18 . Szomorú az idd,
5 2 (lsütörtökön este
Három legény leste, Hogy a k is lány' a szoknyáját
Pántlikába szegte.
T ej, túró, tejfel,
Fehér gatya, jiendel, — Azért a kis barna lányért
Majd meghal az ember.
9 4
Izeg a vér, mozog is, Λ hol nőm gondolnád is.
Hej van nekem szop szeretőm Ebben az utezáhaii is !
53.
54.
Sárga, dinnye levelestől, hidastól, L evelestől, industól,
Haragszik rám szomszéd asszony urastól, Szomszéd asszony, urastól.
Ne haragudjék kend tin rám, Nem jár a kend lia hozzám ;
Járt eddig, de nem jár most, Járt eddig, de nem jár most, — Nem kell nekem a kend fia,
Kurva-görcsös az orezája.
Ilarna kis lány gyere ki a kapuba, Gyere ki a kapuba,
Hadd mondjam meg, az én szivem mi nyomja, Az én szivem mi nyomja.
Ha ki nem jö sz a kapuba : Meghalok érted angyalom.
Meghalok az éjt.szaka, Meghalok az éjtszaka.
Meghalok kedves galambom, Meghalok bánatomba.’ !
9 5
55.
Lefele folyik a T isza, Nem folyik az többet vissza, Rajtam van a rózsám csókja, Hej, ha sajnálja, vegye vissza.
Derül, borul a Dunáról, Jön szeretőm a. tanyáról, Emelgeti kis kalapját.
Hej, velem kedvelted inasát.
Ne emelgesd a kalapod, Ugv is tudod, titvl vagyok, Nem a vii.sárba’ vettelek.
Hej, rózsabokorról szedtelek.
Sugár magas az új torony, Bele akadt az ostorom, Akaszd ki kedves galambom, Hej, piros orczád megcsókolom.
Vásárhelyi templom előtt Három ágú almafa nőtt, Hej de bodor a levele, Hej, Samu a szeretőin neve.
Esik (‘Hu kűrikíira, Barna bubám kalapjára, A hány cső esik raja : Hej, annyi csókot adok rája.
H aragszik a rózsám anyja, Hogy ónhozzám jár a fia ; Ha haragszik, tegyen róla, Hej,· vessen beköt, a lábára.
'H i
V essen beköt a lábára, Pányvázza ki a mályvára, P ányvázza ki a mályvára, H ej, viola-szili pántlikára.
5<>.
Magasan repül a héja.
Mégis kiirme közül él a . H át én magam csak egyedül H ej. hogy élek a rózsám n élk ü l? !
H ogy tud az a madár élni, K i nem tud szólni, beszélni ? ! Én tudok szólni, beszélni, Hej, mégis alig tudok élni !
Édes anyám mondta nékem.
Minek a szereti) nékem ? D e én arra nem hajtottam, H ej,.titk on szeretőt, tartottam.
Édes anyám sok szép szava, ! Kire nem hajtottam soha ; R áhajtanék, de már késő, H ej, esik előttem az eső.
Édes anyám rózsafája Engem nyitott utoljára, Bárcsak ki ne nyitott volna, Hej. maradtam volna bimbóba ,
Édes anyám rózsafája, Én voltam legszebb rózsája, D e egy álnok leszakasztott, Hej kot karja közt elh erv a szto tt!
i ) Ί
»
8
.Ne liigyj annak a legénynek, Ki azt mondja, bogy elveszlek, Mert a legény hitegető, Hej, verje meg a jó teremtő !
H ihetsz annak a leánynak, Ki azt mondja, hogy m egvárlak, Mert a leány hii szerető,
Hej, áldja meg a jó teremtő !
59.
Elmennék én valamerre, V alam ely ország szélére, F észket raknék pálmaágra, Árva gerlieze módjára.
F ecske, gólya el-elrepül, D e fészkére visszakerül.
Meglátom-e még hazámat, Benne kedves violámat ? Még a föld is sir alattam, A rózsámtól elmaradtam, Ü gy elmaradtam szegénytől, Hírét se hallom senkitől.
M. N ép k ö ltési G y iijt. II. 7
Kék pántlika az istvimflim kötője, Nem is legény, ki nem szeret előre ; Nékem is nevelt egyet egy jó anya.
De mi haszna, csak nem lehettem párja.
A zt gondolod, kedves rózsám, m egcsaltál, Engem pedig meg se szomorítottál ; M egcsaltad te, kedves rózsám, magadat, Mert énnálam nem találsz igazaidéit.
Az élőfa soha sincs virág nélkül, A z én szivem soha sincs bánat nélkül ; Az élőfát nagy szed éri, kitöri,
En szivem et bánat éri, megöli.
ni.
.Jaj de bánom egy dolgomat, Hogy igy megcsaltam magamat,
Virágok közt rózsa, voltam, V álasztani még se tudtam.
Választottam, de nem tetszik, Most is a kocsmában iszik, Érte mennék, de már késő.
Esik előttem az eső.
Eli is voltam vadaimra Virágok közt majorána.
Olyan kertészre találtam, Nem öntözött, elhervadtam.
0 it
Minden temetőn megállók, Úgy is, tudom, Hogy meghalok, Rózsa nyílik temetőmben, Ilozmaringszal sir vermemben.
«2.
Le van a szivem lám zolva, Nincsen a ki feloldozza, Te oldozd fel, kedves babám, Hadd lehessek szabad madár. *) íriszein az istened anyj.it 1 Ne pirongass mint a kutyát, Ha, pirnngatsz, sem ér semmit, llgy sem szeretek in.>st senkit.
Az ok ugyan m e g í t é l n e k . Kik az ablak alatt ülnek, A pletykákat hajtogatják — Arra ne hajts kedves babám!
Me g mo n d t a in én h a s gerli eze, Ne rakj fészket az éltszélre, Mert az utón sokan járnak, 15ns fészkedre rátalálnak.
Vág;y : l'gy Ire'/.ck <’n szaha-l madár
7*
U gyan milyen az az elet, A ki kettőt hármat s z e r e t!
Lám én csak egyet szeretek, Mégis eleget szén vei lek.
Szeressen többet akárki, Nékem egynél több nines senki.
Ne is adjon többet az ég, — Jót szeretni egy is elég.
1 0 0
T ávol a test, közel a szív, A ki egym áshoz igaz, hív ; Távol van tőlem a rózsám, ' De a szive igaz hozzám.
Ü gy elek én a rózsámmal Mint a legdrágább ruhámmal;
Ú gy megőrizem a szennytől, Mint kedvesem a rósz nyelvtől.
Lem ent a nap, este vagyon, K is angyalom távol vagyon.
T ávol vagyon, nem bithatom, Szép száját nem csókolhatom.
M .
Szőlőtőke, jegenyefa, T ied leszek még valaha, Ha a tied nem lehetek :
Inkább mindjárt itt halljak meg.
Eszem a szép isten ed et!
Ne vesd meg a kérésemet, Add birtokomba szivedet Valahára, hogyha lehet !
1 0 L
<>5.
V ásárhelyi kerek halom, Régen nem láttam galambom Elküldöm hozzá levelem, Hogy ha szeret-e még engem Megírom a kedvesem nek : Küldjön mássát- levelem nek, írja bele, hogy szeret-e, Azt is hogyha, m egvetett-e ?
n<>.
K ilenezet ütött már az óra, Még sincs a rózsám a kapuba’, Ha tudnám, m elyik a szobája,
Egyenest bemennék hozzája.
Elment az én rózsám Egerbe, Majd én is elm egyek elejbe, Ott mérnek jó verest, jó feliért Mulatok a rózsáim kedviért.
1 0 2