Jaj regi szép magyar nép !
Az ellenség téged miként szaggat és tép.
Mire jutott állapotod ! Romlandó cserép.
Mint egy ékes eleven kéj), Voltál olyan szép, Magyar nép !
De a sasnak körme között fonyadsz mint a lép.
Szegény magyar nép 1 Jóra mikor lép V Megromlott már mint cserép.
Jaj hát szegény magyar nemzet Jóra mikor lép ?
Jaj Rákóczi, Bercsényi,
Régi magyarok vezéri, Bezerédi.
Hova lettek országunknak fényes csillagi, Netiizetünknek hírszerzői,
Vitéz hadnagyi, Bocskai ?
Az ellenség m indenfelé őket emészti, IJzi, kergeti,
Búval ep eszti,
n
IC) 4
Közinkbe sem ereszti : Jaj hát szegény nemzetünket
Mikép enyészti.
Jaj országunk, jószágunk,
D e főképen mi magunk, mikép sanyargunk ! Az idegen nemzetségnek rabjai vagyunk.
Kinek hajdan parancsoltunk.
Most már szolgálunk, Adózunk.
lié g i szép szabadságunkból kiforgattatunk.
Jaj meg kell halnunk, Meg nem maradunk.
N agy ellenség közt vagyunk, Bizony méltán ezek kozott
Kesergiink, sírunk.
Tenger rajtunk a fegyver,
Mert a német rajtunk bever és igen ver.
Mutogatja magéit, mint egy híres gavallér, Nemzetünket kínzó pallér,
Nem szán mint hóhér,
Jaj országunk’ s magunknak, Jaj a mi maradékunknak, azoknak.
K ik e földön nagy ínségben igy nyomorognak.
Özvegyek pan a szólkodnak,
Árvák zokognak, Sóhajtunk.
Jaj magoknak ily nagy kínban halált okoznak, így siránkoznak,
És fohászkodnak ; Bánáti n on apadnak, Mórt hazánkból az Ínségek
El nem távoznak.
Nézz ránk, uram, a mennyből,
Monts meg, kérünk, minkt t csúf ellenségtől, Ki a hires magyaroknak véréből épül.
Ne hagyd ily dühös ínségtől, Kllt ellenségtől,
Némettől,
(lyaláztatni, mocskolhatni az irigyek től;
Ily büszke néptől, Kínzó eszköztől, Megfosztatni nevétől, Mindenkoron győzedelm es
nicsőségétől 1
*)
J a ; nagy 1 oldogtalan szegény magyar non zet Látom, most is téged csak a német vezet ; Hol lehet, szemedben mutat hozzád kedvet, Nem látod, másfelől mint bolondját nevet.
Nem Így volt a minap diétáin végezve, Együtt a státusok között elrendelve.
Hogy a katonásáig országból kimenne : Hanem a határon összesereglene.
D e bezzeg felbonts! hazád igazságát, Szent királya síitái szerzett szsibadssígát, K ivitted hazádból sok katona számát, Elhagyád csak pusztán a magad országát.
Mit használ a corpus juris vastagsága Uj articulusoknak szaporodása ? Ha nincsen hazánknak semmi igsizssíga : Johb volna, ha lenne puskának fojtása Fogadtál katonát német oltalmára, E lkölt sok ökrödnek, tehenednek sírsi ; T e magad maradtál nagy nyomorúságra, Gyerm ekiddel itthon holtig koldulásra.
Elhagytad országod’, szép feleségedet, Fegyverre költötted, inig volt, mindenedet, Zálogba vetetted nemesi részedet,
Koezkára h ajtottad*) németért véredet.
Régen nemességed király vezérletté, Kinek most egy tokos s “tál már mellette ; A nnyira a német már a magyart vette : Mint lengyel a medvét úgy vezeti szerte.
Nem magad hasznáért paripádat rontod, Sem szép szabadságért hullatod el csontod, Nem magyar népedért véredet most ontod : Idegen nemzetért törvényedet bontod ! T e teszel próbákat, most ö dicsekedik, Te hozol prédákat, kikkel ö töltözik, Te rontod véredet, a német kérkedik, Híredet, nevedet néked eltemetik.
*) H a jto tta d —h a jíto tta d .
1 6 7
Ha nyersz : a németé lesz, mint volt, országod, Ha vesztesz : más nemzet foglalja sok várad, Téged mindenképen követ végre károd, Ha most jó l nem végezsz, későn akkor bánod.
Ú gy is a németnek, liigyed, rabja lészel, Bár országot neki véreddel most vészel, Kiből, mint az előtt, megint urat tészel, Utoljára magad mellette elveszel.
D e még utolján is nem következik jó, Minthogy az országunk’ leszen felzavaró, Nemzetünket végre gyalázatba hozó, Nem más vége lészen rövid nap sok jaj szó.
E zt egyedül köszönd az atyafiságnak, A némettel bagzott ezer sógorságnak, Ez oka keserves boldogtalanságnak, Ez is lesz hóhérja sok szép magyarságnak !
3
.Nem úgy van már, mint volt rég, Beborult a magyar ég,
Nem fordulhat már végre Nap a bus magyar égre.
Vérünket tettük úrnak, Hazánkból is kitúrnak, Ha a jármot nem huzzuk, Mint fújják, úgy nem járjuk.
1G8 Elmúltak a jó idők, Áldott arany esztendők, Oda van szabadságunk, Örökre boldogságunk.
Most a nemet parancsol, Hajtja, a ki nem marsol Tyrannus patensára, Meny kövező szavára.
N incsenek igaz nagyok, K apitányok, hadnagyok;
Megholt Zrínyi, Hunyadi, Oda Bethlen, Rákóczi.
Almási es Lónyai, Hazánk több ily faltyai, K eresztekért akarnak Sírt ásni a magyarnak.
De van holmi vásáros- Xámtínyi báró már most, Őrzői koronának, A r u 1 ój a hazánknak.
Nézd el a kevély nemest, .Jót lelsz közte, de kévést, Esznek, isznak, hálóznak, Rendre pankrotiroznak.
De igy kell ennek lenni, Mert nem lehet mást tenni, Sirasd, magyar, sorsodat, Ásd meg önnön sírodat.
1 6 9
1 ’e igy kell a magyarnak, Hogy fi német ga varnak Szolgáljon, érdemlette, Hazáját m egvetette.
Sirasd magyar egedet, Nem találod fel többet, Megholt Zrínyi, Hunyadi, Oda Bethlen, Rákóczi !
4.
A tilla, Lehel, Árpád ! Elhalt dicső unokád, Ne hangzik a magyar név, Elmúlt a díszes agg év.
Pusztán maradt D áczia, Mert nincsen Hunyadia, R ideg nemzet mulat ott, Hol hajdan magyar lakott.
A lágy tárogató sírt Mindenütt, hol magyar bírt·, Földjét lakta a nemzet, S igaz hazafit nemzett.
Sarkantyú és párduez bőr Volt ezímere s medve szőr, K alpag fedezte fejét, Vas pánczél erős inelyjét.
De már ezek elmúltak, Hogy a hősök elhunytak, A magyar dolmány helyett Frakk lett módi viselet.
K alpag helyett egy piczi Posztóból készült miezi Fedi fejét mindennek, — A módi oka ennek !
1 7 0
Kék asztalom, zöld abroszom, Katona az én galambom, Ú gy m egballag Szeged felé, Szint’ úgy fáj a szivem belé.
K isütött a nap a síkra, Járnak én utánam sírva, Ne járj én utánam sírva, Katonának vagyok Írva.