3. ALKALMAZOTT MÉRÉSI MÓDSZEREK ÉS MÓDSZERFEJLESZTÉS
3.3. Félvezetõ detektoros alfa-spektrometriai forráskészítési módszerek fejlesztése
3.3.2. Szerves anyaggal bevont plexilemez alkalmazása
3.3.2.3. Plexilemez felületére rögzített szerves anyagok alkalmazása
Ahhoz, hogy a rádiumra szelektív szerves anyagokat a félvezetõ (PIPS) detektoros alfa-spektrométeres 226Ra mérési módszerhez alkalmazni tudjam, ezen anyagokat valamilyen hordozóra kell rögzíteni, mivel a mérések vákuumban zajlódnak le.
Hordozóként plexilemezt alkalmaztam, hiszen ennek felülete kloroform segítségével könnyen oldható, így a szerves anyag egyszerûen „beleragasztható” annak felületébe.
A leválasztások megkezdése elõtt a 30x30 mm nagyságú, 1 mm vastagságú plexilemezek felületét alaposan letisztítottam 80%-os etanollal, hogy a rárakódott szennyezõdéseket eltávolítsam. Desztillált vizes öblítést követõen 1-1 cm3 kloroformmal oldottam a lemezek felületét. Az így feloldott felületre különbözõ szerves anyagokkal bevont ioncserélõ gyantát szórtam. Infralámpa alatt a lemezeket megszárítottam, a száradás után finoman letöröltem a felületet.
Az extrakciós vizsgálatok esetében tapasztalt hatásfok értékek jó egyezést mutattak a szerves anyaggal bevont plexilemezes vizsgálatok elõzetes méréseivel.
Tapasztalataim szerint az alkalmazott szerves anyagok hatásfoka lúgos pH tartományban 40 és 60% közötti, plexilemezre felvitt szerves anyagok esetében ez az érték – szerves anyagtól függetlenül – 40-45% körülinek adódott. Ezt, valamint a vizsgálandó szerves anyagok beszerzési árát figyelembe véve, a továbbiakban a legkönnyebben hozzáférhetõ – valamint helyben is könnyen elõállítható – 18-korona-6 éter alkalmazhatóságát vizsgáltam.
3.3.2.3.1. 226Ra adszorpciójának függése a leválasztás idõtartamától
A MnO2-dal bevont poliamid lemezes forráskészítési módszerhez hasonlóan ebben az esetben is a leválasztás idõszükségletét határoztam meg elsõ lépésként, vagyis vizsgáltam a226Ra adszorpciójának függését a leválasztás idõtartamától.
A szerves anyaggal bevont plexi lemezt polipropilén fõzõpohár aljára ragasztottam. A polipropilén fõzõpohárba bemértem 200 cm3 térfogatú, 50 mBq összaktivitású 226Ra törzsoldatot, ezt követõen 1, 6, 12, 24 és 48 órás folyamatos
kevertetést követõen a lemezt a fõzõpohárból eltávolítottam, ultratiszta (Millipore) vízzel öblítettem, és szobahõmérsékleten, majd infralámpa alatt száradni hagytam. Ezt követõen félvezetõ (PIPS) detektorral mértem az adszorbeált 226Ra mennyiségét.
A 29. ábrán az adszorbeált rádium mennyiségének függése látható a leválasztás idõtartamától.
0 10 20 30 40 50
0 10 20 30 40 50
Leválasztás idõtartama [h]
Adszorbeált Ra frakció [%]
29. ábra: Az adszorbeált rádium mennyiségének függése a leválasztás idõtartamától
Az ábráról leolvasható, hogy ebben az esetben számottevõ mennyiségû 226Ra adszorpciójához szobahõmérsékleten több idõre van szükség, mint a MnO2-dal bevont poliamid lemezes forráskészítési módszer esetében. 24 óra elteltével az adszorbeált rádium mennyisége 30%-os érték alatt van, 48 óra elteltével azonban eléri a 45%-os értéket.
A további mérések során a leválasztás szükséges idõtartamát 48 órában határoztam meg, mivel az idõ további növelése a rutin mérések során már nem célszerû.
3.3.2.3.2. 226Ra adszorpciójának függése a minta kémhatásától Ebben az esetben a minta optimális pH értékét az extrakciós vizsgálatok során kapott eredmények alapján határoztam meg, ennek megfelelõen a leválasztás során adszorbeálódott 226Ra frakció mennyiségét erõsen lúgos kémhatású (pH10) tartományban vizsgáltam.
3.3.2.3.3. Linearitás vizsgálata
Ahhoz, hogy az eljárás hatásfoka mennyiben függ a 226Ra koncentrációtól és a minta térfogatától, azaz milyen tartományban alkalmazható, mindenképpen szükséges volt a módszer linearitásának vizsgálata.
Ennek során párhuzamos méréseket végeztem, változtatva a vizsgált törzsoldat
226Ra aktivitását, ill. a minta térfogatát.
A MnO2-dal bevont poliamid lemezes eljáráshoz hasonlóan elsõ esetben a minta összaktivitását állandó értéken tartva (50 mBq) változtattam a minta térfogatát 20 és 1000 cm3 érték között, s vizsgáltam az adszorbeált 226Ra frakció mennyiségét. Ezt követõen mind a minta térfogatát, mind pedig 226Ra koncentrációját változtattam (a minta fajlagos aktivitásának értéke mindeközben állandó maradt). Ekkor a minta térfogata 20 és 1000 cm3 között, 226Ra koncentrációja 10 és 500 mBq érték között változott.
A 30. ábrán a szerves anyaggal bevont plexi lemezes forráskészítési módszer alkalmazásával mért 226Ra koncentrációk láthatók a térfogat függvényében.
30. ábra: A szerves anyaggal bevont plexi lemezes forráskészítési módszer esetében mért 226Ra koncentráció a minta térfogatának függvényében
Az ábrán A-val jelöltem azt az esetet, amikor a minta 226Ra összaktivitását állandó értéken tartva változtattam annak térfogatát, s így végeztem el a leválasztásokat. Ebben az esetben azt tapasztaltam, hogy az adszorbeált rádium mennyisége független a minta térfogatától.
A diagram B jelû görbéjén az az eset látható, amikor a minta térfogatát változtattam, úgy hogy annak aktivitáskoncentrációja állandó maradt. Ebben az esetben azt tapasztaltam, hogy az adszorbeált rádium mennyisége független a minta aktivitásától is,
Végeredményben tehát elmondható, hogy az adszorbeált 226Ra frakció mennyisége mind a minta összaktivitásától, mind pedig aktivitáskoncentrációjától független, így az eljárás a vizsgált tartományban jól alkalmazható.
Mivel a szerves anyaggal bevont lemezek elkészítése egyedileg történik, így az
0 50 100 150 200 250
0 100 200 300 400 500 600 700 800 900 1000
Minta térfogata [cm3]
226 Ra koncentráció [mBq/dm3 ]
A B
3.3.2.3.4. Felbontás vizsgálata
Az eljárás során alkalmazott, szerves anyaggal bevont plexilemez használata során kapott felbontás nagyon gyenge volt, sok esetben meghaladta a 150 keV értéket is.
A 31. ábrán egy, a módszer alkalmazásával kapott, tipikus alfa-spektrum látható.
0 10 20 30 40 50
2688,9 3794,7 4900,5 6006,3 7112,1 8217,9 9323,7 10429,5 11535,3 12641,1
Beütésszám 80.000 s alatt
Energia (keV)
31. ábra: Szerves anyaggal bevont plexilemezes forráskészítési módszer esetében kapott tipikus 226Ra alfa-spektrum
Látható, hogy ilyen felbontás-érték esetén az alfa-spektrum elemzése nagy gondot jelent, a csúcsok egymást fedhetik. Ilyen paraméterek között jelentõsen csökken a vízminták 226Ra koncentráció meghatározásának pontossága.
Mivel a felbontás elvárásaimnak nem felelt meg (~130-150 keV), ezért a következõkben achát mozsárban a plexilemez felületére felviendõ szerves anyaggal borított gyantát alaposan összetörtem, s így rögzítettem a lemez felületére. A teljes megszáradás után a gyantával bevont plexilemez felületét polírpapírral megcsiszoltam, majd az így kapott lemezzel végeztem el újra a 226Ra meghatározást az elõzõekben bemutatottak alapján.
A 32. ábrán simított szerves anyaggal bevont plexilemez alkalmazása esetében kapott tipikus alfa-spektrum látható.
0