WAGNER, VALENTIN: AMNON INCESTUOSUS
XVII. század vége
Ad. "Zu Weihnachten hatten sowohl die Gymnasiasten als auch die Klassen-schüler mancherlei, mit Einnahmen verknüpfte Aufzüge ... die Gymnasiasten in den angesehenem Hausern grössere, das festliche Ereigniss behandelnde, Ko-mödien aufführten, wofür sie entweder bewirthet oder mit Geld beschenkt wurden. Diese Umzüge wurden vom Vorabend des Christfestes bis zum heiligen Dreikönigfeste täglich gehalten, gaben aber oft zur Entheiligung der Feiertage und zu mancherlei Unordnungen Veranlassung, weshalb den Studenten schon gegen Ende des XVII. Jahrhunderts dieses Spiel untersagt wurde", [írja Dück.]
Ut.Dück, 1845.34..
1706. február
[DIE 7 MAKABÄISCHEN SÖHNE.]
Ad. Teutsch, Joseph: Kurzgefasste Jahr-Geschichte von Siebenbürgen, besonders Burzenland (1345-1748): "In diesem Jahr wird in der Stadt die Comedie von den 7 Makabäischen Söhnen gespielt durch die Studenten."
U t . Quellen IV. 1903.120. - Gyárfás, 1909.39.
1713
[DER REICHE MANN.]
Ad. "Feier des Hahnensschiessens ... Gregorifest ... Gallusfest ... Mit den meisten dieser Festgebräuche waren auch, die oben angeführten Komödien ver-bunden, obwohl deren nach der Constitutio jährlich nur zwei gespielt werden dürften. Die letzte dieser Komödien «vom reichen Mann» wurde unter dem
BRASSÓ
Rector M. Gassner aufgeführt, 1713, bei welcher Gelegenheit sich einige Un-ordnungen ergeben hatten, durch welche der Stadtpfarrer Paulus Neidel bewo-gen wurde, das Komödienspiel für die Zukunft zu verbieten." (Dück, 39.)
Ut. Dück, 1845. 39. - Filtsch, 1887. 526. - Teutsch, 1888. 352. - Ferenczi, 1 8 9 7 . 8 - 9 . - B e r n d t h , 1902.17,60. - Gyárfás, 1909.39.
1714. Nagypéntek
E1 6 S DIE PASSIONS-HISTORIE.
Ad. Trausch-féle Analecta Scholastica VI. 195.: "die Passions-Historie in einem Actu Oratorio an dem Char-Freytag."
Ut. Teutsch, 1888. 352. - Ferenczi, 1897. 9. - Bemáth, 1902. 60. [A két utóbbi 1748-ra teszi.]
1755
E1 6 6 CZACKO VON ROSENFELD: DIE BIS ZU SCHMÄLICHEN KREUZES TOD
ERNIEDRIGTE LIEBE JESU.
Ed. "Die bis zum schmälichen Kreuzes-Tod erniedrigte Liebe Jesu, deren geseg-nete Früchte theils durch eine umgebundene und gebundene Rede, welcher das ganze Leiden unseres preiswürdigen Erlösers vermittels 22 Personen etwas eigent-licher abbildet ... vorgestellt worden." Brassó, 1755.
U t . Pukánszky, 1 9 2 6 . 3 4 7 . - Pukánszky, 1931.378. - Dömötör, 1936.39.
1771 k
E1 6 7 SCHÖNE GESCHICHTE WELCHE AN DEN WEIHNACHTEN GESAGET UND
GESUNGEN WIRD.
Ms. [Czeidner, Georgius ismeretlen helyen lappangó kézirata.]
Kiadta: Wolf, Korrespondenzbl 1886. 139-142.
Ut. Wolf, Johann: Weihnachts- und Neujahrsspiel. Korrespondenzbl. 1886.
137-142.
[A kiadvány főszövegként a karácsonyi köszöntést adja: A kézirat különálló új-évi darabját lapalji jegyzetben hozza mintegy variánsként, mivel a szövegük közt egyezések vannak. Pontosan megfelel a XVIII. század végéről említett köszöntő-szokásnak magánházaknál. Szereplői a kengyelfutó és társai (Laufer, Mitkonsor-ten), három angyal, három pásztor.]
Breznóbánya szabad királyi város Besztercebánya vonzáskörében élt. Onnan áradt a humanizmus és a reformáció szelleme. Már a XVI. században neves iskolája volt, a századfordulón Melikius, Sámuel (1603), Soczovinus, Alexander (1612) rectorok sze-reztek érdemet az iskola hírnevének növelésében. Huertius, Andreas (1632) idejétől az iskolában a peripatetikus filozófiával szemben Ramus tanítását hirdették. (Rufiőka, Vladislav: Skolstvo na Slovensku. Bratislava, 1974. 64.) Itt működött Zabanius 1659—
1661 között. Az 1670-es években azonban az evangélikusok veszedelmes vetélytársakat kaptak a piarista rendben, mely a hatalom támogatásával háttérbe szorította, zavarta munkájukat. Simonides, Johannes (1668—1674) igazgatósága idején, 1674 márciusá-ban Collalto tábornok elvette templomukat, iskolájukat, s a piaristáknak adta. Thököly és Rákóczi alatt rövid ideig még tanítottak régi iskolaépületükben, melyben Brazany, Johannes (1705—1709) volt az utolsó igazgató. Ezután már csak elemi oktatás folyt Breznóbányán az evangélikusok iskolájában.
B R E Z N Ó B Á N Y A
1668. január
E1 6 8 [ACTUSPUBLICUS.]
Ad. Brezno számadáskönyve: "Exaudito ActuPublico in Schola Mladeíy ákols-keg, consensu Senatorum, ad excitandam diligentiam dal fl. 1." (Státny okresn^
a mestsky archív v Banskej Bistrici.)
1668. október 16.
E1 6 9 [ACTUS IN FESTŐ GALLI.]
Ad. Brezno számadáskönyve: "In Festő Galli per D. Rectorem Magistratus ad exaudiendum actum invit[atus] opravj po práci dal studiosis fl. 1. den. 8 0 . " (Id.) [A rector Simonides, Johannes volt 1668-1674 között.]
1669. június
E1 7 0 [KOMÉDIA.]
Ad. Brezno számadáskönyve: "Studiosis ante finita Comedia pro excitanda ma-jori diligentia fl. 3 . " (Id.)
1669. október 16.
E1 ? 1 [ACTUS IN FESTŐ GALLI.]
Ad. Brezno számadáskönyve: "Festő Divi Galli per D. Rectorem Magistratus pro exaudiendo áctu invitatus, finito laboré, dedit jussu senatorum studiosis fl. 1, den. 80." (Id.)
1670. január
E1 7 2 [ACTUS.]
Ad. Brezno számadáskönyve: "Domino Rectori pro oblatione Actus celebrati in libello conscripti consensu D. Senatorum et Oratorum dal Tal. 4. = fl. 7, den.
20. Juventuti Scholasticae fl. 2." (Id.)
B R E Z N Ó B Á N Y A
1670. július
E1 7 3 [ACTUS.]
Ad. Brezno számadáskönyve: "Domino Rectori pro Actu in Schola instituto consensu D. Senatorum et Oratorum dal Tal. 4. = fl. 7, den. 20. Juventuti Scho-lasticae Tall 1. = f 1.1, den. 80." (Id.)
1671. január EJ 74 [ACTUS.]
Ad. Brezno számadáskönyve: "Post Actum in Schola institutum Praesenti Ma-gistratu, Oratoribus et alijs, consensu Dominorum Senatorum Juventuti Scho-lasticae cum Mendicantibus dal fl. 2 . " (Id.)
1672. január En 5 [ACTUS.]
Ad. Brezno számadáskönyve: "rost Actum in Schola celebratum Juventuti declamanti dal fl. 1, den. 2 0 . " (Id.)
1672.július
E1 7 6 [ACTUS.]
Ad. Brezno számadáskönyve: "Juventuti Scholasticae post Actum in Schola institutum dal z povoleni Panov fl. 2 . " (Id.)
1673. február
E1 7 7 [ACTUS.]
Ad. Brezno számadáskönyve: "Juventuti Scholasticae, finito et exaudito in Schola Actu, Consensu Senatorum dal fl. 2 . " (Id.)
[Ennek az évnek a számadáskönyvében a bejegyzések június 7-tel megszakadnak.]
B R E Z N Ó B Á N Y A
1667-1673
Ad. " V Brezne ... v rokoch 1667—1673 tu pősobil rektor Ján Simonides, ktory podporoval predstavenia a sám bol pravdepodobne autorom drám. V mestskych knihách su záznamy napr. z roku 1667, 1668 atd'. o odmenách, ktoré dostali od mesta íiaői za uvedenie «komedie»."
Lit. Kapitoly, 1967. 88. [1667-ből a számadáskönyv nem tartalmaz iskolai szín-játszási adatot, tévesen írja: mint a következő években, ekkor is pénzt adnak a
tanulóifjúságnak énekért, újévi aggratulatioért, disputatioért, zenei produkció-ért, karácsony éjszakáján a templomtoronyban végzett éneklésért.]
A csetneki iskoláról szóló legkorábbi adat a XVI. század első feléből való: 1539-ben a számadási könyv tanúsága szerint kifestetik az iskolát. (Galló, Ján: Dejiny strednych Skől v Gemeri do polovice 19 storoőia. Martin, 1977. 54.) 1670-ig egy tanítóról beszél-nek. Az iskola fejlődése a vaskohászat, a lakosság számának és gazdagodásának emelke-désével függött össze. Az evangélikus egyház és iskola sokat köszönhetett a Csetneky és a Bakos család támogatásának.
A XVIII. század második felében két osztályban három évfolyamban folyt az okta-tás. A kezdőket az orgonista, a szintaxistákat és a grammatistákat a rector tanította.
Időnként retorikát is előadtak. A szlovák nyelv tanulása végett az iskolát német, magyar szülők gyerekei nagy számban látogatták. A századvégi ellenreformációs üldöztetések Csetneket nem érintették.
A Rezik-Matthaeides Gymnasiologiában is gazdag igazgatói, tanítói névsort Gallo idézett munkájában a XVI. század végéig visszamenőleg kiegészítette (125-129.) A rectorok közül kiemeljük Sartorius, Eliast, aki a Csetneken 1694 — 1701 közt éven-ként tartott esperesi gyűléseken actusokat rendezett. A XVIII. század legvégéről pedig Tsisch, Tomast (1788—1797), a "paedagogus insignis"-t (flaan Lajos: Jena Hungarica, sive memória Hungarorum a tribus proximis saeculis academiae Jenensi adscriptorum.
Gyula, 1858. 96-97.), aki a filantropista törekvéseket igyekezett megvalósítani, s Cset-neken ezek szellemében nevelőintézetet létesített.
CSETNEK
1591
E179
Ad. Decreta Synodi Evangelicae Csetnekiensis anno 1591 celebratae 18. pont.
" . . . In die Pentecostes de veteri more Reges creare, choreas ducere, ludos exer-cere etiam quibuscunque prohibitum sit."
ü t . Bartholomaeides, Ladislas: Memorabilia Provinciáé Csetnek. Beszterce-bánya, 1799. 214. - Dömötör, 1979. 112.
1694.június 10.
E1 8 0 SARTORIUS, ELIAS: [ACTUS ]
Ad. Protocollum Regisio-Szentkeresztianum: "Humanissimus et eximius Do-minus rector Elias Sartorius actum eruditum et devotum producens, animos recreavit nostros." (Stítnik, Ev. farsky úrad.Prot. 84.)
1695. május 31.
El g l SARTORIUS, ELIAS: [ACTUS ]
Ad. Protocollum Regisio-Szentkeresztianum:- "Ad mensam sedentibus litera-tissimus dominus rector Elias Sartorius praesentat et ducit actum pulcherri-mum." (Id. 94.)
1696. november 1.
E, 8 2 SARTORIUS, ELIAS: [ACTUS DE 8 BEATITUDINIBUS. ]
Ad. Protocollum Regisio-Szentkeresztianum: "Veniens dominus rector, Elias Sartorius in actu suo 8 beatitudines pulchre deduxit." (Id. 109.)
1697.október 9.
E1 8 3 SARTORIUS, ELIAS: [ACTUS ]
Ad. Protocollum Regisio-Szentkeresztinum: "Post coenam humanissimus do-minus rector Elias Sartorius produxit actum ductum, qui amice exceptus."(Id.
142.)
C S E T N E K
1698. október 8.
E1 8 4 SARTORIUS, ELIAS: [ACTUS DE CHARITATE, SPE ET FIDE ]
Ad. Protocollum Regisio-Szentkeresztianum: "Humanissimus dominus rector Elias Sartorius in actu pulchro charitatem, spem et fidem praesentando nos ex-hilavit." (Id. 155.) [ V ö . a z E j g g számmal!]
1699. április 23.
E j8 5 SARTORIUS, ELIAS: [CALIX AFFLICTIONUM, PERSECUTIONUM PIIS BIBENDUS.]
Ad. Protocollum Regisio-Szentkeresztianum: "Post coenam immediate huma-nissimus et doctissimus dominus rector Czetnekiensis Elias Sartorius actum pulcherrimum, ut status modernus suadebat, produxit, calicem afflictionum, persecutionum piis bibendum delineando." (Id. 164.)
1700. május 11.
E1 8 6 SARTORIUS, ELIAS: [ACTUS ]
Ad. Protocollum Regisio-Szentkeresztianum: "Humanissimus ac doctissimus dominus Elias Sartorius, rector Czetnekiensis cum juventute sua actum pulch-rum hic produxit." (Id. 186.)
1701.július 13.
E1 8 7 SARTORIUS, ELIAS: [ACTUS.]
Ad. Protocollum Regisio-Szentkeresztianum: "Post coenam pariter praenota-tus dominus rector actum produxit pulcherrimum." (Id. 203.)
1694-1704
E188
Ad. "Az esperességi gyűléseken felhagytak az utóvégre is meddő vitatkozással, ahelyett Sartori Illés, csetneki tanító tanítványai által előadott versekkel és szín-darabokkal fűszerezte (1694—1704) ... kivált a gyűlést követő lakomát. 1698.
október 8-án szép színjátékban mutatta be a hitet, a reményt, és a szeretetet.
1701. május 11-én pedig ékes párversekben dicsérte a jelen volt lelkészeket és tanítókat."
CSETNEK
l i t . Mikulik József: A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520 — 1741.
Közli Kovács Sándor. TheolSzaklap 1914. 302. - Kapitoly 1967. 87.
1714
Ad. Protocollum Antonio-Ambrosianum: "Instabat Dominus Rector, si aliquam actionem publicam produxerit, nempe vei Examen, vei actum etc., haberet in sumptibus aliquem refusionem sive ab ecclesia, sive ab communitate." (Visitatio ecclesiae Csetnekiensis 1714. január 1. Proventus Domini Rectoris 3 1 . 1 . Stítnik.
Ev. farsky úrad.)
Eperjes városa 1531-ben csatlakozott az evangélikus hitvalláshoz, a városi iskola ekkor öltött evangélikus jelleget. Az iskola élén a magister scholae állott, két cantor segített neki a tanításban. A város fizette őket.
A tanítás a Stöckel-féle bártfai tanrendszer alapján folyik. A bártfaiak példájára az eperjesiek is Wittenbergből kérnek tanárt (Gyulai Torda Zsigmond 1550—1556), és a külföldi iskolát végzett tanárok (rector, subrector, conrector) működése követ-keztében a XVI. század második felében egyre emelkedik az iskola színvonala, ami azzal is összefüggésben van, hogy a város 1567-ben árulerakodási hely kiváltságot ka-pott, kereskedelmi jelentősége megnövekedett. Iskoláját már gimnáziumnak kezdik nevezni. 1594—1599 közt rectora a neves humanista költő Bocatius János
A Bocskay felkelés idején sokat szenved Epeijes. De az iskola virágzik a harminc éves háború ellenére. Szeredi János (1629 — 1637) idején "celeberrima schola"-ként emlegetik, Dürner rectorsága alatt (1641—1648) pedig már teológiát is tanítanak. Az 1650-es évektől első virágzásának tetőpontján áll, az oktatás jórészt Comenius mód-szerével folyik. Minthogy a Szepességben sem a lőcsei, sem a kézsmárki iskolában nem adtak elő magasabb studiumokat, s a tanulók létszáma is olyan mértékben növekedett, hogy a régi iskola nem tudta őket befogadni, másrészt a szomszédságban (Podolin, Szepeshely, Kassa) működő piarista és jezsuita kollégiumok hatásának ellensúlyozá-sára, felmerült egy evangélikus főiskola felállításának a gondolata. 1665. augusztus
10—11-én Kassán egyeztek meg az evangélikus rendek és a felvidéki városok, hogy Epeijesen kollégiumot létesítsenek, alumniummal, 40 tanuló számára nemesi interná-tussal.
A tanulmányi rendet, az osztályok megalapítását, (tíz osztály: négy alsó, hat felső), az olvasandó auctorok és tananyag kiszemelését az 1667. április 14-én tartott gyűlésen állapították meg, és 12 világi felügyelőt (inspector) választván, aláírták a szerződést
"inter Status et Civitatem Eperiessiensem",
Ünnepélyes felavatással 1667. október 18-án nyílt meg a Kollégiumban az első tanév Pomarius Sámuel rectorral az élén s olyan tanárokkal, mint Zabanius, Ladiver Illés, Lázy Ádám stb. A tanulóifjúság az egész országból toborzódott, mágnás- és ne-mescsaládok fiai, polgárgyerekek mellett a szegény népből, sőt külső országokból is.
Nyilvános disputatiok, szónoklati ünnepélyek, városi és vidéki pártfogók, tanárok név-napjára, születésnapjára rendezett ünnepségek, színi előadások tették változatossá a tanévet és az év végi vizsgálatokat.
A Kollégium működése azonban csak rövid ideig volt zavartalan. 1671. május 23-án Spankau, császári tábornok érkezett Epeijesre, s a Kollégium új épületét mag-tárnak foglalta le. De a régi épületbe áttelepült iskolában sem folyhatott sokáig a munka.
1673. március 10-én Volkra Ottó katonasággal birtokba vette az evangélikusok vala-mennyi templomát, iskoláját. Csak Thököly adja őket vissza 1682-ben. Ladiver Illés (1682—1686), majd Schwartz János vezetésével újra folyik a tanítás. 1687. február 7-én azonban Csáky István kassai főkapitány megint elveszi templomaikat, iskolájukat. 1704.
december 4-én Eperjes Rákóczi Ferenc kezére kerül. A következő évben újra megkez-dődik a tanítás. Rezik János a rector (+1710. augusztus 4-én pestisben), akit Matthae-ides, Sámuel követ (1710—1721). 1711. június 25-én érkezik Epeijesre a császári ren-delet, hogy az evangélikusok a templomukat, iskolájukat adják át a katolikusoknak.
Csak a város falain kívül építhetnek maguknak templomot és iskolát, — ezt is azért, mert Eperjes articularis hely az 1681-es törvény szerint. Fából készül az új templom és iskola, de a katolikusok széthányják (1715). A helyreállított épületben nyomorúságos helyzetben indul meg és folyik a tanítás. Az időközben lelkésszé is megválasztott Mat-thaeides 1721-ben lemond rectori tisztéről. A nehézségek ellenére mégis 1727-ben már három tanár tanít, de 1742-ig tulajdonképpen haldoklik az iskola. Ambrózy Sámuel 1742 áprilisában megejtett canonica visitatiojától számíthatjuk a fellendülést. Ennek érdeme jórészt Fábry Gergely rectoré (1748 — 1766). Iskolaszervezői, pedagógiai és di-daktikai munkássága jelentős. (Considerationes rei scholasticae 1773.) 1750-ben sikerül megszerezniük Mária Terézia engedélyét, hogy teológiát és filozófiát is taníthassanak.
Hamarosan új templomot és iskolát építenek fából, de kőalapon. Fényesen sikerül az 1755/56. iskolai év; az iskolát az evangélikus egyházkerület magáénak tekinti. 1770.
június 8-án II. Józsefre olyan jó hatással van az iskola meglátogatása, hogy 1784-ben engedélyt ad rá, hogy az evangélikusok a régi városi templomukat és iskolájukat visz-szavásároiják. 84 év után ünnepélyes formák közt veszik át régi intézményeiket. A meg-újított törvényekkel, lényegében az 1707 körüli Rezik-féle tanrenddel 1785-ben indul új élet az intézményben. Három tagozatból álló tízosztályos iskolatípus, mely az ábé-cések klasszisától a középfokú osztályokon (principistarum, grammatistarum és etimo-logistarum, syntaxistarum, poetarum, rhetorum és oratorum, valamint a logicorum) át a liceumi évfolyamokig terjed (phisicorum practicorum, physicorum et metaphysicorum s végül a theologorum). A jogi cursust kivéve tehát minden lényeges tanulmányt magá-ban foglal. (Bajkó Mátyás: Kollégiumi iskolakultúránk a felvilágosodás idején és a re-formkorban. Bp., 1976.160-165.)
A megújhodás jele, hogy Szírmay István egyházkerületi felügyelő indítványára a pártfogók testületének ülésén szerződést kötnek, hogy az eperjesi kollégium a három evangélikus gyülekezet közös tulajdona.
Irodalom: Munyay Antal: Fortuna secunda et altéra. Eperjes, 1835. — Vandrák András:
Az eperjesi ág. h.ev.ker. Collégium múltjának és jelen állapotának vázlatos rajza. Eperjes, 1867. — Hörk József: Az eperjesi ev. ker. collégium története.
Kassa, 1896. — Gömöry János: Az eperjesi ev. kollégium rövid története (1531-1931). PreSov, 1933. - Sedlak, Imrich: Dejiny PreSova. I—II. KoSice, 1965. — Karfai, FrantiSek: PreSovské Skolstvo od najstarSich öias do roku 1945. In: Jednotná Skola 1967. 2. sz. — Uő. Tristo rokov preSovského kolé-gia. Uo. 1967.4. sz.
E P E R J E S
1651. január 12 és 25.
E1 9 0 EISENBERG, PETRUS: EIN ZWIEFACHER POETISCHER ACT VND
GEIST-LICHES SPIEL VON DEN D RE YEN GABEN DER WEYSEN AUSS MORGEN-LANDE. (Német nyelven)
Ed. [A szöveg címlapján még:] "Der Erste: Zum schuldigen Opffer und Ehren-preyss, dem lieben Jesulein. Der Andere: Zum Geschenck und Newen-Jahres Wuntsch. Den dreyen Standén der Kőniglichen Frey-Stadt Epperies in Ober-Ungern. Daselbst gehalten und vorgestellet Von acht kleinen Jungfrawlein (und zween Knaben). Bártfa, 1652. (RMK II, 765. - ÖaploviC 206.)
[Két felvonás, vers. Részletes színpadi utasítások, díszletek, kosztümök képeivel.
Iskolai előadása nem bizonyított.]
Lit. Szivák, 1883. 43. - Nagy, 1884. 34. - Vali, 1887. 34. - Bernáth, 1902.
11, 60. - Pukánszky, 1926. 344-345. - Pukánszkyné Kádár Jolán: Az Országos Széchényi Könyvtár színészettörténeti forrásanyaga. ItK 1928. 2 8 ^ 0 . Pukánszky, 1931. 3 7 4 3 7 5 . Dombi, 1932. 105. Dömötör, 1954. 40. -RMDE 1960.1. 212. - Magyar Színháztörténet 1962. 70. - Sedlak, 1965.1.
253, 258. - Kapitoly, 1967. 73. - Cesnaková-Michalcová, 1967. 262. - Staud Géza: A színpadi díszlet Magyarországon. In: Keresztúri-Staud-Fülöp: A ma-gyar opera és balett szcenika. Bp. 1975. — Lazar, Ervin: Dvojity básnicky akt Petra Eisenberga. In: Slovenské divadlo 1980. 1. sz.
1661
E1 9 1 ZABANIUS, ISAACUS: LYCEUM EPERIENSE DRAMATICIJM.
Ed. Kassa, 1661. (éaplovifi 568.) [Program. Iskolai tantárgyak: a különböző nyelvek, Grammatica, Poetica, Rhetorica, História stb. lépnek fel benne, dicsé-rik önmagukat.]
Lit. Kapitoly, 1967.76. - Cesnaková-Michalcová, 1967. 2 6 2 - 2 6 3 .
1662
E1 9 2 ZABANIUS, ISAACUS: DÁVID.
Ed. [A nyomtatott program címlapján folytatólag:] "ob intempestivam populi numerationem, triduana peste punitus, Dramatis, a M. Isaaco Zabanio, Lycei Eperiensis Conrectore, Anno, quo CIVItas LVe MaDebat, adornati, Mateijes.
Kassa, 1663. (RMK II, 1005. - Caploviő 582.)
[Prologus és három actus. A második felvonás kilencedik jelenete után] "Inter-scenivm: Amphronus Trasonice jactabit militandi peritiam, Grunioni postea
persvadebit, jam quod satis concesserit dispositionem bonorum, faciet mox ab eo resuscitandus."
Lit. Szilágyi, Alexander: Ein unbekannter Werk des Isaac Zabanius. Korrespon-denzbl 1882. 2 - 4 . - Nagy, 1884. 40. - Hörk, 1896.1. 70. - Bernáth, 1902.
12, 59. Dombi, 1932. 105. MikteS, 1948. 1415. Sedlak, 1965. 253. -Kapitoly 1967.76. — Cesnaková-Michalcová, 1967.263.
1665
ZABANIUS, ISAACUS: LABARVM TRIVMPHALE VICTRICI PALLADI