Hárskút

A Hárskúttól DNy-ra 2,5 kilométerre nyíló Közöskúti-árok ősmaradványokban gazdag rétegsora a hazai mezozoós kutatások kiemelkedően fontos színhelye, amelyről ifj. Noszky (1943) közölte az első adatokat. A jura és alsó-kréta különböző rétegtani szintjeit képviselő, egymáshoz közeli kibukkanásokat Noszky az Északi Bakony 1:25000-es méretarányú földtani térképén is feltüntette (Noszky 1957), és a hárskúti szelvény sematikus oszlopdiagramja az 1:200 000-es földtani térkép magyarázójában is szerepel (Noszky 1972, p. 73). A sekély árok talpi részén kibukkanó erősen 3. ábra.

A Dunántúli-középhegység legfontosabb felső-jura –alsó-kréta szelvényeinek topográfiai helyzete. A: Gerecse, B: Bakony, C: Pilis

16

hézagos, kis vastagságú, kondenzált liász és dogger rétegek cephalopoda-faunáját és biosztratigráfiáját Géczy (1971) és Galácz (1975) publikálták. A völgy két oldalát alkotó természetes sziklakibúvások egy vastagabb, viszonylagosan teljes felső-jura–

alsó-kréta rétegsort rejtenek, amelyről a Mediterrán Jura Kollokvium kirándulásvezetőjében szelvényrajz is megjelent (Fülöp et al. 1969). A teljes szelvényről Galácz (1989a) nyújt részletes leírást.

A felső-jura–alsó-kréta rétegsor két egymáshoz közel eső, egymást jól kiegészítő szelvényben (HK-II. és HK-12) tanulmányozható, amelyeket a Magyar Állami Földtani Intézet munkatársai tárták fel és gyűjtötték be Fülöp József megbízásából, Kocsis Lajos irányításával. A két szelvény mellett további kiegészítő szelvényeket (HK 12/a és HK 123) is megmintáztak, az ezekből kikerült ősmaradványok azonban hiányosan maradtak fenn, az eredeti gyűjtési jegyzőkönyvek nem elérhetők, ezért ezek anyagát nem értékeltem.

Hárskút, Közöskúti-árok, HK-II-es szelvény

A HK-II-es szelvény az árok déli oldalán, a Prédikálószékként is ismert látványos szikla rétegsorát öleli fel (4. ábra). A feltárás földrajzi koordinátái: 47° 09' 51.98” É, 17° 47' 07.09” K. A szelvényt 1967-ben gyűjtötték be. A cél az volt, hogy egy folyamatosnak tekinthető rétegsorban, cephalopodák és mikrofauna alapján is kimutassák a jura/kréta határt. Ez ugyanis a korábban begyűjtött másik (HK-12-es) szelvényben nem volt dokumentálható, lévén annak teljes anyaga kréta korúnak bizonyult.

4. ábra.

A Prédikálószékként is ismert Hárskút II számú szelvény (HK-II) földtani szelvényvázlata a feltárás jellegzetes részletével. A számok rétegeket jelölnek. (Főzy 1990b nyomán, módosítva)

A rétegsor legalsó részén kibukkan a radiolarit, amely felett gumós, ammoniteszes mészkő, majd világos színű, egyenetlenül rétegzett mészkő található. A rétegsor Calpionellidae faunáját Knauer József, az alsó-kréta ammoniteszeket Horváth Anna határozta meg. Eredményeiket közösen publikálták (Horváth és Knauer 1987).

Kimutatható volt, hogy a rétegsor az előzetes elvárásoknak megfelelően valóban tartalmazza a jura/kréta határt, amelyet a szerzők a feltárás felső harmadában, a 32.

réteg bázisánál húztak meg. A szelvény felső-jura ammoniteszfaunáját és biosztratigráfiáját Főzy (1990b) publikálta.

A radiolarit feletti két réteg nagyon rossz megtartású, erősen eloldott legfelső kimmeridgei (Beckeri zóna) ammoniteszeket tartalmazott. Felfelé haladva a rétegsorban az aránylag jó megtartású, mindkét oldalukon megőrződött ammoniteszek alapján egy teljesnek mondható alsó-tithon (Hybonotum, Darwini, Semiforme, Fallauxi és Ponti zóna) volt dokumentálható. Néhány rétegtani vagy egyéb szempontból fontos hárskúti tithon ammonitesz a XXII–XXIV. fényképtáblákon látható. A felső-tithon ammonitesz zónákat mindeddig nem sikerült megbízható módon elhatárolni egymástól.

Az ősmaradványok a jura/kréta határ közelében és felette „kevés kivétellel rossz megtartásúak, sokszor teljesen feloldódott felülettel és sok a töredékes példány is”

(Horváth és Knauer 1987, p. 406). Ennek ellenére a szerzők a 755 kréta ammoniteszmaradványt 61 fajba sorolták és az akkor felismerhető valamennyi berriasi szubzónát azonosították a rétegsorban.

Hárskút, Közöskúti-árok, HK-12-es szelvény

A HK-12 számú szelvény (5. ábra) a Közöskúti-árok Hárskúthoz közelebb eső végében, az árok északi oldalában és a felette magasodó platón húzódik (földrajzi koordináták: 47° 09' 58.12” É, 17° 47' 11.51” K). Ennek anyagát 1960-ban gyűjtötték be. A fő cél a jura/kréta határ dokumentálása lett volna, de a szelvény alja nem érte el a jurát. A szelvény alsó szakasza egy természetes eredetűnek tűnő sziklahasadék, amelyet valószínűleg kitágítottak a gyűjtőmunka során. A kőzet tömött, kemény, szívós, vöröses színű gumós mészkő, amely közepes vagy rossz megtartású ammonitesz kőbeleket tartalmaz. A sziklakibúvás felső részén a kőzet színe kivilágosodik, és a lejjebb ammonitico rosso jellegű kőzetből biancone-típusú mészmárga fejlődik ki. Egyes szintjei (10. réteg) különösen gazdagok ősmaradványokban. A 10. réteg felett a szelvény sekély, a lemezes mészmárga dőlésével azonos csapású kutatóárokban folytatódik, amely keresztezi a „herendi mélyutat”, s amely egy szürke, rosszul rétegzett márgát feltáró gödörben végződik. A márga felett az erdőben kibukkannak a Tatai Mészkő crinoidea törmeléktől csillogó darabjai.

A HK-12 számú szelvény faunája legnagyobb részt cephalopodákat (főként ammoniteszeket és belemniteszeket), kisebb részben bentosz maradványokat (elsősorban brachiopodákat és echinoideákat) tartalmaz. A szelvénnyel kapcsolatos rétegtani eredményeket – Horváth Anna faunavizsgálatára támaszkodva – Fülöp József közli 1964-es monográfiájában. Fülöp megállapította, hogy a tithon rétegekből folyamatosan kifejlődő alsó-kréta sorozat a berriasi, valangini, hauterivi és barremi emeleteket egyaránt képviseli és a cephalopodákban különösen gazdag szint középső -valangini korú. Réteg szerinti faunaértékelés nem történt, a közölt vázlatos szelvényrajz alapján a begyűjtött 41 réteg pontos rétegtani helyzete nem tisztázható.

A szelvény terepi újravizsgálatával, és a korábban begyűjtött ammoniteszfauna revíziójával, az egyes rétegek pontos sztratigráfiai helyzete tisztázható volt (Főzy et al.

18

2010). Eszerint a begyűjtött legalsó rétegek (?41–32) „középső-berriasiak” (Occitanica zóna), míg a felette lévők (13–22) felső-berriasiak (Boissieri zóna). Néhány rétegtani vagy egyéb szempontból fontos hárskúti berriasi ammonitesz a XXXV–XXXIX.

fényképtáblákon látható. A 12. réteg a kora-valangini Pertransiens zónába tartozik; a 10–11-es rétegek az Pertransiens és Campylotoxus zónákat egyaránt képviselik. A 10.

rétegből különösen sok példány került elő; a cephalopodák tömeges előfordulása a kondenzáció jele. Az egybegyűjtött anyagban a különböző rétegtani szintek jelenlétére az ősmaradványok némiképp eltérő megtartási állapota is utal. A legfelső 9 réteg anyaga a Verrucosum zónát képviseli (1. táblázat). Ezt a szintet a legújabb rétegtani táblázatok a késő-valangini legalsó szintjének tekintik.

A rétegsorban való eligazodásban, és a korábbi gyűjtés rétegszámainak azonosításában fontos szerep jutott a kondenzált 10. rétegnek, amelyet annak idején – éppen különös gazdagsága miatt – sokkal nagyobb felületen gyűjtöttek be, mint a többit, és ennek nyomai mai is jól láthatók a terepen. A hárskúti szelvény valangini

5. ábra.

A hárskúti HK-12 szelvény rétegoszlopa a feltárás néhány jellegzetes részletével. (Főzy et al. 2010 nyomán, módosítva)

rétegeiből gyűjtött fontosabb ammoniteszeket a XLVI–XLIX. fényképtáblák szemléltetik

A belemniteszek alapján levont rétegtani következtetések jó egyezést mutatnak az ammonitesz-sztratigráfia adatokkal. A Duvalia lata (de Blainville) alakkörbe tartozó formák dominanciájával jellemezhető késő-berriasi együttes gazdag faunával képviselt. E felett további három belemnitesz együttes volt elkülöníthető. Az első a berriasi/valangini határ környékére, a második a kora-valangini magasabb részére (Pertransiens és Campylotoxus zónák) jellemző. A legfelső belemniteszes rétegekben előforduló Pseudobelus példányok a késő-valangini bázisát jelzik.

A Calpionellidaek alapján a C, D és E zónák, ill. azok bizonyos részei voltak dokumentálhatók. A kondenzált 10. réteg három mintája az E zóna alsó részét, egy további mintája a D3 alzónát képviseli.

A szelvény legfelső részén mélyített kutatógödör mállott, márgás anyagából gyűjthető ősmaradványokat Fülöp barremi korúnak tekintette. E kis fauna újra vizsgá-

lata alapján megállapítható volt, hogy egyetlen olyan cephalopoda fajt sem tartalmaz, amely kizárólag a barremiből ismert – az ammoniteszek mindegyike [LVI/1, 2, 5] már az hauterivi végén megjelent, ezért a fauna késő-hauterivi kort jelez. Ezt megerősíteni 1. táblázat.

A hárskúti HK-12 szelvény ammonoidea faunájának réteg szerinti elterjedése és a rétegsor biosztratigráfia tagolása. A számok példányszámot jelölnek. A Calpionellidae faunát Knauer József határozta meg

20

látszik a szénizotópgörbe is, amely a szelvény tetején megközelíti – de nem éri el – a kora-barremire jellemző háttérértéket.

A biosztratigráfia eredmények alapján várható volt, hogy a szelvény magasabb, makrofaunában szegény, ill. teljesen makrofauna-mentes része magában foglalja azt az idő intervallumot, amelyben a kora-kréta első, Weissert-eseményként is ismert stabil szénizotóp anomáliáját keresni érdemes. Célzott, szükség szerint besűrített mintavételezéssel az anomáliát valóban sikerült kimutatnunk (Főzy et al. 2010). A vonatkozó geokémia eredményeket az 5. fejezet foglalja össze.

A hárskúti felső-jura–alsó-kréta szelvény jelentősége abban áll, hogy alsó szakasza (HK-II.-es szelvény) tartalmazza a jura/kréta határt, amely nem csak mikrofauna, hanem ammoniteszfauna alapján is dokumentálható. A rétegsor felső szakaszában (HK-12-es szelvény) – az alp-kárpáti régión belül elsőként – pontos, több oldalról támogatott biosztratigráfiai kontroll mellett kimutatható volt a kora-kréta Weissert-esemény.