A vállalat életét, fejlődését gátolta, hogy már az alakuláskor több helyszínen, más szervezetek által ideiglenesen átengedett helyiségekben kellett a mun-kát végezni. A létszám növekedésével a helyzet egyre romlott. Az 1970. évi budapesti közületi telefonkönyv 4 helyszínt tartalmaz.
1971-ben már 9 helyen dolgoztak. Mit jelentett ez a gyakorlatban? Zsú-folt szobákat, az akkori időkre egyébként is jellemző telefonhiányt, kézbe-sítési nehézségeket, a nagy partnerforgalom mellett a tárgyalók hiányát.
Gondoljunk csak bele, hogy mennyi iratot kellett végigfuttatni a kézbesítők révén a belvárosban! A visszaemlékezések szerint – s ez eltartott egészen 1973 novemberéig, a székházba történt költözésig – a kézbesítők álló nap hordták-vitték a konszignációs iratokat, fuvarleveleket, egyéb dokumentu-mokat. Az egyik kézbesítő Nagyné Emmike volt, aki naponta kétszer járta
körbe a várost a dokumentumokkal. A má-sik kézbesítő a Bajcsy 5–7. alatti központ-ból naponta kézbesítette a küldeményeket oda-vissza.
Mivel más megoldás nem volt kilátásban, már 1969-ben saját irodaház építését hatá-rozták el. Az engedélyeket az alapítók támo-gatásával sikerült beszerezni. Nem vettek fel hitelt, a vállalat nyereségéből fedezték az épít-kezés költségeit. Az 1970. május 14-i Igaz-gató Tanácsi ülésen a vállalat IgazIgaz-gatója for-málisan is bejelentette az építés megkezdését.
A székházat az Október 6. utca 12. alat-ti, foghíjként működő telken építették fel. A
földszinten egy, a Munkásőrség kezelésében lévő garázs csatlakozott hozzá, amelynek az átadásáért 5 millió Ft-ot kellett fizetni. A Munkásőrség azért adta el a telket a garázzsal, mert nem tartották biztonságosnak a félkatonai alakulat számára a belvárosi helyszínt. Ugyan elvben nem volt olcsó az ingatlan, de valójában szinte ingyen jutott hozzá a Hungaro coop, ugyanis – Törő András visszaemlékezése szerint – az 50 férő helyes garázsnak köszön-hetően nem kellett az amúgy sokba kerülő parkolómegváltási díjat kifizetni a fővárosnak. Az építkezés 66 millió Ft-ba került.
A székház építésére vonatkozó elhatározástól a terv megvalósulásáig több mint négy év telt el, az új irodába 1973 végén költözhettek be.
A székházat a SZÖVTERV vezető tervezője, az Ybl-díjas Kovách István tervezte. Az épület szerkezete egyszerű volt és praktikus. A földszinten
A Hungarocoop telefonszámai és címei az 1970. évi budapesti közületi telefonkönyvben.
és az első emeleten volt az árubemutatás és a protokoll. A II–VIII. emelet munkaszint volt, szintenként 16, szerény méretű irodával és egy-egy tár-gyalószobával. A IX. emeletre került az étterem. Ez a szint visszaugrik, nem látható az utca felől.
Kovách István – ma már túl a nyolcvanon – a saját, családi építészirodá-jában dolgozik. Megkérdeztem, hogy milyen emlékei vannak a Hungaro-coop székház tervezésével és építésével kapcsolatban.
„A Hungarocoop székház egyik jól sikerült, kedvenc épületem volt.
A tervezés és a megvalósítás során az érdekeltek kapcsolata ideális volt” – mondja a tervezőmérnök. A „kedvenc” jelzőt elsősorban a homlokzati bur-kolattal érdemelte ki az épület. Az alumíniumablakok és a bronzos színnel eloxált alumínium burkolati elemek akkor újdonságnak, kuriózumnak szá-mítottak, és mind megjelenésükben, mind fizikai állapotukban időtállónak bizonyultak.44
A tervezési folyamatot „problémamentesként” jellemezte. A külső mé-retek a foghíjtelek miatt adottak voltak. („Amennyi terület volt, annyit lehetett építeni, és amilyen magas a szomszéd, annyi szintet.”) Ma már beépítené a garázs területét is, a parkolást mélygarázsban oldaná meg. A ter-vek kialakítása során a vállalattal jó volt az együttműködés, „se előtte, se utána egyetlen mondat konfliktus nem volt, ami ritkaságnak számított.
Minden ment a maga útján, kevés konzultáció volt, látszott, hogy a válla-lat azt szeretné, ha minél gyorsabban meglenne az épület.” „Elegáns iroda volt, a földszinten szép márványburkolattal, rendes lámpákkal, ami akkor a minőségből kihozható volt, az benne volt.”
A Középülettervező Vállalat volt a kivitelező, a legnagyobb abban az időben, és jó minőségben dolgozott. „Az építkezést a vállalat részéről egy idősebb jogász felügyelte. Az egy erdélyi agyafúrt ember volt, a vérét kiszívta a kivitelezőnek, ha nem megfelelően mentek a dolgok. Olyasmi módon viselkedett, nagyon keményen, mint ahogy most viselkednek az ügyvédek, életveszélyes volt.” Az „idősebb jogász” Kampós Jenő volt, aki a vállalat-vezetés megbízásából a megrendelő képviselőjeként ellenőrizte és tartotta kézben az építkezést, a tőle megszokott alapossággal, szívóssággal, és amire nagyon büszke volt, „csavaros székely ésszel”.
Kovách István megemlítette, hogy a vállalat gondosan karbantartotta az épületet. „Ilyet se hallasz Pesten: évente egyszer a tűzoltókat kihívatták, és lemosatták a homlokzatot. Ez nem volt szokás Magyarországon, hogy valaki törődjön a rábízott holmival.”
LETOLÁS UTÁN DICSÉRET
Amikor a székház elkészült, a Hungarocoop jogi osztályán dolgozó Törő András feladata volt az építkezés lezárása, beleértve a kivitelezői szerző-désben kikötött, a csúszás miatt végül mintegy 6 millió forintra felduz-zadt késedelmi kötbér rendezését. Törő abban állapodott meg a kivitelező képviselőjével, hogy kötbért ugyan nem fizetnek, de 3,5 millió forinttal csökkentik a kivitelezési árat.
„Erről büszkén beszámoltam a vállalatvezetői értekezleten” ‒ emlékezik vissza Törő ‒ „és hideg zuhanyként ért, hogy Galambos, aki bizony ha akart, tudott szarkasztikus is lenni, közölte velem a plénum előtt, hogy ha én olyan nagy jogász lennék, akkor nagyon szégyelleném elmondani, hogy hatmilliós kötbér helyett 3,5 millió forintot szedek be.”
Törő saját szavai szerint „fiatal pukkancs volt”, és gondolkodás nélkül visszavágott: „Ha viszont én lennék a vezérigazgató, és megtudnám, hogy a jogász hatmillió forint kötbér helyett 3,5 millió fejlesztési alapot hozott, akkor megdicsérném.”
Az egész vállalatvezetői gárda megmerevedett, szemek fennakadtak azon, hogy egy ilyen fiatal kölyök hogy mer beolvasni a vezérnek. De Galambos felállt, odament Törőhöz, átölelte, és azt mondta: „Igazad van, gratulálok!”
A költözés az új székházba 1973. november 4-én – ahogy Borbély Zoltán visszaemlékezik – szombaton, Károly napján zajlott. A költözést megelőzően
komoly „haditerv” készült arra, hogyan lehet a legoptimálisabb és a mun-kaszervezés szempontjából is a legmegfelelőbb módon elhelyezni az egyes részlegeket, munkatársakat. Ennek a feladatnak az egyik felelőse Kincses János, a cég rendszerszervezésének akkori irányítója volt. Olyan részletes terv készült – emlékeznek vissza az akkor a székházba költözők –, hogy az egyes szobákon belül még az íróasztalok is el voltak osztva személyekre.
Fordulópontot jelentett ez a Hungarocoop életében nagyon sok szem-pontból. A vállalat fizikailag is egységesen jelent meg, méghozzá a belváros közepén, egy szép új épületben. Mindenki számára láthatóvá vált, ami addig csak szétszórtan létezett. Az üzletfelekben, a külföldi és a belföldi partnerek-ben növelte a vállalat elismertségét, tekintélyét. Segítette, hogy erősödjön az összetartozás érzése, emelte a vállalati öntudatot. A székház hozzájárult az elért eredmények stabilizálásához és a további növekedéshez.