PIKLER GYULA

Pikler Gyulát megint piacra ráncigálják ki elmélkedéseinek csöndes és szép világából. A politikai szenvedély nem kímél ná-lunk semmiféle érdemet. Most például Tóth Béla jóvoltából kapta meg a maga új Pikler-ügyét a magyar nyilvánosság. Kíméletlen, dühödt támadást intézett Pikler Gyula s a magyar szociológusok ellen az Esti Levelek írója. Ugyanaz a Tóth Béla, ki egykoron ugyan-azt a Pikler Gyulát a legnagyobb gondolkodónak nevezte, kit ő eladdig eleven szemeivel láthatott.

Tóth Béla írása elárulja, hogy Pikler műveit nem ismeri.

Bokor József tanárnak egy felületes és ellenséges kritikája elég volt arra, hogy ő lepocskondiázza egy tudós élet minden eredményét.

Egy jeles magyar író odaadja magát azok eszközéül, kik Piklerben a tudományos haladás emberét gyűlölik. Tóth Béla támadásával szemben Pikler tanár a következő nyilatkozat közlésére kért föl bennünket:

Nyilatkozat

Tóth Béla abból az alkalomból, hogy Bokor József a Magyar Filozófiai 'társaságban szociológiai tanításaimat ,,naturalisztikus államregénybe valók-nak” ınondotta, a Pesti Hirlap tegnapi számában az összes modern magyar .szoeíológusokat és élükön engemet ábrándozóknak, smokkoknak és sehon-ııııhıknak nevez. E kedves mínősítésre van szerencsém tisztelettel a

követ-lu~r.ı”ıkct válaszolni:

Mikor Bismarck nyomorult beteg testére először kért segítséget dı` Sz-lıwerıingertõl, ez alaposan kikérdezte őt érzései, szokásai, apró mértek-lı-leıısı'-gei felől. A beteg nagyúr, akinek addig, úgy látszik, csak gyáva

H Ady összes prózai művei VII. II3

orvosai voltak, türelmetlenül rárivallt a doktorra, hogy ne kérdezzen annyit.

A doktor nyugodtan felelt: ,,Ha kegyelmességed olyan orvost óhajt, aki nem kérdez, hivasson baromorvost, az nem kérdezi ki a betegeit.“

Én is nyugodtan felelem Tóth Bélának és azoknak, akik vele egy nézeten vannak, még ha milliók is: Ha kegyetek csupán oly szociológusok tanításain kívánnak epülni, akiknek meggyőződései megegyeznek az uralkodó meggyőződésekkel, mondassák ki egyszerűen törvényben, hogy csak szamár foglalkozhatik szociológiával. A szamár, a filozófusok közt is, nrindig hű kifejezője kora szellemének.

A.ı:n ha Tóth Béla azt meri állítani, hogy tanításaim olyan módon térnek el az uralkodó meggyőződésektõl, hogy bennük az a képtelen hülyeség foglaltatnék, hogy nincs haza, nemzet, nyelv, továbbá az a gyalázatos útmutatás, hogy ergo légy svarcgelb, bécsi, német: úgy ezt mint teljesen alaptalan rámfogást visszautasítom, s hivatkozom arra, hogy éppen szóban-forgó A jog keletkezéséről és fejtödéséről című könyvem első kiadásának 241. és 242., második kiadásának 249. és 250. lapjain mind ennek homlok-egyenest ellenkezője foglaltatik. Bátor vagyok megkérdezni Tóth Bélát:

olvasta-e ezt a könyvet, arnelyrõl ír.

Pikler Gyula A Tóth Béla támadása méltán keseríthet el minden józan, művelt magyar embert. Micsoda anarchia van itt a lelkekben, ahol egy Pikler Gyulát állandóan védelmezni kell. Majdnem párat-lan apostola a gondolkozásnak Pikler Gyula, aki örökösen figyel-mezteti a köréje csoportosult fiatal gárdát, hogy elvonulva s mindig gondolkozva kell az igazságot keresni. Munkáival becsületet szerez mindenütt a magyar névnek és észnek. És Tóth Béla, egy magyar író, vaktában nekiront a magyar tudósnak, hogy megbélyegezni próbálja a magyar publikum előtt, és lesehonnaizza csak azért, mert progresszív tudományossága nagyon gyanús a mai időkben, mikor nemzeti színben pompázik a reakció, a tudománygyűlölet is.

Mégis csak rettenetes állapot ez. Mégis csak rettenetes dolog, hogy van egy igazi tudósunk, aki szabad prédája minden üres szájnak és tollnak. Valósággal üldöző harc már ez, mely ismét pellengérre állíthat bennünket a külföld előtt, s mely szomorú kétségekkel tölt el bennünket kulturális fejlődésünk jövője iránt.

A Pikler-ügyről a Magyar Hírlapban Ignotus ír cikket. E cikk-ből idézzük a következő érdekes, ismertető passzust:

A mai kiváló angol bölcselkedők, a londoni University-Collegen tanár-kodó s cambridge-i es orcfordi brittek a saját britt filozófiájuk tovább-vivőjét, a Mill tökéletesítőjét látják Piklerben. Magyarnak pedig bizonyára elég magyar s elég józan elme Posch Jenő is, kinek nevezetes ídőelméleti munkáját a mi bizonyára nem ábrándozó Akadémiánk adta ki, s külföldi folyóirat roppant elismerés közepette közölte is. Nos, ez a Posch a legnagyobb magasztalással emlékszik meg Pikler ugyanazon könyvéről, melyet Bokor tanár úr utópiának és Tóth Béla svarcgelbségek bár vétlen szerzőjének

bélyegez. Ha magyar orvos tanúsága kell: itt van Ranschburg Pál, igen kitűnő és elismert tudós és idegorvos, aki Piklernek Schaechtertől annyira lenézett pszíhofiziológiai alapgondolatait kísérletekkel tudja igazolni, s erről előadást ıs készül tartani. Egyik vagy másik ilyen alapgondolatát a magáévá.

teszi, vagy elismeréssel ír elméletéről Jodl, a bécsi egyetem híres filozófiai tanárja, Storch, a boroszlói egyetem diquense, Pauly müncheni egyetemi tanár. Egy szakbeli Zeitschrift bírálója a Pikler elméletét különben elvető bírálatában Piklert mégis, véletlenül éppen a Tóth Béla gúnyos szavaival ,,nagyságos elmének" nevezi (gewaltige Geisteskraft), csodálatos és eredeti ınódon éles észnek. S nemcsak Magyarországon van „iskolája” Piklernek, hanem Olaszországban is követi egész csoport. Vailati, ki a torinói egyetemen rnechanikát tanít, számos munkájában magasztalja, Pafini a tavalyi római nemzetközi pszichológiai kongresszuson mint Berkeley alapgondolatának ınélységes továbbfejlesztőj ét mutatja be Piklert. Az úgynevezett pragmatikai olasz filozófııs-iskola folyóirata, a Leonardo most hirdet egy legközelebbi számában megjelenendő cikket: Occamtól Piklerig. Egy olasz tudós ily című füzetet tett közzé: A totemizmus eredete Pikler Gyula szerint, ebben saját vizsgálódásaival támogatja a Pikler ebbeli elméletét, melyet egy amerikai szakbéli újság is éles elméjűnek mond. Ez tán haszna a magyarságnak, ez is tán dicsősége a magyar névnek! De nem folytatom e gyűjteményt, ınelynek adataihoz én csak véletlenül s elszórtan juthatok, de mellyel, rnegvallom, a magam számára szeretem megtámogatni azt a hódolatot, ınellyel Pikler iránt még az egyetemről viseltetem, mint volt tanárom iránt.

BN 1906. február 1.

80. BACCARAT

Bemutató előadás a Vígszínházban

-Henri Bernstein, a szerencsés ifjú ember, ma este meghódí-totta Budapestet. Hasonló siker nem termett mostanában budapesti színpadon. Nem lehetett védekezni Henri Bernstein fiatal lelke ellen. Szenvedélyesen, tüzesen, raffináltan oltotta belénk akaratát, s meg kellett hódolnunk.

A Vígszínháznak diadalmas, lázas, nagy estéje volt, s mi nehe-zen kezdünk kritikába, habár a januári este egy kicsit lehűtött már bennünket. Most már gyermekes dolog volna kimutatni, hogy hol es miben tévedtünk. Az sem járná, hogy ifjú és francia Suderman-nak ııevezzük el azt, akit poétának éreztünk ma jónéhányszor. Az ifjú ember győzött, mert hozzá is szokott a győzelemhez. Mi meg szí-vesen álltunk a hódolók közé, mert ritkán van alkalmunk hódolni.

A szerető elveszt a baccarat-n nyolszázezer frankot. Ebből .ı ıeııgeteg summából hatszázötvenezer frank nem az övé. Gyalázat vagy halál vár reá. Szerelmes asszonya kikényszeriti belőle ezt a lilkot. Az asszony apja dúsgazdag. Van vagy hatvan milliója.

H* 115

Az asszony maga is ötmilliót vitt hozományul a házasságba. A férje gróf, kit az asszonynak azért kellett férjéül fogadni, hogy kapzsi, parvenű atyja a társaságba jusson. Az asszony vígasztalása, élete:

a szerelme. Két éve szeretője már a férfiunak. Meg akarja menteni minden áron a szeretőjét és a boldogságát. A szerető, a könnyelmű, a sikkasztó: úr. Gőggel és dühvel tiltja meg az asszonynak, hogy rajta segiteni próbáljon. A szerelmes asszony azonban a férfiakarata ellenére is meg akarja szerezni a pénzt. Megrázó, csupa izgalom jelenetek sora. Az asszony uzsorásokkal alkuszik. Kétségbeesve vall be mindent atyjának, hogy az segítsen szerelmesén. Elviszi testét egy férfirokonához, s eladja hatszázötvenezer frankért. A pénz rettenetes gyötrelmek között megvan. A férfiú azonban nem várja meg: agyondurrantja magát.

Egy asszonynak a gyönyörű, az őrült, a nagy szerelme ? Ez volna a téma? A pénz, a baccarat vagy az úri becsület? Az asszony joga egy ráerőltetett házasságban? Avagy hogy elfogadhat-e pénzt az asszonytól a szerető? Mind-mind ott van, s zaklat bennünket a Henri Bernstein drámájában. Es élet, élet, igazi élet minden ra-vaszkodások közepette. Végig-végig nagy jelenetek sora és nem sardou-i jeleneteké. Mikor a szerető vall. Mikor az asszony kuzinjá-tól azt hallja, hogy szerelmi árért segít rajta. Az apjával a nagy jelenet, mikor a durva ember fojtogatni kezdi a leányát. Mikor az apa fölajánlja leánya szeretőjének a pénzt s ez visszautasítja.

Mikor az asszony ujjongó örömmel gondol arra, hogy sikerült megmenteni a szeretőjét. S aztán a pisztolygolyós vég s az asszony örjöngő leroskadása. Csak francia, bátor, fiatal és okos író a javából s művész is, ha kell, tudhatott ennyi szenvedéllyel s biztos hatással megépíteni egy drámát.

És hogy játszottak ma este a Vígszínház tagjai. G. Kertész Ellát láttuk a szerelmes asszony szerepében. Igazán sokat vártunk tőle, mert nagyszerű fejlődése, újabb, egyre teljesebb sikerei jogos-sá tették a várakozást. De G. Kertész Ella különb és több volt, mint tehetségének legfanatikusabb hívei is remélték. Szenvedély, igazság és szépség volt minden jelenete. Nagy dátum a Vígszínház-ban a mai este: egy nagy színésznő-talentum marıifesztációja.

A közönséget meghódította s fogva tartotta ez a gyönyörű játszó erő. Ennyi ovációt, tapsot, még vastapsot is régen nem kapott színésznő. Méltó sikere volt Góthnak is, mint rendezőnek s mint fordítónak. Kiváló volt Hegedüs az apa szerepében. S a többiek is:

Balassa, Kiss Irén, Fenyvesi s valamennyien a legjobbak. Igazi, nagy-nagy siker.

BN 1906. február 1. Dyb

81. JEGYZETEK A NAPRÓL

I.

Elnök

Bizony, igazuk van a franciáknak. A President majdnem császár. De abszolute nem első polgár. Udvari fény sugározza be.-Bizony, nem így gondolták ezt annak idején a demokratisszimuszok.

De lehet-e más az Elnök, mint ami? Nem kell-e elfogadnia a császá-rokat és királyokat? Ignorálhatj a-e Franciaország, hogy Európában ma sincs még a divatban a respublika? Az Elnök - nem polgár.

Az Elnök -- dinaszta. Egyszerűen azért, mert Európában ma még dinaszták éhrek az államok élén.

II.

Legénybiró

Jóféle világot élünk mi megint. Az emberek nálunk félelmesen lelkesednek a múltért. Kossuth Ferenc nádort akar. Közigazgatási bölcsek pedig a falukban újra vissza akarják állítani a legénybírói intézményt. A legénybíró nagy úr volt valarnikor. Valósággal bíró.

Még botoztathatott is. Hát fog botoztatni újra. A derest is restaurál-juk. Az ősi intézményeket mind helyreállítrestaurál-juk. Addig nem lesz boldog a magyar. Nem is olyan naivok azok a valóságos dzsentri-íiúk, kik egészen komolyan diskurálnak arról, hogy Magyarországon most már igazán vissza kell állítani az ősiséget.

III.

lfezér

Most már legfanatikusabb hívei is tisztán látnak. A hires (lapon pópa nagyszerű svihák volt, s holtig elél most már abból, hogy ő vezére volt egy szabadságharcnak. És a história-írónak eszébe fog talán juttatni valamit Gapon esete. A vezért ritkán h'ı!ja tisztán a történelemíró, mikor a múltba néz. De hagyomány or., hogy nagy küzdelmek babérj át a vezér kapj a. Egy kicsit óvato-:rabb lelıetne a história - e vezérrel szemben.

117

IV.

Orvos

A frankfurti orvos esete klasszikus. A nők orvosa volt a doktor úr. És e foglalkozásában nem ment el a gusztusa a nőktől. Sőt na-gyon megszerette őket. Nagy adósságokat csinált értük. Végül eggyel megszökött. Aztán ne legyen a gyönge férfiú kétségbeesve. Íme az orvos is prédája a nőknek. Szent Kleofás - a nőorvos is.

BN 1906. február 2. Pont