Az aradi vár 1848—49. évi ostromáról idáig több napló van kinyomatva. így különösen a Lakatos Ottóé, Margitayé (Aradi Vésznapok) és Kovách Ernőé, mely utóbbihoz 1911-ben én írtam előszót. Legújabban Lovassy Andor torda-aranyosmegyei nyűg.
alispán úr szívességéből megkaptam Serguel Nep. Jánosnak napló-jából két ivet, folio alakban a 13 — 16. és 21—24. oldalon
szerzőnek Aradon 1849 június 4—10. és július 25—augusztus 5.
közt tett följegyzéseivel. Serguel 1805 július 31-én született s Arad
vagyonos és művelt polgárai közé tartozott. Barátság fűzte Sárossy Gyulához, Nyáry Pálhoz, Hajnik Pálhoz s a közélet számos kitűnő-ségéhez. Jól beszélt magyarul, németül, francziául; mindennapos volt Bettelheim könyvkereskedésében és sokat olvasgatott törté-nelmi munkákat ; különösen szerette Engel magyar történetét.
Följegyzései tehát töredékesen is figyelemreméltók és sok tekin-tetben jellemzik az ostrom kilenczedik hónapját élő Arad viszonyait és hangulatát.
1849 június 4-éről írja, hogy a kormánybiztos, Dobay a 36.
z. a. őrnagya (Yécsey tábornok hadsegéde), s Duschek százados {Yécsey táborából) a várbeliekkel parlament irozt a k a Pix-kaszár-nyánál. A várból Cesati mérnökkapitány és Kress térfőhadnagy jöttek ki. A parlamentirozás eredményét nem t u d h a t t á k meg.
Beszélték, hogy a várbeliek két tisztet kívánnak kiküldeni, kik maguknak Magyarország jelen viszonyairól s állásáról meggyőző-dést szerezzenek ; s azt beszélték, hogy ezen két tiszt helyébe a magyaroktól két tuzt (Obses, Geisel) kérnek be a várba biztos-ságul. Azon idő alatt, míg a tisztek Magyar- és Erdélyországot
beutazzák, minden ellenségeskedés megszűnnék Arad város és a vár között. «Este 7 óra után — úgymond — Lázár Lázár padján Náray Imrétől, ki ott Kovács Zsigával, Vörös Náczival, Elek Pistával ült, a folyó évi június 2-róli Közlönyt kaptam, melyben a többek közt az is állott , hogy a kormányzó (Kossuth) rendeletére Csányi László közlekedési miniszter a szolnok-debreczen-kolozsvári és szolnok-aradi vasút földmunkálatát már foganatba vétette, hol a katona-foglyok is dolgozandanak s így azt, mit fegyverrel ártottak, dologgal helyrehozandják. Olvadtam továbbá, hogy a kormányzó rendeletére a sebesült honvédek számára Pesten egy nagyszerű, kerttel és sétákkal ellátott palota építtessék s a Margareth-szigete népkertté alakíttassék át ; Pest város keleti oldalán egy nagyszerű csatorna készíttessék, mely véd- és keres-kedelmi eszközül szolgáljon egyszersmind. — A várbeliek meg-becsülték magukat s nem háborgattak bennünket.»
Június 5-én, egy keddi nagyon meleg napon hallotta, hogy a Pix-kaszárnyánál a mieink sátor alatt parlamentiroznak a vár-beliekkel s hogy ma 12 személyre ott nagy ebédet adnak. Santi czukrásznál Finster bővebben is értesítette, hogy csakugyan
parlamentiroznak s nagy ebéd lesz, a melyhez Santi szállítja a fagylaltot és a pezsgőt. Este hét óra felé Reicheltől hallotta, hogy a parlamenteurök még együtt vannak s abban állapodtak meg, hogy a várból három tiszt menjen Temesvárra, Pestre s Erdélvbe és személyesen győződjék meg arról, hogy a császáriak Magyar-országból csakugyan kiszorultak, Budát pedig a magyarok bevet-ték s Erdélyt visszavetbevet-ték. Addig, a míg visszatérnek, a két fél (t. i. Arad vára és Arad városa közt) az ellenségeskedés szüneteljen.
Kovács Gusztáv törvényszéki elnök Reichelnél tudatta vele az abrudbányai szerencsétlen csata részleteit.1
Június 6-án a minisztérium rendeletéből az aradiak is országos böjtöt tartottak, hogy az oroszok kiveréséhez Isten segítségét megnyerjék.2 Aznap t a r t o t t a ülését a megyei bizottság is Vörös Antal első alispán elnöklete alatt. Már majdnem két órahosszat tartott a gyűlés, mikor éljenzések közt megjelent r a j t a Tomcsányi József aradi főispán, Csernovics Péter temesi gróf és főispán, vala-mint báró Wenckheim Béla békési főispán kíséretében. «Van sze-rencsém magamat — szólt Tomcsányi — mint ezen megye újonnan kinevezett főispánját bemutatni»; s mellényzsebéből egy iratot kihúzván, odaadta Nagy Sándor főjegyzőnek felolvasás végett.
Az irat Kossuth kormányzónak Szemere belügyminiszter által ellenjegyzett rendelete volt Tomcsányi kinevezéséről. A főispán azután a hitet letévén, üdvözölte «a rendeket», kiknek iránta való barátságát kérte s kifejtette a volt és mostani főispánok közt való különbséget. Ezt a «rendek» a beiktatásnak hallatlan egyszerű-ségéből is láthatták. Nagy Sándor főjegyző is igen röviden, de velősen válaszolt az ú j főispánnak. A naplóíró beszélgetett báró Wenckheimmal, majd — a várak dolgában — Szombathelyivel, és magával az új főispánnál is. Barátságosan szorított vele kezet,
1 J a n c u 1849 május 9 — 10. kiverte H a t v a n i őrnagyot Abrudbányáról s Drágos képviselőt k i v é g e z t e t t e . H a t v a n i csakhamar újból megszállta a várost, de az élelmezés nehézségei miatt másodszor is o d a h a g y t a , miközben J a n c u meg- • támadta s ő csak k e v e s e d m a g á v a l menekülhetett H a l m á g y felé.
2 Ma — írta napijegyzete végén Serguel — se nem reggeliztem, se nem ebédeltem, se vizet nem i t t a m , se nem d o h á n y o z t a m , hanem az országos böjtöt híven és pontosan t a r t o t t a m meg.
azután az ülést szétoszlatta, a jövő bizottsági ülés idejét július elsejére tűzte ki s Aradról eltávozott,
Vacsora után Váry. kapitánnyal s a 36. zászlóaljnak még három tisztjével sokáig elbeszélgetett a tegnapi parlamentirozásról.
Váry szerint Boczkó kormánybiztos, Baudis őrnagy és Duschek százados tegnap ladikon mentek át a Maros túlsó partjára, hogy a várbeli tisztekkel értekezzenek, a minek láttára az osztrák tisztek azonnal átjöttek az innenső partra parlamentirozni. Három várbeli tiszt június 6-án csakugyan elment Temesvár alá, hogy a dolgok állásáról meggyőződjék ; a mi részünkről Baudis őrnagy, Duschek százados és még egy tiszt kísérték el őket. Éppen a nagy tűz idejére érkeztek oda. Déltájban ugyanis Temesvár alatt leégett Vécsey tábornoknak a Vadászerdőben levő tábora. A tüzet az okozta, hogy a fa-sátrakban főztek. Sok fegyver, egynéhány ló, körülbelül 800 pokrócz és sok gyertya, podgyász stb. égett oda,
«Borzasztó hanyagság és vigyázatlanság! — veti oda a napló írója. A szerencsétlenség egyediili szerzője egy tábori rima, a kiktől a tábor hemzseg.» Mader aradi helyőrségi kapi-tány levelet kapott feleségétől, ki azt írja, hogy Buda várát a magyarok bevették. Tudósítása éppen kapóra jött, hogy elő-mozdítsa a várbeliek megadását, mivel azt jelentette, hogy a magyarok a császári seregeket megverték. A várbeliek — a kötött
•egyesség következtében — az ágyúkat visszavonták a bástyákról és csendesen viselkedtek. Mindamellett elővigvázatból a magyarok az előőrsöket a Maros partján megkettőztették.
Június 7-én csütörtökön űrnapját szép, de nagyon meleg időben ülték meg. Preitner térhadnagy beszélte Serguelnek, hogy a magyarok temesvár-jagdwaldi táborában a vásári sátrak, me-lyekben a honvédek tanyáztak, megégtek. Estefelé pedig egy Temesvárról jött hadnagytól hallotta, hogy a magyarok szombaton, 9-én, '22 mozsárból fogják bombázni Temesvárt, s Bem Erdélybe ment a határok megvizsgálására. A tegnapi tűz a Vadászerdőben levő táborban sok kárt okozott. Aradon délután a Kiserdőben szép társaság hallgatta a zenét s a napot zenéstakarodóval fejezték be.
A várbeliek nem háborgatták a polgárokat.
Június 8-án este 8 órakor Medárd napján nagy villámlás, mennydörgés, nagy idő közelgett a Sauwinkel tájékáról. 9-kor
megeredt az eső s egy álló óráig égzengés közt erősen esett. «Hála legyen érette az Istennek!» Aradon a vésztörvényszék aznap ült össze legelőször Biró Imre elnöklete alatt. Délben Serguel azt hallotta Bettelheim könyvkereskedőtől, hogy Perczel tábornok folyó hó 5-én Kameniczet, Bukováczot és Karloviczot b3vette, s a ráczoktól tíz ágyút foglalt el. Itthon a várbeliek csöndesen viselkedtek és Serguel este 11 utánig nyugodtan olvasgathatta Engel históriáját.
Június 9-én Reichelnél Magyarytól sub rosa hallotta, hogy Frau von Heise szeretne Vócsey tábornok felesége lenni, de az ura él. Délután passussal át akart menni Ujaradra, hol ma megyei tisztválasztás volt, de Nyéky Alberttel találkozván, vele inkább Santihoz ment fagylaltozni s ott ette az idén az első földi epret.
Azután pedig amúgy is otthon tartotta, Engel kedves históriájánál, a nagy villámlás, dörgés és eső. A várbeliek egész nap békével hagyták az aradiakat. Küldötteik tegnap Temesvárról hír szerint megindultak Szeged és Pest felé, hogy meggyőződést szerezzenek maguknak a magyar ügy állásáról.
10-én délfelé 11 órakor Bettelheim könyvkereskedőnél már nyomtatott kiáltványt olvasott arról, hogy Perczel Mór tábornok Kameniczet és Karloviczot 4-én bevette a ráczoktól és tizenegy ágyút foglalt el tőlük.
A Napló következő íve hiányzik és Serguel a följegyzéseket csak július 25 tői kezdve folytatja. Arad vára akkor már, július elseje óta, a magyarok hatalmában volt, de három hét alatt három-szor is változtatta parancsnokait. (Perczel Miklós, Bergmann József, Damjanich János.) Kossuth kormányzó több képviselő jelenlétében július 17-én meglátogatta Araclot, lelkesítő és köszönő beszédet intézett annak népéhez, másnap a nagy gyorsasággal rendbehozott vár erődítéseit is megszemlélte és csak harmadnap indult vissza Szegedre, hogy jelen lehessen 21-én az országgyűlés új ülésszakának megnyitásán. A naplóíró számára egyébként is sok érdekes följegyezni való kínálkozott ; de hálásak vagyunk azért a kevésért is, a mit a július 25-től augusztus 5-ig terjedő időkről megörökített.
Július 25-én estefelé, a mint írja, Biró Imre vésztörvényszéki elnökkel és Török Gábor kormánybiztossal megkerülte a várat a
6. számú (mikelakai) kapuig. A glacis körül ezen és a mult héten több száz aradmegyei lakossal árkot ásattak, s ezekbe pallisádokat helyeznek el a vár erődítése tekintetéből. A körülbelül 10,000 darab pallisadához való fát a csálai állami erdőből szállítják.
A munkát a várban Boros alezredes vezeti. Török Gábornál a temesvári táborból érkező Nóvák főhadnagytól azt hallotta, hogy holnap a réstörő üteg (Breselibatteria) Temesvár alatt a csatorna mellett a vártól 150 ölnyire elkészül s az ágyúkat beállítják. Ennek következtében az aradi várból tegnap tíz ostromágyút szállítottak a temesvári táborba. A várból gyakran történnek kirohanások^
de a mieink mindannyiszor visszaverik.
Az aprópénz hiányára jellemző, hogy 26-án egy száz forintos bankót az egész városban nem tudott felváltani.
Július 27-én a szegedi posta nem jött meg Aradra s az a hír terjedt el, hogy az oroszok már Kecskemét alatt vannak. Szegedről a kormány hír szerint Aradra vagy Váradra akar jönni.
28-án a hátszegi 136. zászlóalj Daüos Őrnagy parancsnoksága alatt, bár még nem volt felfegyverezve, Aradról Glogováczra (a mai Öt halomra) ment ki állomásozni. Másnap, 29-én hallotta a szegedi explosio hírét. Megösmerkedett Fritsch alezredessel és tőle hallotta, hogy Damjanich tábornok Perczel Mihály ezredest és várparancsnokot tegnap profoszhoz tétette s haditörvény-székkel és agyonlövetéssel fenyegette, ha parancsolatait nem telje-síti. Egy baranyai képviselő pedig azt beszélte, hogy tegnap dél-előtt tíz órakor Szegeden negyven-egynéhány szekér bombával és gránátokkal a légbe röpült s egy házat (egy kórházat) 400 ember-rel semmivé tett. A szerencsétlenség okát nem tudják. Eznap már igen sok idegen volt Aradon Szeged és Erdély tájékáról. 31-én, 44. születésnapján, Serguel oly rosszúl volt, hogy azt hitte, meg-kapta a kolerát. Újból híre járt, hogy a kormány Szegedről Aradra fog jönni.
Augusztus elsején az aradi vár körül pallisádokat állítottak fel és Finster ácsmester s fia vezetése alatt a külső bástya-szegleteken (Újarad felé) ágyútelepeket készítettek. A mikelakai határon (a 6. számú kapu és a marosi komp irányában) Boros alezredes tervei szerint redoutokat és hídfőket építettek. Este megnézte a minoriták klastromának refectoriumában működő három lőkupag-,
vagyis kapszli-gépet is. Aznap már temérdek sok kocsi jött Szeged felől állami holmikkal. Bettelheim könyvkereskedőnél hallotta, hogy Duschek Ferencz pénzügyminiszter már meg is érkezett Szegedről, Hajnik Pállal pedig, az állami rendőrség fejével, szemé-lyesen találkozván, íneghitta őt szállásra, mit «Pali» el is fogadott, de vacsorára Ádámhoz ment. «Temérdek sok képviselő s mások jöttek egyre Szegedről; a csatatér a szó teljes mértékében hemzsegett embertől.»
Augusztus 2-án elkészítette szobáját Hajnik Pál számára, a ki 9 óra tájban legényével, Mády Károllyal hozzá is hurczol-kodott. Reggelizés után Hajnikkal együtt átment a vármegye-házára Duschek miniszterhez, onnan a városvármegye-házára s több más helyre. Együtt ebédeltek s délután 220 pengő forinton egy szép kis könnyű kocsit vásárolt Hajnik számára, majd Damjanich tábornokhoz, onnan pedig Santi czukrászhoz ment vele. Tömérdek idegen hullámzott a csatatéren és minden utczában ; lakást pedig alig lehetett kapni. Hajnik nála volt vacsorán és szép holdvilágos, hűvös időben már tíz órakor lefeküdt. Az éjjel jött meg Kossuth kormányzó Szegedről, illetőleg Mezőhegyesről.
Augusztus 3-án Hajnik Pállal és a látogatására jött Horváth Ödönnel megreggelizvén, 8-kor átmentek Patay József jászkun kapitányhoz a Brünek-házba, onnan pedig Hajnikkal, Nyáry Palival, Pálffy Alberttel és Patayval az aradi várba. Pichler őrnagy elvezette őket a kazamatákba és bástyákra. Ök hazajöttek, de Hajnik Damjanichnál maradt ebéden. Híre járt, hogy Klapka tízezer emberrel kijött Komáromból, Székesfejérvárott az őrséget elfogta és huszárjai Pestet is bejárták volna. Hajnik Ádámhoz ment vacsorálni, de hazajövet még elbeszélgettek tíz óráig, mikor lefeküdtek. Másnap is többnyire együtt voltak s többnyire otthon ; este Hajnik rosszul volt, de csakhamar jobban lett. Reggel Marti-nevszky lengyel kapitány járt Serguelnél, hogy Zsitovieczky nevében szállást kérjen egy sebesült részére.
Augusztus 5-én nagv mozgalom volt Aradon ; a minisztérium Aradot elhagyni készült s a képviselőkkel együtt el is hagyta.
Hajnik, bár még nem volt rendben, délután négy órakor szintén elutazott Lúgos felé. A pénztárt, fegyvertárat, ruhatárt stb. szintén elvitték, mert híre járt, hogy az oroszok talán mái' éjjel meglepik
a várost. A gyönyörű, holdvilágos éjjel folyvást tartott a költözés, pakolás. A «Közlöny» mai, 163. száma mindamellett Aradon nyomtatva jelent meg. Az utczák egész nap zsibongtak az emberek-től. A város körül kordont húztak s a katonák a városon kívül táboroztak.
A napló többi része eltűnt ; a mit őszintén sajnálhatunk, mert Serguel a bekövetkezett szomorú hetek történetéhez is értékes adatokkal járult volna.
D r . M Á R K I S Á N D O R .