Már sokszor kérdezték tőlem, hogy Pernyávában miért olyan nyílegyenesek az utcák? A válasz a lehető legegyszerűbb: az újvár, vagyis az aradi vár építésében részt vett munkások, fuvarosok
26
kaptak itt házhelyet, telket, kertet. A terület utcáit és lakórészét katonai mérnökök jelölték ki. (A város más negyedeiben viszont a hagyomány és a szokás, illetve az egyes tulajdonosok területe alapján, zegzugosak, kanyargósak az utcák. És a Maros ősrégi mellékágai is akadályozták az egyenes vonalú terjeszkedést).
Igazából egy régi szegénylegény nyomában járom a régi pernyávai utcákat. Ghiuka (vagy más néven Gyurka) Rózsa Sándor aradi alvezére itt élt.
Ötven-hatvan évvel ezelőtt Pernyávában balladát énekeltek Giukáról: Gyere haza s maradj itthon... lőfegyver – valahogy így kezdődött. Most, hogy a betyárságról lefoszlik a ráaggatott romantikus adalék bizonyára másképp látjuk majd ezt az érdekes aradi történetet is.
A kis házakat nézem és a régi embereket, idézem. (Magam is éltem itt, 1930 táján.) Akaratlanul is a Sarló (Sverdlov) utca felé megyek. Tóth Árpád szülőházát nézegetem. A költő – Arad című versében halhatatlanná tette Pernyávát. Ha költő, író jön városunkba, feltétlenül felkeresi ezt a házat.
Érdekes épülete a városnegyednek az 1902-ben megnyílt Nemzeti Ház, vagy népszerű nevén, a szála (Ion Russu-Şirianu, a neves közíró a megnyitáskor, érdekes füzetben számol be az alapítás és megvalósulás történetéről).
Ismételgetem az utcák szerszámneveit. E g y ik -m ásik már az 1783-as utcanévjegyzékben is megtalálható. Külön fejezet a negyed iskoláinak a története.
A napokban valaki (értő író-féle) azt mondta, hogy a helytörténet emlékeztet Lesage Sánta Ördög-ére... Annyi a különbség azonban, hogy a helytörténész nem a vaskos realitást, az élet sötét oldalait keresi, mint a naturalista regényírók. A szépet, a felemelőt, a varázslatosat ku tatja...
Nem leplez, hanem föltárja a múlt értékeit, és összhangba hozza a jelennel. Az egyén, a maga siető, rohanó életével, nem képes elmélyedni, belemélyedni a történelembe. A helytörténész kézen fogja a városnézőt vagy olvasót és elmondja, hogy mit láttak a falak, amik között él, milyen események játszódtak le abban a házban, ahol talán naponta megfordul.
27
Ma a legelterjedtebb hobbyk egyike a helytörténet.
(Európában többszázezer helytörténész van.)
Pernyáváról egyébként jó negyven esztendeje, Moise Colarov monográfiát írt. Igen érdekesen ír a városnegyed régi családjairól, a sajátos szokásokról stb. Külön fejezete városunk történetének az itteni munkásmozgalmi emlékek láncolata.
A városrész elnevezését először a pernyeé-bői próbálták levezetni.
Újabban török eredetűnek vélik és a pillangó- val azonosítják.
Városunk mai rendezésében jelentős szerepe lesz ennek a nagy kiterjedésű, geometriai- lag szabályos negyednek.
JÁRT-E ARADON?
Járt – e Petőfi Aradon? – kérdezik már jó félévszázada írók, rajongók, olvasók.
1907-ig, érdekes, ez a kérdés, így, nyíltan, nem vetődött föl. Akkor a Ki tud róla?-sorozat (az egyik nagy lap indította) vetette föl először. Egy hajdani aradi diák, Kovács Lajos közölte ebben a rovatban, hogy 1846-ban vagy 47-ben nevelője Bangó Péter, néhány napra vendégül látta a költőt városunkban. A helyi lapok fölkapták a kérdést és több név röppent fel, ki és hol látta vendégül a költőt. Forgalom ba került Orbán Péter és Nádas Péter neve is. (Szintén nevelők, un. házitanítók voltak akkoriban.) M indhárman tollforgató, literátus emberek.
A másik nagy kérdés az volt, hogy hol lakott a költő városunkban? Kovács emlékezete szerint a régi törvényszék épületében.
Petőfi 1845-től, hogy úgy mondjuk, kapcsolatban volt városunkkal. Mint beérkezett költő, munkatársa volt a Császár Ferenc szerkesztette Aradi Vészlapok c. antológiának. (Ezt a 44-es árvíz károsultjainak felsegélyezésére adták ki.)
És egy negatívum is idekapcsolta. Itt élt a kor ismert helyi költője, Sárosi Gyula, aki évekig irigykedett Petőfire. („Versgyártónak stb.
nevezte!)
28
A költő rajongója városunkban Bangó Péter volt. Az ügyvédjelölt- nevelő élénk irodalmi munkásságot fejtett ki. És bár a költő az Úti levelekben, ha csak névbetűkkel is, mégis a rossz költők között tartotta számon az aradi tollforgatót, rajongott Petőfiért.
Bangó szívesen tudósította a helyi eseményekről a kor irodalmi folyóiratait, az úgynevezett divatlapokat és egy-egy művét a Kisfaludy Társaság is megdicsérte. 1848-ban Arad címmel harcos, politikai lapot szerkesztett.
És most – az előbbieket mintegy igazolva – újra találkozunk Petőfi nevével. A lap ti. két Petőfi verset közöl. Ezek a tudományos kutatások mai állása szerint, első közlései a költeményeknek.
Bangó tehát magától a költőtől kapta a kéziratokat.
Bangó személyével foglalkozik Arany János is egyik Aradról Petőfinek küldött levelében Ő nem Sárosi irányodban – mondja Arany
„A végzetes út előtt, tudjuk, hogy Petőfi Aradra készült Damjanichhoz. Az utókor kegyelete még a fuvaros nevét is följegyezte, akinek a szekerén ide indult. Bonyhai Benjámin kocsija azonban az induláskor m egrongálódott... (A nagy Petőfi-kutató Dienes András ezt rossz előjelnek, m alum omen
nek tekinti...)
De egy kései emlékező szerint, már 1849 őszén látják Aradon a költőt, amint egy üzletből kilép... (Ez a kegyes kísértetlátás természetesen a rajongás je le ... A való alapja semmi.)
Körülbelül ennyi az egész, amit a szigorúan tudományos kutatás eddig a költő aradi kapcsolatairól kiderített. Kár, hogy az Aradon elhunyt Neumann Károly, Petőfi osztálytársa és barátja nem írt soha erről.
A kortársaktól zordonnak rajzolt Neumann Károly – akit a költő Új Károlynak nevezett – talán többet mondhatott volna Petőfi aradi időzéséről.
Napjainkban a kiváló költő, az aradi táj szülötte, Mihai Beniuc, akárcsak Eugen Jebeleanu gondolta tovább és valósította meg fordításaiban mindazt, amit a kortársak nem láthattak meg
29
a forradalom nagy költőjében. Dorothea Sasu-Zimerman 1865 -tő l napjainkig összeállította a Petőfi életmű román fordításait.