S zékelyföld

A z írásunkban „Székelyföldnek” 121 nevezett három megye közös területe (17 063 km2) lényegesen nagyobb, m int a (Csík-, M aros-, Udvarhely- és Három szék együtteseként értelmezett) történeti Székelyföldé (12 502,4 km2).122 Politikai értelem­

ben 1876-ig magában foglalta az „etnikai Székelyföldön” kívül, az Erdély közepén, Torda közelében, a M aros és Aranyos folyók között elterülő Aranyosszéket is. A m a­

gyar államban a 13. századtól 1876-ig, Romániában 1952-1968 között123 rendelkezett etnikai alapú területi autonómiával. A három megye területén 2002-ben élt 1,1 millió lakos közül 59,2% volt magyar, 36% román, 4,4% cigány, 0,2% roma nemzetiségű meglehetősen elhatárolódik egymástól, hiszen mind a magyarok, mind a románok túl­

nyomó része (77,4%-a, ill. 79,8%-a) olyan városban, vagy kommunában lakik, ahol ők jelentik a helybeli népesség abszolút többségét.125

A régió többségi nemzete a 668 ezer főnyi magyarság, 88%-uk a történeti Székelyföldön tömörül. Ezen nyolc évszázada fennálló magyar etnikai tömbterületen kívül a Mezőségen, a Maros-, a Kis- és Nagy-Küküllő völgyének egyéb szakaszain, valamint Segesváron találunk számottevő magyar népességet. A z itteni magyaroknak csupán 2,9% -a él olyan helyen, ahol arányuk ne érné el a hivatalos nyelvhasználat­

hoz szükséges 20%-ot. M arosvásárhely mint magyar többségű város elvesztéséve ellenére 77,4%-uk még mindig saját abszolút etnikai többségű környezetben őrzi (Er­

délyben a legnagyobb sikerrel) magyar anyanyelvét és etnikai identitását. A legtöbb

121 „Székelyföld” : jelen írásban H argita, K ovászna és M aros m egyék együttes területére alkalm azott fogalom. Tartomány), 1960-1968 között a H árom széket leszám ítva (M aros-M agyar Autonóm Tartomány) élvezett területi autonóm iát.

124 A történeti Székelyföld területén 2002-ben a 15 városból 12 magyar, 3 román (M arosvásárhely, Balánbánya, Bodzaforduló), a 110 községből 87 magyar, 17 rom án abszolút többségű volt.

125 A magyarok 61,5% -a erős (80% fölötti), a rom ánok 54% -a gyenge (50-79,9% közötti) többségű városban és kom m unában élt 2002-ben.

101

m agyar lakója a régi ( ú j ) m egyeszékhelyeknek van (ezer főben): M arosvásárhely (70,1), Sepsiszentgyörgy (46,1), Székelyudvarhely (35,3) és Csíkszereda (34,3). Az államilag irányított, román nemzetpolitikai célzatú telepítések mellett, az Erdélyi-me- dencében elfoglalt központi fekvése és rom án többségű vonzáskörzete m iatt vált Marosvásárhely, Marosludas, Dicsőszentmárton és Szászrégen a 20. század folyamán magyarból román többségűvé.126 M agyar jellegét leginkább megőrizni a félreesőbb fekvésű, kisebb méretű városok tudták (magyarok aránya): Szentegyháza (98,8%), Bárót (95,9%), Székelyudvarhely (95,7%), Székelykeresztúr (95,1%), Tusnádfürdő (93,5% ) és Kézdivásárhely (90,9%).

A falusi térségekben a magyar etnikai terület jelentősebb közösségeit a mai megyék szerint mutatjuk be. M aros m egyének a régi marosszéki, dom inánsan m a­

gyar jellegű részein, M arosvásárhely vidékén M arosszentgyörgy, Nyárádkarácson, N yárádszereda, Gyulakuta, Erdőszentgyörgy, M aroskeresztúr, M arosszentkirály, Mezőpanit és Mezőbánd a legtöbb magyar otthona. A mai M aros megye egyéb me­

zőségi részein már csak a nagysármási és a Ludashoz tartozó Andrássytelepen élő ma­

gyarok száma jelentős. A Maros mentén észak felé haladva, a régi Maros-Torda vár­

megye területén, többnyire Szászrégen környékén M arossárpatak, Vajdaszenti vány, Gemyeszeg, Körtvélyfája, Beresztelke, M arosvécs, Görgényüvegcsűr, M agyaró és Disznajó a legnépesebb magyar közösségek lakóhelye. A Kis-Küküllőt kísérő dom b­

vidéken, a volt Kis-Küküllő vármegyei területeken Vámosgálfalván, Búzásbesnyőn, Nagykenden, M agyarkirályfalván, Küküllődombón és Désfalván találjuk a legtöbb magyart.

Az 1968-ban létrehozott, a hajdani Csík és Udvarhely megyéket elválasztó hegy­

ségről Hargitának elnevezett új megye magyar lakosságának tömörülése ma is a földraj­

zi adottságokhoz (medencékhez) és az évszázados történeti-közigazgatási hagyományok­

hoz igazodik. A gyergyói székelység túlnyomórészt nagy határú, Gyergyószentmiklós környéki, népes kom munákban tömörül (pl. Ditró, Gyergyóremete, Gyergyóalfalu, Gyergyószárhegy, Gyergyócsomafalva, Gyergyóújfalu). A Gyergyói-havasokban meg­

búvó, ásványvizéről híres Borszék városka jelenleg is magyar többségű. A z Olt völgyé­

be jutva, Csíkban, a megyeszékhely Csíkszereda vonzásában a felcsíki Csíkszent- domokos, Karcfalva, Csíkdánfalva, Mádéfalva, az alcsíki Csíkszentkirály, Csíkszent- simon, Csíkszentgyörgy és Tusnádfürdő (Erdély legkisebb városa) képezik a vidék ma­

gyar demográfiai-közigazgatási „oszlopait”. A Csíki-havasok déli részén megbúvó, haj­

dani Kászonszék központja Kászonaltíz. A Moldova felé igyekvő Tatros vízgyűjtőjéhez tartozó Gyímesben élő csángók legfontosabb települése Gyímesközéplok és a Bákó me­

gyéhez csatolt Gyímesbükk. A Hargitától délnyugatra, a hajdani Udvarhelyszéken a Székelyudvarhely által uralt magyar településhálózat legnépesebb tagjait Székelykeresztúr, Parajd, Korond, Zetelaka, Szentegyháza és Lövéte képezik.

126 A magyarok aránya az említett városokban 1910-ben, 1941-ben és 2002-ben: M arosvásárhely 8 6 ,8 % - 92,6% - 46,7% ; M arosludas 58,6% - 38,6% - 25,2%; D icsőszentmárton 51,6% - 22% -

17,7%; Szászrégen 50,7% - 63,6% - 28,8%.

A z 1968-ban a történelm i Három szék helyett, az ism ert gyógyhelyről, Kovásznáról elnevezett megye magyar lakosságának közel fele a régi „székek” köz­

pontjaiban (Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen és Kovásznán) él. A z Olt környé­

kén, a hajdani Sepsiszék területén Uzon, Réty, Nagyborosnyó, Sepsikőröspatak és Sepsibodok, a régi Miklósvárszéken (a Baróti-hegységtől nyugatra) Bárót város, Nagy­

bacon és Bölön jelenleg a legszámottevőbb magyarlakta település. Az Udvarhelyszéktől Kovászna megyéhez csatolt, Bárót északi szomszédságában elterülő Bardocszék leg­

fontosabb székely komm unája Vargyas és Bardoc. A Bodoki-hegység és a Feketeügy között elterülő, volt K ézdiszéken a legtöbb falusi m agyart C sem áton, Torja, K ézdiszentlélek, Lemhény, B ereck és O zsdola területén találjuk. A székhelyen, Kovásznán kívül a régi Orbaiszéken, a Háromszéki-havasok lábánál Gelence, Zabola és a m a már félig román Zágon a legtöbb magyar lakóhelye.

A 407 ezernyi román 76% -a Maros megyében, 54%-ban a régió városaiban él, ahol a legnagyobb tömeget (ezer főben) Marosvásárhelyen (75), Segesváron (24,6), Szászrégenben (23,6), D icsőszentm ártonban (19,2), Sepsiszentgyörgyön (14,2), M arosludason (12,2) és M aroshévízen (11,3) alkotják. A városok elrománosítása a 20. században különösen M arosvásárhely, Segesvár, Szászrégen, M arosludas, Dicsőszentmárton esetében volt feltűnő.127 A túlnyomóan (80% fölötti mértékben) ro­

mán jellegű tájak a „Székelyföld” északi negyedén (Kelemen-, Görgényi-, Besztercei­

havasok, Felső-Maros-áttörés, Békás-vidéke) és a Háromszékhez tartozó, déli pere­

mén (Bodzaforduló környékén) találhatók. Számottevő román dominancia jellemzi még Maros megye nyugati és déli (mezőségi, Maros-, Küküllő-vidéki, Segesvár környé­

ki) részeit is. A magyar etnikai területen jelentős számú román lakik (a városokat nem számítva) Zabolán, Berecken, Vaslábon, M arosfőn és Erdőszentgyörgyön.

A z 50 ezer fős cigányság 80%-a Maros megyében és alapvetően falusi kör­

nyezetben él. Jelentős (1 0 -1 5 % fölötti) arányban a M ezőség, a M aros-völgy, a Küküllőközi-dombság és Segesvár környékének, vegyes etnikumú falvaiban élnek.

Ugyanakkor a dominánsan magyar (székely) lakosságú területeket (Bardocszék és Kászonszék kivételével) többnyire elkerülik (itteni arányuk 5% alatt marad). Ezernél több cigány lakossal tíz Maros megyei város és kommuna rendelkezik (M arosvásár­

hely, D icsőszentm árton, Szászrégen, M ezőbánd, Segesvár, N yárádkarácson, Mikefalva, Kerelőszentpál, Héjjasfalva).

A z 1941-ben még közel 35 ezernyi németség lélekszáma 2002-ben 2 ezerre ol­

vadt, csakúgy, mint arányuk Segesváron 34,8%-ról 1,9%-ra, Szászrégenen 13,5%-ról 0,7%-ra. A szászok maradékainak túlnyomó része a városokban, főként Segesváron (623), Marosvásárhelyen (304) és Szászrégenben (237) lelhető fel.

127 A románok aránya a román többségűvé formált városokban 1910-ben és 2002-ben: M arosvásárhely 9% , 50,3% ; S egesvár 28% , 76,1% ; S zászrégen 20% , 65,4% ; M aro slu d as 38,5% , 69,7% ; Dicsőszentm árton 44,4% , 72,2%. Szinte a „sem m iből” jelentős rom án kisebbség keletkezett a következő székely városokban is (1910, 2002): C síkszereda 0,6%, 17,3%; K ézdivásárhely 0,7%, 7,8%; Sepsiszentgyörgy 1,2%, 23%; Gyergyószentm iklós 1,7%, 10,8%.

1 0 3