1. Névmásból lett h atározószók:
qui, (quomodo), — uti, ut, hogyan
sic, íg y sicuti, siciit, a hogyan, úgy, •— mint velut veluti, olyan formán, mintegy
M Ó D I I A T Á R O Z Ó K . 1 0 2 . 1 0 3 . § . 9 7
ita, úgy, így item, itidem, épen úgy, szintúgy, identidem, ismételten
vél, lég-, legesleg-, igen nagyon, még, sőt
aliter, secus, másképen
quam, mint, mennyire quamvis, quamlibet, mégannyira perquam, igen nagyon
tam, annyira, oly — (melléknév tamquam, quasi, mintegy, olyformán.
mellett) adeo, eo, annyira tantum, csak.
2. Névszóból képzett határozószók :
a ) M ajd minden melléknévből képezhető módhatározó (semleges Ablativus v. Accusativus, 1. Alaktan 4 4 . §.)
Ilyenek a következők i s : aeque, hasonlóképen ;' rite, illően ; a szokás szerin t; recte, h elyesen ; valde, n a g y o n ; pláne, omnino, teljességgel ; longe, s o k k a l; summe, leginkább, főképen ; praecipue, főképen ; abunde, b ő
séggel.
T o v á b b á : potissimum, különösen, mcigis, maximé, potius, potissimum}
inkább, leginkább, pánim, minus minimé, kevéssé, nem annyira, legkevésbbé /?) nimis, nimium, szerfölött, satis, sat, eléggé, penitus, pláne, pi'orsus,' omnino, teljesen, crebro, saepe, gyakran, identidem, ismételten, rursus, ismét, ismételten, iterum, újólag, másodszor.
y ) Összetétel által szárm aztak: magnopere, ad modum, nagyon, quo- modo, quemadmodim, a hogyan, quodammodo, valahogy, obite>', alkalmilag, perperam, tévesen, hibásan, imprímis, különösen, praesertim, főke’pen, affa-
tim, bőven.
8) S zám n évből: quoties, a h án yszor; toties, an n yiszor; semel, bis stb.
>
1 0 3 . § . A módhatározókhoz tartoznak m é g :
l . A z i g e n l é s r e s az á l l í t á s e r ő s í t é s é r e szolgáló hatá
rozószók, m in t:
profecto ( = pro fa cto) »tényleg, igazán, valóban« ; pl. Nunc quidem p ro - fecto Romae e-s. (Cic. Att. 6, 5.) Non ita est, iudices, non est profecto.
(Cic. Flacc. 22.)
nae v. ne, »csakugyan, valóban, igazá n «, csak a m ondat élén áll s utána rendesen névmás k ö v e tk e zik ; pl. Nae illi vehementer errant. (Cic.
Cat. 2, 3.)
sane a) erősítőleg — »teljesen, ugyancsak, valóban « ; pl. Odiosum sane genus hominum officia exprobrantium. (Cic. Lael. 2 0 , 71 .) b) g y a k rabban megengedő értelemben = »leg yen h á t ; legyen bár ; megen
gedem, h o g y « ; pl. Haec sint fa ls a sane, invidiosa certe non sunt.
(Cic. A c. 2, 3 2 .)
certe a) az egész mondat jelentését megszorítva azt bizonyítja, míg a má
sik dolgot tagadja = »legalább, mindazonáltal, m égis« ; pl. üt
B A R T A L ¿ S M A L M O S ! : L A T IN M O N D A TT A N . 7
9 8 MÓDHATÁROZÓIÍ. 1 0 3 . §.
homines mortem vei optare indpiant, vei certe timere desistant. (Cic.
Tusc. 1, 4 9 .) b) az alanyra nézve bizonyítva az állítást == »bizony, bizonyosan, igazán, minden esetre« (e jelentésben elül á l l ) ; — ettől külömbözik c e r t o, mely tárgyilag az állított dolog valóságát bi
zonyítja, rendesen a tudást s mondást jelentő igék mellett = » b i
zonynyal, biztossággal, határozottan« ; pl. Certe clico — az bizo
nyos tény, h ogy én mondom — certo dico = tényleg bizonyos az, mit m on d ok ; úgy mondom, a h ogy valóban van. Certe ignoratio futurorum malorum utilior est, quam sdentia (az bizonyos, hogy hasz
nosabb — . Cie. A c. Post. 1, 4.) Id te moleste fe r r e certo sdo. (Cic.
A tt. 2, 23 .)
saltem = »leg a lá b b « (kiemel az által, h ogy csekélyebbnek állít valamit, mint a másik d o lo g ); pl. Eripe mihi hunc dolorem, aut minue saltem.
(Cic. Att. 9, 6.)
vere — »igazán, teljesen, a való, az igazság szerint, helyesen«, egyszerűen az állítás tárgyát bizonyítja igenlőleg, mig v e r ő alanyilag bizonyít v agy erősítőleg, és pedig a mondat első szava után áll — »igenis, csak
ugyan, v a ló b a n « ; pl Vere hoc memoriae proditum est ? (Cic. Eep. 2, 1 5 .) Vere loquor (Cic. A tt. 5, 5 1 .) — Ego verő (igazán) cupio te ad rae venire. (Cic. Fám. 14, 16, 10.) — — Verő feleletben = i g e n , ú g y v a n ; pl. Fuisti saepe, credo, in scholis philosopihorum ? Verő, ac libenter quidem (Cic. Tusc. 2, 1 1 .); ellentétben = p e d i g : D i- xisti non auxilium mihi defuisse; ego verő fa teor . . . (Cic. Pláne. 35 .)
— F ok ozó értelemben = s ő t , é p e n ; pl. Musice abest a prin- dpibus, saltare verő etiam in vitiis ponitur. (Nép. Ep. 1.)
quidem — » a mi ezt illeti, ugyan és pedig, mégis csa k «, az e l ő t t e á l l ó szónak a fogalm át kiemeli v agy megszorítja ; pl. Beatum sine virtute neminem esse posse id quoque damus et libenter quidem,. (Cic. N. D .
1, 3 2 .) Plurima, quidem (ugyan) p r o f erre possenius, séd modus adhi- bendus. Nunc quidem profecto Romae es. (Cic. Att. 6, 5 .) ; — eqiádem erősített quidem (e-quidem) = »igenis« a szóló bizonyítását fejezi ki s azért leggyakrabban az egyes szám első személye mellett á l l ; pl.
D ix i equidem, et dico. — Ne . . . quidem = »m ég . . . se«, »nem is «, mikor fontosabbról jelentéktelenebbre térünk át s ilyenkor a hang
súlyozott szó mindig a ne és a quidem közt á l l ; pl. Ne quum esset fa c - tum quidem (még akkor sem) intelligi potuit, quare id factum esset. (Cic.
Mur. 17.)
utique = minden esetre. Velini Varronis et Lollii mittas laudationem, Lollii ulique. (C. Att. 13, 49 .)
2. A z állítás m a g y a r á z á s á r a szolgáló határozószók, m in ők : nimirum (ne mirum sit) »kétségkívül, tagadhatatlanul« ; pl. liter melior dice-tur orator ? Nimirum qui homo quoque melior est. (Quint. Iust.
1 2 , 1, 9.)
videlicet ( = videre licet), »nyilvánvaló, természetesen« (arra utal a mi ma
gától értetődik ; sokszor gúnyos értelem ben); pl. Homo v id elicet timi- dusj permodestus vocem consulis perferre non potuit. (Cic. Cat. 2, 6.)
MÓDHATÁROZÓK. 1 0 3 . §. 9 9
.sálicet ( = scire licet) »természetesen, tudniillik, épen« (arra utal, a m i isme
retes, de talán reá nem ü gy eltü n k ; sokszor gúnyos értelem ben); pl.
Orator cognoscat remin gestarum ordinem maximé scilicet nostrae dvitatis. (Cic. Or. 34.)
nempe ( = nam -pe; pe e b b ő l: pote = puta) »tudniillik, már mint — , úgymint, kétségkívül« azt a bizonyságot fejezi ki, h ogy valam i nem fog tagadtatni (gyakran gúnyos értelem ben); pl. A t avus nobi
lis : Tuditamus nempe ille, qui nummos populo de rostris spargere sole- bat. (Cic. Phil. 3, 6.)
quippe = »bizonynyal, természetesen, csakugyan, tudniillik, mert hát — « az előzm ényt azzal erősíti meg, h ogy okot csatol hozzá (k ülö
nösen qui, quum, quia, quando előtt) ; pl. Visum te aiimt in regia, nec reprehendo: quippe quum ipse istam reprehensionem non fugerim.
(Cic. Att. 10, 3.)
3. A h a t á r o z a t l a n á l l í t á s o k n á l használt határozó
szók, m in t:
paene és prope = »majdnem, nem sok h íja «, azt fejezi ki, h ogy bizonyos fokig áll az, a mit mondunk (de soha se használjuk számra v a g y mértékre n é z v e * ); pl. Fores paene effregisti. (Plaut. Bac. 4, 2, 4 .
Trinobantes, prope firmisszma earum regionum civitas. (Caes. B. Gr 5, 20 .)
f e r e és ferm e (gyakran szám fogalm akra*) vonatkozva) = »körülbelül, mint
egy, csaknem « igékre vonatkozva = »többnyire, rendszerint« ; pl.
A d te quinta fere hóra (5 óra körül) veni. (Cic. Pis. 6, 1 3 .) Cato fű it fere aequalis P. Scipionis. (Cic. Off. 3, 1.) Probabile est, quod fere f é r i sólet. (Cic. Inv. 1, 2 9 .)
tantim non = »m ajd csaknem, csak épen h ogy nem « ; pl. Urbs Lacedae- mon tantum non capta est. (Liv. 34 , 4 0 .)
4. A k é t e l y t s b i z o n y t a l a n s á g o t kifejező határozó
szók, m in t:
fortasse (r itk á n : fortassis) — »talán, valószínű«, a lehetőséget mint v a ló színűt fejezi ki s azért az ige jelentő módjával áll ; pl. H eri veni in Cumanum; cras ad te fortasse veniam. (Cic. Fám. 9, 23 .)
forsitan (ritkán, csak k ö ltő k n é l: forsa n ) »leh et h ogy — , ta lán «, a lehetőséget csak mint véleményt fejezi ki, nem oly valószínűséggel mint fortasse, azért az ige kötőm ódjával á l l ; pl. Forsitan quaeratis, qui iste terror sít. (Cic. Rosc. A . 2.)
fo r te »esetle g « rendesen si, nini, num kötőszókkal kapcsolatban ; pl. E st, est profecto illa vis divina, nisi forte idcirco esse non putant, quia non cernitur. (Cic. Mii. 31 .)
*) Számra nézve ily értelemben »nem sok híja« circiter és ad használható, U iigfere azt fejezi ki, hogy »körülbelül« ; lehet néha úgy, hogy valamivel több is vagy kevesebb.
1 0 0 MÓDHATÁROZÓK. 1 0 4 . §.
1 0 4 . § . 5. A t a g a d ó szók, m in t:
non »n e m « (jelentő v. kérdő mondatban) ha egyes szóra vonatkozik a tagadás, a tagadott szó elé teszszük, a tagadott szót pedig rendesen az állít
mány e l é ; ha egész mondatot tagad, non (és neque) a mondat élén.
v a g y az állítmány előtt á l l ; pl. Tu hoc non fecisti és Tu non hoc fecisti, séd aliud. Non pauds verbis haec rés explicari potest. Non helyett n agyobb nyom atékkai áll n i li i l és m i n u s , ritkábban n u l l u s a, um, »épen nem, semmiképen sem « ; pl. Beneficio isto legis nihil utitur. (Cie. A gr. 2, 2 3 .) Nonnunquam ea, quae praedicta sunt, minus eoeniunt. (Cic. D iv. 1, 1 4 .) Loquor permotus misericordia, quae tibi nulla debetar. (Cic. Cat. 1, 7 .) Sextus ab armis nullus discedit. (Cic.
A tt. 15 , ? 2 .)
haud, »nem igen, nem épen, n em «, nem tagad oly határozottan, mint non, hanem inkább csak kételyt fejez ki és rendesen csak melléknevek- s határozószókkal kapcsolatban fordul e l ő ; ritkábban igékkel, külö
nösen e kifejezésekben: haud sdo an, haud dubito an — ; pl. Pul- chrum est bene fa céré rdpublicae, etiam bene dicere haud absurdum est.
(Cic. Cat. 3, 1.) Laudibus haud minus, quam praemio, gaudent milites.
(Liv. 2, 6 0 .) Haud ita iussi. (Tér. And. 5, 4 .) Ego quod dixi, haud mutdbo. (Plaut. Bac. 5, 2, 3 4 .) Haud sdo an, quae dixit, sint vera omnia. (Tér. And. 3, 2, 4 4 .)
frustra = »hiába, eredmény n élk ü l«, azaz alanyilag = nem lesz sikere.
nequidquam »haszontalanul, h iáb a«, azaz, — tárgyilag — ha eléred s véghez viszed is, nem lesz h aszn a; pl. Auxilium fr u s tra implorat (hiába, mert nem kapja meg. — Cie. Or. 2, 35 .) Senatus nequidquam Pom
p á i auxilium imploraturus est (haszontalanul, mert bár megkapja, nem lesz a dolgon segítve. — Caes. B. C. 1, 1.)
ne, = »ne, h ogy n e « , nem a valóságot, hanem a beszélő akaratát tagadja, azért mindig tiltó értelmű és mindig parancsoló (Imper.) v agy kötő
m óddal (Coni.) áll a felszólító mondatokban — (5 6 . s k. § § .) mint kötőszó a c é l t is k ife je z i; pl. a) Ne puerí, ne tanto animis adsuescite hello. (Verg. A . 6, 83 3.) — b) Isto bono utaris, dum adsit; quum absit, ne requiras. (Cic. Sen. 1 0 ) — c) Ne aequaveritis Hannibali Philip- pum . . . Pyrrho certe aequabitis. (Liv. 31, 7.) — d) Ne id Iuppiter optimus maximus sineret. (Liv. 4, 2.) — e) Caesarem complexics obse- crare coepit, ne quid gravius in fratrem statueret. (Caes. B. Gr. 1, 2 0 .)
— — K érdő mondatokban a kérdett szóhoz kapcsolva -n e — n e m -e? talán n em ? pl. Tutié te audes Sosiam dicere, qui ego su m ? (Plaut. Amph. 1, 1, 2 1 7 .) — Neque, nec jelentő mondatokban ( = et non) »nem is, sem « ; pl. Nec fa cta impia faliad um hominum coelico- lis placent. (Catull. 3 0 , 4.) — N e v e , n e u felszólító mondatokban kötőm óddal v agy parancsoló móddal (== et ne) »n e is ; s e ; és n e ; és h ogy ne« ; pl. XJt eam ne quis nobis minuat neve vivus, neve mortuus.
(Cic. Lég. 2, 27 .) Ut earum rerum vis minueretur, neu ponti nocerent.
(Caes. B. G. 4, 17.)
MÓDHATÁROZÓK. 1 0 4 . § . 1 0 1
nequaquam, ritkán: neiitiquam »semmiképen sem, semmi esetre sem« ; pl. N e -quaquam satis in re una consumere curam. (Hor. Sat. 2, 4, 4 8 .) Jegyz. Tagadó értelmük lehet más szóknak is, íg y névmásoknak, m in t: nemo, neuter, nihil, nullus stb. ; kérdőszóknak, m in t: num ; továbbá az in- v agy ne- fosztó értelmű előragokkal kapcsolt sz ók n a k ; pl. im purus, ne fás stb.
A tagadó szócskákról még meg kell jegyezni, hogy legtöbb esetben k é t e g y m á s r a v o n a t k o z ó t a g a d á s m e g s e m m i s í t i e g y m á s t é s á l l í t ó é r t e l m e t a d , de következő külömbséggel : a ) non nihil = valam i*) b) nihil non = minden*)
non némo = némelyik nemo non = mindenki nonnulli = némelyek nulli non — mindnyájan non nunquam — némelykor nunquam non = mindenkor non nusquam — valahol nusquam non — mindenütt.
Pl. a) Hannibál tantis bellis destrictus, non nihil temporis tribuit lite- ris. (Nép. Han. 18.) — b) Meo iure te hoc benejicium rogo, nihil enim non tua eausa f e d . (Cic. Att. 14, 13.) — Videó de istis abesse non neminem. (Cic.
Cat. 4, 5.) — Oppugnatio sólet non nunquam, defensio nunquam vituperari.
(Cic. Val. 2.) Probi mores nunquam non plurimum profuerunt. (Quint. Inst.
7, 2.) — c) Non ignoro, non n escio, non sum nescius — jó l tudom ; n on nolo, igenis ak arom ; non possum non (pl. d icere) = kell (m ondanom );
non indignus — méltó s t b .; pl. Non enim ignoro, quanti dús nomen putetis.
(Cic. N. D. 3, 3 1 .) — Qui mortem in malis ponit, non potest mortem non tim ere. (Cic. Fin. 3, 8.) Fűit haec oratio non inqrata ( = grata) Gallis.
(Caes. B. G. 7, 30 .)
Jegyz. 1. A magyarban gyakran fordul elő egymás mellett két tagadás pedig valóságos tagadó értelemben; azért ügyelni kell az ily kifejezésekre m in t: pl. N em l á t t a s o h a s e m ezt az em bert; — latinul (nem lesz : n o n nunquam, hanem :) Nunquam vidit hunc hominem. N e m láttam s e n k i t s e m
= Neminem vidi ; stb.
2. De a latinban sem semmisíti meg egymást a két tagadás a kővetkező
■esetekben:
a) Ha valamely gondolatot először általánosságban tagadunk egy taga-
■dószóval, azután pedig annak egyes részeit neque — neque, (nec — nec), ne . . . quidem szókkal; mikor tehát a második, harmadik tagadás az elsőt csak ma
gyarázva részletezi; pl. Pomponium Atticum sic amo, ut alterum fratrem ; ni
hil est illő mihi nec carius, nec iucundius (Cic. Fám. 13, 1.) Nulla vitae para neque publicis neque privatis in rebus vacare officio potest (Cic. Off. 1, 2.) Nemo Scipionem ne minima quidem re offendit (Cic. Lael. 27.)
b) Ha a két tagadás nem egymásra vonatkozik ; pl. Nihil agere animus
■non potest, (tótlen nem lehet. Cic. Off. 2, 1.) Debebat Epicrates nullum num- műm nemini (senkinek sem tartozott semmivel sem. — Cic. Ver. 2, 24.)
*) Non csak egyszerűen tagadja a következő szót, te h á t: non nihil videt
= nem mondható, hogy épen semmit sem lát. — Nihil erősen, tökéletesen ta
gad, teh á t: nihil non videt = épen nem áll, hogy nem lát = mindent lát s i. t.
1 0 2 MÓDHATÁROZÓK. 1 0 5 . §.
105.§. B) Né v s z ó .
A névszó, mint módhatározó, rendesen egyszerűen A b 1 a t i- v u s b a n áll (105. s k. §§.) — majd pedig p r a e p o s i t i ó v a l Acc.-ban vagy Abl.-ban (111. s k. §§.)
1. E kérdésre: h ogy an ? ( A b l. m ó d i, 105. §. praepos. l l l . s k . § § .) — 2. E k érd ésre: mivel ? ( A b l . i n s t r u m e n t i 106. §. sokszor a magyartól eltérő' felfogással 1 0 7 . § .), ehhez hozzátartozik e kérdés: m en n yiv el?
( A b l . m e n s u r a e 10 8. §.) és e kérdés : mennyiért ? ( A b l . p r e t i i 1 0 9 . §.) [Csak átvitt értelemben liasználtatik néha módhatározóként az- Accusativus 110. §.]
I. Ablativus módi azt fejezi ki, hogy h o g y a n történik valami. Ily puszta Ablativus áll különösen:
a) ha a főnévnek jelzője van; pl.
D eu m sem per púra, Integra, incorrupta et mente et toce ven erem ur. — M iltia d es summa aequitate r és constitidt.(Nép. 2.)
H a n n ib a l in p ra e to riu m delatus im p e r a - torque ingenti om nium clamore atque assensu a p p ella tu s est.(Liv.
21, 3.)
— Lento gradu a d v in d icta m suam d iv in a p ro ce d it ir a , ta r- d ita tem q u e suplicii gravitate covipensat.(Val. M. 1, 1, 3.)
íg y jelzővel puszta Ablativusban állnak főképen o ly főnevek, melyek m:ir maguk is módozatot jelentenek, m int: modus, ratia, mos, ritus, pactum ; pl. hoc modo ; m irabili rnodo ; hac ratione ; m ore sapientum : m ore G r a e c o ; ritu sacerdotum stb. — T o v á b b á : animus, mens, consuetudo, lex, conditio, arbitratus, sententia; pl. aequo animo, egykedvüleg, ea mente, hoc consilto, azon szán dékkal; consuetudine patrum.
M egjegyzendők e k ife je z ések : pcice alicuius és bona venia alicuius (dicere), valakinek engedőimével (mondani) ; pericido alicuius (facéré) valakinek lehető kárára (tenni) [cum periculo = veszélyével]. Auspiciis, v.
imperio v. ductu alicuius rém gerere, valaki vezérlete alatt működni. Sirmda- tione v. spécié timoris, tettetett félelem m el; alicuius verbis (pl. salutare ali- quem), valaki nevében (üdvözölni v a la k it); vitio creatus, hibás eljárással választott.
1. Jegyz. Ha a főnévnek nincs jelzője, rendesen p r a e p o s i t i ó v a l áll (III. §.) sokszor cum praepositióval is Abl.-ban ; de ilyenkor többnyire az á l l a p o t o t fejezi ki (I. 114. s 117. §.) Azonban 1. b) pontot.