A SARÍA ÉRTELMEZÉSEI
A kétezer-tízes évekre az iszlámról szóló nyugati diskurzus talán leggyakrabban emlegetett elemévé a saría vált, amely sokak szemében azonosult a kegyetlen,
„középkori” büntetőintézkedésekkel (lefejezés, megkövezés, korbácsolás, kézlevágás stb.), a nők alárendelt szerepével, a más vallásokkal szembeni intoleranciával, a nyugati társadalmakban élő muszlimok részéről az integráció teljes elutasításával.
Ezt a képet erősítették a dzsihádisták szélsőséges megnyilvánulásai, akik tetteiket a saríával igazolták. Ráadásul a büntetőintézkedéseket az iszlám világ több országának (Afganisztán a tálibok uralma alatt, Irán, Szaúd-Arábia) regnáló politikai, illetve vallási vezetései is alkalmazták, mintegy megerősítve a saríáról kialakult negatív képet. A saría a nyugati diskurzusban alapvetően negatív konnotációjú kifejezéssé vált, amitől félni kell, ami komoly fenyegetést jelent a nyugati civilizáció, az európai kultúra számára, hiszen a muszlimok Nyugaton is be kívánják vezetni – ha kell, akár erőszakkal is.
A saría úgymond tökéletesen szimbolizálja az iszlám és a nyugati civilizáció között húzódó mély törésvonalat, a két civilizáció alapvető értékeinek különbözőségét és összeegyeztethetetlenségét, az iszlám és a nyugati civilizáció közötti kibékíthetet-len konfliktust. Ezt a véleményt látszik alátámasztani az a tény is, hogy az iszlám világ 35 országának alkotmányában, illetve jogrendszerében szerepel a saríára tör-ténő hivatkozás.1
Tény, hogy az iszlám rendszerének egyik leglényegesebb alkotóeleme a saría.
Pontos jelentése „vízhez, forráshoz vezető út”, „tiszta út”, hasonló, mint a judaiz-musban a haláha. A Koránban ebben a formájában mindössze egy helyen történik róla említés (45:18),2 ám a szó más alakban még két koráni versben (5:48, 42:13) szerepel.3 Ennek alapján elsődleges jelentése „követendő út”, amely a legszélesebb
1 John L. Esposito – Natana J. Delong-Bas: Shariah. What everyone needs to know. Oxford University Press, New York, 2018. 21. o.
2 „Aztán a [vallás] dolgában [saját] útra helyeztünk téged (alá saríatin min al-amri). Kövesd hát azt és ne kövesd azoknak az önkényességeit, akiknek nincsen tudásuk.” (Simon Róbert fordítása.) „Aztán a parancsunk kijelölt útjára helyeztünk téged, kövesd hát azt, és ne kövesd azoknak a vágyait, akik nem tudnak.” (Kiss Zsuzsanna Halima fordítása.)
3 „Ítélkezz hát közöttük aszerint, amit Allah leküldött. Ne kövesd az ő kényüket, [eltérve] attól, ami az igazságból eljött hozzád! Mindenki számára kijelöltük a cselekvés [egy meghatározott] zsinórmértékét és egy meghatározott utat (siraatan).” (5:48) „Azt a törvényt szabta nektek a vallásban (saraa la-kum min ad-díni), amit Noénak parancsolt meg, s amit néked sugalltunk, s amit Ábrahámnak, Mózesnek és Jézusnak parancsoltunk meg, mondván]: »Tartsátok be a vallás [előírásait] és ne szakadjatok szét [szakadár felekezetekre]!«” (42:13) (Simon
196| 10. A saría
értelmében azonos magával az iszlámmal,4 illetve azzal a vallással, amelynek köve-tése más próféták számára is kötelező volt.
A saríának különböző értelmezései ismeretesek. Van tágabb és szűkebb, van inkább teoretikus és inkább praktikus értelmezése. A tágabb, általánosabb, „teoretikusabb”
értelmezés a Koránon és szunnán mint fő forrásokon alapuló irányelveket, „filozófi-át” nevezi saríának, a szűkebb, gyakorlatiasabb értelmezés pedig a muszlimok életét orientáló teljes iszlám (vallás)jogot. Tariq Ramadan – aki problematikusnak tartja a saría jogrendszerre redukált „szűk értelmezését” – a tudósok három eltérő saría-fel-fogását különbözteti meg: a) saría az iszlám szinonimája; b) a saría a szabályok és rendelkezések teljessége; c) a saría céljai alapján definiálva az írott forrásokból kö-vetkező életfilozófia megjelenítője.5
Saríán általában az iszlám jogot értik, s nemcsak a nem muszlimok, de a musz-limok nagy része is úgy hivatkozik a saríára, mint egy komplex és koherens (jog) szabály-gyűjteményre. A saría azonosítása a joggal azonban leegyszerűsítés. A saría nem más, mint a fő forrásokban, a Koránban és a hagyományokban (szunna) talál-ható, az élet különböző területeire vonatkozó irányelvek, morális, erkölcsi előírások összessége, amelyek bázisán – amelyeket értelmezve – a muszlim jogtudósok kidol-gozták az iszlám jog teljes rendszerét. (Sokan persze ezt is saríának nevezik, illetve ezt nevezik saríának.)
A saría – „kézzelfogható” módon – a leginkább az iszlám jogrendszerben tes-tesül meg. Eltérően például az írásban is rögzített hadíszgyűjteményektől, nincs kodifikált, egységes és írott formában is létező saría. Nem mehetünk be a könyv-tárba, és emelhetjük le a polcról a saríát – mondja Esposito.6 Bemehetünk viszont a könyvtárba, és rengeteg, muszlim jogtudósok által írt jogtudományi könyv közül válogathatunk, amelyek közül azonban egyik sem azonos a saríával.
Nem véletlen persze az iszlám vallás és a jog közötti szoros összefüggés hangsú-lyozása: a kereszténységtől eltérően ugyanis az iszlám – a judaizmushoz hasonlóan – „törvényvallás”, az iszlámban nem a teológia, hanem a jog foglalja el a vezető szere-pet. A kereszténység ortodoxiájával („igaz hit”, helyes tan) az iszlám ortopraxisa („igaz gyakorlat”, helyes cselekvés) áll szemben. Ezt mutatja egyfelől az is, hogy az iszlámtu-dományok centrumává nem a kalám (tkp. teológia), hanem a fikh (iszlám vallásjog)7
Róbert fordítása) „Ítélj hát közöttük annak alapján, amit Allah leküldött neked, és ne kövesd az ő vágyaikat, mikor az igazság eljött hozzád. Mindenkinek közületek előírtunk egy törvényt és egy nyilvánvaló utat (siraatan).”
(5:48) „Ő rendelte el (saraa) nektek a vallást, amit kötelezővé tett Noénak, és amit kinyilatkoztattunk neked, és amit kötelezővé tettünk Ábrahámnak és Mózesnek és Jézusnak – hogy alapozzátok meg a vallást, és ne legyetek megosztva benne.” (42:13) (Kiss Zsuzsanna Halima fordítása.)
4 Fazlur Rahman szerint a saría és a dín (hit, vallás) nagyrészt felcserélhető, utóbbi pedig azonos az iszlámmal.
A saría és a dín között legfeljebb annyi a különbség, hogy a saría „az út elrendelése”, s a tárgya Isten, míg a dín „az út követése”, s a tárgya az ember, azonban lényegében mindkettő a követendő, Isten által elrendelt útra vonatkozik. Fazlur Rahman: Islam, i. m. 100. o.
5 Tariq Ramadan: Islam: The Essentials, i. m. 146. o.
6 Esposito, Delong-Bas: Shariah, i. m. 34. o.
7 Szemantikailag a fikh jelentése tudás, az iszlámban azonban a par excellence tudás tulajdonképpen a jogi tudás.
„Az iszlám jog tanulmányozása nélkül nem lehet megérteni az iszlámot.” Joseph Schacht: An Introduction to Islamic Law. Oxford University Press, Oxford, 1979. 1. o.
A saría értelmezései | 197 vált, másfelől pedig hogy az iszlám mint gyakorlati rendszer, „az iszlám mint funkció”8 kifejezésére a leginkább alkalmas saría a közvélekedésben többnyire az iszlám joggal azonosul – még a szakértők jelentős hányada is iszlám (vallás)jogként interpretálja.9
Jóllehet széles körben elterjedt a saría azonosítása az iszlám (vallás)joggal, vannak árnyaltabb megközelítések is. Esposito határozott különbséget tesz a saría és az iszlám jog (fikh) között. A saría a jog, a vallás és az etika kombinációja, s azokra az isteni eredetű iránymutatásokra, alapelvekre vonatkozik, amelyeket a muszlimoknak kö-vetniük kell. Az iszlám jog ezzel szemben a saría konkrét, gyakorlati alkalmazása, amelyet a muszlim jogtudósok végeztek el.10 A saría tehát az isteni eredetű alapelve-ket jelenti, az ember alkotta iszlám jog (fikh) pedig ezeknek az elveknek az emberi interpretációja.11 Míg a saría „szent és megváltoztathatatlan”, addig az iszlám jog (fikh) „a speciális történelmi kontextusoknak megfelelő emberi megértés és értel-mezés terméke […] tévedésnek kitett és változó”.12
Általánosan elfogadott kiindulópont, hogy az iszlámban a szuverenitás, a „főha-talom” Istené, következésképpen Isten az egyedüli és kizárólagos törvényhozó.13 Az embereknek – lényegében a képzett vallás- és vallásjogi tudósoknak – nem törvé-nyeket kell hozniuk, hanem „fel kell fedezniük” az isteni törvétörvé-nyeket, és őrködniük kell azok betartásán. A muszlim tudósok egy része úgy véli, az iszlám jog egy isteni, változatlan és megváltoztathatatlan elemből (maga a saría, az isteni forrásokban gyö-kerező elvek és értékek) és egy emberi értelmezésből és alkalmazásból (fikh) áll.14 Egyik az isteni kinyilatkoztatás világa, másik pedig a földi alkalmazásé, illetve gyakorlaté.
8 Fazlur Rahman: Islam, i. m. 100. o.
9 Simon Róbert meghatározásában a saríca „a muszlim vallásjog, amely a lét minden szféráját átszövi”, a fikhet pedig úgy definiálja, mint „muszlim jogtudomány” (vö. Tárgy-és névmutató eligazító magyarázatokkal. In Goldziher Ignác: Az iszlám kultúrája 2. kötet, i. m. 1014., 1045. o.), illetve „… lévén a kialakuló vallásjog, a saríca elsődleges alapja a Korán […]” (Simon Róbert: Mohamed és a Korán. In: A Korán világa. Helikon Kiadó, Budapest, 1987. 501. o.) Két, az utóbbi években megjelent magyar nyelvű munka szerzői hasonlóképpen vélekednek. „Az iszlám jog, a sharía elsősorban a valláserkölccsel összefüggő kérdésekre fordítja figyelmét.”
(Jany János: Klasszikus iszlám jog. Egy jogi kultúra természetrajza. Gondolat Kiadó, Budapest, 2006. 17. o.);
„…a saría, a társadalom egészét átszövő és minden ízében szabályozó vallásjogrendszer […]” (Salamon András – Abdul Fattah Munif: Saría – Allah törvénye. Az iszlám jog különös világa. PressCon Kiadó, Budapest, 2003. 13. o.) Hasonló egyébként az iszlám jog kérdéskörében megkerülhetetlen Joseph Schacht álláspontja is:
„Abból, amit az iszlám a civilizált világra hagyományozott, az egyik legfontosabb vallási joga, a saría.” Joseph Schacht: Islamisches religiöses Recht. In Joseph Schacht – C. E. Bosworth (Hrsg.): Das Vermächtnis des Islams.
Deutscher Taschenbuch Verlag, Band 2. München, 1983. 167. o. Schacht a fikh-et az „iszlám jogtudománnyal”
azonosítja. (i. m. 177. o.) Goldziher Ignác a saríát mint „vallástörvényt” határozza meg. (Goldziher Ignác:
A régi iszlám ortodoxia viszonya az antik tudományokhoz, i. m. 941. o.) Sokan – a kérdés összetettsége miatt – árnyaltabban fogalmaznak: „A gyakran »jognak« fordított saría […] a muszlimok számára előírt kötelezettségek és útmutatások összességének konnotációját hordozza. […] Magában foglalja az egyes muszlimok Istenhez és más emberekhez fűződő viszonyát, valamint az etikát, illetve általában az etikus életet.”
10 Esposito, Delong-Bas: Shariah, i. m. 34. o.
11 i. m. 89. o.
12 i. m. 32., 35. o.
13 „Egyetlen ember – legyen akár a Próféta – sem jogosult arra, hogy saját jogán adjon utasítást másoknak, hogy valamit megtegyenek, vagy ne tegyenek meg.” Abú’l A’lá Mawdúdí: Political Theory of Islam. In Khurshid Ahmad (szerk.): Islam. Its Meaning and Message. Centre of Islamic Studies, Qum, Iran. 1978. 147–171. o.; 158. o.
14 Vö. John Esposito: The Challenge of Creating Change. The Immanent Frame. (2008) http://www.ssrc.org/blogs/
immanent_frame/2008/08/25/the-challenge-of-creating-change/ A kérdéshez lásd még Kilian Balz: Shariah
198| 10. A saría
Pipes saríaértelmezése ettől némileg eltér. „A Korán tekinthető az iszlám alkot-mányának, a saría pedig az ezt kifejtő/magyarázó törvénygyűjtemény.”15 Ahol a Korán csak irányelveket szab meg, a saría kifejti a részleteket, a konkrétumokat.
Az Oxford Dictionary of Islam szerint a saría az „isteni törvény”, ahogyan a Ko-ránban és a prófétai kijelentésekben és tettekben (hadísz) szerepel, ezzel szemben a fikh a jogtudósok (fukahá) tudományos jellegű tevékenységére vonatkozik, amely arra irányult, hogy alapos vizsgálódások és viták révén kidolgozzák a saría részle-teit. A muszlimok – folytatja a szócikk – a saríát „változatlan kinyilatkoztatásnak”
tartják, ezzel szemben a fikh – úgy is mint emberi erőfeszítés – nyitott a viták, a re-interpretáció és a változás előtt.16
Ásaf A. A. Fyzee muszlim jogászprofesszor képszerű megfogalmazása szerint a vallás és a jog, vagyis a saría és a fikh egy csatornában folyó két, lényegében megkü-lönböztethetetlen áramlat. „A saría útját Isten és Prófétája fektette le, a fikh építményét emberi igyekezet emelte.” A két fogalmat – állapítja meg – maguk a muszlim tudó-sok, professzorok is gyakran egymás szinonimájaként kezelik. A kettő közül a saría a szélesebb, s felöleli mind a vallást, mind a jogot. A „vallás szíve” megváltoztatha-tatlan, a jog viszont állandóan változik, vagyis lényegében két széttartó erő él együtt.
Ezt az ellentmondást a szerző az iszlám reinterpretációjával javasolja feloldani.17 Bassam Tibi a Korán 45:18-ból indul ki. Számára egyértelmű, hogy „ebben az esetben saríán etika és morális útmutatás értendő, és nem jogrendszer. A saría mint jogrendszer csak száz évvel az iszlám kinyilatkoztatás lezárulta után alakult ki […]
Az az érv, hogy a saría isteni eredetű, és a muszlimok kulturális identitásához tar-tozik, nem tartható. Minden saríaszakértő tudja, hogy nincs egységes saría, a saría interpretatív.”18
A széles körben elterjedt vélekedésekkel ellentétben ugyanis a saría nem egy egységes, az iszlám világ minden részén ugyanabban a formában érvényes, merev és megváltoztathatatlan rendszer. A saría „az emberi intellektus” terméke,19 amely-be – természetesen figyelemmel az iszlám alapelveire – szervesen integrálódtak az iszlám világ különböző régióiban érvényes helyi szokások, az egymástól gyakran jelentősen eltérő helyi gyakorlatok, vagyis a helyi, egymástól különböző kultúrák.
„Nem azon van a hangsúly, hogy úgy öltözzünk, ahogy a Próféta öltözött, hanem
versus Secular Law? In Birgit Krawietz – Helmut Reifeld (Hrsg.): Islam and the Rule of Law. Between Sharia and Secularization. Konrad-Adenauer-Stiftung e.V., Sankt-Augustin/Berlin, 2008. 121–126. o.
15 Daniel Pipes: In the Path of God. Islam and Political Power. Transaction Publishers, New Brunswick – London, 2003. 36. o.
16 Islamic Law címszó. John L. Esposito (főszerkesztő): The Oxford Dictionary of Islam. Oxford University Press, Oxford, New York stb., 2003. 148. o. https://books.google.hu/books?id=6VeCWQfVNjkC&pg=PR19&hl=hu&source=gbs_
toc_r&cad=3#v=onepage&q&f=false
17 Ásaf A. A. Fyzee: The Reinterpretation of Islam. A Modern Approach to Islam. Asia Publishing House, Bombay, 1962. 85–96.; 98–108. o. In John J. Donohue – John L. Esposito (szerk.): Islam in Transition. Muslim Perspectives.
Oxford University Press, New York – Oxford, 2007. 151–156. o.; 151. o.
18 Bassam Tibi: Islamische Zuwanderung. Die gescheiterte Integration. Deutsche Verlags-Anstalt, Stuttgart, München 2002. 188–189. o.
19 Tariq Ramadan: Western Muslims and the Future of Islam. Oxford University Press, Oxford, New York, stb., 2004. 34. o.
A saría értelmezései | 199 hogy azoknak az elveknek megfelelően öltözzünk, amelyek alapján ő a ruházatát megválasztotta.”20
Az eddigiekből is látható, hogy a saríát sokan azonosítják az iszlám (vallás)joggal, míg mások az iszlám vallásjogot (fikh) a saría jogi kifejeződésének tartják.”21 A saría és az iszlám jog (fikh) pontos fogalmi elhatárolásának hiánya gyakorta okoz zavaro-kat mind a muszlimok, mind a nem muszlimok körében. A fő kérdés a saría „isteni vagy emberi” eredete, s ebből következően megváltoztathatósága vagy megváltoztat-hatatlansága. Ami ugyanis Istentől származik, az megváltoztathatalan. Ami viszont
„emberi termék”, az megváltoztatható.
BEZÁRULT-E AZ IDZSTIHÁD AJTAJA?
Az iszlám keletkezését követő időszakban, a korai iszlám birodalmak idején a politikai hatalomnak egyre inkább szüksége volt egy koherens jogrendszerre. A kereszténység ebből a szempontból könnyebb helyzetben volt, hiszen rendelkezésére állt a Római Birodalom jogrendszere. Az iszlámnak viszont mindezt magának kellett létrehoznia.
A kiindulópont adott volt: a Korán és a szunna (hadísz), amelyek részint Isten kinyilatkoztatásain, részint a Próféta és kísérete konkrét cselekedetein, gyakorlatán át tartalmazzák azokat az irányelveket, amelyek a jogrendszer kidolgozásának az alapját képezhetik.
Az iszlám írásban is lefektetett, majd jogilag is kodifikált rendszerének a kialaku-lása már jóval az iszlám keletkezését, illetve Mohamed próféta halálát követően, a 7. század második felétől a 9. századig végbement. Ebben a folyamatban a közösség változó társadalmi gyakorlata volt a meghatározó, s az új jelenségek és gyakorlatok nagy része – egy hadísszal való szentesítés útján vagy más módon összhangba hozva a Korán változatlan normáival – beépült az iszlám rendszerébe. Prioritást eleinte egyértelműen az önálló vélemény élvezett, s az így kialakult tételeket csak a későb-biekben vezették vissza autentikus „isteni” vagy „prófétai” forrásokra.
Minderre két módszer alkalmazása révén került sor. Az egyik a tradicionális for-rások – a Korán és a szunna – ismerete, megismerése (vagyis a „tanulás”, az ilm), a másik pedig az emberi intellektus, értelem által gyakorolt „megértés”, a fikh. A kettő között nem volt ellentmondás, a tradíció (ilm) és az értelem (fikh) kiegészítették egymást. (A fikh az iszlám rendszere kialakulásának első, nagyjából a 8. század kö-zepéig terjedő időszakában tulajdonképpen a muszlim vallás[jog]tudósok önálló, egyéni véleményalkotásával [raj] volt azonos.) Előbbi a források adott, „objektív” is-meretanyagát, utóbbi pedig ezek „szubjektív” megértésének a folyamatát, mondhatni értelmezését jelentette. Sajátságos, hogy a saría kifejezést ekkoriban még igencsak szórványosan használták, ellentétben az iszlám későbbi korszakaival.
A közmegegyezés, a konszenzus (idzsmáa) révén a közösség közvéleménye, il-letve közös gyakorlata szentesített és tett az iszlám értékrend (és jogrend) részévé
20 uo. 36. o.
21 Lásd Sharia címszó. Azim Nanji: Dictionary of Islam. Penguin Books, London stb., 2008. 168. o.