Egy könyvgyűjtemény használhatóvá tételének egyik fontos záloga mindenkor a megfelelő elhelyezés biztosítása volt, amely eleinte a kijelölt helyiség(ek) célzott berendezésével valósulhatott meg. A könyvtárhelyszínek tekintetében beszélhe-tünk más funkciójú épület egy részében kialakított könyvtárszobákról, továbbá önálló, kizárólag könyvtári funkcióval felruházott építményekről. A nem önálló épületekben található bibliotékáknál is jól körülhatárolhatóvá vált a már megle-vő építmény egy részében kialakított könyvtárterem vagy -szoba, ahol már eleve adott fizikai jellegzetességek mellett kellett elvégezni a célnak megfelelő átalakí-tásokat. Ennél az épülettípusnál azonban számba kell vennünk azt a változatot is, amelynek tervezésénél már előre bekódoltan szerepelt(ek) a könyvtári célú szobá(k), így figyelembe tudták venni a megrendelő elképzeléseit, a kijelölt fel-adathoz szükséges egyedi helyiségstruktúrát és berendezéseket.
Kezdetben az őrzést szem előtt tartva, a könyvgyűjtemények tárolását legin-kább a praktikusság határozta meg. Ez egészült ki a reprezentatív célok szolgá-latával. Így az egyházi gyűjtemények templomokban, palotákban, a nemesi könyvtárak kastélyokban és kúriákban találtak otthonra. Eleinte a megőrzés funkciója jelentkezett hangsúlyosabban, és csak a könyvtárhasználat kiteljesedé-se hozta magával a változást. Az olvasószobák szükségességének hátterében már társadalmi változások álltak. Az utókor számára való fenntartás mellett előtérbe került az igény a használhatóság optimális feltételeinek megteremtésé-re. A funkcióbeli megfeleltetés és a reprezentáció igénye közti egyensúly fenn-tartása fontos momentumként jelentkezett az évszázadok folyamán.791
A bibliofília történetéből ismeretes, hogy a magánkönyvtárak összeállításánál az érdeklődési körbe tartozó kötetetek kiválasztása csak az elsődleges szempont volt. Ennek velejárója lett a gyűjtemény átgondolt elhelyezése, amely a tematizá-lás mellé segítségül hívta az esztétikumot is. A könyvtárszobák így ösztönzőleg hathattak az állományukban búvárkodó olvasókra. Egy nagyobb, a közösség számára átadott bibliotéka azonban már nemcsak egy terem berendezési és fel-szerelési munkáját jelentette, hanem egy átgondolt, több helyiséget is magában foglaló, önálló épületet/épületszárnyat, amelyben minden kis zugnak, folyosó-nak, szobának meglett a megfelelő funkciója. A könyvgyűjtemény nyilvánossága megkövetelte a művek megőrzésének kötelessége mellett az ideális környezet biztosítását az olvasók számára a helyben használatra és a kölcsönzésre. Termé-szetesen az átlátható működés fontos pontját jelentette az állomány lehető legtel-jesebb elrendezettsége, feldolgozottsága, valamint a megfelelő szakértő sze-mélyzet biztosítása. Ezek összessége már jó irányt mutatott a 18. század végén kialakuló nagy nyilvános könyvtárak számára. Önálló épület meglétére
791 PAPP 2002.265–269.
gyarországon a 18. század második felében és a 19. század első harmadában csak elvétve találhatunk példát.
A K
LIMOG
YÖRGY-
FÉLE ÉPÜLET– A
NYILVÁNOS KÖNYVTÁR HELYE A PÜSPÖKI PALOTÁBAN(1774–1832)
A nyilvános pécsi püspöki könyvtár épülete792
A klimói könyvtáralapítás tervezete a püspöki palota tereinek ismeretében más helyet jelölt ki a felállítandó gyűjtemény számára. Az új szemléletmód új hely-színnel is járt, így elődeivel ellentétben Klimo György számára már nem egy szobára korlátozottan jelent meg a könyvtár képe, hanem egy egész épületbe strukturáltan. A helyszín meghatározása előtt érdemes megfigyelni a püspöki palota korábbi ábrázolásait.
Hermanng pozsonyi mérnök Klimo György püspök pécsi működésének kezdetén, 1754-ben készítette el a pécsi püspökvár alaprajzát, amely – kisebb pontatlanságoktól eltekintve – hűen ábrázolta az akkori épületegyüttest. Ezen látható a délnyugati oldalon egy még üres telekrész, a torony és a palotaépület között, amely majd a könyvtárépület helyszíneként szolgált. (25. kép) Egy, az 1763-as állapotokat megörökítő, Hochrein József által készített rézkarc is hason-lóképpen hű képet ad a bibliotéka házának felépítése előtti palota épületrészei-ről. (26. kép)
A püspöki könyvtár elhelyezése és nyilvános jellegének fenntartása érdeké-ben az 1770-es évek elején Klimo püspök rezidenciája délnyugati szárnyán, az üresen álló telken külön épületszárnyat húzatott fel, összeköttetést teremtve ezzel a déli sarkon található toronnyal, amelyet a nyilvános bibliotéka tudomá-nyos céljainak megfelelően csillagászati és földmérő eszközökkel rendeztetett be.793 A könyvtár felépítése némi átalakítást is vont maga után a palota meglevő traktusaiban: így a déli zwinger, falköz feltöltését, illetve a külső várfal egy ré-szének ledöntését és egyszerű mellvéddé alakítását. A falköz pedig kellemes sétánnyá alakult, egészen a nyugati bástyáig.794 (27. kép)
A Klimo György időszakában végbemenő épületátalakításokról, építkezések-ről két korabeli alaprajz és a hozzájuk tartozó leírás alapján kaphatunk pontos képet. Mivel az alaprajzokon nincs feltüntetve sem a készítés dátuma, sem a készítő neve, ám tartalmazták a Klimo által eszközölt összes építkezést, ezért Petrovich Ede a bibliotékaalapító püspök halála utánra datálta őket. Így nagy valószínűséggel a Helytartótanács számára készültek el 1778-ban, a Klimo halála utáni hagyatéki összeírással egyetemben, amelyet Agyich István káptalani
792 POHÁNKA 2009e. 260–272.
793 Lásd GOSZTONYI 1942. 300.
794 PETROVICH 1984. 67.
dött, Alapi Salamon Sándor Baranya megyei szolgabíró, valamint Orlovics János Baranya megyei esküdt jelenlétében vetettek papírra.795
A német nyelvű leírásból az alábbi terek rajzolódnak ki: „1, A második és har-madik tractus. 2, A padlás homlokzata. 3, A mosókonyha homlokzata. 4, A füstölő hom-lokzata. 5, A rezidencia homlokzatának alsó része. 6, Sáncfal a rezidenciában. 7, A három szint keresztmetszete. 8, A matematikai torony. 9, A könyvtár. 10, A rezidencia erkélyei.
11. Pékség.”796
A déli palotarész méreteit tekintve igen tekintélyes, összesen 49 öl797 hosszú, 12 öl széles volt. A déli szárnyon két erkély volt látható, az egyik hét, a másik tizenhárom öl hosszúságú. A nagyobbhoz abból a teremből lehetett kimenni, amelybe mindenki, így a vendégek és a könyvtárba járó diákok is szabadon bejuthattak, ám az erkélyen keresztül a püspök palotarészének ablakaihoz nem lehetett átmenni.798
A bibliotéka új építményét Petrovich Ede leírásaiból799 ismerjük. Épülete egy-emeletes volt, szintje azonos a déli palotaszárny szintjével, ám alacsonyabb ter-mekkel és tetővel. A két tetőzet különbözősége Petrovich Ede megállapítása szerint nemes, kifinomult ízlésről tanúskodott: „Ha ugyanis a Könyvtár tetőzete is ugyan olyan magas lenne, mint a déli szárny tetőzete, az egész épülettömb elnyújtott kaszárnya benyomását keltené.”800 A szintbeli különbség kiküszöbölése érdekében a könyvtár fölött egy galériát építettek ki, így csökkentve a különbséget.801 A könyvtárépület homlokzatára nem sokkal Klimo halála után a püspök sárgaréz-ből készült címerét helyezték el.802
A könyvtár bejárata a belső udvar felől, az északkeleti oldalon, egy piros szőnyeggel borított főlépcsőnél volt, a bejárati kétszárnyú ajtó fölött a könyvtár alapító dokumentumának és használati szabályzatának márványemléktáblájá-val.803 Ezek elhelyezéséről a káptalan 1775. január 25-i gyűlésén tudósítottak.804 Az ajtóra kiszegezve – legalábbis a 19. században – megtalálható volt a könyvtár nyitva tartásának rendje is.805
795 PKL MGLT 137. Fasc. 29. Nr.
796 „Explication vor über den Plann Nr.2.: 1. der zweide und dritte Trackt, 2. der Prospect von dem Schüth botten, 3. der Prospect von dem Wasch haus, 4. der Prospect von der Selchg küchl, 5. der uodere Prospect von der Resitenz, 6. die Schantz Mauer vor der Resitenz, 7. der Durch Schnid von denen 3 Drackten, 8. der Mademadische Thurn, 9. die Bibliotek, 10. die Aldana vor der Resitenz, 11. die Backerey” MNL OL T1.
Delineationes aedilium. Fasc. 1. Nr. 72., MNL T 1. Delineationes aedilium Fasc. 1. Nr. 73.
797 1 öl = 1,8–1,9 m http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%96l (2010.02.07.)
798 PETROVICH 1984. 32.
799 PETROVICH 1974., PETROVICH 1984.
800 PETROVICH 1984. 73.
801 PETROVICH 1984. 73.
802 PETROVICH 1984. 32.
803 PPL CV 1829. 89. p., CSAJÁGHY 1838. 330., HAAS 1845.313.
804 PKGYJKV 1/1775 – Káptalani Gyűlés 1775. január 25.
805 PPL CV 1829. 91.
12. ábra – A pécsi püspöki könyvtár első épületének alaprajza 1774-ben A lépcsőn feljutva az artium longumon, azaz az előcsarnokon keresztülhalad-va következett a bibliotéka, amely keletről nyugatra három szobát foglalt magá-ban. Az első és a harmadik egy ablakkal, a középső szoba pedig három ablakkal tekintett délre. A folyosóról jobbra fordulva az első, egyablakos, boltíves meny-nyezetes terem az olvasószoba volt egy fehér kályhával, közönséges deszkapad-lóval. A kis szoba az éremtár, majd később az ásványtár befogadására szolgált.
Ehhez csatlakozott északról egy kis helyiség a mellékhelyiséggel, továbbá a tűzi-fa tárolására alkalmas kis „sufnival”. (Ezt a tervrajz nem jelöli, de Petrovich le-írásában szerepel.) A második, a legnagyobb szoba, három ablakmélyedéssel a könyvek elhelyezésére szolgált, tölgyfa padlózata négyszögű, szabályos mintá-zatú, fehér mennyezete pedig boltíves volt. Petrovich Ede a középső ablaknál egy erkélyt, esetleg egy kisebb kilépőt írt le,806 amelyet a Helytartótanács által 1778-ban készített homlokzatrajz is feltüntetett.807 Ezt valószínűleg az olvasók is használhatták. Mellette ismét egy kisebb, egyablakos, tölgyfa padlózatú és bol-tozatos mennyezetű szoba következett, amelynek nyugati ajtaján át, egy közbe iktatott helyiségen keresztül be lehetett jutni a szomszédos, háromemeletes
806 Petrovich Ede palotaleírásában itt egy kisebb ellentmondásra bukkanhatunk, ugyanis egy helyen ezen épület leírásánál arra utal, hogy a három ablak közül a középsőn kijárat vezetett egy kis erkély-re. A könyvtárról szóló fejezetben pedig már három ablakról szól. Vö. PETROVICH 1984. 60., 73.
807 MNL OL T1. Delineationes aedilium. Fasc. 1. Nr. 72. Ez a kilépő az átépítések során mára már el-tűnt.
lagászati toronyba.808 Tehát már itt megfigyelhető volt az igény a könyvtárszoba és az olvasóhelyiség elválasztására.
A könyvtár eredeti épületének felszerelési tárgyait egyrészt Klimo püspök 1778-as hagyatéki leltárából809, másrészt a báró Négyesy Szepesy Ignác püspök által készíttetett 1829-es Canonica Vistitatio810 vonatkozó, könyvtári fejezetéből ismerhetjük meg, figyelembe véve a két leltár közt eltelt időszak változásait.
A két forrás számos helyen kiegészíti egymást, ám ellentmondásokra is akadha-tunk bennük. (Lásd Függelék 5.) Az 1778-as leltár alapján képet kaphaakadha-tunk a könyvtár alapításával egyidejű felszerelési tárgyakról is. Így fontos következte-téseket vonhatunk le a fizikai környezetről, a használat lehetőségeiről.
Feltűnő, hogy a leltár egyik szobában sem tett említést a könyvespolcokról, csak a használatban levő gurulós lépcső megléte mutatja, hogy a középső szobá-ban több polcot magukszobá-ban foglaló, magas könyvszekrények álltak. A 19. századi feljegyzések, valamint az állomány nagyságának ismerete csak megerősíti, hogy a kötetek a középső, azaz a nagyteremben kaptak helyet. 1818-ból, Paulik János könyvtárőr jelentéséből,811 valamint a Canonica Visitatióból812 kaphatunk ponto-sabb képet arra vonatkozóan, hogy a könyvespolcok a középső teremben lehet-tek.
A könyvtári nagyszoba pontos berendezési tárgyaival kapcsolatosan csak ta-lálgatásokkal és némi fantáziával tudunk előrelépni. A palota alaprajza azonban némi segítséget nyújthat a régi könyvtárterem kinézetével kapcsolatban – hiszen ezek a polcok mind falhoz rögzíthetők – így a középső nagyteremben futottak végig az északi, a keleti és a nyugati fal mentén. Elképzelhető, hogy éppen emi-att nem kerültek önálló bútorzatként a leltárba, mert a falhoz voltak rögzítve.
Paulik János újonnan kinevezett könyvtárőr volt az első, aki 1818. december 22-én készült jelentésében utalást tett a könyvtár berendezésére és annak bővíté-sére. Az általa használt latin kifejezés (pluteus) egyértelművé teszi, hogy a püs-pöki könyvtár mai, mellszobrokkal díszített könyvespolca már az eredeti épü-letben is megtalálható volt, hiszen annak egyik jelentése mellszobrokkal ellátott falipolc.813
Ennek alapján úgy véljük, hogy az eredeti berendezés részét képezte a mai könyvtárépületben található, fal mellett húzódó tölgyfa polcrendszer egy része, a rajta található, meglehetősen sematikus és egyszerű ábrázolású görög, római tudósokat, egyházatyákat, szenteket és püspököket ábrázoló mellszobrokkal.
Sonkoly Károly feltételezése szerint a barokk szobrokat a képfaragó Franz
808 PETROVICH 1984. 73.
809 PKL MGLT 137. Fasc. 29. Nr.
810 PPL CV 1829
811 PPL 315/1819
812 PPL CV 1829
813 PPL 315/1819
Anton Speth műhelyében készítették el.814 Ezekről Varjú Elemér könyvtáros a századfordulón – már a második épületben – tett látogatása során igen negatí-van nyilatkozott, „meglehetős rosszul faragott fa-szobor”-ként jellemezve őket.815
A nagyobbik teremben a túlzsúfolt polcok miatt Paulik 1818-ban javaslatot tett a déli oldal üres ablakközeinek tölgyfa állványokkal való bepolcozására, hogy ezáltal megóvja a köteteket a túl szoros elhelyezés miatti rongálódástól.816
A korabeli források apró utalásai mellett segítséget jelentettek az 1915-ben, Szőnyi Ottó könyvtárőr által készítette leltárjegyzék leírásai is.817 A falhoz rögzí-tett szekrények pontos körülírása ekképp történt meg: nyílt tölgyfa könyváll-ványok több rekesszel. Egy korabeli, évszám nélküli, ám valószínűleg Klimo György püspök halála után készített Inventarium818 nyújt még némi képet a könyvtárszoba polcainak kinézetére. A lajstrom alapján feltételezzük, hogy az alfabetikusan (A–Z) elkülönített 23 könyvszekrény mindegyike nyolc polcot foglalt magában, amelyeket alulról fölfelé egy-egy római számmal láttak el. Az egyes polcokon azonosított kötetek alapján elmondható, hogy azok méret sze-rint – nagyobbak és nehezebbek alul, a kisebbek egyre feljebb – lelték meg he-lyüket.819
A Klimo-féle Inventarium helyrajzi csoportosítása a szekrényekre vonatkozó-an biztosít adatokat számunkra. E szerint 23 és további 6, alfabetikusvonatkozó-an megje-lölt, nyolc különböző méretű polccal ellátott szekrény volt a püspöki könyvgyűj-temény berendezése. Tehát 232 polccal kell számolnunk. Ezek közül az I–IV.
többnyire fólióméretű, az V–VI. negyed-, nyolcad- és tizenkettedrét, az utolsó, a VIII. nyolcad- és tizenkettedrét köteteket tudott befogadni. Így a szekrény kö-rülbelüli magassága kb. 4 x 60 cm, 2 x 30 cm, 2 x 20 cm, maximum 340 cm volt.
Az 1779-es, Koller-féle katalógusban a kötetek régi jelzeteinek vizsgálatával, valamint az Inventáriumban az egyes polcokon felsorolt kötetek lemérésével
814 Speth 1768-ban ugyan meghalt, de elképzelhető, hogy a szobrokat még elhunyta előtt elkezdték.
Valószínűleg ennek tudható be az elnagyoltabb ábrázolás is. SONKOLY 2000.12–13.,PILKHOFFER 2005.
13.
815 VARJÚ 1907. 196.A szobrok: Hippokratész, Szolón, Arisztotelész, Démoszthenész, Homérosz, Thalész, Platón, Hérodotosz, Thuküdidész, Titus Livius, Papianus, Lombardus, Justinianus, Terentius, Cicero, Sallustinus, Vergilius, Szent Pál, Szent Péter, Aquinói Szent Tamás, Szent Ambrus, Szent Ágoston, Henricus Spondanus, Szent Jeromos, Nat. Alexander, Szent György, Launo Ius, Keresztelő Szent János, Caesar Baronius, Damaszkuszi Szent János, Szent Ephraem, Nagy Szent Athanáz, IX. Nagy Szent Gergely, XIV. Benedek.
816 PPL 315/1819
817 Szőnyi Ottó: A pécsi püspöki könyvtár felszerelési tárgyainak leltára. [1915] Sajnálatos tény, hogy a forrást jelenleg nem találjuk a püspöki könyvtár irattárában, így csak Fényes Miklós közléseire hagyatkozhatunk. FÉNYES 1974a.87–89.
818 PEK TGYO It. Ms 1489
819 Az E–G könyvszekrények nyolcadik polcán a Le Journal des Scavans francia nyelvű irodalmi és tudományos periodika, tizenkettedrét, kis köteteinek sorát találjuk.
következtetni próbáltunk a polcok korábbi méreteire.820 A polcok szélessége átlagosan legalább 120 centiméterrel számolandó.821 A könyvszekrényeket az ábécé egyes nagybetűivel jelölték meg, és ezek a bizonyos fokig utaltak a tema-tikai elrendezettségtre (pl. A: bibliák és bibliamagyarázatok; B–E: vallástudo-mány; H–I: irodalomtudovallástudo-mány; K–Q: történettudomány, történeti forrásgyűjte-mények; R: világtörténelem, enciklopédiák; S–U: természettudomány, vegyes; X:
filozófia, vegyes; Y–Z: természettudomány, vegyes) is. A katalógusban való elrendezés mintegy leképezte a kötetek polcbeli helyét. Így megállapíthatjuk, hogy az eredeti épületben egy tágabban értelmezett, méret és téma szerinti rend adta a bibliotéka rendszerét. Ám természetesen a gyarapodásokkal ez a rend idővel felborult.
Szepesy Ignác püspök az 1829-es egyházlátogatási jegyzőkönyvben Groczky István könyvtárőr részletekbe menő leírása alapján kapott bővebb ismertetőt a könyvtárról.822 Ebben a berendezési tárgyak lajstroma is helyet kapott. A termek leírásában a könyvtáros – a korábbi forrásokhoz képest – igen szűkszavúan vette lajstromba a felszerelési tárgyakat. (Lásd Függelék 5.)
Az 1778-as és az 1829-es leírás berendezéseinek és felszerelési tárgyainak ösz-szevetése meglepő eredményt produkál, hiszen olyan érzése támad az ember-nek, mintha a keleti és a nyugati szobát egy az egyben kicserélték volna, esetleg valamelyiknél rosszul adták volna meg a tájolást. Az 1778-as jegyzékben a főbe-járat felől (keletről) kezdtek a szobák berendezési tárgyainak felsorolásába, és ez a keletről nyugatra való haladást támasztja alá: ekképpen a három helyiség fo-lyamatos leírása végén a csillagászati torony első emeleti szobájának felvázolása következett. A keleti szoba fontosságát jelezheti az a tény is, hogy a használati szabályzat márványtáblája a bejárat felett, valamint az alapító, Klimo püspök arcképe is itt kapott elhelyezést. Az 1829-es leírás a felsorolást az első szobával, az olvasóteremmel kezdi, ám felszerelési tárgyai mintha a hajdani nyugati szo-báé lennének. Másrészt könyvtárhasználati szempontból kevésbé lett volna funkciója, hogy két szobán keresztül kelljen menniük az olvasóknak, ha a hely-ben használatot választották. Ám akár így is lehetett! Így először kiválaszthatta vagy a könyvtárostól kikérte az olvasó a kívánt könyvet, majd a szélső (nyugati) teremben használhatta. Bizonyos adatokból azt is feltételezzük, hogy az olvasói
820 A vizsgálat alapját a Koller-féle 1779-es katalógus – QQ.I.14 = PEK TGYO It. Ms 56) képezte, ahol a kötetek Vojdás-féle rekatalogizáció előtti jelzeteit is nyomon követhetjük. A munkát a Klimo Könyvtárban dolgozó kolléganőm, Kokovai Szabina segítségével végeztem el, segítő munkáját ezúton is köszönöm. Igyekezetünk szerint az egymás mellé kerülő kötetek számát beszoroztuk egy kötet átlagos vastagságával, így bizonyíthatóvá vált, hogy az eredeti helyszínen meglehetősen széle-sek voltak a szekrények, és az átkerülés után ezek szűkítése ment végbe.
821 A számarányokra A püspöki könyvtár állományalakulása és a katalógusai című fejezetben már részle-tesebben is kitértünk.
822 PPL CV 1829
igények megnövekedése mindkét szélső termet olvasóteremmé alakította, ám az elnevezésnél már nem voltak következetesek.823
Petrovich Ede sokáig kutatta, melyik szoba funkcionálhatott olvasóterem-ként. A berendezés némi eligazítást adhat, hiszen a könyvtárépület három szo-bája közül csak a két kicsiben – a nyugatiban és a keletiben – volt kályha, amely a hűvösebb időszakban való huzamosabb használatnál elengedhetetlen. Az al-kalmas berendezési tárgyakat tekintve az 1778-as leltár szerint a keleti terem bútorzatához négy asztal és kilenc szék tartozott, a nyugatihoz pedig egy nagy asztal és 24 szék. (Lásd Függelék 5.)
Az egyházlátogatási jegyzőkönyv tehát a keleti szobát nevezte lectorium-nak.824 A püspöki palota könyvtár-olvasótermei a megnövekedett használat következtében a 19. század első harmadára túlzsúfoltak lettek, ezért Szepesy Ignác püspök a Statutában arról rendelkezett, hogy a torony második és harma-dik emeletén – a püspökség terhére – gondoskodjanak fűtésről.825 Az új olvasó-terek kialakítására történő intézkedés nem valósult meg, hiszen a toronynak sem a második, sem a harmadik emeletén nincs nyoma a korabeli fűtésnek. Ekkor már utasítást adott a püspök, hogy a bibliotékát vigyék át a líceum Iskola utcai épületébe. Az átköltözés 1832. augusztus 27-én kezdődött meg. A felszabaduló épület könyvtári célokra való felhasználása igencsak időszerű volt, és kapóra is jött, és ezzel új fejezet nyílt a pécsi püspöki bibliotéka történetében.826
A könyvtár 1832-es áthelyezésével a palotában felszabadult a könyvtár há-rom szobája. A főteremben azontúl a Szentszék tartotta üléseit.827 Ezt az állapo-tot egy 1838-ban keletkezett palotaleltár alapján ismerhetjük meg: „A könyvtári traktusban: 2. Egykor könyvtár, most Szentszék, 3. Kancellária”.828 A régi udvarból kiinduló lépcsőház a bibliotéka elköltözésével elvesztette jelentőségét, így lebon-tották, egyúttal megszűnt az emeleten a korábban atrium longumnak nevezett rész, és kialakult az egyablakos tálaló szoba.829
A csillagvizsgáló torony
A püspöki könyvtár épületének felhúzásával összeköttetést teremtettek a püs-pökvár és a délnyugati sarokban álló húsz méter magas, háromemeletes torony között, amelyet 14. századi megépítésének idejétől kezdődően, funkciójától füg-gően különböző elnevezéssel illettek. Építtetésének sem pontos évszáma, sem
823 PEK TGYO PPKI 1/1829. LVIII. pont, PETROVICH 1974. 316.
824 PETROVICH 1974. 316.
825 PEK TGYO PPKI 1/1829. LVIII. pont.
826 PETROVICH 1974.319.
827 PETROVICH 1984. 93.
828 PPL Szepesy hagyaték C füzet – In: Tractu Bibliothecae 29–31 p., PETROVICH 1984. 95. „In Tractu Bibliothecae – In cubili Nro 1. In cubili Nro 2. olim Bibliothecae, nunc Consistoriali, In contiguo cubili, Nr 3.
seu Cancellaria Dioceseo”
829 PETROVICH 1984. 99.
rendeltetése, sem készítőjének neve nem ismert számunkra. De ismeretes, hogy Janus Pannonius, azaz III. János pécsi püspök komolyan foglalkozott az asztro-lógiával. Az 1460-as évek első felében levelet intézett raguzai Giovanni Gazuló (Ivan Gazulič) humanista asztrológushoz, és megkérte, hogy „…a művében emlí-tett, az asztrológia gyakorlásához szükséges műszereket Raguzában készíttesse el
rendeltetése, sem készítőjének neve nem ismert számunkra. De ismeretes, hogy Janus Pannonius, azaz III. János pécsi püspök komolyan foglalkozott az asztro-lógiával. Az 1460-as évek első felében levelet intézett raguzai Giovanni Gazuló (Ivan Gazulič) humanista asztrológushoz, és megkérte, hogy „…a művében emlí-tett, az asztrológia gyakorlásához szükséges műszereket Raguzában készíttesse el