Magyarországban

Mint már fentebb mondtuk, Magyarország nyugati részének néhány vidéke 1291-ben még Albert kezén volt és vannak okirati bizonyítékaink arra, hogy itt már 1291 kezdetén, de mindenesetre már tavaszán magyarok és osztrákok között véres összeütközé-sekre kerüli a dolog.

a) Hont.pázmán nb. Szentgyörgyi Ábrahám, kit Abicsknak is neveztek, 1295-ben kijelenti, hogy a pozsonymegyei Csallóköz-ben fekvő Alistál nevű birtokot, melyet Csallóközi István fia László valamikor Ábrahám néhai rokonaitól kapott, ennek újonnan ado-mányozza. Elmondja, hogy rokonainak, Kozma és Pálnak Szent-györgy és Bazin nevű várait az osztrákok ostromolták, lefog lalták és hogy akkor nevezett László s Taró István nevű fia nagy érdemeket szereztek maguknak. László annyira ment, hogy ezen egyetlen fiát, Marcheggen az osztrákoknak túszul adta s a két vár visszanyerése czéljából anyagi áldozatokat is hozott.2 Szent-györgy és Bazin elfoglalása kétségkívül az 1291 kezdetén történt osztrák támadással áll összefüggésben.

b) András király megjutalmazza 1291 júl. 10-én a Vas megyé-ben törzsökös Csém nemzetségből származó Miklóst, Bernátot, Kon-rádot és Seyfriedot és kiemeli, hogy akkor, miután ő (t. i. András) a magyar trónra lépett, fenti Bernát az ország határait megtámadni akaró osztrákok elleni harczban Bohoncz vára előtt súlyosan meg-sebesült ; Weisz Miklós pedig Szentmihály vára előtt egy hajitó-löveg által sérült meg.3

c) 1291 július 21-én arról tesz András említést, hogy a szintén Vas megyében törzsökös Ják nb. Ebed fiai Rajnold és Ják az ország határán az ezt pusztító Albert osztrák herczeg ellen harczoló

se-1 Hazai okmánytár V I I . 218.

2 Fejér VI. 1. 353.

3 Wenzel X I I . 503. Rohoncz (a n é m e t Rechnitz) Vas m e g y e kőszegi járásá-ban v a n . Szentmihály szintén Vas megyében feküdt.

íegben nagy szolgálatokat tettek. Miután a király az ausztriai földön lezajlott hadjáratról itt csak mint valamely későbbi ese-ményről szól,¹ világos, hogy a Ják-nemzetségbeliek e működései ko-rábbi időre esnek.

d) 1292-ben megjutalmazza a már fennt említett Rumi Do-roszlót és akkor mondja, hogy ez magát az osztrákok elleni harcz-ban, melyben sok szolgáló népe elesett, kitüntette, a mint ezt a jelen volt bárók és nemesek a királynak elbeszélték.2

e) 1291 július 14-én elbeszéli András, hogy a Zala megyében törzsökös Búzád—Hahói nb. István (akkor a királyi tálnokok jegy-zője) az országnak az osztrákok által okozott károk megtorlása s az ellenség kikergetése végett összegyűlt hadsereghez több báróval együtt saját csapatjával társulván, az osztrákok ellen Pótul3 nevű várig hatolt.

f ) A valamikor Pozsony megyében, a Dudvág vidékén.

Deáki mellett feküdt Berény helységnek egy Majnald (a német Meinhold) volt az ura 1217-ben, kinek fia Ábrahám a Duna jobb-partján 1291 -ben lezajlott hadiműveleteket vezette. A király már 1291

1 Wenzel X . 14.

2 Wenzel X I I . 530.

3 Pótul eddig nincs meghatározva. Ezen I s t v á n (1272—1296) a zala megye-beli alsólindvai Bánfi-család őse ; ha Miklós 1343-ban királyi adományozásban részesül és ez alkalommal e m l í t i az okirat (Fejér I X . 1, 88), hogy Miklós I. Károly király idejében az osztrákok elleni hadjáratban a Pocliol h e v ü várig és városig hatolt, a Pechwar-hoz tartozó Gyepes-Szerdahely nevű várat bevette, e l h a m v a s z t o t t a ós a Pochol várhoz és városhoz tartozó összes területet tűzzel-vassal pusztította stb. Mindamellett azonban, hogy itt Potult (mert Pochol is ugyanaz) közelebb-ről körülírja, még sem tudjuk szabatosan meghatározni. A Gye pes-Szerda hely elég bizonyíték azonban arra, hogy Potol = Pochol alatt magyar földrajzi tárgy értendő, a mit különben a k ö v e t k e z ő a d a t o k is támogatnak. Kerecsényi László zalamegyei ember 1555-ben írja Szigetből Nádasdi Tamásnak, hogy «az mustra mester Perlakra (zalam. h e l y s é g ) jött . . . hogy esmég ( = ismét) hátra akar menni Potol-ba». Akosházi Sárkány Ambrus (szintén zalamegyei) ugyanakkor írja dasdinak : «azt monta vala kegyelmed, hogy kegyelmed szekeren küldet Potolik ( = Potol-ig); Potolyba és e g y hétik kelyet ( = kellett) késnünk» (Történelmi Tár 1906. évf. 131., 1910. évf. 534., 536.). K ö v e n d i Székely Lukács stájerországi birtokos pedig Nádasdinak írja 1557-ben : «de az pottoly mezőn nincsen semmi jószág hozzjája.» (U. o. 1907. évf. 542.) Azt, hogy a stájer Pettauval azonos, mint ezt néhai Pauler Gyula két helyen is állítja, el nem fogadhatjuk.

június 24-én említi, hogy ezen Ábrahám, midőn az ország hatá-rait Albert osztrák herczeg ellen védelmezte, egyik ütközetben megsebesült és öt rokont vesztett ; ¹ világos azonban, hogy itt oly csatározásról van szó, mely a székesfehérvári zászlóbontás előtt történt. 1294 január 18 án azonban tanúsítja András, hogy Menőid ha Ábrahám neki már trónkövetelő korában is sok nevezetes szolgálatot tett. Midőn IV. László korában az osztrákok a magyar határt elfoglalták és ezen vidék összes nemesei az osztrákokhoz szegődtek, csak Ábrahám volt az, ki az ellenségnek ellenállva, a királyhoz hű maradt. Midőn László halála után — most már 1291-ről beszélhetünk — András trónra lépett, Ábrahám az osztrák-stájer herczeg Albert seregével összetűzve, Nagyszombat városnál vitézül harczolt. Sikerült neki itt egynéhány osztrákot fogságba ejteni s a kezébe került osztrák csatazászlót András királyhoz megkül-deni. A Nyitra megyében fekvő Sasvárt, melyet az osztrákok ugyan-csak elfoglalva tartottak, szintén visszahódította a királynak.

Albert összes haderejével Pozsony megyét pusztította, Ábrahám az osztrák sereget legyőzte s győzelmének jeleül — mint már mond-tuk — az ellenség hadizászlóját egyik embere által a királynak bemutatta. Albert ezen balsiker után egy csehekből álló csapatot küldött Ábrahám ellen, de most sem jobb sikerrel ; Ábrahám harczba bocsátkozott a csehekkel és legyőzte őket. Erre Albert, egy Ábrahám által védelmezett erődítményt vett ostrom alá, a mit azonban nem tudott bevenni, mert Ábrahám azt saját és em-bereinek sérülése árán dicsőségesen megakadályozta ; 58 embere nyíllövés következtében súlyosan megsebesült, tizenöten pedig a védelmezés alatt az osztrákok fogságába kerültek ; világos tehát, hogy ezen faerődítmény a pozsonyi várhoz tartozott. Említi itt is Sas vár ostromát.²

1297-ben újabb részletekkel egészíti ki tudósítását. Azt mondja:

«Midőn köztünk és Albert osztrák-stájer herczeg és cseh király között, ki most kedves ipánk, akkor pedig legelkeseredettebb ellenségünk volt, háború tört ki s a pozsonyi várat a herczeg a mi kárunkra elfoglalva tartotta, Pozsony megye összes nemesei

1 Apponyi-oklevéltúr 17, 18.

2 A pponyi-oklevéltár 31.

s Pozsony városának összes vendégnépei minket elhagyva az ellenséghez szegődtek. Ábrahám ellenük harczolva, sok szolgálatot tett akkor nekünk. Midőn ugyanakkor az osztrákok, nevezett herczegük parancsára, a Szala a Deáhi nevű helységekben lévő monostorokban felhalmozott hadikészülékek és lőszerek segítsé-gével területünket pusztították, Ábrahám ezen monostorokat saját költségein ostrom alá vette. Maga s emberei megsérültek, de az elfoglalás mégis sikerült, mire Ábrahám a monostorokat jogos tulajdonosaiknak, a szentmártoni s a túróczi apátnak minden kiváltási díj nélkül visszaadta, a mint ezt (Henvei) Ladamér esz-tergomi érsek tanúsította.¹

Ezen Ábrahám különben a «Vörös» melléknevet is viselte és 1294-től 1296 május 31-ig Pozsony megye alispánja. 1324-ben megkapja a pozsonvmegvei Cseklészt ; 1325-ben találkozunk vele utoljára ; tőle származnak az ifjabb Cseklésziek és a Vörösváriak.

Néhai Pauler Gyula «A magyar nemzet története 1301-ig»

czímű művében (első kiadás I. 550) azt mondja, hogy annak a magyar csapatnak, melyben fenti Ábrahám Pozsony alatt oly dicsőségesen harczolt, «néhai Csák Péter nádor fia Mátvus volt a vezére.» Pauler azonban tévedt, a mint ezt a következő okadatok bizonyítják :

1. Midőn András király 1294 január 18-án a pozsonyi ostromot legelőször említi, világosan megmondja, hogy az ostromra Máté királyi lovászmestert küldte ki. Csák nb. Máté pedig csak 1293 okt. 28-tól 1296 április 7-ig a lovászmester. 1291-ben Gyovad nb.

Mikó volt az.

2. Midőn 1297-ben ugyanerről szól, azt mondja a király, hogy

«akkor, midőn Henrik fia Miklós volt nádor a pozsonyi várat ellenünk elfoglalva tartotta s mi Máté lovászmesterünknek és Pozsony megye főispánjának megparancsoltuk, hogy a várat ostromolja stb.» Erre már most megjegyzendő, hogy 1291-ben Güsszingi Iván és fivérei, köztük Miklós, királypártiak voltak ; ki van zárva tehát, hogy 1291-ben Miklós Pozsonyt kezén tartotta volna. Még jobban bizonyítja ezt Andrásnak 1296 október 19-én kelt okirata, melyben azt mondja, hogy Henrik bán fiai a

pozsony-1 Apponyí-oklevéltár 38.

megyei Detrekővárat elfoglalták és fenti Ábrahám urának, Máté parancsára a várat szerencsésen visszahódította.¹ Ebből világosan kitűnik, hogy Máté alatt Pozsony megye főispánja, Ábrahám alatt pedig alispánja értendő ; pedig Máté csak 1293 október 26-tól kezdve Pozsony megye főispánja (1291—1292. Pécz nb. Apor az) és Ábrahám is csak 1294-óta alispán. Kiviláglik tehát, hogy Pozsonynak a Güsszingiek által történt elfoglalása s Csák nb.

Máté és Vörös Ábrahám által történt visszahódítása nem 1291-re, hanem későbbi időre, a legnagyobb valószínűség szerint 1292-re helyezendő.