A
HASZNÁLATI SZABÁLYZAT VÁLTOZÁSAI(1774–1945)
Egy könyvgyűjtemény élő és nyilvános voltát mi sem határozza meg jobban, mint használatának, igénybevételének átgondolt és írásban rögzített szabályza-ta. A könyvtárak az emberi tudás olyan tárházai, amelyek olvasóik számára az egyes korszakokban más-más rendeletekkel rögzítették az aktuális használat lehetőségeit. Az ordókban szerepelnie kellett egyrészt a könyvtár nyitvatartási időpontjainak, az olvasókra vonatkozó és betartandó szabályoknak, végül a könyvtárosok kötelezettségeit rögzítő előírásoknak. E hármas struktúra a pécsi püspöki könyvtár életének a jelen monográfiában tárgyalt közel 180 évében folyamatosan csiszolódott, strukturálódott.
Ordók, használati lehetőségek az első periódusban (1774–1832)
A kezdeti időszakból nem maradt ránk pontokba szedett rendszabály, többnyire csak a könyvtár számára elkészített katalógusok előszavában utaltak az olvasók által követendő normákat. Először a püspöki könyvtár számára 1760-ban elké-szített könyvkatalógus635 bevezetésében találkozhatunk ilyen instrukciókat tar-talmazó szöveggel. A fenntartó püspök az alábbi a szavakkal bocsátotta min-denki használatába a lajstromozott köteteket: „Nyájas olvasó, használd ezt a könyv-tárat a legkegyelmesebb pártfogónak jóságos engedelmével, a felséges Uristen nagyobb dicsőségére, a Haza tisztességére és oltalmára, magad és mások hasznára.” (Entz Géza fordítása)636 Ez a megfogalmazás leszögezte, hogy a könyvtár használatára min-denkit jogosultnak tartanak, aki ott hasznos munkát kívánt végezni. Ám az ol-vasók köre nem lett specifikálva, sem korra, sem nemre, sem vagyoni helyzetre vagy társadalmi hovatartozásukra vonatkozóan.
A korabeli és a múlt századi források folyamatosan hangsúlyozták a könyv-tár nyilvános, mindenki számára hozzáférhető jellegét. A Klimo püspök által kőbe vésetett latin nyelvű könyvtárhasználati szabályzat az alapítás évéből, 1774-ből való. A szabályzat márványtáblájának, valamint az alapítás tényét megörökítő emlékkőnek a helye a könyvtár északkeleti főbejárata felett volt, így az olvasók a könyvtárba lépés pillanatában szembesülhettek a betartandó szabá-lyokkal:
635 CC.I.11 = PEK TGYO It. Ms 6
636 „Hunc igitur exignum laborem Lector benevole aequi, bonique consule, hoc vero bibliotheca ex Benignissima Excellentissimi sui Patroni gratia ad majorem Dei te optimi maximi gloriam ad Patriae honorem, tutellamque, tuam alioramque salutem utere, et vale.” CC.I.11 = PEK TGYO It. Ms 6. ENTZ 1940.
25–26.
„Klimo György, pécsi püspök, könyvtárát közhasználatba bocsátja. A könyvtár kü-szöbét titkon át ne lépd. A polcokhoz ne nyúlj. Kérd a könyvet, amelyet olvasni óhajtasz.
Használd azt, de őrizd meg tisztán, ne rongáld hasogatással, szurkálással, sem jeleket bele ne rójj. Könyvjelzőt belehelyezned és bármit kijegyezned szabad. Másolván a könyv-re ne könyökölj, papirost se tégy könyv-reá és jó messze, jobb felől tartsd a tintát meg a porzót.
Ostoba, üres fecsegő maradj távol. Csendben légy, hangos olvasással másokat ne zavarj.
Elmenvén a könyvet csukd be. A kicsit add vissza a felügyelőnek, a nagyot reá bízva hagyd az asztalon. Fizetned semmit sem kell. Gazdagabban távozz, térj vissza gyakrab-ban.” (Szőnyi Ottó és Fényes Miklós fordítása)637 (22. kép) (Lásd Függelék 8.)
A lényegre törő szabályzat megszövegezése és betartatása a könyvtár mű-ködtetésének lényeges lépése volt. A szakirodalom sokáig azonban hajlamos volt ezt az ordót, pontosabban annak megszövegezését Klimo püspöknek és munkatársainak tulajdonítani, ekképpen azt minden egyes meghatározásával helyi használatra alkalmazni.638 Hernády Ferenc 1950–1960-as évekbeli firenzei, nápolyi és bécsi kutatásai azonban kétségessé tették ennek eredetiségét, vagyis kizárólagos pécsi ihletettségét, hiszen Bécsben felfedezte a szabályzat korábbi keletkezésű, párhuzamos szövegeit. A mintákkal kapcsolatosan Hernády leszö-gezte, hogy Artur Goldmann bécsi történész-kutató már 1926-ban dokumentálta a bécsi nemzeti (Österreichische Nationalbibliothek) és az egyetemi könyvtár (Universitätsbibliothek Wien) ordójának nápolyi gyökereit.639 Mindkettő egy bibli-ofil nápolyi lovag és jogász, Francesco Vargas Macciucca (1699–1785) ex librisé-nek szövegét vette át, amely már saját korában igen eltérő volt a megszokott tulajdonosi jegyektől, hiszen egy 15 pontos könyvhasználati szabályzatot vázolt fel. A Macciucca-könyvtárban ennek az ordónak több változata is fellelhető volt, így már az édesapa, Tommaso (1669–1775) köteteiben is. Ezzel a szöveggel ro-kon a firenzei Bibliotheca Palatina, a bécsi nemzeti könyvtár, végül a pécsi nyil-vános püspöki könyvtár használati szabályzata is. A nápolyi ordó Goldmann szerint a VI. Károly császár uralkodása alatt Bécsben működő két helyi könyvtá-ros, Alessandro Riccardi és Niccola Forlosia közvetítésével juthatott el a császár-városba.640
A szabályzat megismerésére két feltételezésünk van: Több adat is – így a Kaunitz kancellár-féle könyvkölcsönzésben való közvetítés is – alátámasztja azt,
637 „Georgius Klimo Quinqueecclesiarum Episcopus Bibliothecae suae usum communem facit: Nemo limen clanculum transcurrito, neve loculis manum admoveto, quem optas librum petito, utitor, purum servato, ne igitur caesim punctimve ferito, neve notis compungito, philyram interserere et quaevis excerpere fas esto: in eo ne incumbito, exscripturus ne papyrum imponito, atramentum et arenam longe dextrorsum arceto, idiota famulus iners, fabulator exesto: silentium teneto, neve altius legendo alios obtundito, abiturus librum claudito, parvulum in manus reddito, magnum ministro admonito super tabula relinqvito, nihil solvito ditior abito, frequentius redito.” SZŐNYI 1906.267–268.Az eredeti, latin nyelvű szöveg magyar fordítását 1956-ban helyezték el egy üveglapra festve a Klimo Könyvtár lépcsőfeljárója melletti falra.
638 VASSKÓ 1934.7.
639 GOLDMANN 1926. 3–11.
640 HERNÁDY 1961. 307–313.
hogy Kollár Ádám Ferenc, a bécsi Hofbibliothek könyvtárigazgatója és Klimo püspök ismeretsége politikai munkásságuk mellett még egy területen összefo-nódott, mégpedig a könyvtár és a könyvgyűjtés kapcsán. Klimo György már bécsi működése éveiben (1746. október 17.–1751. július 31.)641 is ismerte az udva-ri könyvtár őrét, aki szintén a kancelláudva-rián tevékenykedett. Feltételezzük, hogy Klimo bibliofil habitusa, valamint könyvtáralapítási tervei miatt később Bécs több könyvgyűjteményét is meglátogathatta, vagy adatokat szerzett róla. Egy-előre még azt sem zárhatjuk ki Hernády kutatásai alapján, hogy Pécsre a firenzei szabályzat szövegének egy változata került. Hiszen tudomásunk van arról, hogy Koller József Klimo támogatásával megfordult a városban, így akár ő is lehetett a közvetítő, ám erre utaló nyom egyelőre nem ismert. Ami elgondolkodtató lehet, hogy Koller „grafomán” habitusát ismerve a hátrahagyott kézirataiban vagy az egyházmegye történetében, püspöke működését taglaló fejezetében biztosan fellelhető lenne szövege. A folyamatos kapcsolatokat és Klimo bécsi tevékenységét tekintve a bécsi közvetítést tartjuk reálisabbank.
Az alábbiakban az ordó alapján felvázoljuk a pécsi püspöki bibliotéka hasz-nálatának momentumait. Bár a szabályzatban felsorolásra kerültek az engedé-lyezett és a tiltott olvasói tevékenységek, valamint a könyvtáros feladatai, ám a megszövegezés stílusa és formája nem egyezik meg a szabályzatok általánosan elfogadott normáival. A helyi specifikumok hiányától eltekintve a használó által betartandó viselkedési formák kerültek benne előtérbe, instrukciókat adva a könyvek helyben használatára. Itt már a könyvtáros munkaköre is körvonala-zódni látszott: ügyelnie kellett a kötetek rendjének fenntartására és az olvasói igények mind teljesebb kielégítésére. Így elmondható, hogy a könyvtár egyes darabjait a személyzet jelenlétében lehetett használni, ezáltal tudták biztosítani, hogy a felügyelő tisztában legyen az aznap előkészített munkákkal. A kötetek használatára vonatkozóan a megfelelő fizikai állapot megtartása is fontos volt, így a könyvek feszegetésétől, tintával való összepecsételésétől tiltották az olva-sókat: „Használd azt, de őrizd meg tisztán, ne rongáld hasogatással, szurkálással, sem jeleket bele ne rójj… Hangos olvasással másokat ne zavarj.” Már ekkor felmerülő problémát jelentett a könyvtárban a könyvek megcsonkítása, a fontosabb olda-lak kihasításának jelensége. Ez sem helyi „sajátosság”, hanem általános problé-ma lehetett az európai könyvtárhasználatban. A könyvtárlátogatók számára tiltásként megfogalmazott utasítások, bár szintén általános jellegűek, de okot adnak annak a feltételezésnek, hogy az idők folyamán a könyvek ellen elköve-tett „gazelköve-tettek” is manifesztálódtak szabályzat formájában.
Bizonyos részekkel kapcsolatosan mégis az az érzésünk támad, hogy Klimo nem hiába választotta mintául ezt az ordót. A szabályzat szerint csak háromféle ember nem léphetett be a könyvtárba: az „idiota”, vagyis a tanulatlan,
641 EMBER 1959–1960, HHStA Handschriftensammlung – B 794 – Böhm 1213 – Personalstände der ungarische Hofkanzlei, FAZEKAS–VISSY é.n.
lan ember, a „famulus iners”, mai szóval a közveszélyes munkakerülő, és végül a „fabulator”, azaz a fecsegő. Tehát szó sem volt semmiféle megkülönböztetés-ről, korlátozásról, amely az egyes könyvtárhasználók vagyoni helyzetére vagy társadalmi hovatartozására utalt volna. Csak a műveltség, a kultúra iránti elkö-telezettség és a jólneveltség hiánya lehetett kizáró tényező a püspök szemében.
Mondhatjuk, haladó szellemre utaló magatartással állunk szemben. Ez nagyon fontos kitétel volt a közösség hasznára szánt könyvtár vonatkozásában. A biblio-téka használatának díjmentessége is meghatározó volt a nyilvánosság szempont-jából.
A pécsi szabályzat nem rendelkezett helyi specifikumokkal, csak általános utasításokat tartalmazott. Bár ismerjük az eredeti könyvtárépületben található szobák elrendezését és funkcióit is, ám azt nem tudjuk bizonyosan, hogy a kö-zépső, könyvespolcokkal megrakott traktusba konkrétan beléphettek-e az olva-sók, vagy a könyvtáros készítette elő a használatra szánt köteteket az olvasószo-bába, bár ez utóbbi a könyvek tartalmi ellenőrzése és a későbbi gyakorlat isme-retében bizonyos.
Az ordó nem tartalmazta a bibliotéka nyitvatartási idejét, de ettől függetlenül kialakult annak rendje is. A könyvtár sorsát szívén viselő püspöknek Pécstől való távollétek idején is fontos volt, hogy folyamatos tájékoztatást kapjon frissen alapított könyvgyűjteménye „népszerűségéről”. Koller József könyvtárőr egy 1775. június 21-én kelt levelében körvonalazta számára a nyilvános könyvgyűj-temény használati rendjét: ez alapján megtudhatjuk, hogy hetente két napot volt nyitva, szerdán és pénteken ¾ 8-tól 12 óráig és délután 4-től 6-ig. A többi napon a város közönsége számára is lehetőség nyílott a könyvgyűjtemény használata, ám annak lehetőségeit nem részletezték.642 Koller még egy adatot szolgáltatott a használattal kapcsolatban: a köteteket válogatással – tartalmuknak előzetes is-meretében – adták csak az olvasók kezébe. Ez persze nem jelentette egyes köte-tek kivonását a használatból, csak olvasásukat kötötték engedélyhez. A szabály-zatban megfogalmazottakhoz tartva magát a könyvtárőr gondosan ügyelt a kötetek megfelelő helyre való összegyűjtésére, és arra, hogy visszakerüljenek. A semmirekellő, haszontalan olvasókat szemmel tartotta, és a szabályzat ismereté-ben eltávolította őket.643
Noha a könyvtárnak folyamatosan volt kinevezett könyvtárosa, mégis az első időszakban legtöbbször Koller József nevével találkozunk a szabályzatok meg-szövegezése kapcsán. Az adott szituációk új rendszabályok meghozatalát köve-telték meg a könyvtár működtetőitől. Az 1803. szeptember 2-án tartott káptalani gyűlésen Koller nagyprépost határozott indítványára utasítást adtak a könyvtá-rosnak a könyvek kezelését illetően. Észrevették ugyanis, hogy az új jegyzék az előzőhöz képest hiányosságokat mutatott. A korábbi könyvtárőr, ismerve a
642 PPL 96/1775
643 PPL 96/1775, vö. PETROVICS 1967. 43.
használat körülményeit a következőkben határozta meg a gyűjtemény működési szabályzatát: Az épületen kívülre állással rendelkező férfiaknak, kizárólag elis-mervény ellenében szolgáltathattak köteteket, a tanulók számára pedig csak a helyben használatot biztosítják: „…diákoknak semmiféle, állással rendelkező, művelt férfiaknak pedig csak elismervény ellenében lehet könyvet kiadni.”644 A különféle tar-talmú kötetek olvasására vonatkozóan már ekkor találunk határozott szabályo-zást, ugyanis illetlen, megbotránkoztató könyveket – különösen az emberi test ábráival kiegészített munkákat – nem volt szabad ellenőrzés nélkül az ifjúság kezébe adni. Kizárólag a könyvtárőr általa átolvasott és mondanivalóját tekintve megnyugtatónak tartott nyomtatványok kerülhettek a tanulók kezébe.645 Mivel a 18. századi időszakból nem maradt fenn kölcsönzési napló, bárminemű jegyzet vagy a használatra vonatkozó új előírás, így csak ezen utalásokból kaphatunk némi képet a fennálló rendszabályokról és az esetleges változásokról.
Az egyes művek olvasásánál igen erős kontrollt gyakoroltak az egyházi vagy állami szervek által kibocsátott cenzúra-rendeletek. A római katolikus egyház már évszázadok óta figyelemmel kísérte a megjelenő vallási tartalmú műveket, majd Index prohibitorum néven kiadta a tiltott könyvek jegyzékét, oldalszámra pontosan megjelölve a kényes, a katolikus vallás és erkölcs számára veszedel-mes gondolatokat magában foglaló részeket. A Koller József által 1779-re össze-állított, majd utódai által kiegészített katalógusban Vizer Ádám János könyvtár-igazgatótól található egy bejegyzés.646 Innen tudjuk, hogy a 18. század forduló-ján csillagokkal megjelölték a használat korlátozásának fokozatait, így emelve ki a katalógusból azokat a műveket, amelyek olvasása valamilyen fokú tiltás alatt volt. Így három csillag jelölte a tridenti zsinat (Concilium Tridentinum), kettő a Szent Kongregáció (Sacra Congregatio Romanae et Universalis Inquisitionis) által tiltó listára tett, egy pedig a szabályszerű általános indexen levő köteteket.647 Egy csillaggal jelölték meg például Niccolo Machiavelli Historiae Florentinae libri octo (1658) valamint Joannes Sithmann Idea juris episcopalis moderni, quomodo praesertim in ecclesiis Augustanae Confessionis jus episcopale constituatur (1657) munkáját. Két csillagot kapott Jean-Jacques Rousseau Émile ou de l' éducation (1762), továbbá Hugo Grotius De jure belli ac pacis libri tres… (1735) és A keresz-tyen vallas igassagarul irott könyvei (1732) is. Háromcsillagos, legszigorúbb tiltás alá esett többek közt Felvinczi Sándor Cum bono Deo. Haeresiologia id est dissertatio de haeresibus... (1683), és Martin Luther Hauptartickel des Christlichen Glaubens wider den Pabst und der Höllen Pforten zu erhalten (1749) műve. Nem ismerjük
644 „…nullum librum studiosis verum viris dumtaxat honoratioribus et qualificatis ac nonnisi erga Reversales ad Hospitia extradet.” PKGYJKV 3/1803 – Káptalani Gyűlés 1803. szeptember 2.
645 PKGYJKV 3/1803 – Káptalani Gyűlés 1803. szeptember 2.
646 QQ.I.14 = PEK TGYO It. Ms 56
647 FÉNYES 1974a. 72., MÓRÓ 2001b. 103. Ilyen megjelölések találhatók az 1779 és 1832 között, folya-matosan vezetett Koller-féle nagy katalógusban (QQ.I.14. = PEK TGYO It. Ms 56), egy másik irattári kéziratjegyzéken (PEK TGYO It. Ms 1086) is.
azonban, hogy a tiltás mértéke szerint a köteteket egyáltalán nem lehetett hasz-nálni, vagy csak különleges engedélyre volt szükség az olvasásukhoz, de az állományban való mai fellelhetőségük alapján időszakos letiltásukat feltételez-zük.
1808 nyarán a Nunkovits-hagyaték rendezése során új szabályzatok felállítá-sára is időt szántak. Zsivics Mátyás kanonok javaslatára a tiltott könyveket a könyvtárból elzárva, a levéltár régi szekrényében kellett tartani, és nyilvános használatát csak a fejadó megfizetésére kötelezett olvasók számára biztosították mindaddig, amíg az eredeti rendelkezést vissza nem állították.648
1818 végén Paulik János „bentlakó” könyvtárőr vette át a gyűjtemény kezelé-sét. Rögtön felmérte a helyzetet, és javaslatot tett a kötetek sérülésmentes, ke-vésbé szorosabb elhelyezésére. Továbbá leválasztotta az állományból és a saját szobájában helyezte el a betiltott, vallásellenesnek minősített köteteket, amelye-ket ezután kizárólag az első teremben lehetett használni, a könyvtáros engedé-lyével. Így az olvasó azt a könyvet vihette a lectoriumba, amelynek használata engedélyezett volt.649
Használati szabályzatok a második periódusban (1832–1923)
A reformkor társadalmi berendezkedésének és olvasási szokásainak megválto-zása, valamint Szepesy Ignác püspök precíz könyvtárszervezői habitusa a 19.
század első harmadára meghozta a használati szabályzatok módosulását, némi-képpen felhasználva a korábbi előírásokat. Püspöki kinevezését követően, 1829-re Szepesy bejárta egyházmegyéjét, és feljegyzéseket készíttetett az aktuális helyzetről. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvből (Canonica Visitatio) 27 oldalon keresztül tudhatunk meg információkat a bibliotéka aktuális állapotáról.650 In-nen ismertek a könyvtár nyitva tartásának időpontjait: november 1-jétől április 1-jéig, a fő tanulmányi időszakban kedden és szerdán a délelőtti időszakban ¾ 8-tól ¾ 10-ig, csütörtökön és szombaton ¾ 9-től ¾ 11-ig, délután pedig 3 órától 5 óráig várták az olvasókat. Április 1-jétől szeptember első napjáig, a tavaszi-nyári időszakban megváltozott a használat rendje: a délelőtti használat időintervallu-ma változatlan időintervallu-maradt, délután 4 órától 6 óráig volt nyitva a könyvtár, szeptem-berben és októszeptem-berben pedig zárva tartottak.651
Szepesy egy gyakorlott könyvtáros magabiztosságával és szakszerűségével nyúlt a könyvtár használati feltételeinek megszövegeztetéséhez és rögzítéséhez.
Elképzelhetőnek tartjuk, hogy a bibliotéka megvizsgálása is előre rögzített szempontok szerint történt. Az előzmények ismeretében az újonnan
648 PKGYJKV 278/1808 – Káptalani Gyűlés 1808. július 25., PKGYJKV 288/1808 – Káptalani Gyűlés 1808. augusztus 1.
649 PPL 315/1819
650 PPL CV 1829. 114–116. p.
651 PPL CV 1829. 91. p.
gezett szabályzat már magában foglalta a korábbi időszak hiányosságaival, a felmerülő problémákkal kapcsolatos megoldási javaslatokat. Mivel hosszú évek példái azt mutatták, hogy az egyes művek nem vagy csonkán kerültek vissza a könyvtárba, Szepesy megtiltotta, hogy legértékesebb dokumentumokat – kézira-tokat vagy ősnyomtatványokat – kikölcsönözzék. Kizárólag a kanonokok és a líceumi professzorok kaphattak ez alól felmentést, kutatási szándékuk komoly-ságának igazolásával. A kölcsönzésre kiválasztott kötetek ellenében zálogot kellett letenni, amit a kötések megsérülése, a lapok beszennyeződése vagy azok hiánya esetén a könyvtár vezetése le is foglalhatott. Aki nem tudott zálogot adni, kizárólag az olvasóteremben használhatta a könyveket. A kölcsönzés határidejét egy hónapban határozták meg.652 Később, 1835. április 13-i levelében a püspök elrendelte a kiadott könyvek háromhavi kölcsönzési határidejét. Külön utasítot-ta könytárosait, hogy ekkor egyútutasítot-tal vizsgálják meg a köteteket, szemrevételez-zék az esetleges rongálódásokat. Ilyen esetben az olvasónak meg kellett térítenie az okozott kárt.653
A könyvtárt kiegészítő különgyűjteményekre, az ásvány- és éremtár gyarapí-tására a használati szabályzatban Szepesy külön figyelmet szentelt. Rendelkezett feldolgozásukról is: így ezek egyes darabjait számozott cédulákon kellett nyil-vántartani.654
Szepesy Ignác – a szakirodalom szerint – a rendszerezett előírásokkal a bibli-otéka hanyatlóban levő nyilvánosságának ismételt felélesztését kívánta szolgál-ni.655 A szabályok szigorítása és a jövőbeli tervek felvázolása alapján egyáltalán nem úgy tűnt, hogy a gyűjtemény használata megcsappant volna. Sőt, könyvtári rendelkezéséből (Statuta) kiderült, hogy a 19. század első harmadára túlzsúfol-tak lettek a könyvtár termei, ezért Szepesy új olvasótermek megnyitárára tett javaslatot az épület mellett álló toronyban.656 A terek nagyságának problémája végül az 1832-es épületváltással oldódott meg. A nyitvatartási rendet és a köl-csönzési, helyben használati jegyzékeket átnézve sem kell kimondottan borúlá-tónak lennünk, hiszen azok is – kisebb-nagyobb ingadozással ugyan – folytonos használatot tárnak elénk. Természetesen a reformkor polgári nyilvánosságának megerősödése, a magyar nyelvhasználat törvényeinek megszületése, az oktatás-politika átalakítása mind-mind hozzájárultak a könyvtárhasználat strukturáló-dásához és rendszerezettségéhez. A nyilvános olvasóterem és a beszerzett peri-odikák, a megváltozott olvasói szokások, a hivatalnokok feladatainak és
652 PPL CV 1829. 96–104., Szepesy Ignác: PEK TGYO PPKI 1/1829 XXVII. pont.
653 PPL 418/1835
654 PEK TGYO PPKI 1/1829, PETROVICH 1974.318–319.
655 CSAJÁGHY 1838.332.,CSAJÁGHY 2000.93.
656 PEK TGYO PPKI 1/1829 – Szepesy Ignác: Extractus Canonicae Visitationes Cathedralis Ecclesiae Quinque-Ecclesiensis complurens Statuta, quae Episcopalem publicam Bibliothecam artinent LVIII. pont, PETROVICH 1974.319.
zettségeinek mind teljesebb körvonalazása velejárói voltak a bekövetkező nagy változásoknak.
Az 1840–1850-es évek politikai eseményei is befolyásolták a bibliotéka hasz-nálatát, így Girk György püspök kérésére az 1855. február 13-i káptalani gyűlé-sén ismételten napirendre került a püspöki könyvtár korábbi nyilvános haszná-latának ügye: „…nehogy a késő ivadék bennünket kárhoztasson, hogy, amit a’ nagy emlékezetű Klimo György ’s b. Szepesy Ignácz pécsi püspök annyi kölcséggel és áldozat-tal alapitottak ’s gyarapitotta, mi elhanyagoljuk.” Mivel 1848 után a Székesegyház jövedelmei jelentősen csökkentek, a püspök utalt arra, hogy a klimói végrende-letben meghatározott költségek fedezését csak igen hiányosan tudják megvalósí-tani. A könyvtár rendes nyilvánossága megkívánta, hogy a könyvtárőr mellé ismét alkalmazzanak könyvtári segédet, aki kiadja és a helyére teszi a kért köte-teket, valamint felügyeletet tart az olvasószobában.657 Ennek az új könyvtár-használati rendeletnek a kidolgozottságát és hasznos voltát mi sem bizonyítja
Az 1840–1850-es évek politikai eseményei is befolyásolták a bibliotéka hasz-nálatát, így Girk György püspök kérésére az 1855. február 13-i káptalani gyűlé-sén ismételten napirendre került a püspöki könyvtár korábbi nyilvános haszná-latának ügye: „…nehogy a késő ivadék bennünket kárhoztasson, hogy, amit a’ nagy emlékezetű Klimo György ’s b. Szepesy Ignácz pécsi püspök annyi kölcséggel és áldozat-tal alapitottak ’s gyarapitotta, mi elhanyagoljuk.” Mivel 1848 után a Székesegyház jövedelmei jelentősen csökkentek, a püspök utalt arra, hogy a klimói végrende-letben meghatározott költségek fedezését csak igen hiányosan tudják megvalósí-tani. A könyvtár rendes nyilvánossága megkívánta, hogy a könyvtárőr mellé ismét alkalmazzanak könyvtári segédet, aki kiadja és a helyére teszi a kért köte-teket, valamint felügyeletet tart az olvasószobában.657 Ennek az új könyvtár-használati rendeletnek a kidolgozottságát és hasznos voltát mi sem bizonyítja