A Tanácsköztársaság bukását követően a fővárost augusztus 4-én meg
szálló román katonaság vezérkarának és úgynevezett Evakuáló Bizottságá
nak1 - melynek élén Serbescu tábornok állt - követeléseivel kellett a múze
umnak és benne a könyvtárnak is szembenéznie.2
A múzeum vezetői már augusztus 6-án kérték gyűjteményeik védelmét az antanthatalmak magyarországi képviselőitől. Az angol misszió azonnal jelezte, hogy a tudományos és művészeti intézmények anyagának megvédése érdekében mindent el fog követni, de csak akkor léphet fel, ha ezeket veszély fenyegeti. Segítségüket ígérték az amerikai misszió tagjai is. A múzeum se
gélykérése eljutott Romanelli olasz ügyvivőhöz is.
A múzeum előzetes védelemkeresését, a román katonai fellépéstől való félelmét a bekövetkezett események teljes mértékben igazolták. A megszál
lók augusztus 16-án már katonai őrséget állítottak az épület kapujába, hogy onnan semmit se lehessen kivinni. A hónap végén pedig megkezdődött a múzeumban őrzött, Erdélyhez és a Partium történetéhez kapcsolódó - kap
csolható műkincsek, könyvtári dokumentumok számbavétele, szeptember 8-án pedig a jelzett anyag elvitelét is végre akarták hajtani. A könyvtár gyűjtemé
nyéből az „enciklopédikus munkákat, lexikonokat, statisztikai, etnográfiai munkákat, alapítványokra vonatkozó műveket, kiválasztandó napilapokat 1912-től kezdve, a háborúra vonatkozó könyvanyagból is többet.” így a Régi Magyar Könyvtárból a Szászsebesen, Gyulafehérvárott és másutt megjelent XVI-XVIII. századi ószláv-román egyházi könyveket, amelyek a könyvtár legnagyobb ritkaságai közé tartoztak. Ezenkívül kézirattári és levéltári anya
got is magukkal akartak vinni.
A románok szeptember 10-én ismét megjelentek a múzeumban és Fejér- pataky főigazgató tiltakozása ellenére is helyszíni szemlét tartottak a Régiség
tárban, majd teherautókon ládákat, csomagolóanyagot, és a munkák elvégzé
sére hadifoglyokat is szállítottak az épületbe. A magyar hatóságok részéről Czakó Elemér miniszteri tanácsos emelt óvást az eljárás ellen, ugyanakkor a múzeum részéről Gerevich Tibor igazgatóőr az olasz misszió segítségét kérte, és kapta meg. Mombelli tábornoknak, a misszió vezetőjének közbelépésére a román akció végrehajtását felfüggesztették.
4. kép
Hary H ill Bandholtz amerikai tábornok szobra az Am erikai Egyesült Á llam ok budapesti nagy-követsége mellett
5. /cep
/1 múzeumi raktári ajtók lezárásához használt papírszalag
Serbescu azonban nem nyugodott bele a kudarcba. Követeléseiknek tartalmi körét még ki is szélesítette az Erdélyből, illetve az általuk megszállt területről a háború alatt a múzeumba szállított és ott letétként őrzött anyagra is. További próbálkozásait azonban rövid időre a szeptember 17-én kiadott párizsi legfelsőbb tanácsi rendelet akadályozta meg, amelynek értelmében a múzeumból semmit sem lehetett kivinni.
Eközben megalakult az a vegyes bizottság, amely az antanthatalmak kép
viselőiből, a román és a magyar küldöttekből állt. Tárgyalásaik szeptember 27- től 30-ig folytak.
Megbeszéléseiken a könyvtárat érintő fő témát az képezte, hogy volt-e a könyvtárnak 1916 és 1918 közötti romániai eredetű gyarapodása. Bár a könyv
tár bizonyítani tudta, hogy 1918-ban szabályszerű vásárlás révén jutott hozzá egy kb. 850 kötetnyi, főleg 19. századi művekből álló gyűjteményhez, mégis hajlandó volt ezt az anyagot a románoknak átengedni. Erre október 5-én a szövetséges hatalmak képviselőjének jelenlétében került sor.
Alig zajlott le a könyvek átadása, Serbescu ismét megjelent katonai teher
autókkal és megfelelő katonai, valamint hadifogoly-kísérettel együtt az erdélyi múzeumokból származó letétek elszállítására. Ezt a kísérletet az erőteljes ma
gyar tiltakozás (Czakó Elemér, a menekített tárgyak miniszteri biztosa, Doma- novszky Sándor egyetemi tanár, Pékár Gyula miniszter, Fejérpataky László) akadályozta meg. Ezzel egyidőben Pékár Gyula megbízásából Czakó Elemér egy összefoglalót írt a történtekről, a szövetséges hatalmak képviselői számára.
De már aznap este megjelent a helyszínen Bandholtz amerikai tábornok is, a szö
vetségesek közös bizottságának elnöke, Lovry amerikai ezredes és egy kapitány kíséretében.3 Elrendelte a raktárak három ajtajának lepecsételését, kulcsaikat bezárta az őrzésükre szolgáló szekrénybe, majd ennek kulcsát magáb^ z vette.4
Október 17. és november 5. között a román őrség elvonult az épületből és 14-én Bandholtz tábornok átadta a múzeum főigazgatójának az október 6-án magához vett szekrénykulcsot. Harry Hill Bandholtz szerepe kevéssé ismert még a volt múzeumi intézményekben is, holott rendkívüli nemzeti kincsek megmentését köszönhetjük erélyes fellépésének. A volt múzeumi könyvtár mindenkori munkatársai is hálával és tisztelettel kell adózzanak a kiváló ame
rikai tábornok emlékének.
Az elmondottak kommentár nélkül is bizonyítják azt a helytállást, gyors cselekvőképességet, amelynek köszönhetően a nemzeti értékeket sikerült az ország számára megmenteni. Ahogy azt a múzeumnak az 1913-1923. évről szóló beszámolója megállapította: „egy pillanatnyi elernyedés vagy lényegte
lennek látszó engedékenység óriási anyagi és helyrehozhatatlan erkölcsi kárt eredményezhetett volna.”5
A románok nem tudtak belenyugodni abba, hogy a múzeumban őrzött erdélyi letéteket az intézmény közvetlenül adja vissza jogos tulajdonosaik
nak. A jóvátételi bizottság útján - a készülő trianoni szerződés 175-176.
paragrafusaira hivatkozva - elérték, hogy ők adják át a menekített anyagot az illetékes intézményeknek. Ezt a döntést Czakó Elemér 1920. április 10-én közölte a múzeummal. Másnap már meg is indult az átvétellel összefüggő gyakorlati munka: a letétbe helyezett ládák anyagának számbavétele és jegyzékbe foglalása. A június közepén befejeződött ellenőrzést követően az immár Romániához tartozó Aradon június 21-én történt meg a 72 ládá- nyi állomány átadása. Ezután került sor arra, hogy az eredeti elismervénye- ket visszajuttassák Budapestre. Ezt a kötelezettségüket azonban csak 42 ládára szorítkozva teljesítették az átvevő hatóságok.6
Jegyzetek
1. Az Evakuáló Bizottság (Comisiunea centrale de evacuare), később magyarul: Központi Gazdasági Bizottság. Ókét természetesen a román nagyvezérkar is támogatta.
2. A román megszállás teljes eredeti anyaga sajnos nem áll rendelkezésre. Ezek a múzeum iratanyagával együtt 1945-ben megsemmisültek. Az 1919. évi jelentés alig érintette a tör
ténteket, utalt azonban arra, hogy a múzeum külön jelentésben számolt be a megszállás alatti eseményekről. Ez a dokumentum is elpusztult, de a Jelentés ... 1913-1923. c. kiadvány igen részletesen - az akkori hitles jelentések és „pro memóriák” alapján számol be a tör
téntekről. (21-32. 1.) Ezek egy része az OSZK Irattárában is fellelhető a következő számo
kon: 194/1919., 204/1919., 208/1919., 209/1919., 215/1919., 227/1919. A román megszállásról szóló részben - tekintve, hogy az .idézett jelentés tartalma az irattári anyaggal pontosan megegyezik - ezekre az iratokra külön nem hivatkozunk.
3. Bandholtz odahívása Domanovszky Sándor érdeme. Miután a múzeumi ügyekkel megbízott amerikai kapitányt, vasárnap délután lévén, nem találta már a helyén, Pékár Gyulát próbálta megkeresni, aki viszont közben már a múzeumba érkezett. D e Pékár Gyulánénak sikerült széles ismerettségi köre lévén „távbeszélőn” Bandholtz tábornokkal kapcsolatot teremteni.
4. Erre az időszakra rendkívül érdekes és értékes adatokat tartalmaz Harry Hill Bandholtz amerikai tábornok: Napló nem diplomata módra. Román megszállás Magyarországon c.
kötete. (Utószó: Juhász Gyula.) (Bp., Magyar Világ K., 1993. 248 1.) Eredeti címe: Un diplomatic diary. New York, Columbia Univ. Press, 1933.)