Kultúrá(n)k versnyelve
7. A quadrimetrikus szimultán vers sorai egyidejűleg ütemhangsúlyos, idő- idő-mértékes, hangsúlyváltó és moraszámláló ritmusúak
Paripám csodaszép pejkó, ide lép, oda lép, hejhó!
Hegyen át, vizen át vágtat, nem adom, ha igérsz százat.
(Weöres Sándor: Magyar etűdök, 46.) A strófaalkotó sor szimultán metrikai képlete:
3//3//2
u u − / u u − / − − xxx / xxx / xx 4m / 4m / 4m
A képlet a következő, eltérő prozódiai alapú ritmusok társulásaként is felírható:
a) 3//3//2
u u − / u u − / − − b) 3//3//2
4m / 4m / 4m c) xxx / xxx / xx
u u − / u u − / − − d) xxx / xxx / xx
4m / 4m / 4m
8. A szótagszámláló vers státusa a magyar költészetben sajátos. Ez annak tudható be, hogy a magyar szövegekben a szótagok puszta száma nem rit-mus-meghatározó, mert ritmusszerkezetük alakításában a hangsúly és/vagy az időtartam fi gyelmen kívül nem hagyható szerepet játszik. A gyakorlatban mégis egyre gyakoribbak a ritmikai elvárásoknak puszta szótagszámukkal is megfelelő magyar versek, köztük a japán moraszámláló haiku 5−7−5 szótagú magyar változatai.
Példa a haiku magyar változatára:
napvakított fa leveleinek árnya után tapogat
(Sajó László: 222 haiku és egy hosszú árnyék)
Versrendszerek kölcsönhatása a szonett ben és a szonett arányait megvalósító hosszabb strofi kus költeményekben
A versrendszerek kapcsolatát, a verselési módok kölcsönhatását érzékeltető egyfajta visszatekintésként jelezném, hogy a magyar költészetben és műfordí-tás-irodalomban az olasz hangsúlyváltó verselés mintájára meghonosodott , zömükben jambusi szonett -változatok mellett egyéb időmértékes, ütem-hangsúlyos és szimultán (sőt mint láthatt uk: kivételesen hangsúlyváltó) rit-musú szonett -változatokat is számon tarthatunk.
Klasszikus időmértékes tizenegyesek, hendecasyllabusok, például, Virág Benedek Az elhervadt Phyllishez című „hangzatkájának” sorai:
Oh Phyllis! nemigen gyakorta járnak Már a csintalan ifj ak ablakodra,
Víg dalt zengnek ugyan, de bánatodra:
„Alszol Phyllis? aludj”. S magadra zárnak.
Babits Mihály Magyar szonett az őszről című verse ütemhangsúlyos felező tizenkett esekből épül:
Jön az ősz, már hullnak a cifra virágok szirmai, rongyban, mint farsangi plakátok, ha süvít a böjti szél: „Nincs szükség rátok!
Már vége a násznak, megestek a lányok.”
Fábri Péter Ars poetica doloris című költeményének kis aszklépiadészi és glükóni, klasszikus időmértékes sorai egyidejűleg 2//4//3//3, illetve 2//3//3 ta-golású ütemhangsúlyosak is:
Míves munka a vers, ritmusa rendtevés, nyelvek dallamait rendezi értelem, jaj, mert rett eg a szív, lakja a félelem,
s így tán enyhül a szenvedés.
Újabb megállapítás, hogy a különféle szonett -változatok belső arányai a tizennégy strófából építkező versekben is felismerhetők.3
A magyar költészet (elsősorban a líra) tizennégy strófából álló szövegei-nek számott evő része négysoros szakaszokból épül, szerkezetileg pedig többnyire a Petrarca-szonett változataival, illetve ritkábban a Shakespeare-szonett el egyeztethető. A strófák sorai lehetnek új vagy klasszikus időmérté-kesek, ütemhangsúlyosak és, természetesen, szimultán ritmusúak is. Tizen-négy strófás változatban maradt fenn a Peer-kódexbe 1520 körül bemásolt, ütemhangsúlyos ritmusú Apáti-kantiléna, tizennégy strófássá csiszolódott végül Berzsenyi Dániel A magyarokhoz című, „Romlásnak indult…” kezdetű, alkaioszi strófákban írott , felépítésében a Petrarca-szonett 3+3+4+4 tagolású változatának megfelelő költeménye, és tizennégy Chevy Chase-strófát szám-lál, a többi közt, Vörösmarty Mihály Szózata, mely utóbbinak két strófa vari-ációs ismétlésével megerősített szerkezete a Shakespeare-szonett ével rokon.
3 Mózes Huba, Tizennégy szakaszos költemények szövegszervező arányai = Kabán Annamária, M. H., Ó, múzsa, tedd, mi istened parancsa, Dsida-versek és -fordítások szövegépítése, Mis-kolc, Bíbor, 2011, 192−203.
A tizennégy strófás magyar költemények közül háromra külön is kitér-nék.
Petőfi Sándor 1844-es keltezésű, Egy estém ott hon című verse egyike azok-nak az alkotásokazok-nak, amelyek a jambust a 19. század közepétől a magyar költészetnek úgyszólván ritmikai-metrikai anyanyelvévé tett ék:
Borozgatánk apámmal;
Ivott a jó öreg,
S a kedvemért ez egyszer − Az isten áldja meg!
(…)
Beszéltünk erről, arról, Amint nyelvünkre jött ; Még a szinészetről is Sok más egyéb között . (…)
Továbbá elszavaltam Egy bordalom neki;
S nagyon, nagyon örültem, Hogy megnevett eti.
A 7+6 szótagos jambusi periódusokból építkező költemény strófái a Pet-rarca-szonett szerkezetére emlékeztető 8+6 és azon belül 4+4+3+3 tagolásban követik egymást. A 9. strófa élén a de ellentétes kötőszó fordulatot jelez:
De ő nem tartja nagyra, Hogy költő fi a van;
Előtt e minden illyes Dolog haszontalan.
Az igazi fordulatot azonban a 12. strófa élén megismétlődő de kötőszó jelzi:
De ekkor száz kérdéssel Állott elő anyám;
Felelnem kelle − hát az Irást abban hagyám.
És vége-hossza nem lett Kérdezgetésinek;
De nekem e kérdések Ollyan jól estenek,
Mert mindenik tükör volt, Ahonnan láthatám:
Hogy e földön nekem van Legszeretőbb anyám!
Arany János Bor vitéz című, szimultán (egyidejűleg ütemhangsúlyos és trocheusi) ritmusú balladájában minden strófa második és negyedik sora a következő szakasz első és harmadik soraként tér vissza:
Ködbe vész a nap sugára, Vak homály ül bércen-völgyön.
Bor vitéz kap jó lovára:
„Isten hozzád, édes hölgyem!”
Vak homály ül bércen-völgyön, Hűs szál zörrent puszta fákat.
„Isten hozzád, édes hölgyem!”
Bor vitéz már messze vágtat.
Hűs szél zörrent puszta fákat, Megy az úton kis pacsirta.
Bor vitéz már messze vágtat, Szép szemét a lyány kisírta.
(…)
Ezer lámpa, gyertya csillog, Künn az erdő mély árnyat hány.
Szól az eskü: kéz kezet fog;
Szép menyasszony színe halvány.
Künn az erdő mély árnyat hány, Bagoly sír a bérci fok közt.
Szép menyasszony színe halvány − Halva lelték a romok közt.
Az ismétlődő sorok úgy fonódnak össze maláj eredetű pantunlánccá, hogy folyamatosságukban és megszakított ságukban a Shakespeare-szonett feszültségét érzékelhetjük.
Tizennégy strófás Dsida Jenő sokáig feledésbe merült, az angol-skót ere-detű Chevy Chase-strófa periódusait 8//6 metszetű jambusi sorokba össze-vonó, a Petrarca-szonett 3+4+4+3 tagolású szerkezetére emlékeztető, „Vidá-man folynak napjaim…” kezdetű költeménye is, amelynek felépítésében a tükörszimmetria elvének érvényesülését is megtapasztalhatjuk. Érdemes ta-lán felfi gyelnünk a költemény szimmetriatengelyét követő szövegegység in-dítására:
Nem veszlek észre s mindenütt , mindig nyomomban jársz, nem számítok rád sohasem és mindig rám találsz, ó, mindig meglepsz, amikor fékeveszett , hiú jókedvben önmagam vagyok, víg csintalan fi ú.
Erre az indításra visszautalva foglalja mintegy keretbe a költemény máso-dik felét az utolsó, a tizennegyemáso-dik strófa zárlata:
és nagy a csend és mély a csend, hogy már rett enetes, nyugodtan néz, mered a szem, de semmit sem keres, csak tágultan pihen, ahogy a vak szem révedez, mely mit se néz és mit se lát, de mindent észrevesz.
Belső arányaikat tekintve ezeket a költeményeket akár álarcos szonett nek is nevezhetnénk, sőt a „Vidáman folynak napjaim…” kezdetű Dsida-költeményt akár kétszeresen (sőt sokszorosan) is álarcos szonett nek, hiszen nemcsak tizennégy szakaszában, hanem tizennégy szótagos soraiban is stró-fatagolás szerinti szonett -változatok szerkezeti arányait ismerhetjük fel.
Japán moraszámláló versek bimetrikusan olvasható magyar változatai
Nem vissza-, hanem vélhetően inkább előremutat az a megjegyzés, amely arra utal, hogy a japán moraszámláló versek szótagszám meghatározta ma-gyar változatait az ütemhangsúlyos vagy az időmértékes ritmus bimetrikussá vagy legalábbis bimetrikusan olvashatóvá teheti.
a) Ütemhangsúlyos ritmusú például a következő haiku:
Patanyom-tócsa,
megrekedt árok: mindegy − csak szomjunk oltsa (…)
(Kányádi Sándor: Színházból jövet) A strófa szótagszámláló tagolása és ütemhangsúlyos képlete:
5 − 7 − 5
3//2 − 3//2//2 − 3//2
b) Időmértékes ritmusú viszont a következő, tankából, sedōkából és haikuból tizennégy soros modern szonett é szervezett költemény:
Újratemetni
A szórt hamut, áldani Hűlt pora vázát?
Szelleme túlcsap a szón, Csontjai szent szigorán.
Holmi püspöknél A poéta fénylőbb, mert Dicsőbb, s díszes valahány Sorában… Híre
Nem márvány ragyogása − Inkább verseit olvasd.
Arca szavakban Elél, ha igen, de ha Mégsem − imára!
(Kovács András Ferenc:
Hét szép szonett a szépről. Ungherett o dicsősége) A strófák összevont sorai klasszikus időmértékes ritmusúak.
A tanka szótagszámláló tagolása és időmértékes képlete:
5 − 7 − 5 − 7 − 7
− u u / − u u / − u u / − u u / − u u / − −
− u u − u u − // − u u − u u −
A sedōka szótagszámláló tagolása és időmértékes képlete:
5 − 7 − 7 − 5 − 7 − 7
− u − / − − u u − u − −
− u − / − − u u − u − −
− u − / − − u u − u − −
− u u − −
A haiku szótagszámláló tagolása és időmértékes képlete:
5 − 7 − 5
− u u / − u u / − u u / − u u / − u u/ − −
A tanka, a sedōka és a haiku összevont sorainak időmértékes képletében egy holodaktilikus hexametert és két hémiepesz kólont összekapcsoló disz-tichon, egy szapphói strófa, valamint keretező visszatérésként egy újabb holodaktilikus hexameter követi egymást.
A magyar verselés az idézett tizennégy strófás költeményekben inkább közeli, a japán versek bimetrikusan olvasható változataiban közeli és távoli kultúrákkal folytat párbeszédet.
A magyar vers kötött formáinak számbavételét nem lezárva, csupán meg-szakítva, végezetül megjegyezném: nem kétséges, hogy nyelvfüggő vers-rendszereink a költészet és a műfordítás-irodalom napi gyakorlatában nyi-tott ak voltak és maradtak a változásra. Önazonosság- és összetartozás-tuda-tunk megőrzésének alighanem éppen ez a nyitott ság a záloga.