Az iszlámot és/vagy az iszlamizmust és/vagy a dzsihádizmust monolit blokknak tartók, a dzsihádizmus, az iszlamizmus vagy akár az iszlám álláspontját, véleményét adott kérdésekről magabiztosan ismerni vélők vagy nincsenek tisztában a tényleges helyzettel, vagy pedig – szándékosan vagy ismerethiány miatt – figyelmen kívül hagyják azt. Nemhogy különböző kérdésekre adott egységes iszlám válaszok nem léteznek, de egységes iszlamista, sőt egységes dzsihádista válaszok sem! A dzsihádista irányzatok és szervezetek is rendkívül differenciáltak, sokszínűek, s képviselőik között igen gyakoriak a véleménykülönbségek, a sokszor heves viták, s adott esetben a másik nézet, felfogás erőteljes kritikája és teljes mértékű elutasítása.
Gyakran éri ugyanakkor szemrehányás a „muszlimokat” – különösen a Nyu-gat-Európában vagy az Egyesült Államokban élőket –, hogy nem határolódnak el kellőképpen az erőszakos akcióktól, a dzsihádista szervezetektől, vagy konkrétan az Iszlám Államtól. Ez a vád nem állja meg a helyét, hiszen számtalan példát említhetünk, amikor muszlim szervezetek, vezetők, vallástudósok vagy egyszerű magánszemé-lyek élesen elítélték a dzsihádisták által elkövetett terrorakciókat.
Az Európában élő muszlim közösségek különösképpen megszenvedik a „musz-limokról” kialakult negatív, általánosító képet, a kirekesztést, az idegen-, illetve iszlám-ellenességet. Döntő többségük ugyanis egyáltalán nem támogatja a szél-sőséges megnyilvánulásokat. Szinte semmi hír nem jelenik meg a médiában arról, hány merényletet sikerült a hatóságoknak megakadályozniuk a muszlim közössé-gek hathatós együttműködése révén. A dzsihádista terrorizmusnak ugyanis csakis az európai muszlim közösségekkel való szoros együttműködés révén lehet gátat szabni, illetve az ilyen akciókat megelőzni. Nem véletlen, hogy Belgium Molenbeek nevű „rossz hírű” negyedének muszlim lakosságából sokan mentek az utcára tün-tetni, hogy ne tekintsék már őket valamennyiüket terroristának, jó esetben radikális iszlamistának, mivel nem azok!
Több példa akad ugyanakkor arra is, hogy korábban erőszakot alkalmazó dzsi-hádista szervezetek „deradikalizálódnak”, lemondanak az erőszakról.
126| 7. Muszlim és iszlamista dzsihádizmuskritikák
MUSZLIMOK AZ ERÔSZAK ELLEN
Az al-Káida által végrehajtott, 2001. szeptember 11-ei terrorakciót az iszlám világ vezető vallástudósai – mind az „intézményes iszlám” képviselői, mind iszlamista szervezetek vezetői – elítélték, az iszlám alapvető értékeivel és előírásaival ellentétesnek minősítették. Közülük több mint negyvenen három nappal a terrorakciót követően közös állásfoglalást tettek közzé: „Alulírottakat, iszlám mozgalmak vezetőit mélységesen megdöbbentettek a 2001. szeptember 11-ei események az Egyesült Államokban, amelyek következménye gyilkosság, pusztítás, ártatlan életek elleni támadás. Kifejezzük legmélyebb együttérzésünket és sajnálatunkat. A leghatározottabb módon elítéljük az akciót, amely valamennyi emberi és iszlám normával ellentétes. Ehhez alapul szolgálnak az iszlám nemes törvényei, amelyek tiltják az ártatlanok elleni támadás valamennyi formáját.”1
Csak néhányan a merényletet élesen elítélők közül: Muhammad Szajjid Tantáví sejk, egyiptomi főmuftí és a kairói al-Azhar imámja, Abdel Azíz bin Abdulláh Ál as-Sajkh, Szaúd-Arábia főmuftíja és a vezető ulemá tanácsának elnöke, Muham-mad Huszein Fadlalláh sejk, a Hezbolláh szellemi vezetője, Ali Khamenei ajatollah, Irán vallási vezetője, Musztafá Mashúr, az egyiptomi Muszlim Testvérek vezető-je, Ahmed Jászín sejk, a Hamász alapítója stb. Huszein Fadlalláh sejk, a Hezbolláh szellemi vezetője „barbár bűntettnek” nevezte az akciót. Hosszan sorolhatók azok a vallástudósok, vallási vezetők vagy iszlamista mozgalmak vezetői, akik hasonló elítélő nyilatkozatot tettek, az iszlám elveivel teljes mértékben ellentétesnek nevez-ve a merényletet.2
Nemcsak a szeptember 11-ei terrorcselekmény váltott ki elítélő reakciókat musz-lim és iszlamista vezetők, vallástudósok köreiből, hanem lényegében valamennyi, radikális iszlamisták által elkövetett terrorista merénylet. 500 britanniai muszlim vallástudós és imám írta alá azt a fatvát, amely szerint „az iszlám szigorúan elíté-li az erőszak alkalmazását és ártatlan életek kioltását. Az iszlámban nincs helye és igazolása a szélsőségességnek. Az öngyilkos merényletek, amelyek Londonban ár-tatlan embereket öltek és sebesítettek meg, HARÁM – maximálisan tiltottak az iszlámban, és azok, akik ezt a barbár tettet elkövették [2005. július 7-én], bűnözők és nem mártírok.”3
126 kiemelkedő muszlim személyiség – köztük vallástudósok, egyetemi professzo-rok és politikai vezetők – írta alá azt a 2014 szeptemberében publikált nyílt levelet, amelyet az Iszlám Állam vezetőjéhez, al-Baghdádíhoz intéztek, pontról pontra
cá-1 Az eredeti, arab nyelvű szöveget lásd Al-Quds Al-Arabi Volume 13, Issue 3838, 14 September 2001. http://web.
archive.org/web/20110810232142/http://81.144.208.20:9090/pdf/2001/09Sep/14%20Sep%20Fri/Quds02.pdf Az angol változatot, és további elítélő nyilatkozatok hosszas felsorolását lásd Charles Kurzman: Islamic Statements Against Terrorism. http://kurzman.unc.edu/islamic-statements-against-terrorism/
2 A csaknem hetven tételből álló felsorolást a konkrét nyilatkozatokkal és a források megjelölésével lásd Charles Kurzman: Islamic Statements Against Terrorism. https://kurzman.unc.edu/islamic-statements-against-terrorism/
3 uo.
Muszlimok az erőszak ellen | 127 folva a szervezet, illetve vezetője téziseit.4 A cáfolat azért is jelentős, mert a Koránon, illetve a saríán alapul, s tanult vallástudósok készítették. A nyílt levél többek között olyan megállapításokat tartalmaz – alaposan megindokolva, koráni idézetekkel, ha-díszokkal és korai jogtudósok állásfoglalásaival alátámasztva –, mint „az iszlámban tilos ártatlan emberek meggyilkolása”, „a dzsihád jelentése védekező háború”, vagy
„tilos muszlimokat nem muszlimnak nyilvánítani”.
A terrorizmus és szélsőségesség minden formáját elítélő és az iszlám elveivel ellen-tétesnek minősítő fatvát bocsátott ki Észak-Amerika Fikh Tanácsának 18 muszlim vallásjogi tudósa, amelyhez hat másik amerikai muszlim szervezet és több mint 130 egyéb amerikai muszlim tisztségviselő csatlakozott.5
Farid Uddin Masoud, a Bangladesi Lelkészek Tanácsának elnöke szerint több mint százezer (!) bangladesi muszlim vallási vezető és hitszónok írta alá azt a fatvát, amely élesen elítéli nem muszlimok, kisebbségek és szekuláris aktivisták meggyil-kolását. Ezek a gyilkosságok a kibocsátott fatva szerint az iszlám által tiltottak, és emberiség elleni bűntettnek minősülnek.6
Muszlim vezetők sora ítélte el a 2017-es londoni, westminsteri „megdöbbentő és barbár” terrorakciót.7 Britannia Muszlim Tanácsa (The Muslim Council of Brita-in) külön közleményben fejezte ki köszönetét a rendőrségnek, a miniszterelnöknek és London polgármesterének a gyors intézkedésekért. Több mint egy tucat vallá-si vezető – muszlimok, hinduk, keresztények, szikhek és zvallá-sidók – együtt tárgyalt a Scotland Yard tisztségviselőivel a szükséges további közös lépésekről.8 Sadiq Khan, London muszlim polgármestere szerint az effajta akciók fő célja a gyűlöletkeltés.
A terroristák gyűlölik azt a tényt, hogy Londonban a keresztények, muszlimok, zsidók, hinduk, szikhek, buddhisták – akár részesei egy szervezett hitnek, akár nem – nemcsak tolerálják, hanem tisztelik és nagyra becsülik egymást. Muszlimok mil-liói utasítják el a „karizmatikus gyűlöletszónokok nihilista tanításait”, mivel ismerik az igazi iszlámot – mondta Sadiq Khan.
Felvethető a kérdés, a puszta állásfoglaláson túl vajon mennyire hatékonyak az erőszakos cselekményeket, az iszlamista terrorizmust elítélő, terrorizmusellenes fatvák. Ed Huszein három tényezőben látja e fatvák pozitívumait: a) más, tanult muszlim vezetőket is felbátorítanak, hogy emeljék fel a szavukat a szélsőségesség
4 Open Letter to dr. Ibrahim Awwad al-Badri, alias ’Abu Bakr al-Baghdadi’, and to the fighters and followers of the self-declared ’Islamic State’. 19th September, 2014. http://www.lettertobaghdadi.com/
5 Charles Kurzman: Islamic Statements […] i. m.
6 Bangladesh clerics issue fatwa on Islamist killings. Al-Arabiya English, 14 June 2016. https://english.alarabiya.
net/en/News/gulf/2016/06/14/Bangladesh-clerics-issue-fatwa-on-Islamist-killings.html A fatva kibocsátását megelőző három évben mintegy ötven halálos áldozata volt a hinduk, keresztények, szufi muszlimok és más kisebbségek elleni fegyveres támadásoknak.
7 2017. március 22-én a Nagy-Britanniában született brit állampolgár Khálid Maszúd (Khalid Masood) a londoni Westminster hídon terepjáróval az emberek közé hajtott, majd megkéselt egy rendőrt. A rendőrök lelőtték, az akcióban a merénylőn kívül négyen életüket veszítették, mintegy ötvenen megsebesültek.
8 UK Muslim leaders condemn ’cowardly’ London attack. The Guardian, 23 Mar 2017. https://www.theguardian.
com/uk-news/2017/mar/23/uk-muslim-leaders-condemn-cowardly-london-attack Harun Khan, a Muslim Council of Britain vezetője kijelentette: „a legjobb válasz erre a gaztettre ha bizonyossá tesszük, hogy együtt vagyunk a szolidaritásban és nem engedjük, hogy a terroristák megosszanak bennünket.”
128| 7. Muszlim és iszlamista dzsihádizmuskritikák
ellen; b) lebeszélik az aktivista muszlimokat arról, hogy öngyilkos merénylőket
„mártírnak” tartsanak és „hősként” kezeljenek; c) elhintik a kétkedés magvait a po-tenciális öngyilkos merénylők körében, s aki kétkedik valamilyen, az iszlám vallás által előírt cselekedetben, az könnyen elállhat annak végrehajtásától. Az öngyilkos merénylők azért gyilkolnak – mondja Huszein –, mert bizonyosak abban, hogy a következő életükben ezért bőséges jutalomban részesülnek.9
Nima Karimi megvizsgálva a terrorizmusellenes fatvák „hatékonyságát” arra a következtetésre jutott, hogy a terrorra, gyilkosságra felszólító fatvák hatékonyabbak.
Ennek egyik fő oka az, hogy a terrorra felhívó fatvák megfelelő koráni idézetekkel támasztják alá mondandójukat, a terrorellenes fatvák viszont többnyire „nem eléggé szofisztikáltak”, nem ezeknek a koráni idézeteknek a cáfolatára – pontosabban más-féle értelmezésére – helyezik a hangsúlyt, hanem olyan általános kijelentésekre, mint hogy az iszlám a béke vallása, és elítéli a gyilkosságot. Azok a terrorizmusellenes fatvák viszont, amelyek megkérdőjelezik a koráni versek dzsihádista értelmezését, sokkal kevesebb médiafigyelmet kapnak.10 Hozzátehetjük: eleve kevesebb médiafi-gyelmet kapnak a terrorizmust elítélő, mint az azt támogató fatvák.11
Egy, a Colorado Egyetemen tanuló 19 éves amerikai muszlim diáklány, Heraa Hashimi készített egy 712 oldalas, sok ezer tételt tartalmazó listát azokról a musz-lim szervezetekről és személyekről, amelyek/akik dokumentálhatóan határozott állásfoglalásban elítélték az iszlám nevében elkövetett erőszakcselekményeket.12 A listát Twitteren közzé tette, amiből rövid idő alatt egy interaktív website jött létre, s ez azóta is állandóan bővül. 13
A diáklányt azóta is foglalkoztatja a kérdés, s felhívja a figyelmet a kisebbségekkel – köztük mindenekelőtt a muszlimokkal – szembeni eltérő standardokra: „1,6 milli-árd embertől elvárják, hogy bocsánatot kérjen, és elítélje a terrorizmust néhány tucat
9 Ed Husain: Fatwas can be a force for good. The Guardian, 26 Feb 2010. https://www.theguardian.com/
commentisfree/belief/2010/feb/26/fatwa-salman-rushdie-terrorism
10 Nima Karimi: Fatwas against terrorism and terrorist organizations: an examination of a potential counter-terrorism tool. A Thesis presented to the University of Waterloo, Ontario, Canada, 2017. 98–99. o.
11 Ed Husain a Salman Rushdie-ügyet említi. Mindenki ismeri Khomeini ajatollah Rushdie fejére halált követelő fatváját, ugyanakkor szinte senkinek nincs tudomása arról, hogy egy másik muszlim jogtudós, Zaki Badawi felszólította a muszlimokat, hogy „vessék el a könyvet, de kíméljék meg az embert”, és kijelentette, hogy az írónak bármikor kész menedéket nyújtani, befogadva őt saját otthonába. Jack O’Sullivan: Zaki Badawi. The Guardian, 25 Jan 2006. https://www.theguardian.com/news/2006/jan/25/guardianobituaries.religion
12 The 712-page Google doc that proves Muslims do condemn terrorism. Guardian, 26th March, 2017. https://
www.theguardian.com/world/shortcuts/2017/mar/26/muslims-condemn-terrorism-stats
13 Lásd https://twitter.com/caveheraa/status/797322435255304192 Szerkeszthető, kiegészíthető formában megtalálható az interneten: https://docs.google.com/spreadsheets/d/1e8BjMW36CMNc4-qc9UNQku0blstZSzp5FMtkdlavqzc/edit#gid=0, majd hamarosan létrejött egy website: muslimcondemn.
com Hashimit az indította el az adatok összegyűjtésében és a lista összeállításában, amikor egyik egyetemi csoporttársa kijelentette: „Nem minden muszlim terrorista, de minden terrorista muszlim”, s hozzátette, hogy szerinte a muszlimok nem határolódnak el kellőképpen az iszlám nevében elkövetett terrorizmustól. Hashimi mélységesen megdöbbent, hiszen muszlim vezetők, vallástudósok vagy hétköznapi emberek állandóan és folyamatosan elítélik az iszlám nevében végrehajtott erőszakcselekményeket. (Lásd The 712-page Google doc […] i. m.) Charles Kurzman már hivatkozott Islamic Statements Against Terrorism című, rendszeresen frissített honlapján (utolsó frissítés 2018. augusztus 1.) tíz további link található, amelyek mindegyike a terrorizmust elítélő muszlimok felsorolását tartalmazza.
Muszlimok az erőszak ellen | 129 elmebeteg őrült miatt. Ez képtelenség. […] Én egyáltalán nem tartom a Ku-Klux-Klánt, a Westboro Baptist Churchöt vagy a Lord’s Resistance Armyt a kereszténység hiteles képviselőinek. Tudom, hogy ők csupán a perem. Ezért is rendkívül frusztráló, hogy nekem kell védekeznem és elnézést kérnem néhány elmeháborodott miatt.”14
Mások is felvetik, hogy van-e egyáltalán ennek az elvárásnak létjogosultsága. Dalia Mogahednek, a washingtoni Institute for Social Policy and Understanding kutatási igazgatójának e téren komoly aggályai vannak. „Elnézni civilek megölését számom-ra a lehető legszörnyűbb dolog. És valakit pusztán a vallása miatt azzal gyanúsítani, hogy ilyen szörnyű dolgot tesz, rendkívül méltánytalannak tűnik. […] Az FBI szerint az Egyesült Államokban a terrorcselekmények többségét fehér keresztény férfiak követik el. Nos, ennyit a tényekről. Amikor ilyesmi történik, nem gyanúsítunk em-bereket pusztán azonos vallásuk vagy etnikumuk miatt azzal, hogy elnézik ezeket.”15
IBN TAJMIJJA ANTIDZSIHÁDISTA ÚJRAÉRTELMEZÉSE
A dzsihádizmus teoretikusai, dzsihádista szervezetek vezetői az erőszakot alkalmazó akciók vallási legitimálása céljából gyakran hivatkoznak több száz évvel ezelőtt élt vallástudósok műveire. Az egyik ilyen sokat hivatkozott középkori vallástudós a merev, rugalmatlan nézeteiről ismert Takí ad-Dín Ahmad ibn Tajmijja (1263–1328).
A dzsihádista ideológusok nézeteiket általában Ibn Tajmijja teóriájának három elemére vezetik vissza: a) a világ éles elkülönítése dár al-iszlámra (az iszlám világa) és dár al-harbra vagy dár al-kufr-ra (a háború, illetve a hitetlenség világa); b) a
„vallásilag gyanús” muszlimok kiátkozása (takfír, vagyis hitetlennek nyilvánítás) és c) a saríát nem alkalmazó uralkodóval szembeni ellenállás, ami annak megöléséhez is vezethet.16 Mindezek alapján Ibn Tajmijját „akár az al-Qá’ida elődjének is meg lehetett tenni”.17 A dzsihádizmus vezető teoretikusai, Szajjid Kutb, Abdullah Azzám vagy Muhammad Abd asz-Szalám Faradzs előszeretettel hivatkoztak Ibn Tajmijjára, de ezt gyakran megtette Oszáma bin Láden is.18
Simon Róbert ugyanakkor azt is megjegyzi, hogy Ibn Tajmijja dzsihádizmust megalapozó tételeinek valódiságát az újabb kutatás megkérdőjelezi, s utalásszerű-en megemlíti Márdín esetét. És valóban: Ibn Tajmijja ún. Márdín-fatvája újabban a figyelem homlokterébe került, mivel a dzsihádista interpretációval homlokegyenest ellentétes módon is értelmezhető, különösen a hitetlennek nyilvánítás és a
musz-14 The 712-page Google doc that proves Muslims do condemn terrorism, i. m.
15 Dalia Mogahedet idézi Roy Greenslade: Why it’s wrong to demand that Muslims condemn Isis. The Guardian, 24 Nov 2015. https://www.theguardian.com/media/greenslade/2015/nov/24/why-its-wrong-to-demand-that-muslims-condemn-isis
16 Simon Róbert: A neohanbalita Ibn Taymiyya politikaelmélete a vallástörvény jegyében. In Simon Róbert: Az iszlám fundamentalizmus, i. m. 115–124.; 124. o.
17 uo.
18 Faradzs többek között a hitehagyottakkal kapcsolatban idézi Ibn Tajmijját, miszerint „a hitehagyottat meg kell ölni”, de más kérdések kapcsán is gyakran hivatkozik rá. Vö. Abd asz-Szalám Faradzs: A rejtett kötelesség, i. m.
431. o. és másutt.
130| 7. Muszlim és iszlamista dzsihádizmuskritikák
limok által – többek között az „igazi” vallás elhagyásával vádolt muszlimok ellen – alkalmazható erőszak terén.
Miután a mongolok 1258-ban Bagdad nagy részét elpusztítva véget vetettek az Abbászida-dinasztia uralmának, hamarosan maguk is áttértek az iszlámra.
Az általuk elfoglalt területeken élők azonban kifogásolták igazságtalan bánásmód-jukat a lakossággal. Márdín19 városának lakói Ibn Tajmijja jogi állásfoglalását kérték erről a helyzetről, vagyis részint Márdín területi hovatartozásáról (a „béke” vagy a
„háború világa”), részint pedig egy „nem igazi”, a saríától eltérő muszlimmal való bánásmódról.20
Ibn Tajmijja Márdínt – mint muszlim uralkodóval rendelkező mongol felségte-rületet – nem sorolta egyik kategóriába sem, hanem fatvájában úgy fogalmazott, hogy „összetett esetről” (murakkab) van szó, ami nem tekinthető sem az iszlám, sem a hitetlenség, vagyis sem a béke, sem a háború területének, hanem valamiféle har-madik terület, amelyre a következők érvényesek – és most két változat következik:
a) „egy muszlimmal úgy kell bánni, ahogy megérdemli, aki pedig eltér a saríától, azzal harcolni kell, ahogy megérdemli”; vagy b) „egy muszlimmal úgy kell bánni, ahogy megérdemli, aki pedig eltér a saríától, azzal úgy kell bánni, ahogy megér-demli”. Nemrégiben felvetődött ugyanis, hogy két eltérő olvasata lehet a fatvának, pontosabban a benne szereplő egyik kifejezésnek. A különbség amiatt áll fenn, hogy minek olvassuk a fatva egyik szavát: „jukátalu” (harcolni kell) vagy „juámalu” (úgy kell bánni vele), vagyis az inkriminált betűk „qáf” vagy „ain”, illetve „tá” vagy „mím”.
A fatva egy 1372-ben készült, Ibn Tajmijja fatváit tartalmazó gyűjteményben szerep-lő, nyilvánvalóan kézírásos változata jól demonstrálja a kétféle olvasat lehetőségét.21 Persze az eltérő értelmezhetőség a b) olvasat esetében is fennáll. Abd asz-Szalám Faradzs már többször idézett munkájában így hivatkozik Ibn Tajmijja fatvájára:
Márdín olyan harmadik terület, „ahol a muszlimmal úgy bánnak, ahogy megér-demli, s a muszlim vallásjogon kívül állóval is úgy bánnak, ahogy megérdemli”.22 Faradzs azután így folytatja: „Az igazság pedig az, hogy a különböző kijelentésekkel kapcsolatban nem találunk ellentmondást a különböző imámok mondásai között, hiszen Abú Hanífa és tanítványai nem említették, hogy az általuk jellemzett terület lakói pogányok lennének: a béke azé, aki megérdemli, a háború pedig ugyancsak azé, aki rászolgál.”23
A két értelmezés között igen nagy a különbség, hiszen az egyik alapul szolgálhat a militáns erőszak alkalmazására, lévén a mongolok muszlimok, de nem „igazi” musz-limok, ezért minden muszlim kötelezettsége, hogy harcoljon velük. A „harc-párti”
19 Márdín napjainkban egy kisváros Délkelet-Törökországban.
20 Faradzs Márdín kapcsán világosan fogalmaz: „korábban az iszlám törvényei érvényesültek, majd olyanok szerezték meg az uralmat, akik az istentagadás törvényét honosították meg”. i. m. 428. o.
21 Lásd Yahya Michot: Ibn Taymiyya’s „New Mardin Fatwa”. Is genetically modified Islam (GMI) carcinogenic?
The Muslim World, Vol. 101, April 2011. 130–181. o.; 146. o. Az eltérő olvashatóságot az okozza, hogy nincsenek kitéve azok az írásjelek, amelyek egyértelművé tennék, melyik kifejezésről van szó.
22 Abd asz-Szalám Faradzs: A rejtett kötelesség, i. m. 428–429. o.
23 i. m. 429. o. Faradzs mintegy példaként hozzáteszi: „(Ám a mai Egyiptom) állama a hitetlenség törvényeivel kormányoz, annak ellenére, hogy a lakosok nagy része muszlim.”
Ibn Tajmijja antidzsihádista újraértelmezése | 131 értelmezések szerint „ez volt az első alkalom az iszlám történelemben, amikor egy tudós harcot hirdetett muszlimok ellen”.24
A kérdés tisztázása és a fatva mai helyzetre alkalmazhatóságának vizsgálata cél-jából 2010. március 27–28-án muszlim vallástudósok részvételével konferenciára került sor Márdínban, az Artuklu Egyetemen, amelynek központi témája Ibn Taj-mijja ellentmondásos fatvája volt. A részt vevő vallástudósok álláspontja szerint az
„iszlám világa” (dár al-iszlám) – „háború világa” (dár al-harb) felosztás már ide-jétmúlt, nem felel meg a mai világ feltételeinek. Figyelemre méltóak az indokok.
Egyfelől érvényes nemzetközi szerződések tiltják a háborút. Másfelől a civil álla-mok sorának létrejötte, amelyek garantálják a vallási, etnikai és nemzeti jogokat, szükségessé teszi annak a kinyilvánítását, hogy az egész világ a különböző vallások és csoportok közötti tolerancia és békés együttélés helye, a közös jó és az emberek közötti igazság megteremtésének kontextusában. Ezt mondja ki a saría is.
A dzsihádnak különböző fajtái lehetnek, amelyek közül a „harcolni Allah útján”
csak az egyik. Ilyet csak a közösség vezetője (gyakorlatban államfő) hirdethet, miután a háború deklarálása politikai kérdés. „Egyetlen muszlim személy vagy csoport sem teheti meg, hogy saját maga háborút jelentsen be és deklaráljon, vagy harcos dzsi-hádba kezdjen.”25
A konferenciát záró nyilatkozat aláhúzza, hogy Ibn Tajmijja Márdín fatvája sem-milyen körülmények között sem szolgálhat legitimációs alapul muszlim hittársakkal szembeni kufr (hitetlenség) vádjához, vagy biztonságban élők terrorizálásához. „Bárki, aki ezt a fatvát muszlimok vagy nem muszlimok meggyilkolásának igazolására kí-vánja felhasználni, tévesen interpretálja és hibásan alkalmazza az adott szöveget.”26 A nyilatkozat aláírói azt is kijelentették, hogy a „lojalitás és gyűlölet/ellenségeske-dés”27 (al-valá va-l-baráa) elve soha nem alkalmazható bárkinek az iszlámból való kiközösítésére – mindaddig legalábbis, amíg a hitetlenségnek egy aktuális szabá-lyozására sor nem kerül.
A konferencián részt vevő vallástudósok hangsúlyozták, hogy bár fatvák nem fogják meggyőzni a militánsokat, abban segíthetnek, hogy a bizonytalan és hatá-rozatlan muszlimokat eltántorítsák a támogatásuktól. Miután az iszlámnak nem létezik olyan központi szerve, amely a hit minden részletében útmutatást adna, arra van szükség, hogy a militánsok, akik az iszlámot annak szövegeit saját céljaiknak megfelelően kiforgatva „foglyul ejtik”, konfrontálódjanak azokkal a mérsékeltekkel, akik fejezetek és versek idézésével cáfolják őket.28
24 What is the Mardin Fatwa? What does it say? Is the fatwa compatible with Islam? Munawwar Shaikh, Jun 25, 2017. https://www.quora.com/What-is-the-Mardin-Fatwa-What-does-it-say-Is-the-fatwa-compatible-with-Islam
25 Muslim Scholars recast jihadists’ favourite fatwa. April 25, 2010. https://www.acommonword.com/muslim-scholars-recast-jihadists-favourite-fatwa/
26 The New Mardin Declaration. 28th March 2010. https://web.archive.org/web/20131206124240/http://www.
mardin-fatwa.com/attach/Mardin_Declaration_English.pdf
27 Az angol nyelvű szövegben „loyalty and enmity” szerepel
28 uo.
132| 7. Muszlim és iszlamista dzsihádizmuskritikák
A konferencia megállapításai mindenekelőtt azok körében találtak pozitív fo-gadtatásra, akik közvetlen kapcsolatot láttak Ibn Tajmijja „dzsihád-fatvája”, annak huszadik századi, radikális iszlamista csoportok általi újrafelfedezése és „erőszakos dzsihád” formájában történő alkalmazása között.29 Asghar Ali Engineer „történelmi dokumentumnak” nevezi az Új Márdín Nyilatkozatot, amely – miután a konfe-rencián részt vevő vallástudósok és muftík az iszlám világ különböző részeiből érkeztek – „az iszlám világnak a terrorizmust elutasító reprezentatív állásfoglalása”.30
„A terrorizmust elutasító vallástudósok (ulamá) újólag hangsúlyozzák a mai világot jellemző vallási pluralizmus tényét, amikor is középkori jogászok véleménye nem lehet érényes. […] A terrorizmusnak nincs helye a modern világban.”
Nem mindenki állt azonban pozitívan a vallástudósok konferencián képviselt álláspontjához, illetve magához a konferenciához. Dzsihádista részről értelemszerű-en heves támadásban részesült. Anvar al-Aulakí sejk, az Arábiai al-Káida vezetője31 az al-Káida folyóiratában írt hosszas fejtegetésében pontról pontra cáfolja a kon-ferencia záró nyilatkozatának megállapításait.32 „Ilyen megállapítások egy nyugati politikustól lennének várhatók, de »kiváló« muszlim tudósok csoportjától? […]
Ez egy arcátlan nyilatkozat, amely egyáltalán nincs figyelemmel ummánk szenve-déseire. Ez a palesztin özvegy és az afgán árva arculcsapása. Semmi tiszteletet sem mutat a földgolyó muszlim milliói iránt, akik épp amiatt a nemzetközi közösség miatt szenvednek, amelyiknek ezek a tudósok a javára írják, hogy elhozta a »biz-tonságot és a békét«.”33
Ugyancsak a dzsihádisták véleményét illusztrálja az iraki Dzsajs al-Fátihín (Meg-nyitók/Felszabadítók34 Hadserege), amely egyáltalán nem értett egyet azzal, hogy Ibn Tajmijja óta jelentősen megváltoztak volna a körülmények. „Mindannyian tudjuk, hogy a napjainkat jellemző jelenségek/esetek ugyanazok, amelyek Ibn Taj-mijja imám idejében történtek.”35
Nemcsak dzsihádista részről érték bírálatok a konferenciát. Törökország első számú muszlim vallási vezetője, Ali Bardakoğlu, a Vallási Ügyek Igazgatóságának elnöke szerint „teljesen értelmetlen, hogy emberek egy csoportja évszázadok elteltével
29 Mustafa Akyol „Revisiting jihad in the New Turkish Republic” című, a Hürriyet Daily News 2010. március 30-ai számában megjelent írására hivatkozik Yahya Michot: Ibn Taymiyya’s „New Mardin Fatwa”, i. m. 148. o.
30 Asghar Ali Engineer: Ibn Taymiyyah and His Fatwa on Terrorism. Secular Perspective, April 16–30, 2010.
Posted by Muhammad Haniff Hassan, April 20, 2010. https://counterideology2.wordpress.com/2010/04/20/
just-sharing-ibn-taymiyyah-and-his-fatwa-on-terrorism/
31 Anvar al-Aulakí amerikai-jemeni imám (1971–2011) az al-Káida egyik vezetője volt. Az Egyesült Államokban született, a Colorado State Universityn szerzett mérnöki diplomát. A Virginia állambeli Falls Church mecsetjében imámként is tevékenykedett, majd a Közel-Kelet egyik legkeresettebb dzsihádistájává vált. Feltételezett terrorista tevékenysége miatt amerikai állampolgársága ellenére felkerült a CIA likvidálandó személyeket tartalmazó listájára. 2011-ben Jemenben amerikai dróntámadás áldozata lett.
32 Shaykh Anwar al-Awlaki: The New Mardin Declaration: An Attempt at Justifying the New World Order. Inspire, Fall 1431 / 2010, Issue 2. 33–40. o.
33 i. m. 33. o.
34 A fath jelentése hódítás, illetve (meg)nyitás. Amikor a muszlim csapatok új területeket hódítottak meg, akkor azokat értelmezésükben „megnyitották” az iszlám számára – lényegében „felszabadították”.
35 Controversial gathering of Islamic scholars refutes al-Qaeda’s ideological cornerstone. Terrorism Monitor, Vol.
VIII, Issue 14, April 9, 2010. 2. o.