Rédlerek

A rédlereket poros, és általában apró szemű anyagok vízszintes, ferde, vagy függőleges pá-lyán való szállítására alkalmazzák. A rédlerek teljesen zárt egységet alkotnak. Szélességük (100 ≤ b [mm] ≤ 1000) tág határok között változik. Az ömlesztett anyag mozgatását zárt vá-lyúban elhelyezett, a láncokat összekötő kaparó körmök végzik. A láncokat kopásálló acélból a vályút pedig üveg vagy bazaltbéléssel látják el. Főleg szénosztályozókban alkalmazzák, de olyan helyekre is telepítik, ahol 400-500 °C hőmérsékletű anyagokat kell továbbítani. Felépí-tését a 337. ábra szemlélteti.

337. ábra

A rédler végetlenített vonóeleme egyben a szállító elem is, amely teljesen zárt házban üzemel. A vonóelem különböző kialakítású karokat hordozó lánc, mely a hosszabb pályák ese-tében mindig párban üzemel. A berendezés nem csak egyenes, de íves szakaszokat is tartalmaz-hat. Ezt a kisebb sugarak esetében beépített lánckerékpárok, nagyobb, 2-5 m sugarú íveknél pedig vezetékek teszik lehetővé. A berendezés szerkezeti elemei tetszőleges alakú, de csak sík-ban kiterjedő pálya kialakítását teszik lehetővé. Az alkalmazott sebesség: 0,2 < v <1,5 [m/s].

A vályú keresztirányú méreteinek meghatározásánál a szállítóképességen kívül az öm-lesztett anyag szemcsenagyságát (wmax) és a legnagyobb szemcsék előfordulási gyakoriságát is figyelembe kell venni. Ebből adódóan a vályú legkisebb mérete:b a_min mm5w_max mm.

A berendezés működése során az anyag felülről bárhol elhelyezkedő surrantón betöltő, az alsó szinten pedig a tetszőleges helyen kialakítandó nyíláson keresztül pedig szabadon ki-áramlik. A berendezés általános felépítésének köszönhetően a vízszintes szakaszokon akár több beömlő és kiömlő nyílást is kialakítható, és azok tetszés szerint üzemeltethetők. Arra azonban gondolni kell, hogy a beömlő nyílások keresztmetszete kevesebb anyag beáramlását tegye lehe-tővé, mint amit a lánc szállítani tud, hogy ne alakuljon ki anyagtorlódás. A kiömlő nyílásoknál a záróelemeket úgy kell kialakítani, hogy azok járulékos többlet ellenállást ne jelentsenek.

A berendezés működőképességét alapvetően a súrlódási viszonyok határozzák meg. A működés feltétele, hogy a vályú oldalfala és fenéklemeze valamint az ömlesztett anyag közötti súrlódási tényező kisebb legyen, mint az ömlesztett anyag és a lánc közötti súrlódási tényező.

Az anyag egyébként még e feltétel fennállása esetén is valamelyest mindig hátra marad.

A berendezés hajtását lánckerékpár biztosítja, melyet úgy célszerű elhelyezni, hogy az mindig az anyagleadás legtávolabbi pontja előtt, de ahhoz közel legyen. Ugyanakkor a feszítés, amelyre nyilvánvalóan szükség van, a pálya ellenkező végére kerüljön, olyan kialakítással, hogy a kopásból, nyúlásokból eredő méretváltozások ellenére is, az egyenletes feszítést tudjon bizto-sítani.

A beömlő anyag a vályú keresztmetszetét nagymértékben kitölti. Az egyláncos rendsze-rek valójában kaparólánc elven mozgatják az anyagot, amelynek következtében az a lánchoz képest jelentős lemaradással mozog. A két láncos megoldásoknál, a kétoldalt megvezetett lán-cok és az ezeket összekötő hevederek (tolólapok) között az anyag, mint egy zárt cellában he-lyezkedik el, a felette lévő anyagrétegben elvileg nem kell számolni anyaglemaradással, ha a cella feletti rétegre ható oldalsúrlódási erőből adódó nyírófeszültség kisebb, mint a cella síkjá-ban lévő legkisebb nyírószilárdság. Az anyaglemaradás mértékét egyrészt az anyag és a vályú közötti, másrészt az anyag szemcséi közötti súrlódási viszonyok határozzák meg. Ezért ezeknél a berendezéseknél ennek megfelelően két töltési tényezőt lehet meghatározni, de a gyakorlatban nem ez a számítási módszer honosodott meg. A kétláncos rendszer cellakialakítását mutatja a 338. ábra. Az anyag mozgásának vizsgálatához induljunk ki a 339. ábra anyagrétegének elhe-lyezkedéséből.

338. ábra

p1

t t

h Fp 1 3

h h1

h2 b

p Mozgatott anyag

Rédler szegmens v

Anyag mozgás sebessége

339. ábra

A cella feletti anyagrétegnek a cella falára gyakorolt legnagyobb nyomása



 



 





2

2 45

1 1

1

 

 g k_a h g tg ^o h

p , (368) ahol ρ az anyag sűrűsége, φ pedig az ömlesztett anyag belső súrlódási szöge. A tolólap osztásra vonatkoztatott oldalerő (368) figyelembevételével;

t hajlító nyomatékot is kelt, amelyből a cella hossza mentén hajlítófeszültség keletkezik, amely-nek maximális értéke;

t A cella síkjában a h1 magasságú anyagból adódó nyomás:

g h

p₁  ₁  . (372) A cella hossza menti nyomás és feszültség eloszlást a 340. ábra mutatja. Az ábrából látha-tó, hogy a cellasík A pontjában ébred a legkisebb nyomás, és itt a legkisebb a nyírószilárdság, amely a összefüggéssel határozható meg.

A

Az oldalfalsúrlódásból adódó súrlódó erő hatására, a cella síkjában

b

csúsztató feszültség keletkezik. Az anyag folyam folytonosságának feltétele, hogy teljesüljön a

s

_min  (375) feltétel, amelyből a legkisebb tolólap osztás is meghatározható. A levezetések mellőzésével, a tolólap minimális osztására

oldf a

oldf a

k h b

k h

t  





1 2 1 min

2

  (376) adódik.

A berendezés szállítóképessége az elméletihez képest annyiban módosul, hogy a vályú ke-resztmetszet (A = b h) alapján számítható teljesítmény egy, a konstrukciótól, a pálya dőlésszö-gétől és a szállítandó anyagtól függő tényezővel (c) csökkentendő, melynek az értéke tág hatá-rok között változik: 0,4 < c < 0,9 között változik. Így a rédler szállítási teljesítménye:

^{t óra}

v c A

Q  3,6  / (377) ahol;

A [m²] az anyag keresztmetszete ρ [kg/m³] a halmazsűrűség, v [m/s] a szállítási sebesség:

c a szállítási teljesítményt csökkentő tényező (térkitöltési tényező)

Az előzőekben említett szállítási teljesítményt csökkentő tényező vonatkozásában a szak-irodalom igen eltérő, és esetenként egymásnak ellentmondó adatokat tartalmaz, ezért az azokkal való egybevetésnél igen körültekintően kell eljárni. Mindezek figyelembevételével a rédler víz-szintes szakaszán az alábbiakkal célszerű számolni:^{c  c}₁ ^c₂, ahol a lánc okozta keresztmetszet csökkenés miatt c1 = 0,9-0,95, szemcsés anyagoknál: h/b = 0,6 esetén c2 = 0,95, h/b = 0,8 esetén c2 = 0,85. Poros, szárazanyagoknál h/b = 0,6 esetén c2 = 0,75, h/b= 0,8 esetén c2 = 0,70, ahol: b [m] a csatorna szélessége, h [m] a csatornában kialakuló anyag magasság.

A berendezés működtetéséhez szükséges teljesítményt a szállítóképességnek megfelelő anyagmennyiség mozgatásához és mozgásba hozásához szükséges energia, és a menthetetle-nül fellépő veszteségek összege határozza meg. A berendezés teljesítmény szükséglete:



 F v

P ^k (378) ahol:

P [W] a villamosmotor teljesítménye v [m/s] a szállítási sebesség

η a hajtás hatásfoka

Fk [N] a kerületi erő, F_k T₁T₂

T1 [N] a hajtás felfutó ágában ébredő erő T2 [N] a hajtás lefutó ágban ébredő erő

A vonóelemekben ébredő erőket a mozgatandó tömegek nagysága és szerkezete, valamint az anyagszállító pálya kialakítása határozza meg. Vízszintes elhelyezésű rédlerek esetén a hajtás felfutó ágában ébredő erő:



^{q k h q}



^{g L}

T

T₁  _o  _oldf  _{oldf a 1}²   _{l o} , (379)

ahol:

qo a vonóelem folyóméter tömege,



 b h

q a mozgatott anyag folyóméter tömege,

 az anyag halmazsűrűsége,

L a rédler vízszintes szakaszainak hossza,

To a lánc vonóelem előfeszítése,

oldf az anyag és a vályú közötti súrlódási tényező,

l súrlódási tényező a vonóelem és a vonóelem vezeték között.

A hajtás lefutó ágában ébredő erő:

L g q T

T₂  _o _{l o} . (380) A lánc vonóelem előfeszítését úgy kell beállítani, hogy T2 üzem közben, bármilyen ter-helés fellépése esetén sem vehet fel negatív értéket.

In document Anyagmozgató berendezések II. (Pldal 75-79)