I.
Bűntett-lavina
Hervé elvtársai, a francia antimilitaristák, elmés emberek.
Hervét is társait megdöbbentő szigorúsággal elítélték az esküdtek.
Mert izgattak a hadsereg ellen. És most kétezer ember plakátokon isnrétli meg mindazt, amiért Hervét és társait elítélték. Egész Franciaország lesi, hogy mit fog csinálni az ügyészség. Ha e kétezer embert is pörbe fogja, elköveti ismét a bűntettet plakáton vagy röpiratban -- huszonötezer ember. Végül vagy egy millió szocialista állna az esküdtek előtt. Bizonyos, hogy a francia példa iskolát fog csinálni. Ez egy újfajta szövetkezés a mai társadalom ellen, s a büntett-lavina nagyon megnehezíti az ügyészség dolgát. Ha egy izgató helyett ötezer áll elébe, ez sokkal kevesebb - egynél.
139
II.
Takáts Zoltán
A hírhedt embert ismét szabadság - fenyegeti. Nem vagyunk embertelenek, ha ezt írjuk. Takáts Zoltán hajthatatlan bűnös.
Csupa igéret és bűnbánat a lelke a börtönben. Dac és csakazértis, ha elhagyta a börtönt. Ez az energiája a bűnnek majdnem impo-náló, úgy sejtjük, hogy ez egy megváltoztathatatlan világnézlet eredménye. Mert egy nagy talentumú ember makacs rezisztenciá-ját csak így érthetjük meg. Végtelenül utálja a mi társadalmunkat, a mi rendünket. És átalkodottan tör ellene. Politikusnak indult volt fiatalon. Nagyon rossz politikus lett volna belőle, mert félel-mesen - konzekvens.
III.
Nászút
Amerikai lapok kíilönvonatokat béreltek. Talán különhajókat is. Longworth úr és Roosevelt Alice akármerre viszik nászútjukat, nyomukban lesznek az újságírók. És ezen Amerikában senki sem háborodik fel. Sőt, jaj lenne annak az újságnak, mely az Alice nászútjáról különtudósításokat nem közölne. Nálunk politikusok, tehát a legpublikusabb emberek, dühöngnek a sarkukban járó új-ságíróra. Amerikában riportot írnak egy érdekes kisasszony flört-jeiről is. És riportot írnak egy nászútról. Amerika nagy leckét adhat Európának. A klasszikus kultúrával nem dicsekszik Amerika.
De élete klasszikusabb és előkelőbb a mienknél. Athénben, a régi Athénben éltek csak így. És mennyivel becsületesebbek és hasz-nosabbak lehetnek ott az emberek, ahol a nyilvánosság minden tettükhöz jusst formál.
BN 1906. február 20. Pont
101. TIZENHAT PAPI FEJEDELEM
Szombaton és vasárnap nagy ünnepeket lát Róma. Tizenhat új főpásztorát Franciaország katolikus nyájának avatja X. Pius.
Egy érsek is lesz közöttük: Rheims új érseke. Szent Péter utódja
bizonyosan meghatottan fogja hazájukba visszabocsátani őket.
,,Elmenvén, térítsétek az Egyházhoz vissza legkedvesebb leá-nyát. Szerezzétek vissza Rómának a szép és hűtlen Franciaor-szágot.”
Párizsban úgy vélik, hogy nagy lesz a pompa az avatáskor a Vatikánban. Az egyház Rómája büszke és dacos. X. Pius papi fejedelmeket akar látrıi ezután is Gallia földjén. A francia állam rangtól és pénztől megfosztotta őket. Az Egyház megmutatja, hogy tudja az ő szolgáit kárpótolni.
Nagy eseménye lesz ez az avatás a világnak. Magyarországon ma még elképzelhetetlen az, ami Franciaország új püspökeire vár.
Szembeszáll velük egy ellenséges Állam. Protekcióért nincs kikhez folyamodniok. Ma még kapnak a papok kegyelem-morzsát és kegyelem-hajlékot. Nemsokára ezt sem fognak kapni. Nálunk díszbe öltözik a püspököt kapó város. Az Állam képviselői hódolva sietnek a főpap elé. Deputációk sora tiszteleg előtte. Katonai parádét is kap, ha akar. Franciaországban csak a megrettent vallásosak fogadják az új püspököket. Mintha egy szakegylet kapna új elnököt. Egy takarékpénztár kapna új igazgatót. A hit-községeket egyletekként kezeli Franciaország új rendje. A püspök pedig szövetkezett vallásos egyletek főnöke. I
Gyász illenék az Egyházhoz és nem pompa. Igy kellene beszélnie'X. Piusnak:
- Uj pogányság ellen kell küzdenie Rómának. Szedjük elé az Egyház régi fegyvereit. Ti nem fényes papi fejedelmek lesztek.
Csuhában, szegényen induljatok Gallia felé, mint valamikor elő-deitek. Mutassatok példát a szükség bírásában, a szenvedések elviselésében.
Róma- azonban nem engedi magát megalázni. Talán valanıikor bánni fogja ezt az Egyház. A hatalmas Allam ellen csak az apos-toli és koldus Egyház vehet harcot. A régi Rómát, a Cézárok Rómáját nem díszruhás papi fejedelmek, de koldusok és mártírok hódították meg. Am ez az Egyház legbelsőbb ügye. Annyi bizo-ııyos, hogy az egész világnak figyelnie kell Róma tizenhat új lıarcosára, kik indulnak a hivatalos Franciaország ellen. Az egész világnak figyelnie kell Párizs és Róma nagyszerű harcát. Vajon csakugyan kősziklán épült-e a csodálatos épület? Vajon omlás
vagy új győzelem előtt áll-e? Az egész Emberiségnek az ügye ez.
BN 1906. február 22. Ődi
141
102. SHERLOCK HOLMES KALANDJAI Bemutatóelőadás a Vígszínházban
-Sherlock Holmes-szal találkoztam a Váci-körúton. Nagyon csodálkoztam, hogy kiváló barátom itt üdvözölhetem Budapesten.
- On az, kedves Sherlock Holmes? Hát mióta érdekli önt a Balkán? Valami nagy bűnös lappanghat a Duna táján.
Sherlock Holmes behúzta a nyakát téli kabátja prémes gallér-jába, s nevetve beszélt hozzám: __
- Nagyon rossz kedvű, ön ma, barátom. Onnek a Vígszínház mai prernierjéről kell írnia. Ugy-e, eltaláltam? Én is ebben az ügy-ben járok, Onnek elárulhatom. Conan Doyle-tól ellopták a kaland-jaimat. Londonban történt, s komplikált a dolog. A londoni tol-vajt is meglopták. Egy német áll gyanú alatt. Bizonyos Schönthan.
Mindenre képes ez az ember. Már Dickenst is dramatizálta.
Illedelmesen és szokás szerint megdícsértem kíváló barátom találékonyságát. Igaz, hogy ezt már mind olvastam az esti lapok-ból. De végre is Sherlock Holmes azért Sherlock Holmes, hogy a
furfangja megejtsen bennünket. „
Hívtam magammal a Vígszínházba Sherlock Holmest. O gúnyosan mosolygott, s visszautasította a meghívást:
- Mit gondol, kedves barátom? Én egyszerű detektív vagyok.
De irodalmi és művészeti dolgokban megvan a magam ízlése.
Tűröm, hogy Conan Doyle könyveket írjon rólam. Végre egy kíváló detektív sem lehet mentes minden hiúságtól. De Conan Doyle könyveit el nem olvasom. Aztán e könyvekről a gyermek is tudja, hogy nem irodalom. Hanem irodalmi pózokban nem kívá-nom magam látni. Pláne színpadon. Már csak megmaradok az öreg Shakespeare mellett. Aztán jó nekem lıonfitársaim közül Shaw, Wilde. Az idegenek közül Ibsen, Hauptnrarnr s társaik.
Legalább Bécsben két Holmes-darab közt válogathatnék. Ott az elsőt, az angolt is játsszák. Aztán Bécstől az ember elnyel minden goromba sértést.
Kissé dühbe jöttem e beszédre:
- Kérem, kérem, a budapesti közönség nem utolsó ízlésű közönség. Itt a színpadon is otthonos az irodalom. . .
Sherlock Holmes legyintett a kezével:
- Londontól Budapestig nem olyan nagy a különbség publi-kum és publipubli-kum között. És talán a publipubli-kumnak van igaza. Nem engedi magát becsapatni egy-két száz úgynevezett művészlélek-től. A sznobok, a smokkok beugranak néha. Teszik magukat, hogy ők is meghahıak a Szépért. Voltaképpen pedig mi szükség
van Beethovenra, míg valcer és niggerdal terem? Nálunk éppen úgy szeretik a cigánymuzsikát, mint Önöknél. Maeterlincknek a Monna Vannát kellett megírnia, hogy a publikumig jusson. Mese, immár ravasz és okvetlenül izgató mese kell a publikumnak. Meg-elevenített bolond vagy rémes bábjáték.
- Hát jöjjön be kedves Sherlock Holmes. Meglássa, hogy a mi közönségünk disztingvál.
, -A Nem vagyok bolond. Elmondok önnek előre mindent.
Oıiási ház. Engem három történettel vonszolnak színpadra. Az elsőben leleplezek egy svéd bárót. A báró Veszedelmes tolvaj.
A „szép Adolf." A szeretője, a báróné, szélhámosné. Milliónyi gyémántot lopnak. Senki sem meri gyanúsítani őket. A hivatalos rendőrség természetesen ostoba. Artatlan s jó embereket gyanú-sít. De ott vagyok én. Holott nem is nehéz kiderlterri a dolgot.
Röstellem, hogy ilyen könnyű föladatot kapok. Szinte ostobáırak látszom. De a publikum tapsol. Tapsol, amikor a hivatalos rendőr-ség ostobáskodik. Tapsol, mikor ugyanaz a rendőrrendőr-ség orrot kap.
Tapsol nagyon tiszteletreméltóan, mikor az ártatlanság kiderül.
Tapsol, mikor a bűnös lakol. Tapsol, hogy én milyen veszettül ügyes fiú vagyok. Tízen-húszan haragusznak a jóízlés nevében.
Vagy százan affektálják a haragot. Alapjában azonban Henri Bernstein megirigyelheti Schönthant. Mint ahogy Henri Becque soha tizedrésznyi sikert nem aratott, mint Henri Bernstein. . . Jön a második kép. Rémes, anarchista történet. Alapjában ártat-lan, mint egy gyermekmese. Kockajáték. Fölépített torony. Csak egy kockát kell kihúzni belőle... Végül egy olyan történet, ami-lyen ostobát igazán nem fogok elkövetni. A harmadik kép. Az én házasságom. Így szerezhet magának feleséget egy német pro-fesszor, de nem Sherlock Holmes. De tetszem végig. Egy-két kri-tikus káronrkodik. Künn a pénztárnál okvetlenül jegyet akarnak kapni kiszorult emberek az ötödik előadásra.
-- Hát nézze meg a színészeinket.
- Miért? Az önök budapesti Svengalija, Fenyvesi, szinte jobb Sherlock Holmes, mint magam. Pompás álbáró Góth. Kis szerepben is nagy művésznő G. Kertész Ella, P. Gazsi Mariska, l-Iunyady Margit, Szerémi, Balassa stb. kíválók. A második kép-ben enyhítik a darabot T. Halmi Margit, Szerémi, Hegedüs, Tapol-czay. Szép és tehetséges fiatal művésznő Murányi Juliska. Jelesek a többiek`is. A harmadik képben Sz. Varsányi Irén olyan kedves, hogy valóságban is megingatna agglegényi hajlamaimban. És itt is jelesek valamennyien. Barátom, milyen nemes darabokat lelıetne játszatni ilyen gárdával. De hát fütyül a nemes darabokra a Vígszínház, s a Vígszínháznak helyesel a publikum. Különben
143
pedig sejtheti, hogy nem ez hozott Budapestre. Csak tévútra akartam önt vezetni. Isten vele: még ma este tovább utazom.
...És ezúttal ördöge volt kíváló barátomnak újra. Igaz, hogy mindezt nem volt nehéz megjósolni. Nekem már csak annyit kell mindehhez tennem, hogy ügyes volt a rendezés, s Zboray Aladár fordította jelesül a darabot.
BN 1906. február 22. Dyb