdagabb, mint a kőbánya réteg szerint gyűjtött anyaga és egyúttal több rétegtani szint jelenlétére is utal. A Metahaploceras strombecki (Oppel) és a Physodoceras acanthicum (Oppel) jelenléte azt jelzi, hogy a hegyoldalban a kimmeridgei olyan mélyebb szintjei is képviselve vannak, amelyeket a kőfejtőben nem sikerült dokumentálni. A berriasi fauna is sokkal változatosabb, mint a szelvény szerint gyűjtött. A szintén törmelékből gyűjtött és innen új fajként leírt Himalayites tardosi Szives et Főzy korát a példányból készült vékonycsiszolatban meghatározott Calpionellidaek alapján rögzítettük.

A Szél-hegy ÉK-i oldalán réteg szerint és törmelékből gyűjtött cephalopoda-anyag elsősorban faunisztikai szempontból jelentős. A cephalopoda-anyag, amely a Herbich és Neumayr által a Keleti-Kárpátokból leírt kimmeridgei faunákkal mutat szoros rokonságot számos kevéssé ismert faj jó megtartású példányát tartalmazza. A viszonylag gazdagnak tekinthető berriasi anyag is kiemelt fontosságú a Gerecse tekintetében. A jura rétegsor extrém hiányos volta, a berriasi breccsa sajátos kifejlődése, és a Berseki Márga Formáció márgarétegeinek feltűnő hiánya okán is külön figyelmet érdemel a szelvény.

13. ábra.

A szél-hegyi felhagyott kőfejtő felső szakaszának rétegsora a feltárás jellegzetes részletével.

(Főzy et al. 2013a nyomán)