rendszerdinamika és rendszerek stabilitása
2. Dinamikus rendszerek stabilitása
2.2. Stabilitási kritériumok
A lineáris dinamikus rendszerek stabilitását kvalitatív értelemben a rendszer belső vissza-csatolásai, míg a kvantitatív vizsgálatban a rendszermátrix sajátértékeinek, vagy ezzel ekvivalens módon a karakterisztikus polinom gyökeinek valós részei határozzák meg, azaz a stabilitásvizsgálat alapesetben sajátértékek vagy gyökök meghatározását igényli. Ez egy n-ed rendű rendszer esetében n komplex érték kezelését igényli, ami megnehezíti a rendszerparaméterek hatásának szisztematikus vizsgálatát. Ha azonban ismert a karakterisztikus polinom, akkor a gyökök meghatározása nélkül, csak a polinom együtthatóinak ismeretében meg tudjuk határozni a rendszer stabilitásának mikéntjét. Erre itt egy algebrai és egy frekvenciamódszert mutatunk be, melyek tehát a (33) n-ed rendű, n≥1, karakterisztikus polinom ismeretében kerülnek meghatározásra.
Az algebrai módszert a Routh-Hurwitz kritérium szolgáltatja.
3.12 Tétel. Routh-Hurwitz kritérium. Az(3.19)dinamikus rendszer akkor és csak akkor aszimptotikusan stabilis, ha az(3.29) karakterisztikus polinomjának valamennyi együtthatója pozitív (azonos előjelű, ez a szükséges feltétel), és a Routh-tábla első oszlopának minden egyes eleme pozitív (ez az elégséges feltétel).
Az Routh-tábla első oszlopában az előjelváltások száma megadja a polinom pozitív valós részű gyökeinek számát.
Ha a rendszer instabilis, akkor a Routh-Hurwitz kritérium alkalmazásával megkaphatjuk azt is, hogy a polinomnak hány darab pozitív valós részű gyöke van, de azok értékeit természetesen csak a (3.28) karakterisztikus egyenlet megoldásával határozhatjuk meg.
A Routh-tábla első két sorát közvetlenül a karakterisztikus polinom együtthatóiból képezzük a legmagasabb rendű tag együtthatójával kezdve és alá helyezve a következő rendű tag együtthatóját, majd így folytatva a két sort a következő tagokkal egészen a konstans tagig. A tábla első két sora, ha az n=2u páros az alábbi formájú
míg ha az n=2u-1 páratlan, akkor az utolsó oszlopot egy zérussal zárjuk le
.
Ezt követően a következő sorokat a közvetlenül fölöttük lévő sorok tagjaiból képezzük sorban másodrendű determinánsokat alkotva az első oszloppal párosítva a következő oszlopokat és elosztva első oszlop alsó elemének negatív értékével. Ezeket a lépéseket folytatva a Routh-tábla a következő mátrix-formát eredményezi:
(3.30)
ahol
………
míg a következő sorban már az i1 első elem is zérus lenne, mivel
.
Ezzel záródik a Routh-tábla.
A következő lépés az első oszlopban található (an, an-1, b1, c1…g1, h1) elemek előjelének vizsgálata és a Routh-Hurwitz feltétel ellenőrzése.
3.4 példa.Legyen valamely lineáris dinamikus rendszer karakterisztikus polinomja a
alakú. Megmutatjuk, hogy a rendszer stabilis.
A polinom teljes és mindegyik együtthatója pozitív, ezért a stabilitás szükséges feltétele teljesül. Az elégséges feltétel vizsgálatához létrehozzuk a Routh-táblát:
ahonnan az első oszlop elemei 1, 9, 17, 81 mind pozitívak, azaz az elégséges feltétel is teljesül, tehát a rendszer stabil. □
Előfordulhat, hogy az első oszlopban zérus jelenik meg, amely nem található a feltételek között. Ebben az esetben két módon léphetünk tovább:
• Az első oszlop zérusa helyébe az ε≠0 kis mennyiséget helyettesítjük, ezzel végigszámoljuk a Routh-táblát és képezzük az ε→0 határértéket mind a pozitív és negatív értékek felöl. Ekkor ellenőrizhetjük az első oszlop előjeleit.
• Behelyettesítve az (3.29)polinomba az 1/z változót és kiemelve az (1/z)n tényezőt a
polinomot kapjuk, melynek gyökei az eredeti ( polinom gyökeinek reciprok értékeivel egyezik meg, így azonos előjelű valós részekkel rendelkeznek, ami a rendszer stabilitásáról az előzővel ekvivalens információt szolgáltat.
A Routh-Hurwitz kritérium a lineáris dinamikus rendszerek stabilitás-vizsgálatának algebrai módszerei közé tartozik. Egy másik módszertani csoportot alkotnak a frekvencia tartományban végzendő módszerek, melyek közül itt a Mihajlov-kritérium alkalmazását vizsgáljuk meg.
Vegyük ehhez a karakterisztikus polinom
(3.31) frekvencia-formáját, amelyet a
illetve
alakban is felírhatunk.
A frekvenciafüggvényt ábrázolhatjuk a komplex változók síkján az körfrekvencia függvényében, és ezt a geometriai képet Mihajlov-hodográfnak nevezzük.
3.13 tétel. Mihajlov-kritérium. A (3.19) dinamikus rendszer aszimptotikus stabilitásának szükséges és elégséges feltétele, hogy a Mihajlov-hodográf az körfrekvenciát a 0≤<intervallumban változtatva pontosan n síknegyeden haladjon keresztül az óramutató járásával ellentétes irányban, azaz a argumentumának változása legyen
(.3.32)
3.5 példa. Vegyük a 4. példában vizsgált harmadrendű rendszer
karakterisztikus polinomját, melyről a Routh-Hurwitz kritérium alkalmazásával megmutattuk, hogy stabilis rendszert reprezentál. Ennek a polinomnak és részeinek Mihajlov-hodográfjait mutatja be a 3-14. ábra, amely jól illusztrálja, hogy mindegyik redukció stabil rendszert reprezentál.
Az a) egyenes a elsőrendű rendszer hodográfja, amely csak az első sík-negyeden halad át, és az ω→ limitnél a végpont által bezárt szög eléri a π/2 értéket.
A b) jelű görbe a másodrendű rendszer hodográfja, míg a c) jelű görbe (hodográf) a harmadrendű rendszert reprezentálja. □
3.6 példa. Vizsgáljuk meg a
karakterisztikus polinommal adott harmadrendű rendszer stabilitását az α paraméter függvényében.
a) Alkalmazva a Routh-Hurwitz kritériumot az alábbi Routh-táblához jutunk
3.14. ábra - Az 3.5 példa Mihajlov-kritériumának magyarázatához
amelyből három esetet különböztetünk meg:
1. Ha a>750, akkor az első oszlopban csak az s1 sor első eleme negatív, azaz két előjelváltás van, ezért a rendszer instabil és a polinomnak két pozitív egész részű gyöke van.
2. Ha 0<a<750, akkor az első oszlop mindegyik eleme pozitív, azaz a rendszer stabil.
3. Ha a<0, akkor az első oszlop utolsó eleme negatív, azaz egy előjelváltást látunk, így a rendszer instabil és a polinomnak egy pozitív egész részű gyöke van.
b) Az egyes esetekhez tartozó Mihajlov-hodográfokat a 3-15. ábra mutatja be. Az 1) esetben a görbe úgy halad át az első negyedből a harmadikba, hogy kihagyja a sorrendben következőnek számító második negyedet, a 2) görbe a stabil rendszernek megfelelően halad át az első, második és harmadik síknegyeden, míg a 3) esetben a görbe eleve a második negyedből indul, így az első negyedbe el sem juthat.