poNgrácz tIBorNé
1. r eális válTozaT
E szcenárió szerint Magyarország népességének csökkenése tovább folytatódik, a la-kosság száma 2025-re várhatóan 9,5 millió körül alakul. A családok vonatkozásában ez a folyamat a családok számának és az átlagos családnagyságnak a csökkenésével párosul, ugyanakkor számottevően megnő a család nélkül élő egyedülállók száma és aránya. A családok összetételében és típusaiban bekövetkezett változások részben a párkapcsolatok átalakulására, részben a gyermekvállalási magatartás változására vezethetők vissza.
1.1. a párkapcsolatok pluralizálódása
A történelem során a párkapcsolatok pluralizációja mindig jelen volt a társadal-makban. A házasság volt a domináns párkapcsolati forma, de emellett mindig jelen voltak a nem törvényesített élettársi együttélések és a csonka, egyszülős családok is. A változás a párkapcsolatok terén nem elsősorban az új formák megjelenésében, hanem a meglévők egymáshoz viszonyított arányában mutatkozik meg. Megtört a házasság hegemóniája, ugyanakkor nőtt a házasság nélküli együttélések gyakorisága és társadalmi elfogadottsága. Európa valamennyi országában megfigyelhetően erő-teljesen visszaesett a házasságkötések száma, terjed az élettársi kapcsolat, a fiatalok egyre későbbi életkorra halasztják a házasságkötést, és hosszabb-rövidebb ideig tartó együttélés után vagy soha nem kötik meg, és növekszik a házasságon kívül született gyermekek száma (1. és 2. ábra).
Korcsoport (év) 1970 1984 1990 2002
20–24 2,0 4,6 6,7 46,3
25–29 2,0 3,0 4,8 26,0
30–34 2,2 3,2 4,8 14,6
35–39 2,3 3,4 4,8 9,0
40–44 2,2 3,5 4,9 7,7
45–49 2,3 3,6 4,7 10,2
1. táblázat
az élettársi kapcsolatban élők aránya hazánkban a párkapcsolatban élő 20–49 éves nők körében (%)*
*Forrás: Népszámlálás: Mikrocenzus 1984; „Életünk fordulópontjai felvétel”, 2002
Magyarországon a házasodási mozgalomban bekövetkezett változások nem fel-tétlenül a rendszerváltozással függnek össze. A folyamat már az 1980-as években megkezdődött, de az 1990-ben bekövetkezett politikai, gazdasági, társadalmi
válto-ma gy arorsz ág 20 25
1. ábra a nők teljes első házasságkötési arányszáma hazánkban
Forrás: Demográfiai évkönyvek, KSH, Budapest
2. ábra átlagos életkor az első házasságkötéskor hazánkban
Forrás: Demográfiai évkönyvek, KSH, Budapest
ma gy arorsz ág 20 25
172
zások kétségkívül felgyorsították ezt. Evvel együtt Magyarországon az együttélések túlnyomó többsége még próbaházasság jelleggel jön létre, vagyis egy későbbi há-zasság szándékával, amely az esetek többségében realizálódik is. A háhá-zasság nélküli együttélést véglegesen választók aránya a nyugat-európai országokhoz viszonyítva még viszonylag alacsony (15% körüli). Ezt a tényt a párkapcsolatok jövőbeni alakulását vizsgálva azért fontos megemlíteni, mert viszonylagos elmaradásunk egyben azt is jelenti, hogy a magyar társadalom e téren még komoly „tartalékok-kal” rendelkezik, és ezért a párkapcsolatokon belül a házasság nélküli együttélések számának és arányának további emelkedése várható a házasságkötési arány egyidejű csökkenése mellett.
Társadalmi, demográfiai szempontból milyen veszélyeket hordoz a házas együttélési forma térvesztése és az élettársi kapcsolatok, előretörése? A kutatási adatok a házasság nélküli együttéléseknek a házassághoz viszonyított nagyobb instabilitását bizonyít-ják. Jelenleg 100 házasságból mintegy 40 végződik válással, az élettársi kapcsolat esetében 100-ból 60 szűnik meg. Az élettársi kapcsolatok nagyobb bomlékonysága tehát növeli a családok instabilitását, ezért, ha a jövőben az együttélések térnyerésével számolunk, egyben a családi kapcsolatok labilisabbá válásával is számolnunk kell.
Az instabil család önmagában is veszélyt jelent a társadalomra, hiszen a társada-lom stabilitását ássa alá, de veszélyt jelent az egyszülős családok arányának várható emelkedése okán is. Az élettársi kapcsolatból származó gyermekek nagyobb való-színűséggel nőnek fel „csonka”, egyszülős családban, ez nemcsak a gyermek sze-mélyiségfejlődését befolyásolhatja negatívan, hanem az „egyszülős” státus komoly elszegényedési kockázattal is jár. Ez természetesen kihat a nevelő szülő – általában az anya –, valamint a gyermek egész sorsára, életlehetőségeire, és komoly szociális terhet jelent az egész társadalom számára is.
A házasságkötés nélküli együttélések térhódítása, a házasodási kedv visszaesése kihat a gyermekvállalási magatartás alakulására is. A nem házas párok átlagos termé-kenysége jóval elmarad a házasságban élőkétől, más szóval az élettársi kapcsolatban élők növekvő aránya önmagában is kedvezőtlenül hat a születési mutatók alaku-lására (3. ábra). A témakörben végzett modellszámítások szerint, ha a házasodási kedv nem változott volna, a házas termékenység jelenlegi mutatóiból arra lehet következtetni, hogy a reprodukciós mutatók a jelenleginél mintegy 40-50%-kal lennének magasabbak. A kérdéssel a gyermekvállalási jövőkép kapcsán a későbbi-ekben részletesebben foglalkozunk, itt csak az élettársi kapcsolatok szempontjából kívántuk az összefüggést érinteni.
A párkapcsolatok pluralizációjáról a családok jövőjéről szólva említést kell tenni a tartós párkapcsolat nélkül élő egyedülállók vagy szinglik folyamatosan növekvő arányáról is. Ma még Magyarországon az egyedülállók túlnyomó többségét azok az özvegy vagy elvált nők képezik, akik a férfiak magasabb halandósága miatt idős
ma gy arorsz ág 20 25
korukra egyedül maradtak és magányosan, egyszemélyes háztartásban élnek. Ha nem is a jelen, de mindenképpen a jövő problémája lehet a már nemcsak idős korban, de fiatalon is egyedül, párkapcsolat nélkül élő férfiak és nők növekvő aránya. Egy másik embert tartós együttélésben vállalni nem tudó, csak a saját életcéljaival törődő férfi vagy nő döntése, magatartása olyan mértékű individualizmust, hedonista életfel-fogást tükröz, amely a társadalom egészére is – éppen antiszociális jellege miatt – komoly veszélyt jelent.
A családok stabilitását a párkapcsolati magatartás oldaláról számottevően befolyá-solja a válások alakulása. A válások száma az utóbbi években stabilnak mondható, de ugyanakkor folyamatos emelkedést mutat a teljes válási arány, amely a 100 fennálló házasságra jutó válásról ad információt. Míg 1990-ben 100 házasságból 31 végződött válással, ma már 42 (4. ábra). A válási arány a jövőben várhatóan tovább emelkedik. Ennek számos oka van, mint például a várható átlagos élettar-tam miatt, az idősebb korban, 25-30 éves házasságtarélettar-tam után elváltak növekvő aránya. A gyermekek „kirepülése”, önállósodása után kiürült kapcsolatot a felek a hosszabb élet reményében vagy tudatában nem kívánják tovább fenntartani, és a válás, illetve az újrakezdés mellett döntenek. Sajátságos módon azonban a válási gyakoriság növekedése mindenekelőtt az élettársi kapcsolatok növekvő arányával hozható összefüggésbe.
3. ábra a házasságon kívüli születések száma hazánkban az 1990. évi százalékában
Forrás: Demográfiai évkönyvek, KSH, Budapest
ma gy arorsz ág 20 25
174
A szociológusok a házasságkötés előtti együttélésektől a házasságok stabilitásá-nak javulását várták. A logikusstabilitásá-nak látszó feltételezés azon alapult, hogy a házasság előtti együttélés esetén a párok összecsiszolódása már a próbaházasság szakaszában megtörténik és így kiderült, hogy vannak-e feloldhatatlan konfliktusok, kiderül, hogy a pár tud-e együtt élni, vagy sem és csak a jól működő kapcsolatok transz-ferálódnak házassággá. A statisztikai adatokból megállapítható gyakorlat azonban nem igazolja ezt a hipotézist, sőt éppen ellentétes folyamat figyelhető meg. (Újabb adalék az előrejelzések megbízhatóságának, beválásának problematikájához!) A rep-rezentatív kutatások adatai azt bizonyítják, hogy a házasságkötés előtt együtt élő párok nagyobb valószínűséggel válnak el a későbbiekben, mint az együttélés nélkül házasodó társaik. Az eltérő magatartás valószínűsíthetően a két csoport eltérő értékrendjére, életszemléletére és házasságfelfogására vezethető vissza. A közös életet házassággal indító párok esetében minden esetben jelen van a véglegesség szándéka, a hosszú távra történő felelősségteljes gondolkodás, míg az élettársi kapcsolat irányába nyitott párok éppen a kapcsolat ideiglenességét, megszüntethetőségét, a felelősségvállalás elkerülését tartják fontos értéknek, szempontnak. Igazolt tény, hogy az élettársi kapcsolatok elfogadottsága és terjedése összefüggésben van a posztmodern értékek és az individualizáció térnyerésével, vagyis az élettársi kapcsolatok terjedésének és a házasságok instabilitásának közös értékrendi oka és gyökere van.
4. ábra teljes válási arányszám hazánkban
Forrás: Demográfiai évkönyvek, KSH, Budapest
ma gy arorsz ág 20 25
Több társadalmi, demográfiai tényező hatására tehát az elkövetkezendő évtize-dekben a válás útján felbomlott házasságok tovább növekvő aránya fokozza a családok instabilitását, növelve a gyermeküket egyedül nevelő szülők, elsősorban anyák ará-nyát, a gyermekek számára nehezen feldolgozható élethelyzeteket teremtve magá-ban hordozza e negatív folyamat felerősödését, generációról generációra történő hagyományozódását. Kutatási adatokkal bizonyított tény ugyanis, hogy az instabil vagy felbomlott családokból, élettársi kapcsolatokból származó gyermekek maguk is nagyobb valószínűséggel válnak szüleikhez hasonló hányattatott sorsú felnőtté, viszonylag fiatalon elhagyva a szülői házat létesítenek élettársi kapcsolatot, illetve bontják meg esetlegesen megkötött házasságukat.
A párkapcsolatok pluralizálódása ellenére ma Magyarországon még jelentős elté-rés van a párkapcsolati gyakorlat és az együttélési formákkal kapcsolatos társadalmi beállítottság, társadalmi értékrend között.
Miközben csökken a házasságkötések és nő a házasság nélküli együttélések száma, a legvonzóbb párkapcsolati formának változatlanul a házasság bizonyul. Hazai és nem-zetközi összehasonlító kutatások sora bizonyítja, hogy a férfiak és a nők meghatározó többsége a házasságot tartja a legvonzóbb, leginkább preferált életformának, és vallja, hogy „a házasság nem ment ki a divatból”. A házasság népszerűsége – az értékek szintjén – a fiatalok körében is magas, azzal az eltéréssel, hogy ők nagyobb arány-ban helyeslik a házasságkötés előtti, próbaházasság jellegű együttélést. Az élettársi kapcsolatban élők többsége sem tartja az élettársi kapcsolatot ideális vagy preferált életformának, körükben is a házasság a legnépszerűbb együttélési forma. Még negatí-vabb a megítélése a partnerkapcsolat nélküli szingli létnek. A kutatási adatok szerint a felnőtt lakosság 2–3%-a tartja vonzónak, vagyis elutasítása csaknem százszázalékos.
A jövőbe tekintve azonban az értékrend várható alakulásának kérdésében sem lehe-tünk túlzottan optimisták. Ma ugyanis ellentmondás feszül a lakosság demográfiai magatartása és a házassággal, gyermekvállalással, női szerepekkel kapcsolatos érték-rend között. Az alapvetően tradicionális értékérték-rend ütközik az individualizáltabb, a nyugat-európai trendekhez igen hasonló tényleges párkapcsolati, gyermekvállalási maga-tartással. Hosszabb távon nem várható az ilyen mértékű ellentmondás fennmaradása, a vágyak és tervek, valamint a tényleges, megvalósítható lehetőségek közötti feszültség az egyéneket és családokat vagy a magatartásuk, vagy az értékrendjük megváltoztatására fogja késztetni és kényszeríteni. Sajnálatos módon nagyobb a valószínűsége ez utóbbi-nak, vagyis az értékrend átalakulásáutóbbi-nak, az individualista eszmék térhódításának. Az értékorientációban bekövetkezett változások a népesség jövőbeni alakulását tekint-ve komoly társadalmi tekint-veszélyt hordoznak éppen az értékek viszonylagos stabilitása okán. Az értékek mind pozitív, mind negatív irányban viszonylag lassan változnak, ezért a negatív irányú elmozdulás még nagy anyagi ráfordítás esetén is csak alig vagy nagyon nehezen korrigálható. Jó példa erre Németország, ahol az igen kedvezőtlen demográfiai helyzet hatására a közelmúltban átfogó és anyagilag is jelentős
család-ma gy arorsz ág 20 25
176
politikai intézkedéseket léptettek életbe, de egy olyan országban, ahol az akaratlagos gyermektelenség mintegy 30%-os, a nagyvonalú családpolitikai csomag ellenére sem várható, hogy a hedonista, a gyermekben inkább gondot, semmint örömöt látó szemlélet megváltozzon, a házasság és gyermek társadalmi presztízse visszaálljon.
1.2. a gyermekvállalási magatartás várható alakulása
A születések száma 2006-ban 99 850 fő volt. Ilyen születésgyakoriság mellett 100 nő mindössze 134 gyermeket hozna a világra élete folyamán, és ez 36%-kal marad el az egyszerű reprodukciót biztosító szinttől. Más szóval az elmúlt évben született gyermekek létszáma ilyen mértékben marad el a szülőnemzedék létszámától. Mint korábban említettem, annak ellenére ilyen alacsony a születések száma, hogy most van szülőképes korban az 1974 és 1979 között született nagy létszámú generáció, ezért a korösszetétel hatásánál fogva számottevően magasabb születésszám lenne elvárható. A jövőt tekintve a születési arányszámok romlása várható. Az előbb említett nagy létszámú generáció után ugyanis a reproduktív korba lépő női népesség száma folyamatosan csökken, ezért termékenységi magatartásuk változatlansága esetén a születési mutatók is romlani fognak. Más szóval, ha az anyák nem vállalkoznak a jelenleginél magasabb gyermekszámra – azaz nem nő a három- és többgyermekes családok száma –, a születések száma önmagában a korösszetétel változása miatt is csök-kenni fog. Várható, hogy a teljes termékenységi arány 1,2-1,3 körül stabilizálódik.
A gyermekvállalási magatartásban bekövetkezett legjelentősebb változást az első gyermeküket világra hozó nők életkorának folyamatos emelkedése jelenti. A ko-rábbi évtizedekre hagyományosan jellemző fiatalkori gyermekvállalás (átlag 22 éves életkorban) kitolódott, és napjainkban a nők átlagosan 26 éves koruk körül szülik meg első gyermeküket. A gyermekvállalás kitolódása a fiatal nők körében a gyer-mektelenek magas arányát eredményezte. 1990-ben a 30 évesnél fiatalabb nőknek csak 17%-a volt még gyermektelen, napjainkra ez az arány már 30%-ra emelkedett.
Idősebb életkorban azonban a teherbeesés valószínűsége lényegesen kisebb, mint a nő húszas éveiben, következésképpen biológiai okok miatt a jelenleginél számot-tevően magasabb lehet a véglegesen gyermektelenül maradó párok száma. Becslé-sek szerint a jelenlegi 10%-ról 20–25%-ra nőhet azoknak a nőknek, pároknak az aránya, akik bár szeretnének gyermeket, de tervüket egészségügyi okok miatt nem tudják realizálni. Bár e párok esetében még nem tudatos gyermektelenségről van szó, a gyermektelenek növekvő száma társadalmilag elfogadottabbá teheti a gyer-mektelenség ma még szánalomra méltónak tartott helyzetét, és a gyermekcentrikus értékrend negatív irányú átalakulásához vezethet. A jelenleginél lényegesen nagyobb arányú gyermektelenség csaknem biztosan prognosztizálható. (5. ábra)
Az átlagosan alacsony termékenység, valamint a tudatos vagy nem tudatos gyer-mektelenség gyakoribb előfordulása számos negatív társadalmi, gazdasági következmény-nyel jár. A nyugdíjrendszer és az egészségügyi ellátás finanszírozhatatlansága már ma
ma gy arorsz ág 20 25
is a mindennapok problémája, amely a jövőben még inkább égető kérdésként vetődik fel. Az átlagéletkor folyamatos emelkedése, az időskorúak arányának növekedése egyre nagyobb eltartási terheket ró a társadalomra, miközben az eltartók aránya folyamato-san csökken. A csökkenő gyermekszám, illetve a gyermektelenség miatt visszaszorul a család időseket gondozó, ápoló, ellátó szerepe. Azok a feladatok, amelyeket ma még a család, a családtagok, a gyermekek látnak el a szülők, az idős családtagok vonatkozá-sában, szükségszerűen a társadalomra hárulnak, ez pedig jelentős intézményfejlesztést, infrastrukturális átalakulást és gondozóhálózat működtetést tesz szükségessé. Az anyagiak mellett azonban nem kevésbé jelentősek a mentális, pszichés problémák sem. A család nélküli élet az idős emberek elmagányosodásához, céltalansághoz, a kiüresedett élettel való szembesüléshez vezethet, egyben pszichés és szomatikus betegségek forrásává válhat. Nem lesz könnyebb az egykeként felnövő gyermekek helyzete sem, akikre az idős szülők és a gyermektelen idős rokonsága testi és lelki gondozásának terhe hárul, megoldhatatlan feladatok elé állítva a középgenerációt is.
1.3. a nemi szerepek változása
A magyar családokban a nemi szerepek vonatkozásában is tradicionális szemlélet uralkodik. A legújabb kutatások is megerősítik, hogy ezen a téren nem következett be változás, a megkérdezettek a férfiak családfenntartó, a nők anyai, családösszetartó szerepét
5 ábra teljes termékenységi arányszám és a nők első gyermekvállalási életkora
Forrás: Demográfiai évkönyvek. KSH, Budapest
ma gy arorsz ág 20 25
178
hangsúlyozzák. Az ideálisnak, kívánatosnak tartott hagyományos családi szerep- és munkamegosztással szemben a realitás a kétkeresős családkép, sőt a nők munkaválla-lásának szükségessége napjaink bizonytalan gazdasági és munkaerő-piaci viszonyai között még nagyobb hangsúlyt kapott. A munkahelyi érvényesülés vagy karrier a nők-től a férfias magatartásformák átvételét, keménységet, a nőies tulajdonságok háttérbe szorítását igényli, és ez az „elférfiasodás” óhatatlanul kihat családon belüli viselkedé-sükre, nehezítve és megkérdőjelezve eddigi hagyományos családi funkcióik maradék-talan beöltését (érzelemgazdagság, családi melegség, lágy, puha otthoni atmoszféra stb.). Megkérdőjeleződik ugyanakkor a férfiak családfenntartó szerepe is. A sikeres, gyakran nagyobb jövedelemmel rendelkező feleség aláássa az apa, a férj évszázadokon át kialakult, hagyományosan elfogadott családi tekintélyét, ez a férfiak esetében ön-értékelési problémákhoz, konfliktusokhoz vezethet. Mindez kihat a családon belüli munkamegosztásra is, az eddigi feladatok, szerepek újraelosztását igényelve.
Az új, egalizáltabb, mindkét fél számára elfogadható munkamegosztás csak hosz-szabb, konfliktusokkal terhelt folyamat eredményeként alakul ki, amely folyamat időlegesen biztos, hogy a családi kapcsolatok instabilitását eredményezi, és csak remélni lehet, hogy nem jár a válás útján felbontott házasságok jelentős emelke-désével. A fő problémát a férfiszerepek változása jelenti, annál is inkább, mert ez a kérdés mind a kutatások, mind a társadalmi közbeszéd meglehetősen elhanyagolt területe. Kutatások sora foglalkozik a nők családi, anyai feladatainak és a kereső tevékenység összeegyeztethetőségének nehézségeivel, és csak igen kevés szó esik arról, hogy milyen traumák, konfliktusok árán tudnak a férfiak, férjek, apák alkalmazkodni az új társadalmi, családi szerep támasztotta kihívásokhoz.
A nemi, családi szerepek területén az elkövetkezendő évtizedekben jelentős változások várhatók. Kérdés, hogy a hagyományos családfelfogáson alapuló, a magyarokra ma még jellemző tradicionális értékrend felbomlása, átalakulása egészségesebb társa-dalmat, jobban működő családokat fog-e eredményezni.
1.4. cigány/roma kérdés
A magyar családok jövőjéről szólva ki kell térni a cigány etnikumhoz tartozó né-pesség arányának változásából eredő problémákra is. A cigánynéné-pesség aktuális számára vonatkozó adatok meglehetősen bizonytalanok. A 2001-es népszámlálás szerint 190 ezer, a szociológusok által végzett cigányfelvétel szerint 400–500 ezer, a cigányszervezetek szerint 700–800 ezer cigány él ma Magyarországon. A szocio-lógiai kutatások 400–500 ezres adatát elfogadva 2025-re a roma népesség létszáma 800–900 ezer fő körül várható. Más szóval az összlakosságon belül arányuk a mai 4-5%-ról 9-10%-ra emelkedik. Ennek oka alapvetően a cigány családok nagyobb gyermekvállalási hajlandóságára vezethető vissza. A teljes termékenységi arány a cigány etnikumhoz tartozó nők esetében ma 3,01, míg az ország egészét tekintve ez az érték 1,3.
ma gy arorsz ág 20 25
A cigány családok esetében a viszonylag magas gyermekszám várhatóan 2025-ben is jellemző lesz, míg a nem roma lakosság esetében jelentős termékenységnöveke-déssel nem számolhatunk. A cigány lakosság korösszetétele fiatal, a 21 éven aluliak aránya 45% (!), vagyis az országos korösszetételhez képest jóval több reproduktív korban lévő nőtől várható az átlagosnál magasabb gyermekszám. A cigány csalá-dok számának abszolút és relatív növekedése befolyásolja az általános családképet is. Az átlagosnál számottevően alacsonyabb képzettségi mutatók és a kedvezőtlen munkaerő-piaci helyzet terén nem valószínű, hogy a közeljövőben lényeges javulás következik be. Ma a roma népesség 28%-a rendelkezik 8 általánosnál alacsonyabb végzettséggel, 60%-a végezte el az általános iskola 8 osztályát, vagyis csaknem 90%-a nincs napjaink munkaerő-piaci követelményei szempontjából piacképes, konvertál-ható tudás birtokában. Bár a különböző romaprogramok hatására e téren bizonyos előrelépés várható, de ilyen mértékű hátrány 20 év alatt biztosan nem hozható be.
A cigány családok másik jellegzetessége a „cigány módra házasodottak”, más szóval törvényes házasságkötés nélkül együtt élők magas aránya. Ebből követke-zően az etnikum körében magas a házasságon kívül született gyermekek aránya is. Mindez együttesen a kapcsolatok gyakoribb felbomlásához, instabilabb családi formációk kialakulásához vezet. A nemi szerepek vonatkozásában a cigány családok igen tradicionális felfogást és gyakorlatot képviselnek, amelyben az átlagosnál is kisebb mértékű elmozdulás prognosztizálható.
Összefoglalva e reális változat alapján előrevetíthető jövőképet, társadalmi és de-mográfiai szempontból inkább a negatív, semmint a pozitív folyamatok felerősödésével számolhatunk. A házasodási kedv visszaesése mellett egyre gyakoribbá és elfogadot-tabbá válik a házasság nélküli együttélés, sőt a tartós párkapcsolatot elutasító szingli életforma is. A párkapcsolatok egyre instabilabbá válnak, nő az egyszülős családok és az egyedül élők aránya. A születésszám tartósan alacsony marad, az átlagos 1,2-1,3 gyermekszám nem emelkedik. Megjelenik a tudatos gyermektelenség. Mindezek hatására romlik a társadalom morális és pszichés állapota, nő a magányosodás, elidegenedés, individualizáció, önzés.
Összefoglalva e reális változat alapján előrevetíthető jövőképet, társadalmi és de-mográfiai szempontból inkább a negatív, semmint a pozitív folyamatok felerősödésével számolhatunk. A házasodási kedv visszaesése mellett egyre gyakoribbá és elfogadot-tabbá válik a házasság nélküli együttélés, sőt a tartós párkapcsolatot elutasító szingli életforma is. A párkapcsolatok egyre instabilabbá válnak, nő az egyszülős családok és az egyedül élők aránya. A születésszám tartósan alacsony marad, az átlagos 1,2-1,3 gyermekszám nem emelkedik. Megjelenik a tudatos gyermektelenség. Mindezek hatására romlik a társadalom morális és pszichés állapota, nő a magányosodás, elidegenedés, individualizáció, önzés.