a jövő emberének lesz ideje a jáTékra

Arra a csupa nagybetűs JÁTÉKRA, amelyről Huizingára hivatkozva, Grastyán Endre akadémiai székfoglalójában (Grastyán 1983) oly megkapó előrelátással nyilatkozik.

Lesz ideje a kábulatból ébredő embernek arra is, hogy felépüljön, és úgy szolgálja a

ma gy arorsz ág 20 25

132

többieket, hogy egységes játékelvre alapuló, tiszta játékot tud engedélyezni egyik ember a másik számára, közmegegyezéses alapon. „Az ember csak akkor játszik, amikor a szó teljes értelmében ember, és csak akkor egészen ember, amikor játszik” (Schil-ler 1794). Tehát a játék lényegi feltétele a szabadság, másrészt a játék a szabadság megvalósításának eszköze is.

Neumann a „Theory of games” című dolgozatában (Morgenstern–Neumann 1944) megkülönbözteti a szerencsejáték véletlenszerűen működő rendszerét attól, amit a szabályok által irányított játék, a „Theory of play”, szimbolizál. E két játék név fogalmi „összjátéka” eredményezi a játékban fellelhető szabályok és véletlenek jelenlétét. A magyar nyelvben egyetlen szó fejezi ki azt, amelyre az angol két – egy-mástól eltérő jelentésű – szót alkalmaz a play és a game által. Ezek az angol szavak beköltöztek a magyar szóhasználatba és a szervezett szerencsejáték, a pókercsaták és a lóversenyek kapcsán lehet beszélni game-ről. A teniszben is nyertes game-ek sorozata kell a szett és a játék megnyeréséhez. Ugyanakkor tudjuk, hogy a teniszben és a golfban mekkora üzlet koncentrálódik.

Az emberek játéka nélkülözhetetlen kelléke annak a cselekedetben rejlő spirituális funkciónak, ami áthatja egész szellemi szféránkat. Létezik tehát az emberi kultúrában egy olyan játékfunkció, amely általánosítható jellemzője a földi létkör élőlényeinek és nem kizárólagosan emberi specifikum. Olyan viselkedésforma ez, amelyet az organiz-mus minden közvetlenül belátható haszon nélkül, spontán és ismétlődő jelleggel, önmagáért végez (Huizinga 1944; Grastyán 1983). A játék sajátos atmoszférája akkor keletkezik, amikor a létfenntartási gondok nem szorongatják a játékosokat, akik az eksztázisig fokozódó örömérzés megszerzésében lelik kielégülésüket. Meta-kommunikációs szignálok jelzik a játék szituációt.

Egyértelműnek tűnik, hogy létezésünk minden pillanatát művészetté nemesítő ténykedések sorozatának lehet tekinteni. Felébreszteni egymásban annak a vágyát, hogy az emberi közös létünk egy „nagy család” legyen, ahol az „alkotó műhelybe”

való tartozás igénye természetes velejárója létformánknak. Műveink személyessége hi-vatott arra, hogy az egymástól eltérő kultúrák, vallások, szellemiségek és stílusok között kreatívan ívelő hidat képezzen. Ezáltal lehet összekötni a természettudományost a transzcendentálissal, a múltat a jelennel. Az archaikust a modernnel, a művészetet a sporttal és a jelent a jövővel. A kívül lévőket (outsider) össze lehet hozni a körön belüliekkel és az egészségeseket a betegekkel.

3.1. Miben látom a játék értelmét?

Minden játék a való életre készít fel, és lehetővé teszi a fizikai alkalmasság kifejleszté-se mellett a szociális eszközök használatba vételének igényét. Emellett a játékosság veleszületett kreatív hajlam kérdése is. A játék azonban nemcsak a fiatalok privi-légiuma, hanem minden erőtöbblettel rendelkező lény játszik, hogy felfrissüljön, hogy szórakozzon, hogy valamiféle szent szférába emelkedve a játék révén jusson

ma gy arorsz ág 20 25

közelebb az „isteni célok megvalósulásához” (Platón). A játékfunkció jelentősége ugyanis a cselekvés magasabb szférájába való feljutásban, magában a játék vará-zsában, a nosztalgikus emlékeink felidézésében és abban az érzésben érhető tetten, amit így lehet kifejezni: Isten a saját örömére teremtette az embert, hogy legyen játékszere, és átélje, hogy a játékos ember miben különbözik attól, aki képtelen játszani.

A játéknak létezik materialista magyarázata is. Aki elolvassa Grastyán professzor dolgozatát ebben a témakörben, az a játék tudományos magyarázatát is megértheti.

Számomra maga a játék nagyon egyszerűen leírható érzelmi állapotot testesít meg.

Ilyesmit érzek: motiváció, ébrenlét, aktivitás, öröm, szórakozás, pozitív gondolatok, kellemes közérzeti állapot, számos minősíthetetlen érzelem, spontán ötletek, futó felismerések, megváltozott tudatállapot. Sajnos – mivel közösségi lény vagyok – eb-ből az ideális játékállapotból a való világba kell visszatérnem. Ez averzív, kellemetlen, és az imént megélt pozitív érzelmi lét ellentétébe, egy fokozatosan kellemetlenné alakuló közérzetbe csap át, ha nem vagyok felkészülve arra, hogy minden játék egyszer véget ér. A gyermeki játék egyik legfőbb jellemzője éppen a koncentrációs készség, amellyel a gyermek szinte kizárja a külvilág minden zavaró hatását, annyira belemerül a játék relaxációs miliőjébe.

Az averzitás és az élvezet egymást kölcsönösen feltételező, dialektikus kategóri-ák. Minden olyan élettani folyamatban – tehát a játékban is –, amelyet örömérzet kísér, és intenzív figyelmet igényel, az averzitásnak is jelen kell lennie. Ugyanakkor ezzel ellentétben áll a tudományos álláspont, amely szerint a játék csak relaxált, biztonságos, félelem- és versenyhelyzet-mentes szituációban jelentkezik. Elképzel-hető volna, hogy valamilyen rejtett formában mindig jelen van az averzív feszültség magában az életben? Tehát azért játszanánk, hogy csökkentsük ennek a kellemetlen potenciálnak a szintjét?

3.2. találjunk ki néhány új játékot!

• Szár, szárliget (szárba szökkenő jóérzéssel fuss a célba).

• Utolérem magamat (éveim száma legyen mindig kevesebb, mint a teljesített kihívások, maratoni versenyek stb. száma).

• Hétköznapi hőstetteink (képzőművészeti, irodalmi, zenei, kézműves események és a sportrendezvények összekapcsolása).

• Országos Kéktúra (teljesítménytúrák a kék túrajelzést követve, kulturális meg-mozdulásokkal, játékokkal fűszerezve).

• Időutazás napszéllel (a napfolttevékenység 11 éves ciklusával szinkronban lét-rehozott adó és kapó kéztartás – lásd 5. fejezet).

• A Duna forrása a cél (a Duna deltáját és a fekete-erdei forrását összekötő sport és néprajzi, művészi feldolgozás: vízen, földön és a levegőben).

ma gy arorsz ág 20 25

134

4. a

2007-ben világosan látjuk, hogy az identitás helyreállítása szempontjából fontos a társadalom népművelése, erkölcsi és kulturális tudatának fejlesztése – a családokon belüli hitélettel is kell foglalkozni. Vissza kell helyezni egy-két alapértéket a megfelelő helyére. Ilyenek például az igazság, a becsület, a tisztesség, a méltányosság, a bűn és a gyalázat helyes megítélése. A 2007-ben modernnek mondott, valójában erkölcs-mentes gondolkodás, viselkedés hatására eltűnnek az élet alapjait jelentő értékek.

Nem lenne jó kipróbálni, hogy meddig lehet elmenni lefelé, meddig lehet ezeket az alapértékeket visszaszorítani, kigúnyolni és elfelejteni. A vallások különböző rendszerei mind tartalmazzák az újszülöttek közösségi befogadására kitalált rituálét.

Arra valók, hogy garanciát adjanak a családok számára abban, hogy a társadalom és a spirituális szellemi közösség egyaránt magába fogadja és védelmezze őket. Mostan-ra ez a védelmező (szociális) háló sérült leginkább, és ennek helyreállítása nem tűrhet halasztást.