A 2001-es etnikai térszerk ezet

A horvát Állami Statisztikai Hivatal (DZS) a 2001.03. 31 -i népszámlálás időpont­

jában 4 437 460 állandó lakost tartott nyilván a Horvát Köztársaság területén, akik kö­

zül csupán 4 020 025 tartózkodott állandó lakóhelyén. A 406 340 (9,2%) - jórészt ta­

nulás, munkavállalás miatt vagy háborús kite 1 epítettként - távollévő közül 180 ezer az országban, 226 ezer külföldön élt. A DZS a nemzetiségi megoszlást nem a tényleges la­

kónépességre, hanem a több százezer távollévő horvátot is magában foglaló állandó né­

pességre vonatkozólag tette közzé, ráadásul — a személyiségi jogokra hivatkozva és az eddigi hagyományoktól gyökeresen eltérően - csupán az ország, a megyék és a kom­

munák szintjén. Az állandó népesség 89,6%-a horvátnak, 8,4%-a a nemzeti kisebbségek­

hez tartozónak vallotta magát, míg 2% nem nyilatkozott nemzetiségi hovatartozásáról.

Az 1991-es adatokhoz viszonyítva a legfőbb változások hátterében a szerbek több mint felének távozása, eltávolítása és a nemzeti öntudat erősödése áll.

38. ábra. A horvát nemzetiségűek számának változása Horvátország pannon területén (1991-2001). - 1 = államhatár; 2 = megyehatár; 3 = kommu­

nahatár; 4 = településhatár

A z államalkotó nemzet, az országos szinten közel 4 milliós horvátság a vizs­

gált területen a legmagasabb (95% fölötti) arányt a következő megyékben képviseli:

Krapina-Zagorje (98,4%), Varasd (97,7%), Zágráb (96,2%), Kapronca-Kőrös (96%) és M uraköz (95,2%). A 4332 pannon-horvátországi település közül - főként a hábo­

rús migrációknak köszönhetően - ma már 3819 városban és faluban képezik a lakosság abszolút vagy relatív többségét (1991-ben 3392) (39. ábra). A Bosznia-Hercegovi- nából érkező horvát menekülteknek is köszönhető térnyerésük különösen a szerbek rovására Krajinában (pl. Banovina, Kordun), Nyugat-Szlavóniában és Baranyában volt feltűnő. A z említett területek fontosabb települései közül a közelmúltban vált abszo­

lút horvát többségűvé Glina, Petrinja, Hrvatska Kostajnica, Daruvár, Grubisno Polje, Lipik, Okucani, Vocin, ill. Pélmonostor és Dárda. Jelenleg a pannon-horvát területe­

ken a legtöbb horvátnak (ezer főben) Zágráb (632), Eszék (79), Bród (54), Sesvete (43), K árolyváros (42), Varasd (40) ad otthont. 2001-ben a horvátoknak már 94,5% -a élt olyan kommunában, ahol arányuk m eghaladta a 80%-ot.

A régi Jugoszláviában társnemzetnek, m a nemzeti kisebbségnek számító hor­

vátországi szerbek száma és aránya - az 1991-1995 közötti háború és azzal kapcso­

latos migrációk miatt - 201 631 főre, 4,5%-ra olvadt (1991-ben 581 663 fő, 12,2%).

A szerb-horvát háborúban győztes Horvátországban a 195 969 ortodox felekezetű közül csupán 40 433 merte magát kifejezetten „szerb-ortodoxnak” nevezni. A z elmúlt évtized viharos eseményeit a legnagyobb számban a Szerbiával (Dunával) határos, horvát fennhatóság alá legkésőbb (1998-ban) visszatérő keleti területeken tudták át­

vészelni (Vukovár-Szerém és Eszék-Baranya megyékben 32 és 28 ezer szerb). A né­

pesség több mint tizedét csupán Vukovár-Szerém (15,4% ), Sziszek-M onoszló (11,7%) és Károlyváros (11%) m egyékben képezik.152 A háború következményeként a krajinai és nyugat-szlavóniai megyék szerb lakóik 60-75% -át elvesztették. A szerb többségű pannon-horvátországi települések száma napjainkban 452-re csökkent (1991-ben 780) (40. ábra). A krajinai és nyugat-szlavóniai területeken a szerbek et­

nikai többségüket elsősorban az elnéptelenedő, félreeső fekvésű, a horvát telepesek számára kevésbé vonzó hegyvidéki falvakban tudták megőrizni. Etnikai területük ko­

rábbi egysége keleten leginkább az Eszék-Vinkovci-Vukovár közötti területen maradt meg. Jórészt nekik köszönhető, hogy a pannon-horvátországi szerbek tizede 80%-ot meghaladó szerb lakosságú kommunákban él. A zágrábi 18 ezer szerbet nem számítva itt találhatók a legnépesebb horvátországi szerb közösségek is (ezer főben):

Vukovár (10), Eszék (6), Borovo (4,6).

A vizsgált terület második legnagyobb őshonos kisebbsége a magyarság 2001-ben nemzetiség szerint már csak 16 595, anyanyelv szerint 12 650 főt számlált (1991-ben 22 355, ill. 19 684 magyar). A magyarok száma 1991-2001 között nemzeti­

ség szerint 25%-kal, anyanyelv alapján 36,5%-kal csökkent. Az elmenekülés,

természe-152 1991-ben a szerbek aránya: Vukovár-Szerém 19,7%, Sziszek-M onoszló 36%, Károlyváros megye 25%.

(%)

I I 0,0 - 4,9 [ g g g 5 ,0 - 19,9 f = l 20,0 - 49,9 M l 50,0 - 79,9

| | 80,0-100,0

>

© MTA FKI - KOCSIS Károly/BO TTU K Z s o lt

39. ábra. A horvát nemzetiségűek aránya Horvátország pannon területén 2001-ben. - 1 = államhatár; 2 = megyehatár; 3 = kommunahatár;

4 = településhatár

K>

zetiségi kategóriát is, amelyet 20 755 horvátországi lakos tett magáévá, míg 19 677 továbbra is muszlimánnak (muzulmánnak) nevezte magát. Ezen sajátos etnikai cso­

port tagjai Horvátország pannon területein főként Zágrábban és vidékén, Sziszeken, valamint a boszniai határvidéken él (Kordunban és a boszniai Brcko horvát szomszéd­

ságában: Gunja, Rajevo Selo). A z 1948-ban még csak 635 albán száma mára több mint 15 ezerre nőtt, akiknek több mint harmada a főváros és környékének lakója. A nyugati szomszédos nemzet képviselői, a szlovének lélekszáma 1953 óta - a nyelvi beolvadás és az anyaországba való visszatelepülés m iatt - folyam atosan csökken (2001-ben 13 173 szlovén nemzetiségű).153 A pannon-horvát területeken élő szlové­

nek közel 2/3-a Zágrábban és környékén, a többiek leginkább Varasd és M uraköz megyék szlovén határvidéki részein élnek. A 19. században betelepült csehek száma (nemzetiség szerint 10 510, anyanyelv alapján 7178 fő) az elmúlt évtizedben a körük­

ben is felgyorsult asszimiláció miatt ötödével-harmadával csökkent. Túlnyomó több­

ségük ma is az Ilova-medencében, főként Daruvár és Grubisno Polje környékén él, ahol 15 faluban jelentik a népesség etnikai többségét. Zágrábon kívül ebben a régió­

ban találjuk a legnépesebb (1400-300 fős) cseh közösségeket is: Daruvár, Koncanica, Daruvarski Brestovac, Alsódaruvár, Doljani. Az 1948-ban még 10 ezernyi horvátor­

szági szlovákok száma 2001-ben 4712 főre (anyanyelv szerint 3993-ra) olvadt. Több­

ségük Eszék-B aranya (Nasice és Diakóvár környékén: Jelisavacon, Josipovacon, Jurjevacon; Eszéken) és Vukovár-Szerém megyében (a D una jobb parti Újlakon) él.

Számottevő szlovák szórvány található Zágrábban és a nyugat-szlavóniai, N ovska vi­

déki Lipovljaniban is. Az ország leggyorsabban szaporodó kisebbsége, a szórványban élő cigányság 9463 főt számlál (anyanyelv alapján 7860 fő). Többségük otthona a főváros (1946) és a magyar határ közeli M uraköz és Eszék-Baranya m egyék.154 A görög-katolikus felekezetű, 4314 (anyanyelv szerint 2855) főnyi ruszinok és ukrá­

nok főként Bácskából származnak. Ennek megfelelően többségük a Duna (Szerbia, Bácska) közeli - 1991-1998 között szerb, (ill. ENSZ) ellenőrzés alatt lévő - Vukováron, Petrovciban és Miklusevciben él. Ez utóbbi két faluban a népesség ab­

szolút többségét képezik. A közelmúltbeli háborús időszakban menekültjeik miatt je ­ lentős számúra (456) duzzadt zágrábi diaszpórájuk is.