Az új gazdasági mechanizmus egyik sarkalatos pontja volt a külkereske-delmi vállalatok és a termelő, valamint a belföldi kereskekülkereske-delmi vállalatok kapcsolatának átalakítása. A külkereskedelem és a termelés gazdasági egy-ségét elsősorban a vállalatoknak a gazdasági eredményekben való közös érdekeltségével kívánták elérni. Emellett a vállalatok kérhettek önálló kül-kereskedelmi jogot, vagy javasolni lehetett a meglévők módosítását, amit a Külkereskedelmi Minisztérium véleménye alapján a Gazdasági Bizottság engedélyezett.10
Az OKISZ-nak nem volt külkereskedelmi szervezete, bár a kisipari szö-vetkezetek 1967-ben az értékesítésük negyedét exportálták.11 A kis méretű és rugalmas szövetkezeteket a nagy állami külkereskedelmi vállalatok nem tudták megfelelően kiszolgálni. A KOPINT egy 1966-ban készült tanul-mánya12 megállapítja:
A külkereskedelmi mechanizmus a külkereskedelmi vállalatokat arra ösz-tönzi, hogy a volumencikkeket részesítsék előnyben, mert azokkal tudják a mennyiségi tervet teljesíteni, ezért nem tudják a szövetkezetek speciális cikkeit a specialitásoknak megfelelően eladni. A szövetkezetben befektetett kézi munkát a jelenlegi külkereskedelmi mechanizmus eleve nem tud-hatja realizálni, mert a specialitások általában kis mennyiségek, amelyek
elhelyezése a piacon több kereskedelmi munkát, nagyobb találékonyságot, új eladási formákat kíván meg a kereskedelemtől, ugyanakkor kevesebb devizaforint-bevételt eredményez, mint a volumencikkek eladása.
Hiányzott egy, az ipari szövetkezetekhez méretben illeszkedő, és hozzájuk hasonlóan rugalmas külkereskedelmi vállalat. A bérmunka tekintetében az Árucsereforgalmi Iroda már elkezdte ennek a feladatnak az ellátását.
Kézenfekvő volt, hogy a szövetkezetek saját termékeinek az exportját is az Iroda végezze, ebbe az irányba mutatott a SZÖVOSZ gesztusa, az Igazgató Tanács létrehozása is. Úgy tűnik azonban, hogy a két érdekképviseleti szer-vezet a közös tulajdonú vállalat feltételeiben csak nagyon lassan tudott meg-állapodni.
Az előkészítő munka keretében a SZÖVOSZ 1966-ban egy munkabizott-ságot alakított, amely az új gazdasági mechanizmus bevezetésével kapcsolatos feladatok között felülvizsgálta a külkereskedelmi vállalatai (Hungarofruct, Mavad), valamint az Árucsereforgalmi Iroda külkereskedelmi jogait.
Az Árucsereforgalmi Iroda 1966. novemberben készített egy javaslatot a munkabizottság részére, amelynek fő iránya az volt, hogy a külkereskedel-mi jogot bővítsék fogyasztási cikkek importjával.13 Ennek háttere lett volna a javaslat szerint, hogy „…a SZÖVOSZ megállapodjon a BKM-mel és a KKM-mel abban, hogy a tervezett fogyasztási cikk importkeretek meghatá-rozott részével (például 25-30%-ával) a SZÖVOSZ rendelkezzék.” A keret terhére elsősorban a falusi igényeket kielégítő, vagy a mezőgazdasági terme-lést elősegítő cikkeket lehetne importálni (például ruházat, mezőgazdasági kisgépek, szerszámok, vetőmagvak stb.). A belkereskedelmi fogyasztási cikk importkeret 25-30%-a nem lehetett kis tétel az Árucsereforgalmi Iroda addigi forgalmához képest. Ha az elképzelés megvalósul, az Iroda jelentős fogyasztásicikk-importáló vállalattá növekedhetett volna.
A SZÖVOSZ vezetése nem tette magáévá az elképzelést. A munka-bizottság első határozatában14 még kimondta, hogy „törekedni kell arra,
hogy a belkereskedelem rendelkezésére álló importkeret arányos részét a SZÖVOSZ megkapja”, de a későbbiekben ezt még ebben az erőtlen meg-fogalmazásban sem említik.15 Lehet, hogy nem értettek vele egyet, vagy a Belkereskedelmi Minisztérium erősebb volt, és nem engedte a gazdasági hatalmat jelentő, számos informális előnyt nyújtó fogyasztásicikk-import-keretet „szétszedni”.
Az exportjogokban az Árucsereforgalmi Iroda csak egészen kis módosí-tásokat kért, mint például gomba és belőle készült termékek, virág, dísznö-vények, méz és méztermékek exportjának lehetősége. A javaslat nem tar-talmazta az ipari szövetkezetek különféle termékeit, feltehetően hiányoztak a SZÖVOSZ ehhez szükséges instrukciói.
A két szövetkezeti érdekképviseleti szervezet a még elvégzendő előkészítő munkához viszonyítva viszonylag későn, 1967 áprilisában egyezett meg abban, hogy 1968. január 1-től az Árucsereforgalmi Irodából létrehoznak egy közös külkereskedelmi vállalatot, amelynek a SZÖVOSZ 60%-ban lesz a tulajdonosa, és ő nevezi ki a vállalat vezetőjét.
Az Iroda csak ezt követően kérhette a Külkereskedelmi Minisztériumtól a külkereskedelmi jog módosítását. A SZÖVOSZ és az OKISZ egyetértésé-vel kialakított javaslatot a Külkereskedelmi Minisztérium véleményezte, és jóváhagyásra benyújtotta a Gazdasági Bizottsághoz. A Gazdasági Bizottság határozatban16 tette közzé az Iroda kibővített külkereskedelmi jogát. Ebben szerepelnek az addig megkapott jogok, és árulista formájában láthatjuk az új exportjogokat:
• Népművészeti szőttesek
• Népművészeti blúzok (hímzett blúz kivételével)
• Gobelin-munkák
• Népművészeti kézimunkák
• Háztartási fatömegcikkek
• Papucs
• Bébi- és gyermekruha
• Fürdőruha
• Sportcipő
• Kempingbútor
• Szövetkezetek által szállított kisüzemek
• Szövetkezetek által gyártott új, eddig nem exportált termékek.
Nem tudjuk, a fenti árulista hogyan alakult ki, ki mit tett hozzá vagy mit vett el belőle. Lehet azt mondani, hogy a Külkereskedelmi Minisz térium csak a kis cikkeket engedte odaadni az új külkereskedelmi szervezetnek, ha már kénytelen volt elviselni a létrejöttét. De az érintettek, az exportáló szövetkeze-tek − akiknek a gazdálkodásában ezek a kis termékek lényeges nagyságrendet képviseltek − várták, hogy az új gazdálkodási viszonyok között egy szövetke-zeti tulajdonú, saját berkeiken belüli külkereskedelmi vállalat jobb kiszolgá-lást nyújtson nekik, mint amilyet eddig az állami nagyvállalatoktól kaptak.
A Hungarocoop Magyar Szövetkezeti Külkereskedelmi Vállalat a SZÖ-VOSZ Igazgatósága 4/1968. (Szövosz Értesítő II.19.) számú határozatával jött létre (lásd 42. oldal). A határozat szerint a megalakulás dátuma 1967.
december 1., de minden dokumentum arról tanúskodik, hogy a vállalat 1968. január 1-jével kezdett el működni. A vállalat a SZÖVOSZ Árucsere-forgalmi Iroda jogutódja, amely megszűnt. A mai fogalmaink szerint átala-kulás történt, új tulajdonos bevonásával.
Az alapító levél részletesen körülírja a tevékenységi kört, magában foglal minden eddigi és újonnan megkapott külkereskedelmi jogot. Intézkedik
„a vállalat eszközeinek eredetéről” és az eredmény felosztásáról:
A vállalat működéséhez szükséges indulóvagyont – előreláthatólag 100 millió Ft összegben – a SZÖVOSZ 60%-ban, az OKISZ 40%-ban biztosítja. Mérleg szerinti tiszta vagyona 60%-ig a SZÖVOSZ-hoz, 40%-ig az OKISZ-hoz tartozó szövetkezetek osztatlan közös tulajdona.
A vállalat a mérleg szerinti tiszta eredményét a SZÖVOSZ Igazgatósá-gának elnöke és az OKISZ vezetőségének elnöke között 1967. évi április hó 14-én létrejött megállapodásban foglaltak szerint köteles elszámolni a SZÖVOSZ és az OKISZ felé.
A határozat meghozatalakor a vállalat már közel két hónapja működött, de az indulóvagyon összegéről még csak úgy esett szó, hogy az „előrelátható-lag” 100 millió Ft. Az 1968. évi mérleg tanúsága szerint ebből 20 millió Ft-ot kaptak meg. Az nem derül ki, hogy a két tulajdonosszervezet milyen arányban járult hozzá ehhez az összeghez. Ugyanakkor a tiszta eredmény felosztására 1975-ig nem került sor. Az alapítók nem adták oda a kilátásba helyezett indulóvagyont, de nem is vettek ki a vállalatból osztalékot.
Az ügyfelek és a külső szemlélők egyelőre csak annyit vehettek ész-re, hogy kicserélődött a cégtábla: „Hungarocoop SZÖVOSZ Árucsere-forgalmi Iroda” helyett „Hungarocoop Magyar Szövetkezeti Külkereske-delmi Vállalat” állt rajta. Létrejöttek az új keretek, amelyeket élettel kellett megtölteni. Az egész ország gazdaságilag új életet kezdett, mindenki vá-rakozással nézett az új gazdasági mechanizmus indulása elé. Ahhoz lehet hasonlítani a hangulatot, az új, a változás iránti vágyat és várakozást, mint amikor Magyarország belépett az Európai Unióba.