A kultúra expresszív és kognitív dimenziói a képeskönyvek tükrében
Magyarországon ma, egyetlen este, annyian néznek celebiádát a televízió-ban, mint ahányan színházi előadást teátrumainkban egy egész esztendő alatt .1
Meglátásunk szerint ezt az elgondolkodtató adatot nemcsak olyan köz-vetlenül érzékelhető, a szociológiai felmérésekkel láthatóvá tett normatív (po-litikai/vallási) és instrumentális (gazdasági/technológiai) kulturális ténye-zők2 eredményezik, mint például a tőkeérdek hatalomra jutása a kulturális érdekek felett , vagy a magyar kultúra egyre individuálisabbá válása (amely összefügg többek között azzal, hogy a média az egyéni ízlés, és így a celeb-rajongók mind tökéletesebb kiszolgálójává válik).3 Hiszen vannak kevéssé vagy egyáltalán nem adatolható, és a közgondolkodás számára érzékelhetet-len, láthatatlan folyamatok is. Írásunkban ezeknek a tényezőknek a megneve-zésére törekszünk, annál is inkább, mivel – maradva az előbbi metaforánál – úgy véljük, a rejtett nek tetsző jelenségeket, amennyiben a képeskönyveket az aktuális kutatási irányokhoz kapcsolódó kérdések mentén vizsgáljuk, transzparenssé tehetjük.
A harmadik évezred elejének Magyarországán a felnőtt társadalom nagy része nem fordít fi gyelmet arra, milyen könyvet ad a még írni-olvasni nem tudó gyerek kezébe, és hogyan nevel belőle a mindenkori
politikai-gazdasá-* A tanulmány a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kara Tudo-mányos Pályázatok bizott ságának támogatásával készült.
1 Nemzeti kultúra – kulturális nemzet. Műhelybeszélgetés 2008. december 16. Márta István hozzászólása. = [Vész]jelzések a kultúráról, szerk. Antalóczy Tímea, Füstös László, Hankiss Elemér, Bp., MTA PTI, 2009, 410.
2 Rosenberg az alábbiak szerint osztályozza a kultúra összetevőit: „kognitív orientáció – természett udományok/humán tudományok; expresszív orientáció – irodalom/művészet;
normatív orientáció – vallás/politika; instrumentális orientáció – gazdaság/technológia.”
Vö. Marton Árpád, A felett es Mi, Szeged, Gerhardus, 2009, 10.
3 Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor, A kultúra változása – változások kultúrája. = [Vész]jelzé-sek a kultúráról, 23–27.
gi érdekeknek kiszolgáltatott „tömegembert”. Meglátásunk szerint a stádiu-mot, amelyben a kisgyerek rossz minőségű képeskönyveket szemlél, az inaktív (tévénézői) magatartás állapotától nem annyira közvetett , és nem annyira látens folyamatok választják el, mint amennyire ezt elsőre gondol-nánk, vagy mint amennyire ezt a kultúránk jelenlegi kognitív (természett u-dományi/humán tudományi) és expresszív (irodalmi/művészeti) irányultsá-gainak szerkezeti viszonyai alapján feltételezhetnénk, vagyis amire a gyer-mek- és képeskönyv-téma jelenlegi kutatott sága alapján következtethetnénk.
Ez a hanyagság, illetve elhanyagoltság nemcsak a családok mindennapja-it jellemző kulturális jelenség tehát. Vonatkozik a fi nanszírozási elvekre, a folyóirat- és könyvkiadásra, az oktatásra és a kutatásra is, mindenekelőtt pe-dig maguknak a gyerekkönyveknek, köztük a leporellóknak mint irodalmi-művészi tárgyaknak, szellemi termékeknek az esztétikai értékére. Az állami fi nanszírozás, a kutatás, a (felső)oktatás terén a gyermekkultúra és -iroda-lom jellemzően hátrányt szenved más kiemelten fontos műfajokhoz képest, a könyvkiadás az alkotói munka dotálása kérdésében is a piaci és tőkeérdek függvényében működik.
A kultúra kognitív és expresszív irányultságának az intermediális jelensé-geket és köztük a ’kevert műfajú’ képeskönyvet érintő ritmustalansága – a kognitív-irány folyamatainak elmaradása az expresszív irányok mögött – a 90-es években még globálisan jellemző volt4, mára azonban a helyzet gyö-keresen megváltozott . Nyugaton (elsősorban az Egyesült Államokban és az angolszász területek intézményeiben) az irodalom- és vizuális kultúra-kuta-tás, felismerve a látványi és a nyelvi új viszonyának a kulturális paradigma-váltásban betöltött szerepének fontosságát, egyre diff erenciáltabb és egyre speciálisabb nézőpontokat kínál: Hooper és Greenhill „tárgyi és metodikai Kánaánt” emleget.5 Ebben a sokszínű, és képletesen szólva, a közelre fóku-szálást is ismerő kutatási gyakorlatban helye van „a kulturális hagyományok és a képeskönyv kapcsolata” témájának,6 ezen belül például ilyen kérdések
4 A magyar nyelvű szakirodalomban a kérdéssel kapcsolatban lásd például: Bán András írását. Bán András, Vizuális antropológia vs. vizuális kultúra?, Magyar Építőművészet, 8. sz., htt p://magyarepitomuveszet.mm-art.hu (letöltés ideje: 2011. május)
5 Vö. Hornyik Sándor, Idegenek, (át)utazók és outsiderek a képek birodalmában. Problémák a vizu-ális kultúra körül = Magyar Építőművészet, 14. sz., htt p://magyarepitomuveszet.mm-art.
hu (letöltés ideje: 2011. május)
6 Többek közt a 14. alkalommal megrendezett „Mit látsz?” című konferencia Roehampton Egyetem IBBY brit szekciója tematizálta a kulturális hagyományok és a képeskönyv kap-csolatát. = What Do You See? International Perspectives on Children’s Book Illustration, Edited by Jennifer Harding and Pat Pinsent This book fi rst published, Cambridge, Scholars Publishing, 2008.
artikulálásának: milyen kulturális hagyományból táplálkoznak egy adott ké-peskönyv vagy egy adott korszak lapozóinak illusztrációi, milyen identitás-problémákkal szembesítenek a képeskönyvek, hogyan lehet irodalmat taní-tani képeskönyveken keresztül stb.7 A nyugat-európai államokban a folya-matosan működő elméleti-kritikai fórumok (szakkönyvek, recenziók, tematikus konferenciák) és a gyermekkultúrával és -irodalommal foglalkozó önálló intézményrendszer presztízst ad a képeskönyvek íróinak, grafi kusai-nak, kutatóikusai-nak, oktatóinak – megteremtve ezzel az alapot egy igényesebb, de legalábbis sokszínűbb gyermekkönyvkiadáshoz és egy helyesebb befoga-dói att itűd kimunkálásához.
A könyvkiadás, az alkotók, az oktatás és a család szerepe a jelenlegi képeskönyv-kultúrában
Hogy mi jellemzi részleteiben a magyarországi helyzetet? Röviden szólva a hiány, amely az alkotástól a befogadásig terjedő teljes kulturális spektrumon át megmutatkozik. Ennek következtében a kulturális változások látens jelen-ségei csak a legszűkebb szakmai körökben válnak értékelhetővé, önálló in-tézményrendszer híján ugyanakkor az egyes kezdeményezések közti párbe-széd nem tud folyamatossá válni.8 A problémát tehát nem pusztán bizonyos tényezők hiánya, hanem gyakran a meglévők kicsiny hatásköre, illetve elég-telen volta is okozza.
A gyermekkönyvek illusztrátorainak – még az alkalmazott grafi kusok szakmai hierarchiáján belül is – kevés az elismertsége, az írók pedig – szülő-ként vagy nagyszülőszülő-ként – inkább csak „átutazók” a gyerekvers-alkotásban.
Kevesen olyan elkötelezett ek, mint a határainkon túli irodalomban Kányádi Sándor, Szávai Géza (ma már az anyaország írói közt), Horgas Béla, továbbá Tarbay Ede, Rigó Béla, Csukás István és egészen haláláig Lázár Ervin, a kö-zépgenerációból Lackfi János, Varró Dániel, Boldizsár Ildikó. És bár a sort folytathatnánk, nem lehet tagadni, hogy az alkalmi írói jelenlét a
gyermek-7 Jean Mendoza és Debbie Reese példájára (munkáik az oktatásban megjelenő multi-kulturális képeskönyvek eredményességét és hiányosságait vizsgálják) M. P. Stewart hi-vatkozik. Michelle Pagni Stewart, “Emerging Literacy of (an)other kind: Speakerly Children’s Picture Books” = Children’s Literature Association Quarterly 28.1 (Spring 2003), 42–51.
Rpt. = Children’s Literature Review. Ed. Tom Burns. Vol. 142. Detroit, Gale, 2009. Literature Resource Center. Web. 27 Feb. 2011. Document URL: htt p://go.galegroup.com/ps/i.do?&i d=GALE%7CH1420094307&v=2.1&u=nla&it=r&p=LitRC&sw=w
8 Sándor Csilla Mária, Magyar Gyermekkönyv Intézet = Fordulópont, 2011/ 49, 47.
irodalomban egyre jellemzőbb. Nemcsak a média közszereplői keresnek na-gyobb nyilvánosságot és reklámalkalmat gyerekeknek szóló történetek, mondókák írásával (többek közt Nagy-Bandó András, B. Tóth Krisztina), de a kortárs irodalmi kánon meghatározó középgenerációjának képviselői is (például Acsai Roland, Karafi áth Orsolya, Schein Gábor). Bár nyilvánvalóan – az utóbbi esetben különösen – nem diszparát jelenségekről van szó, az oda-fordulás okai csak részben esztétikai-poétikai természetűek. A személyesen megélt esemény, a szülővé válás intenzív élménye, a vágy a saját individuális szférában att raktívan működő alkotások létrehozására, bizonyára ereden-dőbb okok, mint a piac vonzása (noha, tudjuk, a jó nevű kiadók gondozásá-ban, megfelelő marketinggel megjelentetett könyvek ma is profi tot hoznak).
Ami pedig az immanens költészeti okokat illeti, tény, hogy a 90-es évek ele-jére a „gyermekirodalmi kánon összeomlott ”9, igényes művek alkotására tehát nemcsak magánemberként érezhett ek indítt atást az írók. Bár továbbra is dominál a már korábban „előtérbe lépett nyelvjáték kultúra”, a prózát és a lírát is ellepik a nyelvi trükkök, ezért a vers gyakran kelti a „mutatvány” és a
„csináltság” benyomását, ugyanakkor a kortárs líra megújulását prognoszti-záló modellben, nevezetesen hogy a vers „új poétikai teret nyit a költőietlen-ség vs. poétizáltság oppozícióját felülíró beszédmódoknak”10, talán a har-madik évezred elejének innovatív gyermekköltészeti kísérletei is jelződnek.
Az esztétikai-poétikai indítt atású kultúraépítés szempontjait a gyermek-irodalom és különösen a nagyobb befektetést igénylő képeskönyvek, lepo-rellók és lapozók kiadásában is felülírják a tőkeérdekek. A kiadók, nem része-sülvén állami támogatásban, a vásárlóközönség igényeit kényszerülnek ki-szolgálni, ezért vagy a nosztalgia (lásd az újjászerveződött Móra Kiadó igényes, de a hatvanas-nyolcvanas évek piacát ismétlő utánnyomásait a leg-utóbbi években) vagy a giccs (lásd elsősorban a dán érdekeltségű Egmond Kiadó valamint a leporello-kiadásban a Santos Kiadó gyerekkönyveit) jut vezető szerephez, a Pagony és a Csimota vállalkozásaihoz hasonló forma-bontó könyvek nem hoznak üzleti sikert.11 A piaci alapon való működés kö-vetkezménye a „márkaépítés”, az alkotók árupiaci „brand”-dé redukálása.
Így a „sztárcsináló gépezet tőkeerejét és tőkegyarapító hatásait felhasznál-va”12 egyes szerzők és egyes kiadványok előtt széles piaci lehetőségek
9 Bárdos József, Egy működő gyermekirodalmi kánonért = Fordulópont, 2011/50, 12.
10 Vö. Kulcsár Szabó Ernő, „Magát mondja, ami írva van” = Prae, 2008/3, 5–15.
11 Rácz Johanna: Ablak-Zsiráf visszanéz. Gyermekkönyvkiadók = Manager Magazin. htt p://
www.managermagazin.hu, htt p://www.managermagazin.hu/magazin.php?page=article
&id=848 (letöltés ideje: 2010. január)
12 Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor, I. m. 43–44.
nak (lásd az illusztrátor Füzesi Zsuzsa, az elsősorban leporellókat illusztráló Radvány Zsuzsa, az íróként és illusztrátorként is dolgozó Bartos Erika mun-káit; a kvalitásos kiadványok közül például az Állatságok, a Túl a Maszat-he-gyen, a „korunk Cini-cini muzsikájaként” emlegetett Friss tinta című kötete-ket, a Szegedi Katalin – Boldizsár Ildikó alkotópáros képeskönyveit), miköz-ben a kiadványok mint piaci termékek életciklusa lerövidül, a forgalomban éppen nem kurrens termékek marginalizálódnak.
Annak a ténynek, hogy a kiadók (és általában más kulturális intézmé-nyek: könyvterjesztők, folyóiratok, társaságok, bábszínházak, animációs té-vécsatornák stb.) működését is jellemzi a piaci szemlélet, pozitív következ-ményei is vannak: a fogyasztói igények fi gyelembe vétele miatt és a piaci értékesítés érdekében, a szűkebb értelemben vett kultúra alkotói és közvetí-tői minél rugalmasabb módszerek alkalmazására, hatékony és innovatív stratégiák bevezetésére törekszenek.13 A Pécsi Direkt Kft . Alexandra Kiadója a magas (relatíve magas művészi honorárium és nyomdai) költségekkel járó képeskönyvek kiadásának profi t-mérlegét ezeknek a kiadványoknak az ex-portjával tartja egyensúlyban (miközben ugyanitt – a legtőkeerősebb magyar kiadó- és könyvterjesztő vállalatnál –, ugyancsak a költségcsökkentés érde-kében, továbbra is magas az importált gyerekkönyvek száma). A nemzetközi piacon való megmutatkozás pedig kapcsolati tőkét jelenthet, különösen a képeskönyvek grafi kusainak, akik szakmai szerepléseiket szervezeti-intéz-ményi keretek közt is igyekeznek megerősíteni (az 1994-ben alapított Ma-gyar Illusztrátorok Társaságának és a Gyermekkönyvszerzők és Illusztráto-rok Egyesületének folyamatos a jelenléte és elismertsége a nemzetközi könyvfesztiválokon – többek közt Faltisz Alexandráé, Szegedi Kataliné, Ta-kács Marié, Rényi Krisztináé, Rofusz Kingáé). A nemzetközi jelenlétet az írók számára ugyanakkor a nyelvhasználati egyenlőtlenség és az erősebb kultu-rális centrumok (elsősorban az angol és a német) expanziója pillanatnyilag is megnehezíti, és mindezt fokozza egy olyan önálló intézményrendszer hiá-nya, amely folyamatos elméleti-kritikai fórumot működtetne, hazai és nem-zetközi kapcsolatokat építene ki a különböző diszciplínák kutatóival és okta-tóival, a művészeti ágak szakembereivel. A kulturális vákuum erejét mutatja, hogy egy ilyen önálló intézményrendszerről (a Magyar Gyermekkönyv Inté-zetről) a rendszerváltás után több mint 20 évvel, még mindig csak tervként számolhatt ak be a szakfolyóiratok.14
13 Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor, I. m. 43.
14 Sándor Csilla Mária, I. m. 47–51.
A piacosodás kiadókra gyakorolt pozitív hatásaként, továbbá az intézmé-nyek iránti szükségletek megváltozásának tudható be például a Pagony Ki-adó gyermekprogram-sorozatainak megszervezése a kétezres évek elején, valamint – ugyanennek a kiadónak a kezdeményezésére – az ország első gyermekkönyvesboltjának megnyitása (az eseményt – s ez is a kulturális vál-tozások pozitívumaként könyvelhető el – ingyen reklámozták a napilap-ok)15. A gyermekkönyvkiadók érdekérvényesítését segíti továbbá az a rend-szerváltozás után kialakult demokratikusabb szemlélet is, mely a szűkebb értelemben vett kultúra részeként fogadja el a közös ünnepeket, a kellemes időtöltést. Ezt látszik igazolni az évről évre megrendezett , szakmai és családi programokkal gazdagított Gyerekirodalmi Fesztiváloknak, a gyermekiro-dalmi szakmai folyóiratok (Fordulópont, Csodaceruza) különböző (gyer-mekrajz-, meseírás-, animációsfi lm-) pályázatainak, a különszámoknak (töb-bek közt a Csodaceruza igényes grafi kai anyagból válogatott poszter-számá-nak), az online-pódiumok (egyszervoltlap.hu) ismerett erjesztő- és játékprog-ramjainak a népszerűsége.
A kultúra, így a gyerekkönyv-kultúra újratermelődésének is egyik leg-főbb forrása az oktatás. Egyrészről azért, mert segíthet abban, hogy a tágabb értelemben vett kultúra minden fontos területe összhangba kerülhessen az új fejleményekkel, másrészt azért, mert a kultúra egésze szempontjából mar-ginalizálódó családok lehetőséget kaphatnak az (újra)integrálódásra.16 Mi-vel az elmúlt néhány év oktatáspolitikája a „pragmatizmus jegyében” a tör-ténelem és az irodalom oktatás szerepének visszaszorítását írta elő a techni-kai szemlélet javára (vagyis azokat a tantárgyakat korlátozta, amelyek „az összefüggések jobb megértésére készítenek fel”, amelyek „transzferhatással bírnak”, és amelyek a sajátos individualizációt kompenzáló nemzeti identi-tás kérdéseiig vezethetnek) így éppen az oktaidenti-tás „összhangba hozó”, a kul-túra vitalitását elősegítő hatását korlátozta.17 Márpedig az igényes képes-könyvek irodalmi anyagának ebben a kulturális stratégiában lenne alapozó szerepe.
Mindebből következik, hogy az óvodától a felsőoktatásig nemcsak a tan-anyagok mennyiségét, de tartalmi és esztétikai értékét is sok kritika érte az elmúlt években. Az óvodai gyermekirodalom-anyag „zömmel a korábbi év-tizedek másod-harmadosztályú anyagára épül, és a Weöres Sándor-i átt örés
15 Rácz Johanna, I. m.
16 Antalóczy Tímea – Füstös László – Hankiss Elemér, Jelentés a magyar kultúra állapotáról – átfogó körkép = mta.hu/fi leadmin/2009/strategia/Magyar_kultura.pdf, 312.
17 Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor, I. m. 50–51.
óta alig jutott be ide valódi irodalom (gondoljuk meg, a Bóbita megjelenésé-nek több, mint ötven éve!)”.18 A média egyébként is erős hatását a gyerekek-nek szánt szövegek ma nem tudják ellensúlyozni (a rigmusok és műmesék, melyeknek többek közt az ízlésformálásban kellene szerepet játszaniuk, gyakran nívó alatt iak), gyakori tapasztalat, hogy az óvodáskorúak ’közös előismeretét’ nem a képeskönyvek és a leporellók mondókaanyaga, hanem az aktuális reklámszövegek képezik. Az általános és a középiskolai magyar-órák tananyagában a műegész esztétikai-poétikai és irodalomtörténeti kér-déseiről a hangsúly az ideológiamentesebb nyelvészeti kérdésekre helyező-dött , annyiban legalábbis, hogy jobban előtérbe kerültek a pragmatikus nyelvhasználat kérdései, valamint a szövegszegmensekre korlátozódó vizs-gálatok. A szépirodalmi művek tankönyv-illusztrációinak minősége sokad-lagos szempontt á vált, a kép gyakran sem annak mindennapi befogadóit, sem a kritikát nem foglalkoztatja.19
Az illusztrációk ’olvasatlanul’ hagyásának jelensége az említett eken túl a felsőoktatás tantárgyi szerkezetének aránytalanságaiból és a szöveg-kép ku-tatások jelenlegi hazai helyzetéből is következik. A könyvek (úgy is, mint a tankönyvek mellett használt képeskönyvek) intermediális szempontú fel-használásának Magyarországon nincs kimunkált gyakorlata, noha a nemzet-közi oktatási és kutatási trend erre már szolgáltat példát.20 A mediális átfe-dések összetett befogadási folyamatait a pictorial turn indukálta kérdésekkel összhangban bemutató tantárgy csakúgy, mint önmagában a gyermekiro-dalmat vagy a képeskönyv-grafi kát tematizáló tárgy sem a magyar szakos, sem a rajz szakos tanárképzés kötelező kurzusai közt nem szerepel ma sem.
A tanító- és óvóképzés tantárgyi struktúrája minderre lehetőséget kínál, ám az órák alacsony száma, a képzés gyakorlatorientáltsága, és az a tény, hogy a dezintegráló reformok következtében, különösen az újonnan alakult intéz-ményekben és képzésekben, gyakran az oktatók egyéni belátásának és a programokat akkreditációra előkészítő kollégák személyes felkészültségé-nek, tehát nem a tapasztalat alakított a normáknak függvénye a tantárgyi
tar-18 Bárdos József, I. m. 13.
19 Azzal kapcsolatosan, hogy a képeskönyvek az oktatás minden szintjén a tananyag részét kellene, hogy képezzék, lásd például Jalongo érvelését: Mary Renck Jalongo, Young Children and Picture Books, Washington, DC, National Association for the Education of Young Children, 2004.
20 Lásd többek közt a következő összefoglalókat: Michelle Pagni Stewart, I. m. és Sylvie Reberge-Blanchet, L’album de conte et l’estime de soi chez les enfants = La litt érature de jeunesse et son pouvoir pedagogique. 24 (1996). 1, 2.
talom, azzal a következménnyel jár, hogy az egyes intézményekben a képes-könyvekben rejlő oktatási-nevelési lehetőségek kiaknázott sága különböző.
Mint fentebb erről már volt szó, az oktatás a kultúra egésze szempontjá-ból marginalizálódó családok kulturális-társadalmi integrációját is segítheti.
A felmérések azt mutatják, erre valóban szükség lenne, hiszen a szűkebb ér-telemben vett kultúrával való foglalkozás okai közt ma első helyen a szóra-kozás áll (értsd alatt a „kikapcsolódás” a mindennapok és a munka világá-ból)21, továbbá azt, hogy az iskolai végzett ség növekedése nincs összhang-ban a műveltségi szint és a kulturális igény növekedésével22: hódít a vásárlóközpontok kultúrája, vagyis mindaz, amit „korszerűnek” állít be a média és a közbeszéd. Így a plázák könyvesboltjaiban elérhető képesköny-vek vásárlásakor – amely gyakran magát a hétvégi szórakozást jelenti – ma már két vagy akár több szubkulturális irány is metszéspontba jut: a maga-sabban iskolázott és/vagy viszonylagos jólétben élő, de a szabadidő hiányá-val folyamatosan küszködő, úgynevezett „harmadik kultúrájú” szülőké23 és a kevésbé képzett és/vagy rossz anyagi körülmények között élő családoké.
Az első esetben jellemzően az időhiány miatt , a második esetben jellemzően a pénzhiány miatt vásárolják meg ugyanazt a giccs-könyvet. A gyerekek ugyanis a különböző marketing tevékenységekkel (például a kirakati térrel, a plakátokkal, a játékpiaci- és tv-reklámokkal) hivalkodóan látványossá tett , és az erőteljes képi impulzusokat (túlfokozott színvilágot, neon- és csillám-hatásokat stb.) alkalmazó könyveket teszik a vásárlókosárba – a piacorientált reklámok közvetített e ízlés felülírja számukra az időhiányra hivatkozó, ve-lük keveset kommunikáló szülőét. A rossz minőségű gyerekkönyveket ezen kívül – lévén, hogy előállításuk (szerzői díjak, nyomdaköltség stb. miatt ) ol-csóbb, mint a minőségieké, eleve alacsonyabb áron és ráadásul magasabb példányszámban kínálják (leporellók esetében az igényes könyv árának álta-lában 70–75%-a az igénytelené). A tömegkultúrának ezt a szubkulturális ’ta-lálkozásokkal’ is megerősített hatását a családok úgynevezett referencia-sze-mélyeinek presztízsvesztései tovább fokozzák. A generációk különélése kö-vetkeztében ugyanis a kisgyerek gyakran nemcsak a könyv kiválasztásakor, de annak ’olvasása’ során is a piaci manipulációk áldozata, eleinte módja nincs, később igénye nem lesz rá, hogy a szellemi fejlődéséhez és szocializá-ciójához elengedhetetlen alapvető erkölcsi értékeket közvetítő (nagy)szülő
21 Kapitány Ágnes – Kapitány Gábor, I. m. 48–49.
22 Maróti Andor, Tisztázandó kérdések a kultúra kutatásában = Magyar Tudomány, htt p://
www.matud.iif.hu/2010/11/10.htm (letöltés ideje: 2011. május)
23 Németh János István, A két kultúra és a harmadik = Kultúra- és kommunikációelméleti szöveg-gyűjtemény, összeáll. Utry Att ila, Baja, Eötvös József Főiskola Kiadó, 2007, 22–24.
útmutatásait fi gyelembe vegye. A televízióra, vagy amiként a köznyelv em-legeti, az „elektronikus bébiszitt erre” bízott gyerek számára előbb-utóbb nemcsak a referencia-személyek de a referencia-intézmények is – amelyek „a tömegmédia előtt az információ, az erkölcsi-esztétikai értékek és a
útmutatásait fi gyelembe vegye. A televízióra, vagy amiként a köznyelv em-legeti, az „elektronikus bébiszitt erre” bízott gyerek számára előbb-utóbb nemcsak a referencia-személyek de a referencia-intézmények is – amelyek „a tömegmédia előtt az információ, az erkölcsi-esztétikai értékek és a