Das Reformationsjubiläum 1617

Es verdeutlicht noch einmal das Selbstverständnis des Heidelberger Calvinis-mus.²⁵ Sechs Tage lang, vom 1. bis 5. November, 1617, wurden in Heidelberg das Jubiläum gefeiert. Die evangelischen Reichsstände, die in der Evangelischen Union zusammengeschlossen waren, hatten die feierliche Begehung des Reformations-gedächtnisses beschlossen. Es bekam daher eine bewußt antirömische Note.

Bereits die Wahl des Jahres war nicht selbstverständlich. In Zürich fand das Reformationsjubiläum erst 1619 statt, zum Gedächtnis an den Beginn der Wirk-samkeit Zwingiis in Zürich. Die Heidelberger scheinen aus Gründen der politischen Solidarität mit den verbündeten Lutheranern in das Gedenken des Thesenanschlags Luthers 1517 eingewilligt zu haben. Scultetus hat in seiner Reformationsgeschichte, die 1620 in Heidelberg erschien, das Jahr 1516 besonders hervorgehoben.²⁶ 1516 sei das Jahr, in. dem die Zeit erfüllet war. Irrtümlich wird für dieses Jahr Luthers Zusam-menstoß mit Tetzel angesetzt. Es .wird fortgefahren: „Wiewohl aber Luther am ersten den Papst öffentlich angegriffen, so ist ers doch nicht allein gewesen." Zwingli, Capito, Oekolampad und andere müssen genannt werden. Von Zwingli heißt es:

„Diéser predigt das 1516. Jahr zu Glaris das rechte Evangelium Christi, als man des Orts von Luthern weder gewußt noch gehört." Scultetus hat Bullingers Reformations-geschichte gelesen27, und aus ihr Zwingiis eigene Frühdatierung der evangelischen Predigt und seine Bezeichnung Luthers als Vorkämpfer gegen den Papst entnommen.

Scultetus ist überzeugt, daß Zwingiis Reformation älter ist als die Luthers und daß jener unabhängig von dem Wittenberger Reformator war. Es hätte nahegelegen, das

Reformationsjubiläum nicht im Jahr 1517 zu begehen.

Dementsprechend wurde bei den Feierlichkeiten weniger von Luthers Thesen-anschlag als von dem Reformationswerk allgemein gesprochen. Abraham Scultetus hatte bereits am Neujahrstag 1617 in der Schloßkapelle eine Reformationspredigt gehalten. Die beiden ersten der neun angeführten Punkte besagen: 1. Als Christus vor 1617 Jahren geboren werden sollte, schickte Gott Johannes den Täufer. Als Christus vor hundert Jahren gleichsam wiedergeboren werden sollte, bereitete Gott auch dieses Ereignis durch ein Aufblühen der Wissenschaften vor. 2. Vor Zeiten, als Christus wollte die Welt reformieren, gebrauchte er dazu verachtete Männer, zumeist Fischer. Vor hundert Jahren benutzte Christus auch nicht ansehnliche Kardinäle, sondern Luther, den Mönch, Melanchthon, und Zwingli und Oekolampad, zwei schlichte Priester. Martin Luther steht nicht im Mittelpunkt. Als David Pareus in seiner Festansprache am 1. November auf Luthers 95 Thesen zu sprechen kommt, schildert er, wie Luther im Anschluß daran allmählich zur Bestreitung auch anderer römischer Mißbräuche gelangt und schließlich zur Rechtfertigungslehre vorgedrun-gen sei.²⁸ In der neueren Lutherforschung haben E. Bizer und andere diese Spätda-tierung der reformatorischen Erkenntnis Luthers bestätigt.

Die Feierlichkeiten wurden in Heidelberg unter Beteiligung der ganzen Univer-sität mit viel Aufwand begangen. Sie begann mit einer Disputation über das Thema

„Über die Ursachen, warum vor hundert Jahren das römische Papsttum aus den evangelischen Kirchen Deutschlands von Gott vertrieben worden und immer

25 Vgl. G. A. Benrath, Reformierte Kirchengeschichtsschreibung an der Universität Heidel-berg im 16. und 17. Jahrhundert, 1963, S. 37 ff. (Veröffentlichungen des Vereins für Pfälzische Kirchengeschichte Bd. 9).

26 G. A. Benrath, Reform. Kirchengeschichtsschreibung, S. 32.

27 G. A. Benrath, Reform. Kirchengeschichtsschreibung, S 130.

28 G. Α. Benrath, Reform. Kirchengeschichtsschreibung, S. 41.

gemieden werden muß". Die 237 Thesen waren von beißender Schärfe gegen die römische Kirche. Gleich die erste These lautete in Verdrehung des Athanasianums : Quicunque vult salvus esse ante omnia necesse est, ut fugiat Papatum Romanum.

Diese antirömische Tendenz durchzieht auch die übrigen Thesen und bestimmt die gesamte Hundertjahrfeier. Ausfälle gegen die Lutheraner fehlen indessen. Als Scul-tetus am 2. November eine volkstümliche Predigt in der Heiligengeistkirche über die Tempelreform des Josia (2. Könige 23) hielt, bemerkte er : „Sie müssen unsere Brüder sein, ob sie wollen oder nicht. Mit Schelten und Verdammen ist es nicht ausgerichtet."

Scultetus spielt, damit auf die gescheiterten Ausgleichsversuche an.

Am 3. November hielt Heinrich Alting eine Festrede unter dem bezeichnen-den Thema: „Über das Elend der vom römischen Papsttum unterdrückten Kirche und über das Glück derselben Kirche, die im vorigen Jahrhundert durch den Dienst einiger treuer Zeugen wiederhergestellt worden ist." Triumphierend stellt er fest, daß die Römischen nun wiederlegt seien, die behaupteten, keine Häresie habe länger als ein Jahrhundert Bestand.²⁹.

29 G. A. Benrath, Reformierte Kirchengeschichtsschreibung, S. 43

1

VÁSÁRHELYI JUDIT

ι Α HUMANISTA SZENCI MOLNÁR ALBERT

A következő rövid fejtegetésben Szenei Molnár Albert humanista műveltség-anyagának összetevőit és e műveltséganyagnak az életműben betöltött szerepét szán-dékoztuk összefoglalni Molnár Albert előszavai, naplója illetve egyes műveinek szer-kesztési elvei alapján.

Szenei Molnár legfőbb eszménye a „res publica Iliteraria" volt. Tagjának vallotta magát, előmenetelén kívánt fáradozni — mint ahogy Dictionariuma előszavában mondotta.¹ A literátor fogalmán szótára szerint a deáki, azaz a latinos eradícióval felvértezett elmét értette, aki tudását hazája javára használja fel. Mint doctus literá-tor némeliterá-tországi tanulmányai során sajátította el a humanista erudició igényét:

,;Mars akarata ellenére (bárcsak Minerva akaratából) a Múzsák táborában mint egy menekült, félve lakom és jól tudom, mennyire kicsiny műveltségem készlete."2

Műveltséganyaga három forrásból táplálkozott. Az első: antik írók, költők, filozófusok művei. A Grammatica³ Móric hessèni fejedelemnek szóló ajánlásában például Horatius ódarészlettel⁴ és Vergilius Aeneise egyik sorával⁵ illusztrálja a

„Literatissimus" hesseni fejedelem családjának dicső erényességét. Lucretius költői ihletű hasonlatával6 azután sóvárog, bárcsak retorikai mázzal tudná ajánlását bevonni és patrónusa rendelkezésére bocsátani. Horatius, Vergilius, Lucretius idé-zése mellett hivatkozik a háromszívű Enniusra⁷, a tanítókat „Orbilii plagosi"-ként⁸ említi, szól a „Tulliana eloquentiá"-ról, melyre neki is nagy szüksége lenne írás köz-ben. Magyar—latin szótára első kiadásának előszavában⁹ Julius Pollux II. században készült szótárának gyakorlatát követi és két ajánlólevelet szerkeszt műve elé. Három-nyelvű szótárát10 három nyelven interpretált Platon mondással kezdi: görögül, Cicero fordításában latinul és magyarul.11 Máshol Tacitus szavaival jellemzi Ger-mániát.¹¹³ Megint másutt Magyarország leírásánál Cicerónak Asia gazdagságára

1 Dictionarium Ungarico-Latinum. Nürnberg 1604. Ajánlólevél. Szenei Molnár Albert költői müvei. Sajtó alá rendezte: Stoll Béla. Régi Magyar Költők Tára XVII/6. 1971. 462.

2 Dictionarium Latino-Ungaricum. Nürnberg 1604. Ajánlólevél. RMKT XVII/6. 454.

3 Novae grammaticae Ungaricae... libri duo. Hanau 1610. Ajánlólevél. RMKT XVII/6. 472—

—478.

4 Horatius : Carmina IV. 4. 29—34.

6 Vergilius: Aeneis III. 343 = XII. 440.

6 Lucretius: De rerum natura I. 936—938.

7 Paulus a Gisbick XVI. századi költő versét idézi Enniusról.

s Orbilius plagosus = az „ütleges Orbilius" Horatius tanítója volt. Vö. Horatius: Epistolae II, 1. 71.

8 Dictionarium Ungarico-Latinum. Nürnberg 1604. Ajánlólevél. RMKT XVII. 6. 463.

10 Lexicon Latino-Graeco-Hungaricum. Hanau 1611. Ajánlólevél. RMKT XVII/6. 479.

11 Platon: 9. levél ad Architam Tarentium, Cicero: De officiis I. 7.

Jl/° A 2. jegyzetünkben id. h.

vonatkozó véleményét12 idézi, hazaszeretetét pedig Ovidius-sorokkal bizonyítja.13

Az ország viszontagságait az alkaioszi-horatiusi imbolygó hajóképpel jeleníti meg.13a

A Discursus de summo bono14 előszavában Aelianos és Diogenes Laertios anek-dotát mesél el.¹⁵

Molnár Albert humanista erudiciója az antiquitás mellett a Bibliára és az egy-házatyákra is nagyban támaszkodik. Különösen sokat merít a Bibliából a két Bib-lia-kiadás előszavában¹⁶ és a Consecratio templi novi-ban.¹⁷ Az egyházatyák közül Ágostont idézi legtöbbször, a Consecratioban szerepeltetett prédikációk előtt Ágos-ton, Cassianus, Chrysostomus, Fulgentius és Hieronymus-idézetek találhatók.

A Discursus előszavában konstantinápolyi és alexandriai pátriárkák kultúrapártoló tevékenységére hívja fel a figyelmet.

Végül leginkább újkori és külföldi magyar humanisták ismerete és tisztelete mutatkozik meg Molnár Albert műveiben. Petrarca „Epigramma adversus Romám"

című versét idézi a Jubileus esztendei prédikációhoz csatolt gyűjteményben ;¹⁸ Eras-mus-művet küld haza19 s szótárába beszerkeszti a Baranyai Decsi János féle, Eras-muson alapuló Adagia-gyűjteményt;20 Erasmust emberileg is rokonának érzi, akár-csak Kálvint²¹ vagy a nyomdász Hofhaltert, bujdosásukat a magáéhoz hasonlónak találja.

A nagy magyar humanista elődről, Zsámboki Jánosról Jacobus Gesnerusnàk, a „német Plinius"-nak a Bibliotheca universalisa alapján emlékezik meg²², máshol idézi versét és a Zsámboki-féle Werbőczi-kiadás mutatóját csatolja szótárához.²³ Kettejük nevét a külföld is összekapcsolja, amint ez Ladislaus János ambergi tanár egyik leveléből kiderül.24

Előszavaiban többször foglalkozik hazája történelmével. Idézi Székely István Krónikáját a magyarság letelepedéséről,²⁵ Franciscus Balduinus²⁶ és Joachimus Cureus27 jellemzését Mátyás királyról. A töröktől szenvedő magyarság sorsát Aeneas

12 Cicero: De imperio Cnaei Pompeii VI. 14. A Dictionarium Ungarico-Latinum (Nürnberg 1604) ajánlólevelében. RMKT XVII/6. 459.

13 Ovidius: Ex Ponto I. 3. 35—36. Ugyanott, mint 12.

13/a Az 1. jegyzetben id. h.

14 Szenei Molnár Albert: Discursus de summo bono. Lőcse 1630. Ajánlólevél. RMKT XVII/6.

502—504.

15 Aelianus: Varia historia XIV. 47. Diogenes Laertios: Vitae philosophorum VII. 1. 19.

19 Károli Gáspár: Szent Biblia. Hanau 1608. és Oppenheim 1612. RMKT XVII/6. 465—472. és 481—483.

17 Consecratio templi novi. Sajtó alá rendezte: Szenei Molnár Albert. Kassa 1625. Ajánlólevél.

RMKT XVII/6. 500—502.

18 Szenei Molnár Albert: Secularis concio evangelica. Oppenheim 1618. 85.

19 1592. május 8-án Molnár Albert Wittenbergből Szenei Nögéri Jánossal négy könyvet küldött haza. Ezek között szerepel: Novum testamentum Graeco-LatinumErasmi. Szenczi Molnár Albert naplója, levelezése és irományai. Kiadta: Dézsi Lajos. 1898. 404.

20 Baranyai Decsi János: Adagiorum Graecolatinoungaricorum chiliades quinqué. Bártfa 1598.

21 • Szenei Molnár Albert : Postilla Scultetica. Oppenheim 1617. Ajánlólevél. RMKT XVII. 6.

485.

22 Thuri, Paulus: Christianorum Vngarorum sub tyrannide Turcica... nunc opera Alberti Molnár ...edita. Oppenheim 1616. Ajánlólevél. RMKT XVII/6. 483.

23 Werbőczi István : Tripartitum opus iuris consuetudinarii incliti regni Hungáriáé. Viennae 1581.

24 Szenczi Molnár Albert naplója, ... 436.

25 Székely István : Krónika ez világnak jeles dolgairól. Krakkó 1559. 150. A Novae grammaticae Ungaricae... libri duo (Hanau 1610) ajánlólevelében. RMKT XVII/6. 475—476.

26 Franciscus Balduinus : De historia universa. Basileae 1579. II. 707. A Dictionarium Un-garico-Latinum (Nürnberg 1604) ajánlólevelében. RMKT XVII/6. 461.

27 Joachimus Cureus: Gentis Silesiae annales. Witebergae 1571. A Lexicon Latino-Graeco-Ungaricum (Heidelberg 1621) ajánlólevelében. RMKT XVII/6. 493.

Sylvius levelével illusztrálja.²⁸ Janus Pannonius versével ugyancsak a háború kegyet-len voltát igazolja.29 Nagyapjáról szólva Bonfini művének Báthori István háborúira vonatkozó részét idézi, hitelesebbé téve a családi krónikát.30

További példákat is felhozhatnánk, de már ezek az idézetek és hivatkozások is bizonyítják Szenei Molnár kiterjedt tudását. Személyes érzésekről, családja, ha-zája múltjáról szólva is — humanista módra — sokszor folyamodik mások szavai-hoz, véleményéhez. Az idézetek segítségével igen sok esetben művei szükségességét és hasznosságát támasztja alá. Nem szabad megfeledkeznünk a kortárs német és magyar humanistákról sem, akik műveinek létrejöttében igen nagy szerepet játszottak és akikre szintén többször hivatkozik, hálával emlegeti segítségüket, ösztönzésüket, de erről Turóczi-Trostler József részletesen írt.³¹

Molnár Albert az antiquitás és a humanizmus alakjai mellett a latin nyelvet is tisztelte. Verselt latinul, levelei stílusát kortársai is dicsérték, nyelvtudása, a latin nyelvben való jártassága példa volt barátai számára.³²

Őmaga felismerte, hogy kora a latinság reneszánsza : „Ebben a században és az előzőben - annyira felragyogott az ősi latinság ékessége és dísze, hogy úgy tűnik, Plautus, Terentius, Lucretius, Cicero és Caesar deákkora újra felvirágzott." — mondta,³³ igen jól látva a humanista elődök tevékenységének eredményét. A szótár-ban, amelynek előszavában a fentebbi, idézet szerepel, függelékként Horatius Tos-canella: Epitheta, antitheta et adjuncta ex Cicerone című művét teljes egészében közli, a „Latinitas prisca", azaz a klasszikus latin nyelv legnagyobb alakjának írás-művészetét példaként állítva. A következő kiadásban pedig beleszerkeszti Smetius:

Prosodia című művét és ennek segítségével az egyes latin szavak quantitását, időmér-tékét egy-egy latin versidézet segítségével világítja meg, a latin nyelvű költészet magasszintű művelésére teremtve lehetőséget.

A „Latinitas prisca" igenlése mellett, vele párhuzamosan említi a „lingua Hun-garica incorrupta"-t is. Magyar nyelvművelő programja elismertetéseként hivatkozik családjára, mely az ősi romlatlan magyar nyelv megőrzője volt, s amely által méltónak érzi magát ennek az ősi magyar nyelvnek a szolgálatára. Az antiquitás nyelvfejlesz-tő munkálatainak követése tehát egyrészt a klasszikus latin nyelv utánzását jelenti, másrészt pedig ennek a klasszikus latin nyelvnek megfelelő színvonalú nemzeti nyelvű kultúra létrehozását, s az e téren már előttünk járó európai népek mintájára.

A latinos erudíció így következetesen vezet egy nemzeti program vállalásához:

„Vajha mi magyarok is utánozni tudnánk a latin, görög és az ezeket követő humanista szorgalmatoskodásban műveltté vált népek törekvéseit. Ezeknek a nyomán haladva kívánom csekély tehetségem szerint a hazai nyelvet előbbrevinni..." S mivel a „res publica litteraria" tartalma „ecclesiarum scholarumque benigne et liberaliter

prove-28 Aeneas Sylvius: Epistola 78. Dionysio sacrae Romanae ecclesiae cardinali, archiepiscopo Strigoniensi. A Dictionarium Ungarico-Latinum (Nürnberg 1604) ajánlólevelében RMKT XVII/6.

460.

29 Janus Pannonius: Ének Itália békéjéért III. Frigyes császárhoz 247—248. 238—239, 232—

235. A Dictionarium Latino-Ungaricum (Nürnberg 1604) ajánlólevelében. RMKT XVII/6. 453.

30 Antonio Bonfini: Rerum Ungaricarum decades IV. 8. Ugyanott, mint 9.

31 Turóczi-Trostler József: Szenei Molnár Albert Heidelbergben. = Magyar irodalom—világ-irodalom. Akadémiai, Budapest 1961. 109—155.

. 32 „perspecta tua mihi est linguae Latinae experientia, candor, lepos, quin... saepius in scri-bendis epistolis tuam ingenii felicitatem admiror eandemque mihi et loquendi et scribendi iucundi-tatem exopto." — írja Kügler Dávid 1599. november 9-én kelt levelében Molnár Albertnek. Szenczi Molnár Albert naplója,... 113.

33 Dictionarium Latino-Ungaricum. Nürnberg 1604. Ajánlólevél. RMKT XVII/6. 45 .

here commoda",33/3 elsősorban a magyar iskolaügy és az egyház nemzeti nyelvű irodalmának előmozdítása érdekében működik Szenei Molnár. Szótára első kia-dásától a Gonsecratio novi templi-ig e programot teljesíti. Eudíciója nem holt művelt-séganyag, hanem haladó,_a másokat erudi tussá tenni akaró írói program kialakulá-sának alfája és ómegája. Ezzel Szenei Molnár a XVI. századi keresztény humanisták

munkásságának folytatója és betetőzője.

Molnár Albert számára az antiquitás nem mereven adott, változtathatatlan valami, hanem olyan eszköztár, mellyel keresztény eszméinek terjesztése és kifej-tése érdekében a legváltozatosabb módon él. Nem riad vissza attól sem, hogy az antik történetet merészen átértékelje. Ez a fajta antiquitást módosító keresztény erudíció több ponton is kimutatható Szenei Molnár műveiben.

Az egyik Minerva és Mars születése ókori mítoszának keresztény interpretációja.

Szenei a Dictionarium 1604. évi első kiadásának bevezetőjében mondja el a két isten születésének jól ismert történetét (Vulcanus bárdjával széthasítja Juppiter fejét, ahonnan előpattan Minerva, Juno erre Neptunus tanácsára, Flóra segítségével az oleniumi mező egy virágának érintésétől, férfi nélkül megszüli Marsot). Szenei Molnár szerint Jupiter istent, Vulcanus a könyörgést, bárdja pedig azokat a kínokat jelenti, melyekért Isten a bölcsességet az emberek rendelkezésére bocsátotta. E meg-feleltetés igazolásául Jakab apostol leveléből (1 :5) és az Ecclesiasticus könyvéből (24:4) vett bibliai idézeteket hozza fel. A pogány Minerva és a bibliai Sapientia így azonosul.

. A mitosz második részében a fű, melytől Mars megszületik, Plinius Historia naturalisa Szenei által is idézett egy részlete³⁴ szerint a háború pusztító hatásához hasonló tulajdonságokkal bír. Ennek igazolására a Plinius-idézet mellett saját 1588-as·

szikszói élményeire utal. Ök-okozati összefüggés kimutatására való törekvés rejlik e magyarázatban, a bölcsességnek illetve a harcnak a tulajdonságaiknak megfelelő eredetét fogadja, illetve fogadtatja el Szenei Molnár, abszurdnak és mesésnek mondva az antik mítoszt.

A kereszténységnek megfelelő másik antiquitás-módosítás már nem Szenei Molnár önálló ötlete, hanem a Discursus de summo bono egyes antik idézeteinek fordításában figyelhető meg. E verseket többnyire németből fordította, s a pogány idézeteket a német fordítás bizonyos esetekben átértelmezte. Molnár ebben követte német elődjét, Betuleiust:35

A Discursus de summo bono-ban azonban nem csak egyes idézetek keresztény átértelmezése tűnik fel, hanem valamennyi mitológiai és történeti elbeszélés a keresz-tény ideológia szolgálatában áll.

33* Ld. az 1. jegyeztben id. helyen.

34 Plinius: Historia naturalis VII. 15.

35 Betuleius: Discursus von dem höchsten Cut. Lőcse 1618.

Pl.: „Ita dis placitum est, voluptatem ut moeror, comes consequatur..." (Plautus: Amphitrio 635)

„Also gefeilt es Gott allzeit

Dass sei kein Frewd ohn Traurigkeit..." (Betuleius 38. p.) Tetczet az Istennek ez temporálás

Hogy bünnélkül ne lenne az vigadás..." (Szenei Molnár 25. p.) Plectatur simili poena qui talia fecit."

' „Mit gleicher Müntz bezahlet Gott,

Éim jeden wie es gborget hat." (Betuleius 182. p.)

„Az Isten hasonló büntetéssel vér,

Az mely vétkekben téged ő gyakron ér." (Szenei Molnár 118. p.)

A Szenei Molnár-életmű elsődlegesen keresztény humanista volta ellenére nem nélkülözi a világi elemeket sem. Csupán utalni szeretnék a Leodiushoz és Camerari-ushoz írott, Dézsi Lajos által publikált levelekre,36 melyek egyes részleteikben Molnár Albertnek a harmincéves háborúban betöltött diplomáciai szerepét bizo-nyítják, s azok alapján a hazája politikai sorsáért felelős prédikátor aggodalma és igyekezete mutatkozik meg.

36 Dézsi Lajos: Szenei Molnár Albert'levelei Camerariushoz és Leodiushoz. ItK 1908. 218—225.

CZEGLE IMRE

RÁMISTA VOLT-E SZENCI MOLNÁR ALBERT _»

Kérdésünk — ramista volt-e Szenei Molnár Albert? — a nagy irodalmi munkás szellemiségének összetevői felől érdeklődik. Afelől, hogy szellemisége korának mely ideológiai, theológiai kérdéseihez kötődik? Szellemi életének hol vannak a gyökerei 5 az miből táplálkozik? Továbbá, hogy melyek azok a hatások, melyek — származás, hazai környezet, család, iskolák, barátok, utazások, kora theológiai áramlatai s egyéb számtalan emberi kapcsolat — olyan egyéniséggé formálták és alakították őt,

mint amilyet munkái, írásai, de a róla szóló történeti feljegyzések tükröznek. Alap-jában véve kérdésünkkel személyiségének titka felől érdeklődünk.

E rövid ismertetés célja az, hogy rámutasson arra a szerintünk nagyon fontos és nyilvánvaló tényre, mely szerint Szenei Molnár Albert szellemiségének kiformáló-dásában Petrus Ramusnak (Pierre de la Ramée, 1515—1572), illetve tanításának, a ramizmusnak, mint humanista filozófiai és theológiai irányzatnak jelentős hatása volt.

E helyen Ramus tanítását még vázlatosan sem kívánjuk ismertetni. Utalunk arra a szerény összefoglalásra, mely ilyen céllal „Ramus életművéről, jelentőségéről és magyar hatásáról" címmel halála négyszázados évfordulójának évében megjelent¹. Összefoglalásképpen annyit azonban mégis el kell mondanunk, hogy a ramiz-mus — a humanizramiz-mus és a reneszánsz középkort lezáró és újkort indító nagy szellemi mozgalmakon belül — egy sajátos szellemi, intellektuális magatartást jelöl. A ramiz-musnak, mint sajátos intellektuális attitűdnek lényege talán legvilágosabban a kö-zépkor legjelentősebb szellemi magatartásával: a skolasztikával való összehasonlí-tása során mutatkozik meg. Paul Tillich szerint a skolasztika a középkori keresztény tan kifejtésének módszere². E megállapítás analógiájára mondhatjuk, hogy a

ramiz-mus a reformáció kálvini vonalát követő egyházak jelentős részében a XVI. sz.

második felétől s az egész XVII. században az egyházi tanítás kifejtésének módszere íesz Franciaországban, Németországban, Németalföldön, Angliában, Svájcban és Magyarországon. A ramizmus a skolasztikát igyekszik kiszorítani a theológiai gon-dolkodásból s igen jelentős mértékben átformálja az említett országok egyházainak theológiai eszmélkedését.

A középkor egyházi tekintélye az élő hagyomány, úgy amint az az atyák taní-tásában, a zsinatok végzéseiben, a hitvallásokban és a Bibliában megtestesül. Ez az élő tradíció uralja az értelmet, melynek feladata és jelentősége csupán az és annyi, hogy a tradíció által szállított adatokat rendezze, összehangolja, harmonizálja a dialektika segítségével. Az értelem további funkciója e mellett az, hogy interpretálja

1 Theologiai Szemle. 1972. (Új folyam 15. évf.) 329—338.

2 Histoire de la pensée chrétienne. Paris 1970. 158. (La scolastique) est une méthode d'explica-tion de la doctrine chrétienne.

a tradíciót, hogy ti. kifejtse a „szentenciák" tartalmát. A középkor emberei számára a hit általában nem volt probléma, szellemi állapot az, olyan adott valóság, mint maga a természet³. A reneszánsz-humanizmus-reformáció mozgalmaiban [az egyházi tekin-télynek és az értelemnek ez a-középkori-funkciója-szűnik meg. E mozgalmak során az

értelem teremtő hatalommá, a hagyomány illetve a tekintély személyes meggyőző-déssé, azaz hitté változik. E nagy átváltozás (metamorfózis) egyik — hangsúlyozot-tan mondjuk — egyik legszembetűnőbb munkása és legmarkánsabb képviselője

értelem teremtő hatalommá, a hagyomány illetve a tekintély személyes meggyőző-déssé, azaz hitté változik. E nagy átváltozás (metamorfózis) egyik — hangsúlyozot-tan mondjuk — egyik legszembetűnőbb munkása és legmarkánsabb képviselője

In document SZENCI MOLNÁR ALBERT ÉS A MAGYAR KÉSŐ-RENESZÁNSZ (Pldal 34-49)