A (poszt)modern magyar társadalmi értékrend – Makrotársadalmi jellegzetességek 6

Magyarország a poszt-szocialista országok közé tartozik, ez a tény a mai napig hatással van hazánk társadalmának fejlődésére és egészségi állapotára.¹

1 Lásd: Közép-kelet európai egészségparadoxon (Kopp 2007).

A második világháború után a kommunista-szocialista berendezkedés erőteljesen szabályozta az emberek életét – gondoljunk pl. a vallási élet szekularizációjára –, amely napjainkig hatást gyakorol a társadalmi kollektív tudatra és társadalmunk fejlődésére. A XX. század végén lejátszódott rendszerváltás, politikai és gazdasági struktúraváltás az élet minden területére hatással volt, értékválságot, értékrend változást hozott, valamint nagyfokú elbizonytalanodást, adaptációs nehézségeket, elidegenedést társadalmi és egyéni szinten egyaránt (Pikó 2003a, Pikó 2005a, Varga 2003). A nyugati eszmék beáramlása az

értékek pluralitásának dominánssá válását jelentette, a normák mezőjét kiszélesítette, így az egyén számára nehézzé vált az eligazodási pontok megtalálása. A modernitás, az individualizáció és a globalizáció mellett megjelent a posztmodern, a fogyasztói- és élménytársadalom (Pikó 2003a, Schulze 2005). Egyfajta átmenetiség, durkheimi értelemben vett anómikus állapot vette kezdetét, ami több mint 20 év elteltével, kissé letisztultabb formában ugyan, de talán még ma is tart. A fokozott individualizáció és a szekularizáció a tradicionális értékek és szerepek helyett a posztkonvencionális értékek, valamint az egalitáriánus és liberális, nyitott struktúrájú szerepek előtérbe kerülését vonja maga után (Amato és mtsai 2003, Clarkberg és mtsai 1995, Füstös és Szabados 1998). Cseh-Szombathy László három nagy kategóriába sorolta a norma- és értékkövető csoportokat: az első a tradicionális csoport, amelyhez tartozók nem kérdőjelezik meg az öröklött szokásokat és világnézetet; a második a racionalitás kategóriája, azok tartoznak ide, akik a döntési jog szabadságát helyezik előtérbe; és végül a posztmodern, melynek jellegzetessége a jelenorientáltság és a jövőre vonatkozó elköteleződés kerülése (Cseh -Szombathy 2000). A Kapitány házaspár kutatásai során négy értékrendszert különböztetett meg az 1980-as években (Kapitány és Kapitány, 1983), melyek közül az un. szokás és hagyományőrző értékrendet meghatározónak tekintik – a polgári-individualista, utópista-anarchista és bürokratikus értékrend mellett. A szokás és hagyományőrző értékrend fontos jellemzője a szigorú mintakövetés és az életvitelt szabályozó normák kötöttsége. Kétségtelen, hogy a társadalmi szabályok, a makroszintű változások és azok feldolgozása hatással van a társadalom és az egyén lélektani és egészségi állapotára, mind a szomatikus, mind a mentális egészség szempontjából is (Pikó 2003a).

1.4 Szocializáció és társas kapcsolatok

Az értékek átadásának, a szocializációs folyamatnak is kihívásokkal kell szembenéznie a makrotársadalmi változások közepette (Kendall 1998). A család még mindig az első és legfontosabb érzelmi, az iskola pedig a legfontosabb értelmi szocializáló közeg. A családi szocializáció veszített jelentőségéből, de dominanciája máig töretlen. A jelentőségvesztés oka, hogy hangsúlyossá vált a kortársak (peer-group) hatása (Cseh-Szombathy 1996a, Furstenberg 2000, Rácz és Hoyer 1995), illetve a média által közvetített értékek hatása (Arnett 2000, Padilla-Walker 2006). Több egy időben ható, de

egymással sokszor ellentmondásban álló és konkuráló szocializációs hatásrendszer megnehezíti a nevelkedő nemzedék alkalmazkodását, és bizonytalanná teszi igazodási pontjait. A családi szocializáció alapvetően két szinten zajlik: egyrészt a nem tudatos hatások, minta útján, másrészt a szociális tanulás révén fejtenek ki erőteljes személyiségformáló hatást. Emellett a tudatos nevelő hatások, szülői nevelési stílus és bánásmód alakítják a gyermek fejlődését (Pikó és Balázs 2010). A gyermek világának fokozatos tágulásával a szocializációs színtér is egyre tágul: a gyermek életébe fokozatosan egyre több személy lép be, a tágabb családból, rokoni- vagy baráti körből.

A kezdetekkor kialakuló anya-gyermek kapcsolat és a kötődés meghatározó a teljes egyéni életútra nézve (Bowlby 1969, Kiss 2008). Emellett az apa szerepe sem elhanyagolható a szocializációs folyamatban, hiszen az apa ugyanúgy a referenciacsoport tagja, a család építőköve. Az apa szerepkörébe az szintén beletartozik, hogy kiegyensúlyozza az esetleges problémákat az anya-gyerek kapcsolatban. Továbbá, a szülők egymással való kapcsolata is lényeges a családi kohézió, ezen keresztül pedig a gyerek egészsége szempontjából (Kovacs és mtsai 2011a). A szülők által kialakított értékrend szilárd marad ugyan, viszont a kortársak, esetenként a mainstream ifjúsági kultúra felől érkező hatások átmenetileg, különösen kora serdülőkorban felülírhatják, módosíthatják azt (Brassai és Pikó 2005, Kézdy 2007, Lees és mtsai 2008, Simons-Morton 2007). A mai ifjúság egyfajta értékválsággal jellemezhető, amely ugyanakkor együtt jár a fiatalok sebezhetőségével is (Borrensen és Rosenvinge 2003, Gábor 2004a, Gábor 2004b).

A bizalmas kapcsolatok jelentősek az egyéni életút viszonylatában. Kisgyermekkorban a család: a szülők és a testvérek, illetve a rokonok jelentik a legfontosabb bizalmas kapcsolatot. A gyermekek ebben a közegben kapják a mintákat, és interiorizálják a makro- és mikroszintű, az együttéléshez szükséges társadalmi szabályokat. Ezek a szabályok társadalmi konszenzuson alapulnak, melyhez az emberek túlnyomórészt konform módon viszonyulnak, bár társadalmi rétegenként, szubkultúránként különbözhetnek a követendő értékek. Az oktatási rendszerbe való belépés jelenti a szocializáció második lépcsőfokát, ahol már a kortárskapcsolatok jelentik a biztos kapcsolatokat. Bár a szocializáció folyamata élethosszig tart, az egyének permanensen formálódnak az őket ért hatások következtében minden egyes csoportban, ahová tartoznak (Bernstein 1971, Horváth-Szabó 2007, Somlai 1997). A kapcsolatháló az élet

folyamán egyre bővülhet, de alapjában véve az egyén személyiségétől is függ, hogy mekkorára duzzad ez a network. Azonban nem elég csupán a kapcsolatok számára fókuszálnunk, hanem legalább ilyen jelentőséggel bír azok minősége is. Több tanulmány született arról, hogy az erős és gyenge kötések hogyan befolyásolják az egyének életútját és életminőségét (Utasi 2002). A kapcsolatok jelentősége a társas támogatásban, társadalmi tőkében rejlik. Az erős kötések figyelemre méltó hatással bírnak az egyén szempontjából. A legtöbb támaszt ezektől a kapcsolatoktól várhatjuk (Pikó és Kovács 2010). A mai ember kapcsolathálójára viszont az jellemző, hogy csökkentek az erős kötéseket jelentő kapcsolatok, és több gyenge kötést alakít ki. Ezért kijelenthetjük, hogy a szerteágazó kapcsolatrendszerrel rendelkező XXI. századi ember veszélyeztetett helyzetbe kerülhet a társas támasz hiánya vagy elégtelensége miatt.